Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
27 ik szám. VI. évfoham. Egész «vre — Fél évre — — Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre — — 4 K Egy szám ára — — 2 K — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Ipar és kereskedelem. Bár az ipar és kereskedelem fogalma egymással szoros összefüggésben áll, mégis a két tényező mindegyikének érdeke annyira elütő a másiktól, hogy szinte csodálatos, miképp tudták az egyiknek jól felfogott érdekében a másikat oly módon alárendelni, hogy az ipar és kereskedelem közös céljának szolgálatában mindég az utóbbi ér be győztesként, mig az ipar állandóan mögötte kullog s bár az állam túlterhelt szekerét még nagyobb szorgalommal és kitartással fáradhatatlanul tolta, mégis mostoha gyermekként bánnak vele. Ez a bánásmód nem egyéb, mint a kereskedő világ raffinált politikájának győzelme, mely kereskedő világ intelligensebb és -anyagiakban is gazdagabb, mint az ipar, s mindenkor saját érdekeit tartja szem előtt. A politika tulajdonképpen oly tudomány, melynek célja, hogy valakivel valamit elhitethessen s itt csak az kerülhet ki győztesként, akinek sikerül a másikat felültetni. Ilyen viszonyok között él ininäT««k ís-az ipar és kereskedelem. A hajlékony, nagy intelligenciájú, amellett azonban szemfüles kereskedelem mézes-mázos szavakkal biztosítja kegyelméről és jóakaratáról a könnyenhivő, becsületesen jámbor ipart, s azzal a frázissal csapja a szelet, hogy mindketten csak karöltve haladhatnak előre. Ezt természetesen minden ünnepélyes és hivatalos alkalommal felmelegitik és feltálalják. A valóságban azonban ipar és kereskedelem azért halad karöltve, hogy utóbbi az előbbit állandóan szemmel kisérhesse, nehogy az ipar önállósági vágyakat ébresszen. E célra kellett természetesen az ipar és kereskedelmi kamarákat létesíteni, s hogy azokban a kereskedelem viszi a hangadó szerepet, ?&zt talán senki sem fogja tagadásba venni. Ezeknek az intézményeknek már az egész szervezetén meglátszik, hojjjy mindenkor a kereskedelem győzedelmeskedik s ha néha-néha az ipar is szóhoz jut, akkor is bizonnyára csak nagyiparosról lehet szó. A tulajdonképeni ipar, amely az ipar- és kereskedelmi kamarák volta- képeni alap és létjogosultságát képezi, jajgathat és panaszkodhatik, ahogy psak neki tetszik; a panaszával keveset vagy semmit sem törődnek. Ha már a panaszok igen. hangosak kezdenek lenni, akkor gyorsan kongresszusokat hívnak egybe és banketteket rendeznek, amelyeken a jelszavak és a jólcsengő frázisok, a pezsgő poharak csengésével együtt oly istentelen zajt csapnak, hogy az iparos, ki házi kosztjához van szokva, csaknem örömittaím nyújtja kezét az őt csak bolondnak tartó .résztvevőknek, hogy | azzal együtt körtáncot járjon az aranyborjú 1'körííff-tsz az aranyborjú lejt óta bnyirc uty magas1 személyiség, akinek megjelenésére az ily társaság egyáltalán nem szokott, egyszerű iparos torkát összeszoritja és a sót magába fojtja. Mily sok ügyes indítvány és praktikus vélemény lesz ily módon csiráiban elfojtva, mielőtt még bizonyos köröknek kényelmetleneknek bizonyulnának. S ezt a bűnös játékot máig is büntetlenül űzik a pórázon vezetett iparossal, ? csakis az iparkamarának i kereskedelmitől vak gyors elválasztása vethetne véget e tarthatalan állapotnak. E két tényező közös- érdeleinek frázisa Szerk'BSUűség és kiadóhivat^T Nagyinkul, T«Ieki-tér 388. sa. