Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-02-02 / 5. szám
KÖVÁRVIDÉK febr. 2. 2 helyes felhasználása az időnek. De igenis sohasem kell az életnek egy óráját, sőt alig egy percét is haszontalanul elvesztegetni, elpazarolni, amint nagyon, nagyon sokan tenni szokták s a mellett mégis egyre panaszkodnak az idő hiánya miatt. Mindenki tudja, hogy a legnagyobb pazarló, aki a fillért meg nem becsüli, aki napi kiadásainál mindig azt gondolja: hiszen csak egy pár fillér! Ez bizonyára többet költ, mint az aki az apró kiadásoknál takarékoskodik, ki minden csekély költségnél komolyan meggondolja, valóban szükség van-e erre a tárgyra avagy csak kedvtelésből, szeszélyből, pillanatnyi vágykielégité- sére veszi meg azt ? És bizonyára húsz eset , közül tizenhétben az lesz a felelet: „Bizony nagyon jól ellehetek ez vagy amaz nélkül“ s ha az igy megtakarított filléreket félre tesszük adandó alkalommal több koronát adhat ki valami hasznos cikk megvásárlására. Éppen úgy van az idővel is. Aki szigorúan számba veszi a perceket, bátran szentelhet annak idejében órákat pihenésre vagy mulatságra, anélkül, hogy időpazarló lenne. Hányszor gondolják például valamely kissebb munka befejezése után, hiszen egy negyed óra múlva úgyis itt az evés ideje, minek kezdjenekuj munkába? S inkább henyéléssel töltik a fölösnek vélt pár percet. Ám mindig találkozik valami hasznos teendő, amivel azt a néhány percet kitölteni lehet. Ha egyszer összeszámolhatnánk életünk mindama haszon és élvezet nélkül eltöltött óráit bizonyára elszörnyüködve kiáltanánk : „Lehetetlen ! “ Mert azt tapasztalnék, hogy ily módon éveket pazaroltunk el, s a mellett mégis oly gyakran nem volt „egy percnyi időnk“ valami fontos teendőnek idejében való elvégzésére. Azt a nagy nemzetgazdasági vesztességet, mely a sok egyes által igy elfecsérelt percekből az egész népességre hárul, éppenséggel kiszámítani nem lehet. Sok, sok miilóra rúg az, amit a nemzet javára lehetne íorditani. Tehát minden perc szigorú felhasználása, ez az első törvény az idő kihasználásának; a második pedig ez: „Mindent, amihez kezdesz, végezz el olyan jól és tökéletesen, amint lehetséges és Engem egyszer furcsán megtréfált. Roppant szende arccal megszólít, s azt kérdi : — Titkár úr, igaz, hogy Zola olyan regényeket is irt, amelyeket fiatal leányoknak szabad olvasni. — Nem tudom — válaszoltam némi zavarral, — én csak azokat a regényeket olvastam tőle, amelyeket nem szabad fiatal leányoknak olvasni. — Nem tudna néhánycimet felsorolni ? — Elég. köszönöm. — Miért kellettek ezek a címek ? — kérdeztem. Mindjárt meghozatom a kölcsön- könyvtárból. Haha ! De nagy szamár maga, kedves titkár ur. És ez igy megy nap—nap*útá.i, óráról—órára... Szamár vagyok itt, szamár vagyok ott, szamár vagyok mindenütt ... Jó, jó, tisztelt hölgyeim és áraim, csak legyek én szamár... Azért tudom én, hogy mit és miért teszek . . . Csak ne lenne nekem szükségem erre az állásra, majd megtudnák, hogy ki vagyok, mi vagyok ! (Szünet.) Néha a végsőig elkeseredem . . . Eiérzékenyülés lepi meg a szivemet . . . Könyek csillognak a szememben . . . Hát azért 'születtem én, hogy központi szamara legyek egy grófi családnak ? Ah, nem erről ábrándoztam én ifjúkoromban, kamasz éveimben . . . Nekem is voltak nagyratörő álmaim voltam büszke sas és jártam a fellegek között \ . . Álmodtam hermelinigyekezzél minden foglalkozásból hasznot huzni saját, vagy mások számára, akkor nem lesz elpazarolva, elvesztegetve életednek egyetlen órája sem! Hírek. > bmuvuuu »'■-■•■»«wmrart.nra • | Gyászeset. Súlyos csapást mért az Isteni gond» «■»iMHnjsanuuMua'irw« I viselés Szende Sándor járásunk m. kir. állatorvosára. Folyó év január hó 19-én utazott el Szende Sándor járási m. kir. állatorvos nejével a