Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-02-17 / 7. szám

1907. február 17. KŐVÁRVIDÉK 5 Kórházunk ápolási dija. A ni. kir. belügy­miniszter a helybeli nyilvános jellegű kórházi napi ápolási diját 1907. évre 1 korona 24 fillér­ben állapította meg. Telefon. Egy nagy horderejű újításról ad­hatunk hirt, amelyet járásunk főszolgabírója dr. Péchy Péter a járásba létesíteni óhajt. Ugyanis mint tudjuk a járásban a telefon hálózatot kívánja létesíteni, amely nemcsak a hivatalos sürgős ügyek gyors elintézését lesz hivatva előmozdítani, de az ipar és kereskedelemre is nagy horderejű előnyöket fog biztosítani. Járá­sunk agilis főszolgabírója ez irányban a tárgya­lásokat már meg is kezdte és mint tudjuk köz­ségünkben, sőt a járásban már is több birto­kos és kereskedő jelentette be, hogy a telefont lakásába illetve üzlethelyiségébe bevezetteti. Nem tudjuk eléggé ajánlani ezen közérdekű újítás létesítésének minél hathatósabb támoga­tását a járás intelligens közönségének. Pénzintézeti közgyűlés. A „Kővárvidéki“-ta- karékpénztár“ folyó hó 12-én tartotta meg ren­des évi közgyűlését. A gyűlés részletes lefo­lyását helyszűke miatt egész terjedelmében lapunk jövő számában hozzuk csak. Uj személyvonat Debrecentől Szatmárig. A debreceni kamara nemrég azt kérelmezte, hogy a Debrecen —szatmári irányban egy Debrecen­ből délelőtt 10 óra körül *induló személy, vagy vegyes-vonat állítassák be. A debreceni üzlet­vezetőség pártolta a kérelmet. A máv. igazga­tósága most közölte a kamarával, hogy a kére­lem teljesítése nagyszabású menetrendváltozást tesz szükségessé, de amennyiben ez a máv. gazdasági érdekeivel összeegyeztethető lesz, akkor az idei nyári menetrendnek a miniszterhez való felterjesztése alkalmával megfelelő javasla­tot fog tenni. Szatmárvármegye adója. Szatinárvármegye adótartozása 1906. év végével 2.095,395 korona 7 fillért tett ki, az 1907. évi I. negyedévi ösz- szeirás 717.093 kor. 40 fillér, összesen 2.812,488 kor. 47 fillér. Ebből levonva az utólagos törlést 16.506 kor. 77 fillért, marad tartozás 2.795,981 kor. 70 fillér. Erre befolyt január hó folyamán 132.165 kor. 43 fillér; hátralék 2.663,816 kor. 27 fillér. A megürült vármegyei t. főorvosi állás. Szat­márvármegye törvényhatóságánál nyugdíjazás folytán megürült törvényhatósági tiszti főorvosi állásra pályázatot hirdettek. Javadalmazás évi 3600 korona törzsfizetés, szabályszerű lakbér, úti átalány és nyugdíj-jogosultság. A pályázati kérvények folyó évi február hó 16-ik napjáig adhatók be. Hetvenkét pályázó. A nagybányai közjegyző- ségre folyó hó 9-én járt le a pályázati határidő. Ez állásra összesen hetvenketten pályáztak. A felső légzőutak katarrhusai és köhögés ellen a „Sirolin-Roche“ segít. Tartalmazza a rég bevált creoset-szerek összes gyógyhatásait. Nem izgat és teljesen méregtelen. A mellett pedig oly jóizü, hogy hónapokon át szívesen használ­ják. Gyógytárakban kapható. Értesítés. Tekintettel úgy az anyag, mint a munkaerő s minden szükségletünk árának emel­kedésére, kénytelenek vagyunk mi is arányosan munkaárainkat felemelni, hogy pedig ezen a jogczimen visszaélés ne történhessék, illetve hogy a közönséget közülünk senki ne taksál­hassa, közösen alulírottak egység-árakat állapí­tottunk meg, amelyet közjegyzőileg hitelesítet­tünk úgy a magunk, mint a szives megrendelő közönség jól felfogott érdekében. Nagybánya, 1907. január hó 17-én. A nagybányai lakatos mesterek. Legjobb fajú szólóoltványok, elismert kitűnő minőségben, szakszerűen és lelkiismeretesen kezelve a legolcsóbb árban kaphatók a „Millen­niumtelepénél Nagyősz, Torontálmegye, mely kívánatra ingyen és bérmentve küldi magyar vagy német vagy román vagy szerb nyelvű nagy főárjegyzékét. CSARNOK. A szegényekért. Annak a jó Isten mondhatná meg, hány és hány féle irányban dolgozó jótékony-egyesü­letnek, amely a fővárosban kisebb nagyobb eredménynyel működik, azt lehet mondani, vala­mennyinek tagja volt a kis Péter Istvánná, szü­letett Bajmócy Viktória. Olyiknál mint elnök, másutt mint alelnök, rendes, pártoló, választ­mányi, jóléti, tápláló, kiosztó, beszélő és a jó ég tudná megmondani miféle ténykedésekben tündöklő tagja volt az apró, módfölött gömbölyű asszonyka. A jótékonyság és Péter Istvánná egy gyűjtő­fogalommá vált. Volt olyan nap, hogy hét gyűlésre elment, ahol mindenütt ő vitte a szót. Az alig harminc esztendőkön túllevő apró, köpcös asszonyka azt a hatást tette, mintha semmi más érzés nem élne a szivében, semmi más gondolat nem foglalná el az elméjét, mint az ő szegényei. Keveset törődött otthonával, nem többet az urával, a paciensei által szintén alaposan le­foglalt doktorral. És bizonyosan, mint anya se ! lett volna képes megfelelni hivatásának, ha a | sors esetleg megáldotta volna néhány cseme- ! tével. De hát Péter Istvánnénak nem voltak gyermekei s igy nem lehetett őt azzal vádolni, hogy még a gyermekeit is elhanyagolja egyesü- j letek miatt. Van-e inagasztosabb szív és boldogitóbb érzés, mint letörülni azokat a könnyeket, a melyeket a nyomor sajtol embertársainak sze­meiből ? Ezt szokta mondani a jótékony asszonyka, mikor egyik-másik ismerőse szörnyüködve je­gyezte meg: Hiszen te nem ismersz pihenést. Tönkre teszed az egészségedet.- Mit az egészség, mit a nyugalom, a mit a test követel, mikor az ember lelki szükségéről van szó! Nekem beteg volna a lelkem, azt hinném kinpadra vonják, ha csak egy-egy helyünnen is elmaradnék, ahol a szen­vedők, a szükséget látók érdekében tehetek valamit. No hát nem is hiányzott Péter Istvánná sehonnét, ahol valami cim és ürügy alatt ki­vasalhatott egy kis összeget az ő nyomorban sínylődő védencei részére. Az egyletek számára nyitott rovatban ál­landó helyet foglalt el a név: Péter Istvánná. Ha a jótékonyság nevet változtatna, Péter Istvánnénak lehetne elkeresztelni, vélekedők egy fiatal resenes, aki a lapjuk számára tekintélyes összeget vett át a szegények védszentjétől a j hogyan a doktornét elnevezték. — Higyje el uram, nincs a világon nyomo­rultabb teremtés, mint én, mert legyén meggyő­ződve, csapás az ilyen szív, mint az enyém. Bár az Isten olyan módba helyezett, hogy min­denem megvan, a mire szükségem lehet, én valósággal szegényeimmel koplalok, — elmélet­ben - velük didergek, velük szenvedem min­den nyomorukat. Es milyen beszédeket tudott tartani az üléseken ez a jótékony lélek. Hogy szivéhez tudott szólni a jelenlevőknek; hogy kioktatta kötelességeikre; hogy iparkodott megértetni velük, hogy a gazdag ember csak letéteményese vagyonának, amelynek fölösleges részét emberi kötelesség szétosztani azok közt, akik erre rá­szorultak. Szóval Péter Istvánná ékesszólása kicsalta a jótékonyság ciine alatt még a legapadtabb zsebből is a pénzt. De hát meddő erőlködés, mert lehetetlen regisztrálni és reprodukálni ennek a fáradhatlan aszonykának ténykedését. Hasábokat zengtek a lapok ennek az asz- szonynak hasonlithatlan jó szivéről és a vele együttműködő hölg3rek az irigység némi elfojtott maliciájával hangoztatták: Péter Istvánná lesz Magyarországon az első asszony, akinek már életében szobrot emel­nek valamelyik közterünkön. — Meg is érdemli, vetette ellene egy ur, egy olyan, akit a termé­szet valamivel