Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
Nagysomkut, 1908. dec. 0 "VI. évfolyam 49dk szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT' JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — •— — 8 K Negyed évre = — — 2 K Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. A iegvérzőbb seb. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a múlt napokban az országgyűlésen elhangzott nagyerdők ü felvilágosítása, az ;Amerikai kivándorlás ügyében egy interpellációra adott válasza, — széles köröknek, mondhatók az egész magyar közvéleménynek figyelmét odairányitják az ország legvérzőbb sebére, a kivándorlásra. Valóban milliár- dokra megy az a nemzeti tőkevesztesség melyet a hazai kivándorlás okoz és korántsines kiegyenlítve azokkal a [pénzekkel, a melyeknek a felvidéken csak legendás Ifire van, hogy egy-egy szerencsésebb kivándorló itthon hagyott családjának mennyi pénzt [küld haza. A hir szárnyán egy kis amerikai pénz ezrekre nő és nem csalódunk, ha a kivándorlás okát ebben találjuk leginkábbb. Ha Amerikában mindenkinek olyan rózsásan menne a dolga, akkor miképpen történhetnék meg az, hogy a legutóbb is 10,000 magyar honfitársunk jött haza a duzzadó reménység földjéről, Amerikából, 10,000 magyar akik busán csalódottan és azzal a szilárd elhatározással jöttek haza, hogy magukat mégegyszer lóvá tenni nem engedik. A határszéli írendőrkapitányok és a Fiúméból érkezett hivatalos jelentések szerint ugyanis rövid négy hét alatt 10,000 magyar munkás jött haza, akik azt beszélik, hogy Amerikába ez újabban kivándorlók sorában a legsötétebb reménység, kétségbeesés van abban a tekintetben, hogy a mit előzőleg hirdettek, az uj elnök választás befejezése után gazdasági fellendülés be fog követFőszerkesztő: Dr. C'lsavszky Viktor. Felelős szerkesztő ; Barna Benő. kezni. A jelek arra mmatnak, hogy egyelőre Amerikában nagyobb arányú gazdasági fellendülésről, az ezer meg ezer számra heverő munkáskezek foglalkoztatásáról szó sem lehet, és kétségtelen, hogy nem 10,0ö0 számra jönnének a kivándorlók haza, akik túl az -Óceánon oly keservesen csalódtak, hanem jóval nagyobb számmal, ha hajójegyre és utazásra lenne pénzük. És jól lehet ilyen sötét a helyzet, -- nem szünetel az Amerikába való csábítás munkája. Az egész ország osztatlanul üdvözölheti tehát a belügyminisztert, aki a inainál még szigorúbb birsaggal kíván lesújtani azokra, akik hivatásszerű provízióért az itthonvalókat Amerikába csábítják. Mert annyi bizonyos, hogy nagyon érthetik ezek a gonoszcélzatu emberek a maguk dolgát, hogy ámbár Amerikát, amelyről ők arany hegyeket Ígérnek, tízezrével hagyják [el a megcsalódott honfitársak mégis akad olyan vak, olyan jóhiszemű, olyan csalódni szerető ember, aki lépre megy és éppen most, amikor rosszabb időt nem választhatna, -— Amerikába vitorlázik. Mert azt megtudnék érteni, hogy egy-két ember Amerikában se boldogul, de mindjárt tízezer ember ? a ki vígan kifizeti a tetemeá hajójegy árát (talán egész életének összes keresményét) s kiutazzék, meg megint visszavitorlázzék, -— ezt józan ószszel senki se fogja gondolni. Bizonynyal úgy van, a miről különben az amerikai lapok állandóan Írnak, hogy a gazdasági válság tart, a gyárak csukva vannak, munka nincs és Amerikában csak azok a régebben kivándorlók tudnak megmaradni, Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. a kik nem lóvén teljesen vadidegenek, hitelük van, a melyet kihasználnak abban a reményben, hogy majd c«ak virradnak jobb napok. Vagy azok maradnak, a kiknek a hazautazásra való pénzük nincs meg és idehaza sincsen olyasvalakijük, a ki küldene számukra pénzt, ezzel kiváltaná őket a sötét rabságból, nyomorból. Még mindig napirenden van Amerikában a munkanélküliek tüntetése, az éhezők fenyegetőzése, a tömegbe állása és részükről az élelmiszer- szállitó vonatok megtámadása. A helyzet még kegyetlenebbnek ígérkezik a hidegebb idők beálltával. Munka? Munkacsoporulat pedig legfeljebb csak a legvérmesebb amerikai számítás szerint is, legföljebb abban az arányban várható, hogy az Amerikába elhelyezett munkásokat fogják tudni elhelyezni. Uj bevándorlókra »Amerikának nincs szüksége. Azért mondják oly sűrűn az Amerikába vándorolni akaróknak, hogy — vissza. ! Színészet Nagysomkuton. Harmadik hete, hogy községünkben amúgy oly nyomasztó egyhangúságba egy kis kellemes élénkség vegyült. Gerő Ferenc színigazgató derék társulatával tartja itt azóta estenként élvezetes szinielőadásait. Valóban nagyon áhítoztunk már valamelyes szellemi szórakozás után s örömmel vártuk a színészek érkezését, konstatáljuk mindjárt, hogy szórakozásunknak a társulat megfelelt és a közönség nem hálátlan velük szemben. Bár nem hunyhatunk szemet azon körülmény előtt, hogy közönségünknek egy éppen olyan része, melynek a szinészet pártolása