Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

2

KŐVÁRVIDÉK

okt. 18.

termett gyümölcsöt, zöldséget, a magunk háztartásából származó tejet, vajat veszélytelennek tekinthetjük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen saját termésű élelmi cikkeket is megfertőzheti az olyan viz, amely fertőzött közkutból, vagy folyóból származik.

Minden étkezés előtt szappannal mossuk meg kezeinket, hogy a napi munkánk közben emberekkel és tárgyakkal való érintkezés folytán talán rájuk tapadt koleracsiráktól megtisztítsuk és a fertőző anyagot az ételekkel a szánkba ne vigyük.

Szeszes italokkal ne éljünk, de ha valaki annyira megszokta a szeszes italt, hogy azt nem tudja nélkülözni, akkor igyék inkább bort, mint sört, de azt is nagyon mértékletesen s a pálinkától tartózkodjék. A szeszes italok mértéktelen élvezete nagyon csökkenti a szervezet ellenálló képességét. Kolera idején mindig hétfőn — a vasárnapi korcsmázás után — legtöbb az uj kolera megbetegedés. Óvakodjunk oly italoktól, amelyeket utcákon, piacokon, vásárokon frissítőknek árulnak és szájról-szájra járó poharakban nyújtanak a járó-kelőknek.

Kerüljük kolera idején az emberekkel való szükségtelen összejöveteleket és gyülekezéseket, mert minél több emberrel érintkezünk, annál könnyebben eshetik meg, hogy köztünk beteg is van. De kerüljük főleg azt a házat és annak népét, ahol kolerás beteg van. Éppen ezért kerülni keli a korosmázást is, mert ott szájról- szájra járó poharak, palackok, evőeszközök is terjeszthetik a kolerát.

Ne csókoljunk kolera idején olyan tárgyat, melyet más is csókol, mert ilyen módon beteg ember szájából a kolera csirái egyenesen egészséges ember szájába juthatnak.

Ne menjünk kolera idején halotti torra, vagy halotti virrasztásra, mert onnan észrevétlenül elhurcolhatjuk a kolera csiráit.

A felsorolt előírásokat gyermekeinkkel és cselédeinkkel is tartassuk meg és legyen rá gondunk, hogy őket kioktassuk mindarra, ami ebben az utasításban mondva van.

A legszegényebb ember is gondoskodjék róla, kogy kólóra idején árnyékszók gyanánt egy külön gödröt használjanak, ha addig nem lett volna és hogy ennek a gödörnek fedele legyen; háznépót pedig szigorúan szorítsa rá, hogy ürülékét csak ebbe a gödörbe rakja le. A lakás körül elszórt és kellőleg le nem takart kolerás ürülék úgy a háznépre, mint a szomszédságra nagy veszedelmet jelent, mert a benne kotorászó szárnyasok, ebek vagy más állatok a kolera csiráit könnyen szótviszik és terjesztik.

(Folytatjuk.)

Az ósdiaskodás a szegény nők és az egész női nem rovásán valóban meg botránkoztató a mai felvilágosodott században.

Sok más kérdésben is igy vagyunk. Sokat várnak tőlünk, de annál kevesebbet tesznek érdekünkben.

De nem akorom, hogy félreértsenek. Nem akarok j izgatni, csak rámutatok egy kellemetlen állapotra, mélyet okvetlenül meg kell változtatni.

Legyenek nagyobb figyelemmel irántunk a terem- ; tés urai. Ne nyújtsanak tetteikkel mindennap tápot annak a feltevésnek, hogy a jótékonság és hála csakugyan nem ismerik egymást.

Legyen meg mindekinek a magáé !

Legyenek nagyobb figyelemmel irántunk nők iránt és akkor bizonyára fokozottabb mértékben fogják tapasztalhatni a női kezek hathatós támogatását noha igy is elmondhatjuk, hogy a nők a nők a jótékonyság terén most is bámulatos dolgokat visznek véghez és nem a világ elismerésében hanem a tiszta öntudatban keresik és találják meg jutalmukat.

S*. Takács Julia.

A boritaladó törlésének kérdése.

A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII. és XXXV. t.-c.), 1875-ben (XXVIII.), 1888-ban (XXXV.) egyre súlyosbította a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-c.) eljutottunk a mai állapothoz.