kevesebb irigységgel vert rneg. Este nyolc óra felé kimerülve, a fáradtság­tól zihálva ért fel a doktorné a második eme­letére annak a palotaszerü háznak, amelynek jogos tulajdonosai Péter Istvánék voltak. Pihegve szórta le magáról a ruhát és fel­öltötte pongyoláját. Ma éppen 9 ülésen ostro­molta és vette be a szivek legnagyobb részét a jótékonyság zászlója alatt. Idegesen kapkodva magára a pongyolát, miután nagy hirtelenséggel fölpróbált egy uj öltözéket, a melyet a mostanában ajánlott kis varrónő készített. A toilett pers'ze nem igen illett az elhízott, formátlan alakra. Dühösen rángatta le magáról. Őrülten toporzékolt a dús, felcsipkézett derékon, azután leült az asztal melle és kusza betűkkel irta e pár sort: „Tisztelt kisasszony! A ruha nem visel­hető. Itt küldöm vissza. Tegyen vele amit akar, de 24 óra alatt térítse meg a szövetet, külön­ben iigvédnek adom át. Péter Istvánné.“ Azután egy másik levelet irt, amely igy hangzott: „Tisztelt uram! Ma már 14-ike s Ön még nem fizette ki lakbérét. Betegségére tolja a pontatlanságát, meg a gyermeke temetésére. Ezek az önök privát dolgai. Ismeri nálunk a házszabályt; aki a házbérnegyed 14-ik napján nem tesz eleget kötelezettségének, tartozik ha­ladéktalanul kiköltözni. Tovább egy percig se várnak. Holnap foglaltatnak önöknél. Péter Istvánná.“ Becsöngette az inast és felküldte a levelet a negyedik emeleti napidijas családjához. Bele­dobta magát egy süppedő karosszékbe és át­szellemült arccal, szinte kéjelegve a gyönyörben olvasta az „Esti Újság“ egy kis cikkét, ahol ritkított betűkkel ez állt: „Hogy kinek az eszméje ez a nemeslelkü ténykedés, hogy kié a vezetőszerep e jótékony akcióban, ezt talán fölösleges külön említeni, mert ahol jótékonyság, mások bajának orvoslá­sáról van szó, ott csak egy nevet igtathatunk oda: Péter Istvánnéét. K. J. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) G. Mi, mint láthatta óhaját teljesítettük és teljesíteni fogjuk a jövőben is, ha hozzánk fordul. Nem tudunk azonban eléggé csodálko­zásunknak kifejezést adni, hogy mindezek után sem ad magáról életjelt. Reméljük, hogy ennek nincs valami komolyabb oka. Ezért kér­jük, hogy tudassa vélünk annak okát. Sólkim. Nem tudjuk eléggé figyelmeztetni tett ama Ígéretére, hogy...............mint már mondottuk, azt meg is tartjuk, ezért reméljük, hogy arra okot szolgáltatni nem fog. Aléb. Ez utón is értesítjük, hogy a terve­zett utazás csak akkor lesz teljesíthető, ha azt a körülmények és a fenálló viszonyok meg fog­ják engedni. Simon József urnák. Tett Ígéretéért már előre fogadja hálás köszönetünket. Sz. K. urnák Zilah. A kívánt hirdetést 10-szer egymásután 10 koronáért közöljük. De a mennyiben még nem volt alkalmunk a bekül­dött művét átolvasni nem nyilatkozhatunk még a felől, hogy azt hirdethetjük-e lapunkban vagy sem. Jövő számunkban határozottan fogunk nyilatkozni. Jelölt. Nem adhatunk kellő kifejezést ez utón megbotránkozásunknak követett eljárásá­ért. Ad akta tettük. Főmunkatárs: ACKERNSAN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 66 — 1907. végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. járásbíróságnak 1905. évi Sp. II. 671. sz. végzése következtében Dr. Lengyel Alajos ügyvéd által képviselt, Weisz Albert javára, Keresztény Lajosné ellen 55 korona s jár. erejéig 1906. évi márczius hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 620 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: bútorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir. járás­bíróság 1906-ik évi V. 51 — 11. számú végzése

Next

/
Thumbnails
Contents