legjobb egészségben szórakozás céljából 10 12 napi időre Budapestre, a honnan mint értesülünk orvosi tanácsra mindketten Bécsbe utaztak, hogy neje egy operádénak magát alá vesse. S ime e hó 29-én már arról éltesültünk, hogy az állandó vig kedélyű jó lelkű, fiatal alig 29 éves úrnő e hó 28-án este Becsben Loav szanatóriumban elhalt. — Hogy milyen lesújtóan hatott ezen váratlanul érkezett szomorú hir községünkben, azt feleslegesnek tartjuk e sorok között leírni. A sors által olyan erősen sújtott férjnek ez utón is Őszinte részvétünket nyilvánítjuk. — A vashidépitése. A múlt hó 24-ón tartotta meg községünkben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter kiküldötte Éltető Ákos miniszteri főmérnök vezetése alatt a hivatalos bejárást. A földmivelésügyi minisztert C z v e r d e 1 y Andor kir. (kitúr mérnök, — Szatmár- varmegye állami építészeti hivatalát K a c s ó Károly műszaki tanácsos és Bogsch Kálmán kir. mérnök, — a törvényhatóságot dr. Teleki Jenő gróf járási szolga- biró, - a községet Barna Benő községi jegyző és Berttyáu János községi biró képviselte. A magán érdekeltek közül részt vettek a bizottságban gróf Teleki Sándor nagybirtokos Veszprény Sándor r. kath. plébános, mint a n.-somkuti rom. kath. egyház képviselője, Dékány Imre és a nagysomkuti izr. hitközség képviseletében Goldstein József hitközségi elnök. Az ujonan épülő hid a jelenlegi 8 méter szélességű Iáddal szemben csak 6 méter széles lesz, amelyből a két oldalon meghagyandó gyalogjárók 60 -60 cm. szélességnek lesznek. A tervezett hid költségvetés szerinti elkészítéséért 57.576 kor. 86 fillér vau előirányozva. A község képviselői és magánérdekeitek azon óhajuknak adtak kifejezést jegyzőkönyvileg miszerint tekintettel arra, ■ hogy a jelenlegi Iád nagyon rozoga és azon az átkelés könnyen veszélyei jár. hogy a hid mielőbb tehát a foly^ó évben feltétlenül felépitessók. A bizottság vezetője meg ígérte, hogy a község eme óhaját pártolókig fogja a miniszter elé terjeszteni Reméljük, hogy a miniszter a község eme óhaját teljesíteni fogja és a nyár folyamán el is fog készülni az uj hid. — A kereskedelm bank közgyűlésé. A községünkpalástról, s viseltem uraságoktó! levetett szalonkabátot . . . Azt hittem, hogy lóháton fogok vezetni büszke daliákat, hogy szerzek hirt, ragyogást ... s mi lett belőle ? A szamár cim ék jelleg . . . (fel s alá jár.) Borzasztó, vérfagyasztó elgondolni, hogy nem tudnék megélni, ha nem szamaraztatnám magamat össze—vissza. Igen, ebből éiek, ebből eszem, iszom, ruházkodom, ebből cigarettázom, ebből fizetem a mosónőm számláját, ebből küldök egy—egy szerény csokrot imádo- tomnak . . . Pedig tessék elhinni, nekem van önérzetem ., . Becsületemre . . . Csak nem tud érvényesülni. Azaz mégis . . . érvényesül, de titokban alattomosan . - . Megboszulom eltiprott önérzetemet . . . Bolonddá teszem őket, ahol lehet ... Ez az én bosszúm . . . Nem nemes, de kényelmes . . . Küldhet engem a gróf tiz felé ... én átmegyek a kávéházba tarokkozom . . .^Oiyan ullimókat mondok be, hogy csak úgy ropog . . . Aztán este lihegve jövök haza, hörögve jelentem, hogy senkit sem találtam otthon . . . ügy hazudom, mint egy százesztendős kalendárium a pé- beleumi számban . . . Es ez az egyetlen, ami elviselhetővé teszi az életet . . . Azt hiszik, hogy én most itt vagyok ? Tévedés, a legvégzetesebb tévedés, . . , Én most a fiatal gróffal automobilozom . . . Künn a víztoronynál . . • Az autamobil vadul prüszköl, száguld . . . ben működő Kereskedelmi bank részvénytársaság ez- idei rendes közgyűlését január 28-án kedden délelőtt tartotta meg Frankovits Mór vezérigazgató elnöklete alatt, a részvényesek élénk érdeklődése mellett, a mennyiben a részvénytőkének körülbelül fele képviselve volt. A