Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-24 / 12. szám
1907. március 24. KŐVÁRVIDÉK 5 magyarberkesz község határozata ingatlan bérbeadása tárgyában. Berkeszpatak és Nagynyires községek 1907. évi költségvetése. Nagyfentős, Szappanpatak, Sárosmagyarberkesz és Puszta- fentős községek 1907. évi háztartási közmunka- és birtokossági költségvetése. Kővárremete és Kovás községek 1906. évi költségvetése. Berkeszpatak 1907. évi birtokossági költségvetése. Az iszákosság áldozata. Kávássy Sándor szinérváraljai földbirtokos rabja lett a szeszes italok élvezetének és pedig annyira, hogy nem tudott többé magán uralkodni. A szertelen ivás elméjét végre megzavarta s a napokban a téboly tünetei erősen felléptek nála. Töltött revolverrel ment ki tanyájára s a cselédséget minden igaz ok nélkül lövöldözni kezdte. A szerencsétlen embert a budapesti elmegyógyintézetbe szállították. Gyászmise Szatmáron. Egyházmegyénk boldog emlékű főpásztoráért, Meszlényi Gyuláért, halálának évfordulóján, e hó 14-én gyászmise volt a székesegyházban, melyet Pemp Antal praelátus-kanonok végzett. Jelen volt a róm. kath. nevelőintézetek ifjúsága is. Reggel 8 órakor a temetőben levő kápolnában Szabó István pápai praelátus, püspöki irodaigazgató mondott szent misét az elhalt főpásztor lelkiüdvéért. Halálos szerencsétlenség a vasúti állomásnál. Vasárnap este megrendítő szerencsétlenség történt a nagykárolyi vasúti indóháznál. Egy tehervonat tolatása közben Lukács József vasúti munkás két kocsi ütközője közé került és bordatörést szenvedett. A súlyosan sérült munkás bevánszorgott a forgalmi irodába. Azonnal orvosért telefonáltak, de mire az orvos megérkezett, Lukács már meghalt. Országos vásárok. A legközelebbi országos vásárok a következő napokon fognak megtartatni: Fehérgyarmaton március 25-én, Aranyos- megyesen március 26., 27. és 28-án, Erdődön március 28-án, Krasznabélteken április hó 9. és 10-én, Királydaróczón április 11-én. Piaci terményárak. A „Kővárvidéki“ műgőzmalom jelentése szerint: Búza 100 klgr. 12.00 K - 13.00 K. Rozs „ „ 10.00 K - 10.50 K. Tengeri „ „ 9.60 K — 10.00 K. Zab „ „ 13.00 K - 14.00 K. CSARNOK. Levél. — Irta: Stenkáné Bapcsányi Vera. Madonnám! . . . Bocsásson meg, hogy tilalma dacára ismét e néven szólítom, de mi más néven fohászkodjam magához, mint ajnely lelkem emelkedett extázisában folyton és szüntelenül ajkaimra tódul, hogy bele szeretném kiáltani a világba, hogy átrezegjen a légen és maga meghallja akkor is, midőn szép szemeit álom zárja le; és mégis azon veszem észre magam, hogy csak súgva, áhitatos imádságszerüen morzsolják ajkaim, inkább a lelkemmel beszélek hangosan s ugy-e édes szép Madonnám, igy még jobban meghallja, mert a leikével megérzi, mely az enyémmel elválhatatlanul egy, amióta azt a nagy, leküzdhetetlen örök érzés fűzi össze . . . Emlékszik, midőn először szólítottam e néven, ijedten könyörgött, ne szólítsam igy, ne profanizáljam a szent szűz asszonyt, mert ön méltatlan e névre. Ugy-e emlékszik, mikor történt ez? Még csak egy hét múlt el azóta s ént azt hiszem, azóta átéltem a bizonytalan hosszú évek kínszenvedéseit, a gyötrő kételyek és az üdvözítő édes remény valamennyi fázisát. Töprengéseim közepeit sokszor úgy érzem, mintha szobám telve volna fényes napsugárral, mely bearanyozza boldog álmaimat s bohó gyermekes naivsággal szeretném fogva tartani a fénykévéket és megsimogatni, mint a maga szép aranyhaját, mert minden, még a játszi napsugár is csak magára emlékeztet, én szépséges Madonnám! S aztán ha a