Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-15 / 49. szám

I Vf évfolyam. Nagysomkut, 1907. dcczember 15. 49-ik szám. // Vállalkozási szellem. Nem újság, hogy nálunk rosszak a viszo­nyok, nehéz a megélhetés, nagy a munkanélkü­liség és nincs pénz. Mert hát — mit csűrjük — csavarjuk — gyámoltalan nemzet vagyunk. í Azt csináljuk a mi vajmi keveset hoz a kony­hára, sőt még pénzünkbe is kerül, a külföldiek előtt mutatjuk ! mennyire udvariasak és gavalé- rok vagyunk és szóriuk a pénzt, nagyarányú bankettekre, fényes estélyekre, a mit egy-egy idegen vendégsereg tiszteletére adunk. De egyéb­ből aztán nem is áll a tudományunk. A magyar ipart mi magunk nem támogat­juk, sőt elősegítjük az idegen inváziót; gyö­nyörű helyeinket önmagunk melőzzük és külföl­dön verjük el az ezreseket, ahelyett, hogy az idegenek előtt, megösmertetnők szebbnél-szebb látványosságainkat, páratlan fürdőinket, isteni fenséges természeti csodáinkat. Aztán pang a ke­reskedelem, tengődik az ipar, hanyatlik a mező- gazdaság, pusztul a föld, kivándorol a nép, a nagytőkések szoros zár alatt tartják százezreiket és a kisemberek ha megakadnak, sehogyse tud­nak magukon segíteni, mert hát nagy ára van manapság pénz ő felségének. A civilizált államokban a nagy nemzeteknél, Angliában, Amerikában, Németországban és Fran­ciaországban máskép állanak a viszonyok, E nemzetek íiai mindent önmagukért tesznek or­száguk kincseivel dicsekednek és emelik az ide­gen forgalmukat is. A mi pedig a legfigyeleinre méltóbb, mindenki buzgalommal dolgozik, kivált Amerikában és Angliában nem szégyenük a tisz­tességes munkát; maguk a mágnások tekintélyes név és vagyon tulajdonosai, a főnemesség nem restel nagy ipari vállalkozásba bocsátkozni, élére állanak hatalmas vállalatoknak, pénzüket ekként városokat, telepeket létesítenek ékként es a mi a leglényegesebb ezer meg ezer embernek — honfitársuknak — adnak kenyeret, tisztességes megélhetést.- Nálunk alig lehetne ilyesmiket látni, egy- egy mágnás restellené, ha neve valamelyik ipar- vállalat élén díszeleg. Ezt nagy szégyennek, meg- bocsáthatlan bűnnek tartaná, hogy még az ősei is megfordulnának a sírjukban. Pedig a munka, a tisztességes munka — régi igazság — nem szégyen, sőt erény. Es csak hozzá járulna a nemzet, boldogsá­gának előmozdításához ama körülmény, ha dol­goznék széles e hazában a gazdag, szegény, four és pór ; mert ha a nagytőkések is vállal­kozó szellemmel bírnának, mindenki munkához jutna, tehát tisztességes megélhetéshez. Egy csomó jó tanács. Komoly dolgokban ne határozd el magad hirtelen. Ne cselekedjél érett megfontolás nél­kül. Ne nyilatkozzál szelesen, ne ítélj elfogultan. Ne ígérj hamarosan ne többet, mint a mennyit bizton beválthatsz. Inkább „nora“-et mondj, mint­sem, hogy megbánjad az „igen“-t. Légy óvatos barátaid választásában. Ne ba­rátkozzál az első pohár bornál. Ne higyj min­den szép szónak és Ígéretnek. Ne azok társasá­gát keresd, kik kedveskednek s hízelegnek, de azo- két kik nálad jobbak, okosabbak s hibáid iránt szókimondók. Ne várj gyors eredményt hamaros sikert. Tudjad bevárni a gyümölcs érését. Ne akarj meggazdagodni máról holnapra a mi tiszta igaz utón nehezen vihető ki. Ne táplálj tulvérmes reményeket és nem fogsz keserűen csalódni. Ne fuss mohón a szerencse után, mert elriasztod, s majd ő fut előled. Tanulj, dolgozzál, tedd híven kötelességedéit, úgy a szerencse, a siker önként betér hozzád. Ne akard szerencsédet mások rom­jaira felépíteni. Miként mi másoknak, akkép ne­künk is mások. Ha te megbuktatod vetélytársa- dat, akad uj vetélytárs, ki téged buktat meg. Csak a tisztességes szerzeményen van igazi ál­dás. Mit rossz utón szereztünk, rossz utón fog elveszni. Ha vagyonra akarsz szert tenni, ne csak azt nézd: mennyit keresel, de főleg azt: mennyit fogyasztasz. Nem a nagy jövedelem, de a szerény költekezés növeszti a vagyont. Nem a szerzett de a megtakarított összegen épül fel a gazdagság. A vágyak mérséklése növeszti a tőkét. Ne akarj mindenben másokat utánozni. A mit a gazdagabbak maguknak megengednek, az erősebbek káruk nélkül merhetnek, az ügyeseb­bek sikeresen teljesíthetnek ; azt ne akarjad te is utánozni, feltéve, hogy szegényebb, gyengébb kevésbbé bátor és avatott vagy. Magadról, ne