jegyzőkönyv hitelesítésével megbizatett Dr. Markovits Mihály és Vámfalvi Sándor. Ezután felolvashatott az igazgatóság és felügyelő bizottságnak a múlt évről szóló jelentése, a mit a közgyűlés tudomásul vett és az igazgatóságnak, felügyelő bizottságnak, valamint a tisztviselőknek, a felmentvény az 1907, évre nézve egyhangúlag megadatott. Minthogy pedig úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottság mandátuma lejárt, az uj választást egyhangú határozattal a következőképen ejtette meg a közgyűlés: Tiszteletbeli elnök: Simon Sándor bécsi nagykereskedő ; elnök Dr. Keresztszeghy Lajos szatmári ügyvéd és birtokos; alelnök Dr. Péchy Péter járási főszolgabíró és Kaufmann Jenő, nagykárolyi bankigazgató ; vezérigazgató Frankovits Mór; igazgató és ügyész Dr. Simon Miksa ügyvéd ; az igazgatóságba beválasztattak ; Buttyán János (a Tabi) birtokos. Nagy- somkut; Ferenczi Dezső kolozsvári lakos, birtokos ; Hirsch Ignácz bérlő, K.-Remete ; Dr. Kovács Mór, körorvos Nagysomkut; Lázár Lajos fakereskedő Nagy- somkut; Simon Éliás birtokos Nagysomkut és Schvarcz Albert, a szatmári Kér. részv. társ. elnöke. Szatmár- ról. A felügyelő bizottság tagjai lettek : Dr. Teleki Jenő gróf, járási szolgabiró, továbbá Káródi Mihály a szatmári terménybank li. igazgatója, Rácz Dezső hosz- szufalusi körjegyző és Fekete József a szatmári Kér. részv. társ. vezérigazgatója. A választás megejtése után a társasági alapszabályok egy néhány szakasza módosíttatott, s ennek kapcsán az eddigi „Kereskedelmi Bank Részvénytársaság“ cég szöveget „Nagysomkuti Kereskedelmi Bank Részvénytársaság“ uj cégszövegre változtatta át a közgyűlés, melyet az elnöklő vezérigazgató több tárgy hiányában befejezettnek nyjlvánitott. — Faeíadás. Községünk közös iskola alapja tulajdonát képező és az úrbéri erdőben kiosztott 119 szál fenáiló — és 446 kor. 70 fillérre becsült —- tölgyfa február hó 11-én délelőtt 11 órakor a községházánál nyílt árverés utján a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett el fog adatni. — Takarékpénztári ügyész. A Szinérváralján fenáiló „Szatmareana“ takarék- és hitelintézet a múlt hó 21-én tartott igazgatósági gyűlésében dr. Nyilván Aurel helybeli ügyvédet választotta meg ügyészül. — A polgári olvasókör közgyűlése. A helybeli polgári olvasókör január hó 26-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. Ez alkalommal a szokásos tisztujitás is végbe ment. A tisztikarban változás nem történt a töff, töff . . . Azt hiszem, néhány embert el is gázolunk . . . Úgy kelInekik, miért nem vigyáznak! Ha- haha! (Két tenyeréből tölcsért formál a szájához, s halkan súgja.) Tudniillik a fiatal gróf eladta az automobilját s nekem minden este tanuskódni kell, hogy autó mobilo ztunk . . . Ilyen az élet tudniillik a magántitkár élete . . . de siilyészti le az embert az elbizikodott feudális gőg . . . Szégyen gyalázat 1 Hát ezért volt a forradalom, ezért folyt a tengervér ! . . . P zt . . . csak lassan barátom, csak lassan. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél . . . Igen, igen, legyünk igazságosak ... Ha én valamikor -meggazdagszom, azzal kezdem, hogy délben selyem hálóköntösömbe leülök reggelizni, kezembe veszem az újságot . .. s becsöngetem a magántitkáromat. A titkár megjelenik, én (mutatja.) kényelmesen hátradőlök a zsölében, s engedem a titkárt hajlongani . . . Aztán leteszem az újságot s ráförmedek : — Hallya maga olyan szamár . . . (Hirtelen fölugrik.) Ni az? Az öreg gróf lépteit hallom . . . (Vállat von.( Jó, egyelőre ő fog engem öszszeszamarazni ... A beosztástól függ minden az életben . . . a helybeli vasúti állomásnál 600 darab kerítéshez való TÖLGY OSZLOP és u""-1 val» IrtrtTUFA jutányos áron, Értekezhetni velem KfUK BC 1«. M JÉ ÜST Jfc, fakereskedő.