kételkedés óráiban elhomályosodik előttem minden s eltűnik a napsugár, szorongva kérdem: viszont látom-e valaha ? Eddigi törhetetlen, erős akaratomban elbizakodva, oly feladatot vállaltam magamra, melynek horderejét eddig még nem ismertein, mert amit eddig szerelemnek hittem, az csak felületes elmosódó halvány érzés volt, inkább csak az érzékek fizikai szenvedélye, melynek igen kevés köze van a szent, a magasztos örök szerelemhez . . . Mióta magát megismertem, én szép fehér Madonnám, szégyenlem önmagam előtt minden dalomat, mely azt az érzést proíanizálja ; minden művemet, mely attól az érzéstől szaturálva, tapsot és elismerést szerzett pályámon. Arról a magaslatról, hová hálás közönségem elismerése emelt, oly végtelen megalázva nézek magára! én Reginám, mióta meg kellett látnom, hogy vannak asszonyok, kiknek csókom nem csak üdvösséget és mosolyt, hanem bánatot és könnyet hoz. Bocsásson meg, hisz azon az utón, amelyen én eddig haladtam, nem találkozhattam Madonnákkal, azok az asszonyok minden, csak a maga hasonmásai nem voltak s mosta művész fanatizmusával hiszem, abban az órában, | a melyben magával találkoztam, sorsom forduló pontjához értem, ezerszeresen meg kell most bűnhődnöm, amiért játszani mertem a legszentebb érzelemmel, toliammal ezer részre és sejtre mertem bontani, anélkül, hogy magam is átéreztem volna. A bűn magában hordja a bün- hödést és rendesen azzal a fegyverrel győze- tünk le, amelylyel harcoltunk ; engem is elért a fenhéjázók végzete. Álmatlan éjszakákon szobámban fel és alá járva, töprengek magamban: miért kellett nekem igy cselekedni ? Olykor elfog határtalan düh önmagam iránt s haragszom magára is, Madon- ; nám ! Miért keresztezte utaimat, ha oly messze i eltávolodik tőlem ? Érzem, mint alakul át egész énem, mint válik idegenné önmagam előtt érzésben, cselekvésben és gondolkozásban s ijedten kérdem: hová lett belőlem az a régi dacos elszánt ember, ki minden ítéleten és érzelmen keresztülgázolva, törtet célja felé, nem tekintve: kit és mit tapos össze önző utján? Máskor meg felülkerekedik bennem a min* | den emberben kisebb-nagyobb mértékben meg- j levő nemesebb érzés, akkor hálatelt szívvel köszönöm a sorsnak, hogy magát utamba hozta s megismertette velem — a női erényt gunyo- lóval, — hogy járnak a bűnös földön szentek is: két szent asszony maga és anyám! E két szent asszony érdemeiért ^az egész női nem bűne megbocsátható ... És mégis ember vagyok, ne kívánjon tőlem emberfelettit, én Madonnám! könyörüljön rajtam, mert lássa, elpusztulok, elveszek, ha nem old fel kötő szavam alól. Midőn láttam akkor a park sétányán — hiszen emlékszik, mikor a sokáig titkolt érzések kényszerítő hatása alatt ajkaink először találkoztak egy hosszú, forró csókban, láttam, mily végtelenül boldogtalanná teszi a vétek tudata s egy platánfa törzsére borulva, zokogás közt hallgatta forró szavaimat, melyek csak halavá- nyan tudták visszaadni a bennem lázongó, követelő és könyörgő érzést, önkéntelenül elárulta magát vádolva s hogy most ezentúl hogyan gondoljon reám bűntudat nélkül! Oh én Madonnám ! ha maga tudta volna, hogy épen akkor mily magasan állott minden más asszony fölött az én szemeimben, minő mély tisztelet és áhitatos imádat kényszeritett éngem akkor, hogy í maga előtt leboruljak s legalább ruhája szegélyét érinthessék szomjas ajkaim - nem lett i volna oka panaszra. Akkor mindent megtudtam volna Ígérni, oda adtam volna véremet cseppenkint, hogy ezzel megváltsam keserű önvádjától, kívánságára már másnap távoztam, hogy