másokról végy mértéket. A ki családjának, a társadalomnak, hazájá­nak sokáig akar szolgálni, okosan bánjék egész­ségével. Ne pazarolja erőit már fiatal korában, hogy jusson belőlük későbbi napjaira is­Ki sokat költ magára, keveset költhet nr sokra. Ha másokon hathatósan akarsz segíteni, mérsékeld a kiadást saját személyedre. Elvezet- vágv és jótékonyság rosszul férnek meg egy­más mellett. A könny, mit letöröltél, bőven kár­pótol hozott áldozatodért. Ha okosat mondani nem tudsz: hallgass okosan. Ha nyilatkozni akarsz, tedd óvatosan. A könnyelműen elejtett szó már sok könnyet facsart ki. A gondolat vámmentes ; ha szóba fog­lalod erős bírálat s nagy vám alá eshetik. Oko­Elöfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre — — — 2 K Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 383. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. igen bölcsen A- gyümölcsöztetik, nagy ipar­„Kmmiéir íárcza a. Mézesnapok. Házasságunk második napján, mikor este haza­jöttem, feleségem tárt karok helyett azzal a kijelen­téssel fogadott, hogy ő vagy megszökik, vagy az őrül­tek házába kerül. Három lépést hátráltam, az a tekintet, melyet feleségem felé röpítettem egy óriási kérdőjel volt. “ — Hiába bámul uracskám, a mi sok, az sok. Könnyű magának. Mig egész nap nincs idehaza, ne­kem a legrettenetesebb gyermek sírásban van részem. Sok gyermeket hallottam már sírni, de ahogy a szom­szédunk csemetéje nyivákol, az tnl megy minden ha­táron. — Csak nem tart örökké e sirás. Belefárad a visításba. — Dehogy ! Ez a gyermek olyan gyermek . . . Hallja a kellemes muzsikát? Már megint kezdi. El kellett ismernem, hogy nem közönséges gyer­mek. Úgy bőgött, mintha fizettek volna érte. De azért látszólag nyugodtan viselkedtem, pedig majd ketté hasadt a fejem. Nőin kezdett föl- és alá szaladgálni a szobában, én meg idegesen dobolgattam az asztalon. Jó tüdeje lehetett a kis babának, mert egyre jobban bömbölt. Az asszony végre levetette magát a kanapéra, ón meg felugrottam a székről és se szó, se beszéd, elrohantam. Nem sokára két kiló vattával felfegyverkezve tértem vissza. Váratlan meglepetés. A gyermek nem sirt, de szerepét nőm vette át. Nyugodtan pólyáztam be mindkét fülemet. Amint hitvestársam igy megpillantott, a siiásból nevetésbe csapott át. Kaczagott, hogy fölébresztette a szomszédban nyilván szunnyadó kis bestiát, ki rázen­dített. Most már feleségem is igénybe vette a vattát. Az eredmény pedig lesújtó volt, A vatta nem tette meg azt a szolgálatot, amit vártunk tőle. A gyermek bömböiését ép oly tisztán hallottuk, mint azelőtt. Az asszony nekem rontott, hogy tudok ilyen ha- szontalanságokra pénzt pocsékolni, a helyett, hogy kényelméről gondoskodtam volna és oly lakást bérel­tem' volna, hol nincs a szomszédban egy csorda tehe­net is megszégyenítő gyermek. — De édesem . . . — Semmi édes, hagyjon föl a maga kedveske­déseivel. Maga a világ legtapintatlanabb férje. Oh én szerencsétlen teremtés. Hát kellett nekem férjhez menni és éppen magához ? Szegény mamának igaza volt, mikor azt mondotta, hogy ne legyek a maga fe­lesége. — De drágám, talán elég lesz ebből a fölösle­ges prédikációból. — Még maga beszél ? — Magának hallgatni kell! Maga . . . Tovább nem bírta, arcáról peregtek le könnyei. Füleiről leszakította a vattát és azzal száritgatta a könnyeket. Mikor ez kevésnek bizonyult, az én fülem­ről tépdeste le a pólyát és ez hasonló sorsra jutott, (így tudta értékesíteni egy jó háziasszony a haszna­vehetetlennek bizonyult, de pénzbekerült dologot.) A vacsoráról teljesen megfeledkezett a felesé­gem, én meg nem mertem kérni. Éhesen tértem nyu­galomra. Alig hogy lefeküdtünk, a gyermek elkezdte mű­ködését. Az anya fölébredt, leszállt az ágyról és ke­zébe fogva a gyermeket, föl és alá járt vele a szo­bában, miközben altatgatni kezdte : — Csicsija, babuka, édes kis fiúcska . . . — Haja ... esi ... esi... csija . . . babuska . . . Haja. — Azt a kölyök mindenedet, hát nem hall­gatsz el? 30 rőfös vég bőrerős vászont, kanavászt; 10 koronáért legfinomabb vászont, . ■. . = siffont, kanavászt, lepedővászont utánvéttel szállít: — ...— Gzmm wz H«fiape^i9 Sip-utca 22. sz. Damaszt abroszok, ágyteritők olcsón kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents