Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-10 / 10. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1907. március 10. ron Petőfi Sándor az utolérhetetlen magyar lírikus környezetét képezték. A róla elnevezett társaság már megszerzett egy házat, amelynek a nemzet egy másik nagyja volt hosszú ideig lakója: Feszti Árpád házát, melyben Jókai Mór lakott. A sok kézirat, amelyet az egyes családok a maguk külön ereklyéjük gyanánt őriztek, mert Petőfitől származott, most mind egyesítve volna, mert szívesen adja mindenki oda, amikor egy közös oltárról van szó. De egy bökkenője van ám a dolognak. A kéziratok és egyéb gyűjtemények sokaságát nem helyezhetik el a Petőfi- házban. Azért nem mert a Petőfi-Társaság a házvétellel kifogyott amaz anyagiakból, a melylyel beszerezni lehetne a Petőfi-ház berendezéséhez és fentartásához szükséges eszközöket, a pénzből. És amit nem tud véghezvinni a Petőfi-Társaság, azt megcselekszi majd egy díszes hölgykoszoru, amelynek élén Apponyi Albertné grófné áll. Ok fogják országos agitálás utján megszerezni azt, amire szükségük van a nemzeti hagyományok ébrentartása érdekében. Bizonyos, hogy az ő szavuk nem lesz kiáltó szó a pusztában. Bizonyos, hogy Petőfi nevének említése hölgyeinkben fel fogja ébreszteni a régi jó idők emlékeit. A bimbófakadást és rózsanyilást. Azt hisszük, szügségtelen ösztökélni hölgyeinket arra, hogy minél többen járuljanak hozzá, hogy minél előbb létrejöjjön Petőfi-ház, amely temploma lesz a szabadság és szerelemnek; azt hisszük, hogy nyomatékos figyelmeztetés ily irányban fölöslegés. Sokkal élénkebb hölgyeinkben a Petőfi-kultusz, hogysem külső hatásokkal kelljen rábírni őket arra, hogy csekély áldozattal hozzájáruljanak a Petőfi emlékének szánt ház tökéletes létrejöttéhez. Az első országos akció megindulása, reméljük, meghozza a kívánt eredményt. És teljesen készen áll nemsokára a ház, amely legnagyobb dalköltőnk emléktárgyait zárja falai közé. Ott lesznek mindazon dolgok, amelyeken rajta volt az ő keze, az ő lehellete. A sivár, egyhangú korban lelkesedést merítünk az emlékekből a jövő számára. Nagy szükségünk van rá és ha meggondoljuk, hogy ezt a nők tették számunkra lehetővé, egy okkal több lesz, hogy a magyar hölgyek előtt meghódoljunk. A gyümölcsfák ültetése. A fák ültetése, nevezetesen a gyümölcsfáké sokfelől lesz ugyan ajánlva, mindazáltal mégsem vagyunk képesek ezt elegendő behatóan javasolni, mivel aránylag még mindig kevés, igen kevés lesz ültetve, noha jutányos árakon jól tenyésztett ültetvények kaphatók s ezek legtöbbje alig 5°/0 kivételével jól fogamzik s vígan tovább tenyész. Mégis találunk elég oly határokat és területeket, amelyek üresek, be- ültetetlenek. Mennyi haszon, mennyi jóllét volna ebből nyerhető. Mindenféle fa, még a legközönségesebb lombfa is ad hasznot; de mennyivel több hasznot ad a gyümölcsfa. Románia az elmúlt évben e tekintetben törvényt hozott, amely úgy a nagy- mint a kisbirtokosokat kötelezi, egyelőre az utakmenténi birtokrészleteiket gyümölcsfákkal beültetni. Ezen ültetvényezésnek azonban magastörzsü gyümölcsfákkal kell történni, a legnagyobb részben az ő kiváló jó Domnesta és Krucseszta helyi almafajváltozatokkal, továbbá körtefa és szilvafával, amelylyel a kisbirtokosnak mellékjövedelem lesz biztosítva; de ezzel egyidejűleg nemesitik a szép iránti érzéket is, mert a fákkal beültetett ország-, megyei és közutak élénkítik és szépítik az egész környéket. Nagyon ajánlatos volna nálunk Magyarországon is az utmenti faültetést kötelezővé tenni. A fák késő őszi — novemberbeni ültetése a legcélszerűbb, mivel az őszi ültetvényezésnek különféle előnyei vannak s az őszön ültetett fák szebben fogamzanak s már az első évben erőteljesebben hajtanak. Ezideig a tavaszi ültetés volt mindig szokásban s mindannak, amit őszszel el nem lehetett ültetni, annak tavaszszal kell megtörténnie. Hogy a fák mentői biztosabb fejlődését tőlünk telhetőleg előmozdítsuk, tartsuk be a következő szabályokat: Az ültetési gödröknek mentői nagyobbnak s mentői mélyebbnek kell lenni; legalább 1 mt. széles s vagy 80 cm. mélynek. Minden egyes gödörhöz adjunk egy jó nagy rész tápdus jó földet, hogy a gödör ezzel egészen megteljék; az ültetvény akkor állítandó be a gödörbe, midőn ez 3/4 részben jó földdel már meg lett töltve. Ekkor állítsuk csak be a fát, töltsük ki a gyökerek közötti íirt finom apró, avagy jól összeaprózott földdel szorosan, tiporjuk meg a gyökereket fedő talajt óvatosan, öntsünk minden egyes fa gyökerére a magasból 2 — 4 kanna vizet, hogy a föld szorosan a gyökerekhez taFő jellemvonása a