A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt (1891-ben í’5, 1893-ban 1.1 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott és 1898-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasztásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, külföldi provinenciáju volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adóval is megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drá- gasága és az ennek nyomán folyton felburjánzott nagyarányú^ hamisítások folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. (Praelmi- nálva volt 1898-ban l5-2, 1901-ben 15'6 millió korona és tényleg befolyt 14’4, illetve 14'5 millió korona !)

De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már . a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza : az olasz borvámklauzula és boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető.

És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. Jgy tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérelmezték a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: 1 Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod. Csöng- rád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szö- rény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tóiba, Ung, Zemplén.

Baja, Debrecen, Komárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron.

Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményiem,-hogy- a horkaiadé törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon, kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erőnkből követelik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni.

De szóba került ez a kérdés a törvényhozás teK ! meiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a j kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az I országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ! ezzel az eszmével.

Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költség - 1 vetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviseiőház nyilt ülésében a borbáládét le nem szavazták. Nemcsak az egész ellenzék, miit egy ember, de a kormánypártnak is igen jelentékeny töredéke részint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazás- i tói és igy is alig sikerük Széli Kálmán akkori miniszterelnök egész befolyásával a pénzügyminiszter lesza- vaztatását megakadályoznia.

Azóta is felszínen lebeg a kérdés és. évenkint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláció, beadvány vagy beszéd alakjában szóba kerül.

I, Ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát borforg'almuiíkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhén könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hói a szeszadó felemelésének, hol az ál- | talános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog » ez a kérdés is rendeztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a bor- j italadó leszállításáról még ezideíg pozitív formában nincs ! tudomásunk.

Kezdettől fogva rámutatott számos felterjesztés és i interpelláció arra, hogy a boritaladó leszállítása (ezelőtt | ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak törlését kell kívánnunk, mint egyedül célhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, miként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni.

A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót, úgy hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sincs szó !

Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán sémit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1%-ánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt praeliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csökkentesét, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmilliárd- dal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügyminiszterek fedezetet és fognak a jövőben az egyre emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet.

De még ha csakugyan nem akadna, még akkor | is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szem- | pontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisztenciája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy. jómódú szőlőbirtokosság sok más ci- men az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni.

Lám, Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörülték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalmi adót hagyva meg), pedig ott 173 millió frankkal szerepelt ez az adónem az ország költségvetésében, vagyis kitette annak öP/oát. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meghallgatta, a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg Volt mentve !

Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Páris város lakossága fogyasztott el H/s millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hL-rel többet, mint előző évben.

Hogy a fogyasztási adó leszállítása és a fogyasztás térhódítása között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami na- ; gyón — leszállították és ime néhány év alatt a fogyasztás 300%-kal emelkedett.

Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlő- gazdaságnak sürgős szüksége, ha. ezt a katasztrófától ! megóvni akarjuk.

Nincs a világon oly állam, melyben-a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Becsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 70, az osztrák egyéb városokban 6 K.36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken l K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70 tői felmegy 12 K ,70-ig. Azt hiszszük, ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz,, a szegényebb osztály a pálinkához.

Nemzeti és kulturális, közégészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken at tett, a jövőben hárítsuk el. Erinek csátc egy módja van : ha a boradó törlésével hozzáférhetővé teszszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort.

Ennék ina megvan a módja. Á bor ára tétemeséh leszállóit, mert az adó akadályozza annak általános'fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, , még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni.

Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülyedték, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9-—13 K közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20°/p-PS adój5ótlékot, az italmérési illetékeket, a forgajornszerinti kereseti adót §tb., akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos, fáradságos szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily.módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy mindert; még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital.:, a bor.

Követeljük tehát erifiék teljés -eltöHését, közgazdasági és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a legerélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve -— az állam helyett teljesített kiadások rekompenzációja- ként ezt az (legnépszerütlenebb) adót adja: oda az állam a városoknak.

Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak ázért, mert egyszersmindenkorra élesünk anrtak" a lehetőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni yagy leszállittatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon ifi ég fokozottabb mértékben fognajc jelentkezni.

A tettek órája elérkezett, Nfijánfik mint égy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, á szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok $z ipari munkáselemek, melyek sors^ a szőlptepmelés- áel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk téljesedni' fóg.

Hírek.

Csak egy virágszálat! Hogy csak' egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halai jegyeseinek élete visszaváltására, ezzel a jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben ét községünkben. Yárme-