Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-10 / 6. szám
2 KŐVÁR VIDÉK felhívásban meghatározott határidőig dr. Péchy \ Péter járásunk főszolgabirájánál jegyezhetők. A kibocsátott részvény aláírási felhívás szövege a következő: „A közgazdasági viszonyok fejlődése hozza magával uj hitelintézetek létesítését, melyek által egyfelől a fokozódó hiteligények megfelelő kielégítést, másfelől az elhelyezést kereső tőke kellő gyümölcsöztetést nyer. Az utolsó évtizedben a forgalom emelkedésével kapcsolatosan az ország minden vidékén jelentékeny számmal alakultak uj pénzintézetek, városunkban azonban tizenkét év óta nem történt ily alapítás. Mozgalmunk egy „Nagykárolyi Hitelbank“ cég alatt alapítani tevbe vett pénzintézet létesítése iránt tehát annál is inkább j jogosult és időszerű, minél inkább belátjuk szükségességét annak, hogy alapittassék egy í olyan pénzintézet, a mely a rendes banküzlet keretébe tartozó hitelügyleteken kívül a váró- j sunkban régen égető hiányt pótolni hivatott termény- és áruraktárt létrehozni és az eddig kellő figyelemben nem részesített parcellázási művelettel széles körben foglalkozni akar. Ezen okok indították alantirt alapítókat , arra, hogy a tervbe vett „Nagykárolyi Hitelbank részvénytársaságot" megalapítsák s a vármegye j és város közönségét a pénzintézet létesítésében részvények jegyzése általi részvételre felhívjuk. A Nagykárolyi Hitelbank részvénytársaság tervezete a következő. A társaság cége: „Nagykárolyi Hitelbank | részvénytársaság“; székhelye: Nagykároly. A vállalat tárgya: Kölcsönök nyújtása váltóra, kézi- és jelzálogra, folyószámlára, tör- j lesztéses jelzálog kölcsönök közvetítése, betétek j gyümölcsöztetése és általában a banküzlet körébe tartozó mindennemű ügyletek kötése és közvetítése; ipari, kereskedelmi és közlekedési vál- | lalatok létesítése, illetve ilyenek létesítésében való részvétel; Nagykárolyban egy termény- és áruraktár felállítása; földbirtokok parcellázása, j A részvénytársaság tartama ötven év, ' melynek elteltével a részvényesek közgyűlése határoz a társaság további fennállása iránt. Az alaptőke 200.000, azaz kettőszázezer korona, a mely 500 darab, egyenkint négyszáz korona névértékű, névre szóló részvényből áll. Minden részvényre a részvényjegyzéskor 10% — vagyis 40 korona fizetendő be. A részvénytőke többi része következő részletekben fizetendő: 20 percent vagyis részvényenként 80 K 1907. március 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. április 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. május 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. junius 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. julius 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. augusztus 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. szeptember 15-ig. 10 percent vagyis részvényenként 40 K 1907. október 15-ig. Ezenkívül alapítási dij címen az 1907. március hó 15-én esedékes részlet fizetésekor részvényenkint 2 korona fizetendő. A fizetések az intézet működésének megkezdéséig Jeney Géza alapitóhoz Nagykárolyba, az intézet működésének megkezdése után pedig a „Nagykárolyi Hitelbank r. t“ pénztárába tel- jesitendők. A befizetéssel késedelmes részvényes a részletfizetés esedékességének napjától 6%- kamatot köteles fizetni; ha pedig a befizetést az ez iránti felszólítástól számított 30 nap alatt sem teljesítené, az aláírásból eredeti jogait s a már teljesített befizetést elveszti. A részvények aláírásának zárhatárideje 1907. március 15-ike. Az alapítók