bosszú. Ilyen vérmérséklet mellett azután egy pár findzsa „rakia kalda“ (meleg pálinka) valósággal az ördög rabszolgáivá szegődted őket. Elég egy szó, egy mozdulat és megvillan a kés, eldördül a fegyver. Orozva nem támad, csak az aljasabbja. Nyolc napon belüli testi sértést nem ejt, húsz napon belül gyógyulót ritkán, hanem többnyire életveszélyest j vagy halálost. Ó-Sopot községben például egy j 20 éves fiú megtudta, hogy egy hasonló korú falubeli pajtása meglátogatta az ő kedvesét. Kozsókja alá revolvert rejtett s beállítván vetély- társa portájára, kiszólitotta őt az udvarra. A fiú kijött, mire a másik minden köszöntés nélkül farkasszemet nézve, igy szólott: „Megtiltom neked, hogy többet Júliához menj!“ — Megtiltod?! — vágott vissza a másik kevélyen — szeretném tudnj, micsoda jogon ? — Semmi közöd hozzá. Érted ! — válaszolt a szerelemféltő ifjú dühtől lángolóan. — Semmi közöm hozzá ? Igen ? — szólt rá a másik gúnyosan. Na hát tudd meg, hogy ép e percben fogok hozzá elmenni. — Nem mégy te már el oda sohasem — ordított vissza az eszeveszett ember az indulattól tajtékozva s revolverét kirántva, villámgyorsasággal lőtte szivén ellenfelét. Véletlenül a falu legszebb legényét. Az egész tragédia 2 másodperc alatt ment végbe. A gyilkos lövés után odament áldozatához s amikor meggyőződött arról, hogy csakugyan halott, mellé dobta revolverét és elment a „primar“-hoz (községi biró) és bejelentette az esetet. Mikor a vizsgálat alkalmával a vizsgálóbíró megkérdezte tőle. hogy áldozata eleste után miért ment hozzá őt megnézni ? — azt felelte: „Hogy lássam, meghalt-e csakugyan, mert ha nem, még egyszer belelőttem volna.“ Rakia-főzés ideje alatt az orvosi rendelő szoba valóságos mészárszék és a szilvatermés nagyságával egyenes arányban áll a látlelet-termelés is. Volt olyan nap, hogy lőtt, szúrt, vágott, metszett sebet kezeltem, boncoltam és késő este ismét halálosan sérülthöz vittek. Már a tisztán cseh községek takarékosabban bánnak a virtussal is, meg a vérrel is. Putnán, Sumi- cán például minden évben rendeznek egy-egy jól sikerült, legfeljebb bordatörés erejéig menő symposiont bál kíséretében, illetőleg annak alkalmából. A szorgalmas csehek mérgüket elraktározzák és békésen megférnek egymás mellett — látszólag. Ha azután betelt a raktár, bált rendeznek és igen mulatságosan verdesik egymást agyba-főbe fúvó hangszerek melódiái mellett. Hiába, zenés nép a cseh mindenütt ! Az első vihar kitörésekor az asszonyok, leányok hazaszaladnak és elkészítik a kötszereket az u. n. „Noth-verband“-ot és visszamennek a bálhelyiség elé ínspectióra. Ahogy valamelyiknek becses férje vagy nagyreményű fia, illetőleg tisztelet és sebkötelékre méltó rokona kirepül a fogdából: a hű nő azonnal ott terem s miközben őt a szenvedő ütlegelné, bárány türe- I lemmel végzi samaritánus cselekedetét. Ha azután a létszám kitelt, mert e települt i csehek, akik igen nagy tisztelői a mathematiká- | nak elnevezett rejtélyes, de áldást hozó tudo- ! mánynak — előre megállapodnak abban is, hogy melyikük sérelme melyik felebarátjára nézve „ütlegképes“ s eszerint rendezik az „en gros“ magánbiráskodást. A szabályosan rendezett, de olykor szabályellenes eredménynyel végződő háborúskodás rendszerint hajnal felé ér véget. Mikor már az utolsó sérült is be van kötve, a vitézi torna bajnokai kocsikra szállnak s a remegve féltő nő gondozása alatt megindulnak karavánszerü menetben Bozovicsfelé az orvoshoz, útközben gyakran nyögve és kortyintva a szerető feleség kulacsából. A menet élén a tanító robog külön fuvaron egyedül vagy a bíróval, ha tudniillik utóbbinak szintén nem akadt ad hoc elintéznivalója nyájában. Az én időmben egy igen intelligens, hajlott korú értelmes, kellemes arcú, borotvált képű úri ember volt a tanító. Annyi gráciával s olyan sajátságos, zollstokkal kimért illemmel lépett a szobámba, hogy első percre inkább táncmesternek néztem. „Én vagyok a tanerő Sumicán“ - szólt. „Én meg a gyógyerő Bozovicson — felelék, alig tudva visszatartani magam a nevetéstől, látva azt a tragi-komikus poset és arckifejezést, melylyel a jelentékeny férfiú bemutatkozott. „Baj van kérem, nagy baj! — kezdé. A putnaiak és a sumicaiak nagy, illetőleg szörnyű, jobban mondva iszonyú, recte rettentő vérengzést rendezőnek ártatlan leánykák körében és serdülő ifjak közt bál alkalmából. Jönnek, talán már itt is vannak — folytatá idegesen tekintve ki az ablakon és az arra elhaladó fogatokat és kiselejtezett szőlő-karó fáifirda-eszlispoif # bár milyen mennyiségben jutányos árban kaphatók: ECKER BÉNI fakereskedőnél ÜST. 3000 darab tölgyfából készült