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. immár csak a dajka-mesék birodalmába való, amely mesékkel a naiv iparosok szemét jKarják bekötni, mint hogyha szembekötősdit almának vele játszani Közös érdekek! Közö.ir érdeke az iparnak és kereskedelemnek csak az, hogy mind ketten akarnak valamit. A kereskedelem arra igyekszik, hogy áruit a kereskedelem és ipar termékeit minél olcsóbban beszerezhesse, hogy ez által a pénz bárók Wertheim-szekrényeinek rekeszei mielőbb megteljenek. A kereskedelem az árakat lenyomja és az iparost arra kényszeríti, hogy áruit valóban szégyenletes árban adja tovább. Az iparos viszont arra törekszik, hogy termékeiért a lehető legmagasabb árakat kapja és igy eleget tehessen úgy az állam, mint a munkásság követelményeinek. Bár a legkisebb polgári haszonnal is beérné, még azt is irigylik tőle és a kereskedelem alattomos politikája arra kényszeríti, hogy áruit veszteséggel adja tovább. A szennykonkurenciát érleli, amely pedig nem egyéb, mint fatty u- kölyke annak a vadházasságnak, melyben az ipar és kereskedelem egymással élnek. 'b ezr-wcrtrcr-fraiálra menő líáícui nevezik nálunk a „közös érdekek védelmé“-nek. Tisztára nevetséges, ha elképzeljük, hogy a felvilá- gosultság századában még akad valaki, aki az ilyen jelszavakra is ad valamit s nem látja be, mily bűnös játékot űznek vele. A leszámolás ideje azonban nemsokára elérkezik, ha még oly kétséges kísérleteket is tesznek arra, hogy a haladást és felvilágosodást elnyomják. Az iparkamarának a kereskedelmitől való szétválasztását az iparosoknak kell követelniük, és szükség esetén kiküzdeniök. A dunántúli iparosoknak Zalaegerszegen 1902-ben tartott kongresszusán * S „lővánidír tlpczaja. Viszontlátás. Kis angyalkám, kedves szép leányka ! Ó mi édes viszont látnom képed. Ó ka tudnék kifejezést adni E magasztos leiki érzeménynek. Mintha nem is földi lányka lenne, Mintha lelkem újvilágba élne ; Mintha benned volna az Istenség Szent, magasztos lelki érzernénye. Csókolj, csókolj ... a csók mámorába Él az élet, a kis röpke álom. Od’ adnám egy csókért, mely ily édes A mennyei üdvöm s boldogságom. B. SAIGI JENŐ. * xtMi.niffu'r— u*t&íiuaaaaxmtmutt*tiamia3sima/Étm ^vauwiiaKa&axanactcmiMB A becsület. — írté: SAS EDE.— (Fdyt. és vége.) Ekkor cseppenten ebbe a fiúcskába, ebbe a plébániába. Gyönnyör tavaszi jggelen sétáltam a j kertben. Ez a hatalms diófa, nvy most ránk borul, j csak gyönge csemete bit még skor ! Szombat volt: | a vasárnapi prédikátión készülte. A nagy elmélyedésből egyszer csak egyféléik, iáik Dicsértessék keltett föl. Csinos menyecske illet előttem. Valóságos gyerekasszony. — Ide utasítottak akisszelendő urután — mondotta. Kis tisztelendőnek hbk, mint fiatalabb káplánt. ! Mert hát nagy bajban vagy-' — Micsoda bajban ? — Kezét csókolom :; uram váltig azon van, hogy Írassam rá a vagyonát. Mert hogy az enyém az a házakska, meg az is, fis földecske ... — No hát azt ne áekedje, jó asszony. Ha I j olyan nagyon erősködik, ly írassa a nevére, akkor j bizonyosan rosszban töri a ét! A menyecske ötölv — hatolva babrált a I kötényével: — Igen ám, de abb&szedelem lesz, ha én azt I neki megmondom. Mert hátszik tudni, ki az én uram ? — Nem tudom biz én, menyecske. — Nem ? Azt hittem pedig, ismeri a kis tisztelendő ur. Mert hát a Giricz Péter az én uram. Biz ez egy kicsit meghökkentett. Hallottam már gonosz hirét a falusi Herculesnek. De hát nem akar- | tam a menyecske előtt a tekintélyt eljátszani. Amit mondtam, megmondtam. —- Menjen csak haza szépen, aztán ne tágítson. S ha az ura rátámad, mondja meg neki nyíltan, hogy én tanácsoltam : ne írasson rá egy talpalatnyit se, a földjéből, egy téglát se a házából. A gy^erekasszony, aki Iátnivalóan szörnyen szepe- gett az urától, meghatott hálálkodások után haza is sonfordált, Én pedig bevonultam a szobámba, hogy papirra tegyem a prédikátiót, amit a kert sugalt nekem. Ez a bűbájos biblia, amélyet nem próféták Írtak, hanem maga az Isten. Amelyben a betűk : a virágok. Javában irok, — amikor hallom, hogy valaki ugyancsak becsapja a kaput. Valakinek a léptei alatt ugyancsak dong a tornácz padlója. Jön a Giricz Péter! A nyitott ajtón keresztül láttam a vasgyuró félelmes alakját. A komor bikának nincs' olyan járása. Még a szeme is vérben forgott. Jött nekem egyenesen szó nélkül, mint a fekete felhő, mely hirtelen fölgomolyog a» égre és egyszerre kitör.