személyes jelenlétem ne befolyásolja elhatározásában. Annak a csóknak soha ^el nem mosódó emlékével itt várom Ítéletét. Érzi-e, mit kívánt akkor tőlem, tudja-e, mit teszen az: egy férfi ajkai elől elvonni a boldogságot osztó serleget, mielőtt az megizlelte volna? Akkor úgy látszik, még én sem tudtam teljesen mit teszen az, mert akkor | nem Ígértem volna, mit emberileg megtartani nem lehet; ma már tudom s lelkem e kétségbe esett küzdelmében esdve kérdem: meddig tartson még kinzó szenvedésem és a gyötrő bi- ! zonytalanság! Elválásunk óta úgy járok, mint az eltévedt vakondok, nem látom az utat, mely ebből a chaosból kivezetne, nem a napsugarat, mely azt bevilágítaná. Várom a maga kicsi segítő kezét, melybe sorsomat letettem, meglássa, ha azt felém nyújtja, az én karom elég erős lesz, hogy sértetlenül átsegítse boldogtalan házasságának romjain keresztül, anélkül, hogy lába érintené a szálló por botrány-salakját. És majd akkor, midőn ismét szabad lesz és mi sem áll köztünk, fehér rózsát hintek házam küszöbére, hogy azon átjőve, szentté avassa hajlékunkat, hol maga lesz az én Madonnám, egyedül az enyém, hol az egész világ szemeláttára imádhatom, magának áldozhatom a nyert babért, magával oszthatom meg a tapsot és elismerést és a maga áldott ölébe fektetve munkában kifáradt fejemet, megpihenhetek és uj erőt és ihletet meritek koráll ajkairól. A maga határozatától függ, vájjon öröküdvösség vagy az elkárhozás és a halál jut osztáy- részemül, én szép ... én könyörületes Madonnám . . . Főmunkatársi ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) T. Gámenczy János urnák. Becses levelének csak érdemleges részén válaszolhatok. Igen tisztelt uram! saját maga személyesen győződött meg annak idején arról, hogy a beküldött cikke továbbításának kellő időben való teljesítése, nem az én rósz akaratomon fordult meg, tehát engem ez irányban semmi mulasztás vagy szemrehányás nem illethet. De igenis kiérzek soraiból bizonyos általam megnem érthető és érdembe nem hozott látszatát az ellenszenves hangulatnak, amit azonbau reményiem, hogy az idő ki fog egyenlíteni, mindnyájunk békés régi megszokott egyetértés érdekébe. Azt hiszem ennyi igazsággal és ennyi előzékenységgel eleget mondtam. (B. B.) Simon József urnák Sárosmagyarberkesz. Fogadja köszönetünket és engedje meg, hogy amennyiben előbb beérkezett hason kéziratokkal egy nehány hétre elvagyunk látva, - hogy azt csak későbben fogjuk közölni. L. B. urnák. Fogadja köszönetünket és kéjük jövőben is szives tudósítását. Nyilt-tér*) Nyilatkozat. A Szűcs Gyula ur által a „Nagybánya“ cimü heti lap folyó évi 10. számában „Lássunk tisztán“ cimü sorokra vonatkozólag, mint a nagysomkuti polgári olvasókör elnöke a következőket jelentem ki: Az idézett cikknek eme szavai: „Tudomásomra jutott, hogy a „Kővárvidék“ igen tisztelt felelős szerkesztője felszólította a nagysomkuti polgári olvasókör elnökét, ne engedje, hogy személyi okból a „polgári olvasókör“ egyes dolgait a „Nagybánya“ cimü heti lapban adjam közre“. Ez a kijelentés feltétlen helyre- igazításra szorul, amennyiben engem mint a nagysomkuti polgári olvasókör elnökét Barna Benő felelős szerkesztő ur csupán arra kért fel, miszerint hassak oda, hogy az olvasókör eseményeiről ne csak pusztán, kizárólagosan a „Nagybányádban jelenjen meg értesítés, hanem a „Kővárvidék“-ben is. Ez az igazság szava és részemről ez ügyben az utolsó. Nagysomkut, 1907. március hó 21. Bocsánczy Márton. •) E rovat alatt közlőitekért felelősséget ne* vállal a Szerkesztő.
