Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-22 / 50. szám
ív. évfolyam. Nagysomkut, 1907. deczember 22. 50*ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „ N AGY SO M K.UTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. pgész évre — Fél évre — — Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre — — — 2 K — = 4 K Egy szám ára — ■_— 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Karácsonyi gondolatok. Az egyházi ünnepeknek nemcsak vallási, hanem társadalmi jelentőségük is van. Minden vallásnak az a feladata, hogy bizonyos elvek alapján alakítsa ki az embert. Az ily módon kialakult individuum azután a maga karakterével kétségkívül hozzájárul az egyedekből álló társadalom gondolkozásának színezetéhez. A keresztény vallás is tehát, mint egyik legkiválóbb jellemképző tényező, a maga ünnepeivel az emberi társadalom életébe ereszti a maga gyökérszálait, hogy annak szerveibe vigye bele azokat az elveket, melyek hivatva vannak a közéletben mutatkozó kórtünetek megszüntetésére. Karácsonykor a világ Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak születését ünnepli az egész kereszténység. - Jézus Krisztus személyében főleg három vonás domborodik ki. A szegénység, a szeretet és az IstensóS tudata. Betlehem közelében egy útban kifáradt, mindenkitől elűzött szegény anya ad neki földi életet. Lakhelye : egy istálló, bölcsője : jászoly, első üdvözlői: szegény pásztorok. Ezt a szegénységet egész életén át megőrzi. A szavain fellelkesült nép hiába kínálja meg királyi koronával, ő többre becsüli a szegénység tövis koszorúját. — Másc^k jellemvonása: a szegénységnek, szenvedésnek és minden fájdalomnak mérhetetlen szeretete. Minden köny számára van vigasztaló szava, minden sebre gyógyító balzsama. S ezt nem egyesekkel szemben meríti ki. Szeretete egyetemes, világra szóló. — E mellett souverain önérzettel vallja magát Isten fiának. Személyét illetőleg minden kicsinyes felfogás ellen tiltakozik. Az emberekben a méltóság tudatát állandóan ébresztgeti. A mai kor boldogtalan emberiségének lází ban égő arcát szemlélve, a beteg állapotnak főleg három forrását fedezem fel. A szegénység gyűlöletét, a szeretet hiányát és az emberi méltóság ismeretének hiányát. Mindenki gazdag akar lenni. A paupeiizmus korunk legégetőbb kérdése. A nélkülözés millióknak sorsa és milliók akarnak ettől a sorstól szabadulni. Mindenki gyűlöli a szegénységet. S a kultúra, a civilizáció, a tudományok térfoglalása lenditett-e valamit ezen az állapoton ? ( Ma több az elégedetlen ember, mint valaha. És ennek nincs más oka, mint az igényeknek tultengése. Ma egy varróleánynak nagyobb igényei vannak, mint hajdan egy király leánynak voltak. A mig az embereknek igényeit nem sikerül redukálnunk, addig a pauperizmus megoldhatatlan kérdés marad. De a szeretet lángja is kialudt az emberi szivekből. Pedig a mig a fájdalom csak egyetlen könycseppet is kisajtol a szemből; a mig egyetlen seb jelentkezik is az emberi testen, vagy leiken, a mig egyetlen panaszos sóhaj szakad fel a bánatos kebelből: szeretetre az em- bernak mindig szüksége hsz, nélküle elsorvad, mint a virág harmatcsepp, mint a gyümölcs napfény nélkül. De a legnagyobb baj az, hocv az ember csak a maga börtönének falait látja. A földi lót rabszolgája lett s az örökkévalóság szabadságának verőfényes régiói számára teremtett szárnyait felemészti a földi érdek nyomorult penésze. Nem ismerjük emberi méltóságunkat, mert nem hiszünk Istenben. Pedig a teremtés arany koronáját ez a hit teszi fejünkre, e nélkül csak porban vergődő férgek maradunk, kiket semmivé tipor az élet első katasztrófája. Karácsony estéje van. A végtelen űrben függő csillagok szánakozva tekintenek le a sóhajtozó, kínjában vergődő emberiségre. Két ezeréves múlt méhében látok születni egy gyermeket, a ki ezeket tanította : „Boldogok a szegények !“ „Szeresdd felebarátodat!“ „Keressétek Isten országát!