kikötik maguknak azt a jogot, hogy a részvénytársaság igazgatóságát az első három évre kinevezhessék. Netaláni túljegyzés esetén jogukban áll ai alapítóknak a jegyzéseket belátásuk szerint redukálni. Nagykároly, 1906. december 25. Dr. Blum József orvos Nagykároly. Ilosvay Aladár alispán Nagykároly. Péchy István vármegyei főjegyző Nagykároly. Bodoky Béla körjegyző Kismajtény. Jeney Géza ny. vm. főszámvevő földbirtokos Nagykároly. Sternberg Sándor Három látogatás. Az X-i temető egy árnyas fűzfája alatt, virággal beültetett, szinehagyott koszorúkkal diszitett sir van, ide vitt harmadik látogatásom. A sir előtt egy karcsú, fehér, kettéhasitott márványkő, szakadthúru lanttal ékesítve hirdeti becsületes polgár nyelven, hogy itt egy virágjában kettétört élet piheni az örök nyugalmat. Nyárvégi délután volt, lelket betöltőén csendes. Felmerült emlékeimben a most már porladó tetem nem rég megesett tragikus vége. A művészi nagyság, az eszmények, a nagyra- hivatottság előrevetett, de be nem teljesedett Ígérete. Szemem ismét megakad a nagy lélek tragédiáját egy kicsinyes módon feltüntető kődarabon s elijedek, hogy milyen közönségesen — érzelgősnek fognak hinni azok is, kiknek majd elmondom ennek a rövid életnek csodás végét. Nem akartam szentimentális lenni, de ez az élet maga is ilyen volt s én a misztikus hangú falombok, egyhangú sirdombok között, melyeken erejüket vesztett napsugarak járják szédítő vitus-táncukat, magam is igy éreztem át ezt az egész életet, nem volnék őszinte, ha máskép mesélnék róla. Talán 22 éves ifjú lehettem, mikor első emlékezetes látogatásom volt X-ben. Annát, unokanővéremet, kivel gyermekkorunk sok évét töltöttem együtt, esztendők óta most láttam először, mert rövid időre menvén látogatóba, rendszerint nem leltem otthon őt, ki néhány éve egy nagy városban tartózkodott, ahol ének tanulmányait folytatta ..............Nem fo gom soha elfelejteni azt a délutánt, mikor a zongoránál ültem s ő bejött a szobába. Mámoros jó kedvvel üdvözölt, magához szorított, össze-vi8sza csókolt, hangoztatva, hogy soha jobbkor nem jöhettem, annyi elmondani valója van. — Igaz, hogy régen látott, talán el is szoktam már gondolkodás módjától, talán nem is fogom mindenben helyeselni, amit mond, de mégis el kell mondania mindent, fojtogatják a szavak, beteggé teszik az el nem mondott tervek. — Majd este elmondok mindent — mondotta — most pihennem kell, kifárasztott az ut, a debütálás, a szerződési tárgyalások. S aztán a jövő — hiszen ismered a históriát Sándorral. A páratlan siker, a teljesülő boldogság, szóval össze-vissza hadarok mindent, pedig pihennem kellene. De azért csak játsz tovább . . . imádom a zenét . . . Pokol a szívnek, vagy égi kéj! ... ezt játszad, a Violetta dalát, ebben volt olyan nagy sikerem. Huh! de csodás volt minden, de játszad hát, — aztán majd beszélgetünk. Es este elmondott mindent. Első tanulmányait az énekiskolában. A szüleinek, egyszerű polgárembereknek, csak nehezen leküzdhető idegenkedését. Végtelen bizalmát pályája iránt, melynek sugaras jövőt jósolt mesterei biztatása. A gyötrelmes napokat, melyeken rajta is úrrá lett a bizalmatlanság. Támadó szerelmét, melyből mindenáron menekülni akart, de amely fogva tartotta máig is; kínjait, midőn a célt oly messze, szerelmét oly elérhetetlen magasságban látta. S most célhoz ért. Az Opera, hol páratlan sikerrel debütált, fényes szerződéssel kínálta meg, ajánlatokat kapott impresszárióktól, akik vagyont Ígértek egy- egy turnéjáért ... A sors tehát neki adott igazat. Szülei balsejtelmei sem teljesedtek. A nagy vagyonkülönbség, mely elválasztotta szekönyvkereskedő Nagykároly. Domahidy Elemér ny. főispán földbirtokos Domahida. Nuszer Béla uradalmi tiszttartó Tiborszállás. Stróbencz Péter földbirtokos Nagykároly. Dr. Gózner Elek ügyvéd Nagykároly. Dr. Komoróczy Iván árvaszéki ülnök földbirtokos Nagykároly. Orosz Árpád körjegyző Vállaj. Illés József városi mérnök Nagykároly. Dr. Kovács Dezső ügyvéd Nagykároly. Sternberg Sándor földbirtokos Alsó- szopor. Dr. Falussy Árpád főispán Nagykároly. ___________1907. február 10. A vénség gyógyítása. A korai vénség beteges tüneteit nagyrészt azok a mérgek okozzák, a melyek a vastagbél tartalmában élősködő baktériumok életműködése folyamán termeltetnek. Ezek a mérgek a bél falán keresztül felszívódnak, belejutnak a vérkeringésbe és a szervezetben lassanként előidézik azokat a változásokat, a melyeket a vénség gyűjtő neve alatt szoktunk összefoglalni. Különösen mely rothasztó baktérium mérge veszedelmes a szervezetre? Ha valami módunk volna, hogy ezeknek a káros baktériumoknak a működését, a melyek pedig ott tanyáznak a legegészségesebb embernek is a beleiben, megszüntessük, vagy legalább lehetőleg akadályozzuk, már is jelentékeny eredményt lehetne elérni a vénség kellemetlen, tüneteinek késleltetésében. A természetbúvárok azt tapasztalták, hogy a baktériumok között találunk olyanokat, a melyek más fajta baktériummal nem férnek össze, olyan feltételek kellenek az egyiknek a fejlődéséhez, a melyek kizárják, hogy ott a másik elsza- porodhassék. Ilyen baktériumok például azok, melyek a tejnek a megalvadását idézik elő és a mely baktériumok a tejben megakadályoznak minden rothadást. Ezek a baktériumok a bélben is hasonló jó szolgálatot tesznek és a kísérletek be is bizonyították, hogy az olyan emberek belében, a kik sok aludttejet fogyasztanak, relmétől, át van hidalva s ő élhet művészetének és neki . . . Igazán kegyeltje a sorsnak! Elnéztem ezt a törékeny testű leányt, amint az emlékezéstől felkorbácsolt vérrel* idegesen jár fel s alá a zongora mellett, melynek billentyűiről még le sem vettem a kezem, megbénulva ilyen hatalmas szenvedély láttán, amelylyel a különben banális história minden mozzanatát szinte elém festette. Aztán leült mellém, újólag kért, hogy játszam el a Violetta dalát. Görcsösen összeszoritotta betegesen lilás ajkait s csak időnkint nyitá szét azokat, hogy egy mélyet lélegezzen. Feje bágyadtan a szék támláján nyugodt s félig behunyt szemének lázas fényét beárnyékolták hosszú, selyme» pillái. Dús hajkoronájának egy-egy levált fürtje odatapadt verejtékező homlokára. Anna állapota igen nyugtalanított s gyengéden kisimítva homlokából az odatapadt hajszálakat, kértem őt, térjen pihenni. Ezt megígérte, csak arra kért, hadd dalolja el a Violetta dalát s én kisérjem. Mikor a dal utolsó sorához értünk, magam is — bár kelletlenül tettem eleget kívánságának — elragadva, könnyes szemmel köszöntem meg e páratlan élvezetet. Néhány napig még ott voltam. Ismét és ismét boldogságáról beszélt. Tanácsot kért tőlem a jövőt, szerződési ajánlatait illetőleg. Egy napon eljött Sándor is, hogy megkérje Annát. Mint beavatott harmadikat, mindenüvé magukkal hívtak. Jövendő életük minden apró és nagy tervét előttem beszélték meg . . . Szóval úgy hagytam el Annát, hogy bátran vagy boldogságban reméltem viszontláthatni. . . . Talán nyolc-tiz hónap telhetett el, hogy ismét elutaztam rokonaim látogatására. Lázas előkészületekkel elfoglalt, boldogan sürgőforgó háznépet véltem feltalálni s egy halott