szinte kötelességként háramlanók, a színháztól követke„Kö'várvidék“ íárcaja. Az újságírás bölcsője. Sokszor megírták már és számokban is kimutatták, hogy a földgömb összes müveit országaiban mily óriási léptekkel halad előre a hirlapirodalom, különösen az utolsó félszázadban. Európában és több más helyen már általános a panasz, hogy a hírlapírók, legalább számukat tekintve, már tulságig elszaporodtak. Kevésbbé ismeri azonban a nagy közönség e hírlapirodalomnak a keletkezése körülményeit, bár mindenki tudja, hogy már igen régen a könyvnyomtatás feltalálása előtt is voltak hirlapforma közlemények s "az is természetesnek látszik, hogy a hírlapok elszaporodására a posta közlekedése és a vasutak fejlődése is nagy hatással van. Az ősrégi hírlapok közül legrészletesebb tudomásunk van a Julius Caesar korában virágzott „acta diurnia“ (napi tudósítások) cimü vállalatról. Ezt papyrus bélre (charta Írták fel s közhelyen függesztették ki, emellett egyes vállalkozó irók másolatokat és kivonatokat küldtek róla a vidéki városokba. A hírlapírók száma már akkor meglehetős nagy volt s az irók gúnyolták őket, hogy tudákoságból igen sok görög szót és szólást használtak s a latin nyelvet meghamisítják. A középkoron át alig van Európában a hírlapirodalomnak valami nyoma, kivévén, hogy a zárdák levelezésben állottak egymással s egyik-másik hirt köröztek is. A XIV. századtól kezdve azonban a forgalom élén külése következtében kereskedők, diplomaták és hatóságok már rendszeresen alkalmaztak hirgyüjtő embereket. Leghíresebb volt a hírközlések között a Fugger- féle bankház üzleti tudósítása, melyből a bécsi udvari könyvtárban 28 kötetet őriznek, melyek ama korra vonatkozólag a világ minden részéből igen sok érdekes adatot tartalmaznak. V. Rudolf császárról följegyezték, hogy kölni hirlaptudósitójának évente.200 aranyforintot, tehát igen tetemes összeget fizetett. A legtöbb ily régi hírlap magánlevelezésekkel kezdődött, vagy a postahivatalnokok közléseiből. Igen sok postamester adott ki rendes íhírlapot kéziratban egyes megrendelők számára, vagy cserében más hivataloknak. Az ily lapokat azután egyesek több páldányban lemásolták. E célre némely postamester számos rendes Írnokot tartott, kik egy iv leírásáért 4—5 krajcárt kaptak. a városok és más hatóságok levéltáraiban számos ily lap van, s nevezetes, hogy ezekben gyakran fordultak elő titkos okiratok is, melyekhez a hírlapok csak megvesztegetés utján juthattak. Általában azonban ezek a lapok csak híreket közöltek, igen ritkán fordul elő egy-egy utazás, ünnep vagy népszokás leirása, de hirdetések és árjegyzékek már ezekben is vannak s különösen gyakoriak a vásárokra vonatkozó tudósítások. Nagyon sajátságos és csaknem érthetetlen, hogy az ily ujságlapok előállítására a nyomdákat másfél századig nem használták fel. Ha valami nagyobb esemény történt, azokról röpiratokat, vagy alkalmi füzeteket adtak ki többnyire fametszetekkel és néha verses alakkal. Az első eset, hogy azok bizonyos rendszerességgel adattak ki, Különben történt. Fütting Mihály 1583-ban „Relatio historica" címmel adott ki egy röpiratot a kölni érsekségi perpatvarról s ezt annyira megkedvelték, hogy többször utánnyomatta s 1588 óta állandóan kiadta félévenként a frankfurti két nagy vásár alkalmával. Ezt a példát csakhamar több nyomdász követte s a nagy vásárokra már egész sereg ujságlap került melyekben nemcsak hirek voltak, hanem a verseny következtében különböző mulattató és ismeretterjesztő közlemények is Ettől kezdve már csak egy lépés volt a rendes hírlapok kiadására. Melyik volt ez az első hírlap, egészen biztosan nem tudjuk. Egyes régi lappéldányok a XVII-ik század első évtizedeiből még most is megvannak. Zürichben őrzik a „Strassburgi Relatiot“ 1609. óta, mely hetenként jelent meg. Az angol „Te Weekly news“ (Heti újdonságok) 1622-ben indult meg. Francia- ország első ismert lapja 1631-ből való. A legrégibb, ma is fennálló német lap, a „Frankfurter Journal“ 1615-ben indult meg s már pár év múlva hetenként kétszer jelent meg; ma hetenként 13-szor adják ki. Ezenkívül még 5--ö német hírlap van, mely eredetét a 30 éves háború idejéig tudja visszavinni, jeléül, hogy ebben az időben már meglehetős élénk volt Németországon a hirlapirodalom, mig nálunk tudvalevőleg csak a XVIII- ik század elején jelent meg először hírlap, s az is rövid életű volt s azután csak a század vége felé keletkeztek újra hírlapjaink. Általában akkor (lendült fel a hirlapirodalom, a mikor a postai közlekedést rendezték. Egészen a múlt század közepéig oly szoros kapcsolatban állott a két intézmény, hogy sok lapszerkesztő egyúttal postamester is volt, De mikor a kereskedelem és az egyesületi élet önállóságra jutott, a hirlapirodalom mind inkább-inkább elvált a postától, s idővel nagyon megerősödött.