“ A mikor minden ember megérti e tanítást, akkor lesz megváltva szenvedéseitől, akkor lesz igazán Karácsony ünnep! Veszprémy Sándor. Karácsonyi iparpártolás. Szomorú tény, hogy nálunk olyasmiről is kell beszélni, a mi másutt természetszerű dolog. Igen, édes hazánkban örökké aktuális téma a honi ipar támogatása. Állandóan hánytorgatják ezt a kérdést és az eredmény: borsó hányás a falra. A mi közönségünk, a mi társadalmunk felette közönyösen viseltetik a hazai cikkek, áruk iránt; mellékes, hogy honnan származik a portéka, fő, hogy tetszetős, olcsó legyen, nem tekintve azt, hogy milyen minőségű. így aztán nem kell csodálkoznunk azon, hogy Ausztria csak úgy importálja hozzánk silány nál-silányabb készítményeit, jó áron túl adván rajtuk, mert a naiv magyar közönség megvásárol mindent, amit elébe raknak. így vándorol ki a drága magyar pénz külföldre ; igy vonódik el tőlünk sok-sok millió; a a mire ugyancsak nagy szükségünk lenne ; igy gazdagodik az idegen s igy szegényedünk mi. Nem csoda, hogy nem tudunk talpra állni, nem tudunk haladni, fejlődni, boldogulni, mert szó nélkül megfizetünk minden árat mindenért és egykedvűen nézzük millióink külföldre vándorlását. Aztán természetes, hogy a pénz milliókat az ember milliók követik a kivándorlásban. Jmmié!1' tárczája. Karácsonyfa alatt. Még alig voltunk két hónapos házasok, mikor ránk virradt a karácsony szép és magasztos ünnepe. Kicsi feleségem, na meg aztán a magam kedvéért is, csak úgy megültük azt a szép, kedvesen poetikus ünnepet, mint ahogy otthon, kedélyes családi körben szokták megülni, szóval barátságos és szerelmes csókokkal fűszerezett vacsora után mi is meg- gyujtottuk a karácsonyfa gyertyácskáit, Amint ott üldögéltünk a barátságos fényt terjesztő zöld fácska alatt gyermekéletünk nem egy apró öröme és bosszúsága jutott eszünkbe. Hej, micsoda karácsonyok is voltak nálunk. Kilencz gyermek, örömtől sugárzó arccal állta körül a hatalmas fényűt és mindannyiunk vágyó pillantást vetett a talapzatára, ahol vágyaink netovábbját láttuk megtestesülve. Ez a karácsony est kissé szomorúnak Ígérkezett amennyiben feleségem árvaleány volt, az én szüleim távol laktak, hivatalom meg nem engedte, hogy a karácsonyi ünnepeket nálunk töltsük és igy magunkra maradtunk. Én magam részéről némi önzéssel nem igen törődtem vele, amennyiben igy zavartalanabbá lehetett turbékolni, de a karácsony esti hangulat bizony még a turbékolásbói is kizökkenti az embert. A feleségem törte meg az ünnepélyes némaságot. — Hej ? ha most egy pár apróság futkározná körül a karácsonyfát, nem volna oly unalmas a karácsonyest, se nekem se neked. — ügy, hát unalmas néked az én társaságom ? kérdeztem kissé méltatlankodva. No tudd nem úgy értem, hanem hát magad is beláthatod, hogy a gyerek élénkíti a házat. — Persze ? persze, ha itt most tizenhárom gyerek futkosna körülöttünk s egyik jobban ordítana, mint a másik mindenesetre élénkebb volna házunk. Egyik bömbölne, nem lévén megelégedve a kapott ajándékkal, a másik a legszebb áriákat harsogná füledbe uj trombitáján, a harmadik a negyedikkel veszne össze. S igy menne az végig. — Eredj te gyermekevő kanibál, kell is neked gyerek. De nem is lesz sohasem. Ezt már kissé elszontyolodva mondotta kis feleségem. — Mit, már minthogy én nem szeretem a gyereket? Én, ki világ életemben magam is gyerek voltam ? Hiszen akkor csak nem vettelek volna el feleségül téged, a mikor te vagy a legnagyobb és egyben a legbályosabb gyermek. De bizony volna csak egy fi am, olyan puskát, kardot vennék neki karácsonyra, hogy ahány forrongó horvát van, mind ott hagyná a bocskoros irháját, úgy megijedne még csak a látásától is. Persze kardot, puskát veszel fiamnak, hogy megvágja meglője vele magát. De biz azt én meg nem engedem. Fiúnak könyv való, attól okosodik. Semmi sem lesz abból a puskából kardból. — Pedig én csak azért is pnskát kardot, veszek az én fiamnak, hadd piruljon ki arcocskája a nemesi hévtől, ha kezébe veszi, hadd érezze magában a férfiúi erő bátorság legszebb erényét, mely hevít és tettre késztet. Könyv, ugyan kérlek csak nem akarsz tudóst nevelni fiunkból. — Nem is katonát, hogy elvigyék a háborúba, hogy ott lelőjjék, leszúrják ? ! Itt már pityeregni kezdett, az én kis feleségem, úgy hogy már kezdtem alábbhagyni valamicskét a nagy hangból. — Oh én szegény fiam, jajvsszékelt tovább az asszony, katonát akarnak nevelni belőled. Jaj nekem, jaj neked. — De drága kis feleségem, azért még ne pitye- regj, hiszen nem muszáj azért még neki okvetlen ka30 rőfös vég bőrerős vászont, kanavászt; 10 koronáért legfinomabb vászont, ■ '■ ■ ■ ■ ■ L. ...— siffont, kanavászt, lepedő vászont utánvéttel szállít: ..... -......Sip-u tca 22. sz. Damaszt abroszok, ágyteritők olcsón kaphatók.
