Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
1 VI. óvfoh jár ram. f // Nagysomkut, 1908. aug. 23. jt 34-ik s/ám. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre =- — •— 2 K Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGY Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szent István napja. Augusztus 20. Kilenc évszázad az emberiség történetében hatalmas idő. Sok, temérdek sok keletkezik alatta, s amit az egyik évszázad a haladás és töké- letesbülés utján befutott, hatványozottan felülmúlja a következő. Mégis a létesülésnél erősebb az enyészet. Amannak van határa, melyet a kérlelhetetlen lehetőség szab meg, emez örök, megmásithatlan törvény, melynek minden földi lény és dolog alá van vetve, köztük — az emlékezet is. Ha kilencszáz esztendő múltán mindazonáltal kegyeletteljesen borul le a nemzet első királyunk, Szent István emléke előtt, legfényesebb tanúbizonysága ez annak, mit jelent e név a magyarnak. A lángeszű apostol vágta az ösvényt, melyen azóta haladunk. Ama ritka kiválogatottak közé tartozott, kiknek Istentől ihletett munkálkodásuk közt megengedteíett a jövőbe való tekintés. Mert műve nemcsak kortársainak használt, de valóságos áldásává lett a késő utódoknak is. Alkotmányosságunk alaposzlopát Szent István királyunk rakta le s az még ma is azokon nyugszik. A nyers külerőnek semmiféle rohama a ravasz áskálódás semmiféle köntörfalazása nem voltak képesek ezt a hatalmas alapzatot megdöngetni. Jártak itt törökök is, tatárok is, gyilkos fegyvert szegzett ellenünk a szomszéd is, ki nem vetette meg az intrika és egyéb cselvctések gálád eszközeit sem, csakhogy porba teperje alkotmányosságunkat; ám a Szent István sziklaszilárd alkotásán még csak réseket se tudott ütni sem az öldöklő harc, sem a legelve teinedettebb Macchia vellizmus. Erősen, büszkén áll a vár, mit a nagy király emelt, dacolva viharral, ellenségeskedéssel. Az utódok, amikor időről-időre felszabadultak a rossz szellemek lidérc-nyomása alól, még meg is erositették, ki is bővitették. Csak igy vált lehetségessé, hogy az emberöltők hosszú láncolata alatt épségben maradhatott a magyar nemzet és a magyar faj, melyek a dicső király iránti hálájukat rójják le, amikor lélekemelő ünnepély keretében évről-évre emlékeznek meg a nagy alkotóról. Még ma is kilencszáz év után, a legnagyobb nemzeti ünnep Szent István napja. Szent jobbját fényes papi és világi celebritások kíséretében körülhordozzák az ország szivében, ős Budavárában. S inegzendüi az ima, az ájtatos hívek ajkai fohászra nyílnak: „Oh áldd meg Isten, ezt a népet, melyre annyi sorscsapás nehezedik, s epedve várja a költő Ígéretének teljesülését, — a jobb, a boldogabb kort!“ Bár szórná az áldást a szent jobb, melyre áhítattal tekintünk ! Nem ádáz, embertölő háborúhoz kérjük segédkezénél, de ahhoz a nagy, agyat-ideget sorvasztó harchoz, melyet a iétfen- tartás és a hasznos alkotás érdekében lankadatlanul küzdenünk kell. Nem ellenséget megsemmisíteni, de gondatlanabbá dolgozni akarunk, hogy önmagunkat és édes hazánkat közelebb hozhassuk a várva-várt boldoguláshoz. Nagy nemzeti ünnepünkön pihen a kéz, hogy összekulcsolódjék e hő kívánságra: „Adj, Urunk, áldást a kéz nehéz munkájára, adj nekünk erőt és észt, hogy szembeszállhassunk nemcsak ellenségeinkkel, de az egyre tornyosuló életviszontagságokkal is!“ ELEN MINDEM §á Nagysdmkut, Telíki-tár 338. sz. VASÁRNAP. Őszi közgyűlés. Ez a hivatalos neve annak a közgyűlésnek a melyen a következő évi költségvetést tárgyalja és meg állapítja. Községünk képviselő testületé e hó 16-án tartotta meg ez idei őszi rendes közgyűlését a a 'melynek főbb tárgya az 1909. évi községi háztartási és községi közmunka költség előirányzatának tárgyalása és megállapítása volt. Ezeken kívül még több ügy került elintézés alá. A kitűzött és megtartott gyűlésen, habár munkaszüneti napra — vasárnapra — volt kitűzve, igen csekély számban jelentek meg a községi képviselők. Elnöklő községi biró annak megállapítása után, hogy a közgyűlés szabályszerűen lett egybehiva, üdvözölte a megjelenteket és a közgyűlést megnyitottunk nvilvánitotta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Veszprémy Sándor és Bo- csánczy Márton községi képviselőket kérte fel. Ezek után községi jegyző indítványára megváltoztatta az ügyrendet akként, hogy a gyűlés első tárgyául a községi szabályrendelet módosítására vonatkozó tárgyalást tűzte ki, amennyiben az összefüggésben áll a községi költségvetéssel. A községi szervezési szabályrendeletet a változott viszonyoknak megfelelően az előadói javaslat alapján egyhangúlag módosította a közgyűlés és megbízta a községi elöljáróságot, hogy azt jóváhagyás végett illetékes helyre terjessze fel. Ezután következett az 1909. évi községi költségelőirányzat tárgyalása. A községi elöljáróság által bemutatott költségvetési tervezetet a közgyűlés egyhangúlag a következőleg fogadta el és állapította meg: JJ Kővániiél" tárcza a. Nem boldog a rózsa. Nem boldog a rózsa, Ha borult az égbolt A napot nem látja : Lengedező szélben Szirmait bevonja, Összébb szorul sátra, Szomorkodik fája . . . Nem boldog a szív sem; Ha öröme tűnő, Ha dobog hiába ; Eleped a vágytól S ha reménye nincsen ; Ködbe hull világa, Bánat jár nyomába, De ha a reménye Az óhaja teljes Mit is mondjak róla : Ha oszlik a felhő A nap sugarára Boldog már a rózsa Megérett a csókra ! Berkesz: Czira Árpád. Domokos Magda. Irta-: Ágh Endre. (Folyt, és vége.) „Nagy szomorúsággal irom le a következőket és lia hiányosan, ha nem is fogja egészen megérteni, a mit leírok, engedjen meg. De látva szegény Magdát, fáj még a lelkem is é* a toil rerszket a kezemben. Mert az történt, hogy Csorna Dezső elhagyta a falunkat. El kellett mennie, valami suskust csinált, az iskolapénzekhez nyúlt, elvitt belőle vagy kétszáz forintot s azért elcsapták. Csak legalább szólt volna nekünk, mi szívesen segítettünk volna rajta, derék ember volt, de szó nélkül tette a mit tett, és szó nélkül hagyott itt bennünket, még a Magdának sem mondott egy Isten- hozzádet sem. ügy ment el. És azóta olyan az a leány, mint őszszel a virág; hervad, napról-napra jobban, j nem kell neki sem étel, sem szórakozás, folyton panasz- 5 kodik, sir, beteg, azt mondja hogy ő a legboldogtalanabb * teremtés a világon.“ Szegény, szegény Domokos Magda ! Megértettem a bánatodat nagyon tudtál te szeretni. Hogy megnyugtassalak, azt irtani Krisztina nénéd levelére, hogy Csorna Dezső itt van a fővárosban állást kapott, keres annyit, amiből becsületesen megélhet, gondol reád s ha Isten (megsegíti, még te is bol- | dog lehetsz vele. Igen, akkor azt Írtam a megnyugtatásodra, de most már szabad bevallanorn az igazat, hogy Csorna Dezső elzüllött egészen, haladt a maga utján mindig tovább és tovább a felé az örvény felé. a melyben elveszet egészen. Most már szabad ezt elmondanom neked, mert elfeledtette öt veled az idő, az, a mely folytonosan haladva, mindent eltemet. De hogy elfeledted, azt hittem, boldog is leszel, Hogy egy ideig voltál is, szintén Krisztina nénéd leveleiből tudom, azokból a levelekből, a melyekhez te is Írtál olykor cgy-két sort, virágjaidról, újabb szerelmedről. Azokból tudtam meg, hogy az, a ki Dezső helyébe jött tanítónak, a faluba, milyen derék, szorgalmas ember, jobb, mint Csorna volt, mert nyíltabb, mindent megmond, a mi őt és titeket éredekelhet. És azokból a levelekből tudtam meg azt is, hogy te szereted őt. Ugy-e, mint Csorna Dezsőt ? Te tudhattad azt legjobban, de én azt hiszem, hogy a te második szerelmed is csak olyan lehetett, mint volt az első. Csak az élet ne volna olyan, hogy több benne & bánat, mint az öröm ! Boldogan éltetek esküvőtök után mostanáig. Elhiszem én azt; jómódban is éltetek, hiszen Krisztina nénéd halála után amije maradt, az egy időre mind a tietek lett. Az a szép kápolnatéri ház, a nagy kert* föld is hozzá. De elvették tőletek. Hogy a nénéd tes- támentum nélkül halt meg, a mi közeli rokonsága volt,
