Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-08 / 48. szám
2 KÖVÁRVIDÉK deczemher 8 Legerősebb anyagi eszközünk. A nemzet-államnak gerince, lényege, az hogy a polgár maga a nemzet, melynek gondolkodása, akarata és belső életprocesszusa a nemzetet alkotó polgárok milliói, együttvéve mint egységes, erkölcsi személyes létgondolkodásának, akaratának és életprocesszusának felel meg. Ha a polgárt minden egyes gondolkodásában, tettében a nemzet öncélja vezérli, akkor az a nemzet aktiv államalany s mint ilyen életerős fejlődésre mindenkoron készen áll. A polgár léte a nemzet léte, a polgár vagyona a nemzet vagyona, melyről az — mint személyes léte fenntartási eszközéről — miként az ember önönmaga rendelkezik. És ha tovább menve, az állami lét többi ágazatán, a törvényhozásban, kormányzásban, bíráskodásban, iparban, kereskedelemben, mező- gazdaságban, szóval minden foglalkozási ágban, minden polgár lelkében a nemzet öntudata él — akkor beszélhetünk igazán nemzeti államról. Hogy ez az idő bekövetkezzék nállunk; ehhez első kellék az emberek magasabb szellemi fejlődése és tisztultabb erkölcsi fefogása. Különösen áll ez nálunk az iparnál, illetőleg a kisiparnál, mely szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva sehogy se tud zöld ágra vergődni. Azonban a szellem fejlesztésével, tisztultabb erkölcsi felfogással visszaverni lehet minden erőszakos támadást, mely mindenkép megrontásunkra törekszik. Önálló fejlett ipar a nemzetnek legerősebb anyagi eszköze, fegyvere, melylyel kulturális céljait megvalósíthatja s rá léphet a szellemi töké- lyesedés elérhető legmagasabb fokára. De megjegyezzük, hogy a nemzetállamban minden egyes foglalkozás, ha azzal a nemzet öncélja erősbödik, — egyaránt értékkel bir. Nem győzzük azonban eléggé hangoztatni, hogy Magyarország anyagi és kulturális megerősödésének soha ki nem apadható örök forrását a magyar iparban fogja megtalálni akkor, ha forrást nem elzárni, hanem megújítani törekszik. Évszázadok óta buzog e forrás a nemzet számára. Üdítő hatását — csodálatoskép — nem akarta észrevenni. Pedig érezte de idegen hatalom ebbeli érzelmét kiölte kebeléből. Akárhogy próbálkozunk takargatni hibánkat, egy folt mégis élesen kiviláglik, melyet a nemzet önmagán ejtett akkor, mikor anyagi erejének legjavát, az iparos osztályt modern rabszolgává tette idegen Hatalomnak. Az ország minden részén megmozdult közvélemény — mely a magyar ipar iránti kötelességérzetét sürgeti — a magyar parlamentet s kormányt feladatának komoly véghezvitelére nem egyszer szólította fel. Az iparososztály is nem egyszer fordult kitárt karokkal a nemzet gyűléshez, a parlamenthez, nem alamizsnáért, hanem köteles támogatásért. Talán a mostani idők alkalmasak arra, hogy a viszonyok gyökeresen megváltozzanak. Ha a kormány a mit nem hiszünk — nem nyújt támogatást, az iparos továbbra is önmagára lesz utalva; de éljen benne a nemzeti öntudat, mely előbb utóbb a boldogulás felé fogja vezetni. Tisztaság. Mint a mindennapi életben váltakozva jönnek egymásután nap és éjszaka, úgy követik egymást az emberiség életében *is a világosságnak és sötétségnek periodikus változatai. E végnélküli kerengősben úgy látszik, ismét a sötétség korszakába értünk. Szenny és piszok hullámai kavarognak körülöttünk. Amit itt-ott felszínre vet egy-egy nagyobb és hevessbb lökés, az sem egyébb csúnya és förtelmes iszapnál. Pedig az még csak egy-egy ritkán napvilágra kerülő tünet, onnét lentről, a mélységről, hol egyebet sem látni, egyebet se találhatni. Botrányos porok követik egymást. |Ugy látszik, hogy az eddigi szenny alapján uj Sodorna épült, érzéki és értelmi aberrációk valóságos orgiáit kell tapasztalnunk. Miben lelhetjük e tünetek magyarázatát ? Régente az volt a hit. hogy a nagy vagyon, a jólét elterjedése teremtett olyan helyzetet, amilyent ma kell tapasztalnunk. A hétköznapi élvezetekben ellaradt, minden közönségeset megunt, vértelen szibaritáknak sajátságát véltük fellelhetni abban a törekvésben, hogy uj, hallatlan és undorító orgiákban keresse vágyai kielégítését. A történelem, — ezt nem tagadhatjuk - e nézetnek kedvez. Tény, hogy Hellas, Róma és még sok állam akkor bukott erkölcseiben legmélyebbre, mikor anyagilag épen a legjobb helyzetben volt. Mérhetlen kincsek halmazán látjuk heverni Athén és Spárta romjain. — és Dárius népe is csak addig volt hatalmas, mig a jóllét meg nem mételyezte erkölcseit! De mostani helyzetünkben is itt találhatjuk e kérdés magyarázatát ? Ki mondhatja, hogy a társadalmi viszonyok ma olyanok, hogy tobzódó jólét okozza az er- kölcsök pusztulását l Hiszen a merre tekintünk, csak éhség és nyomor képeit találjuk. Jajszó harsog felénk mindenünnen és talán még sohasem volt oly nagyfokú az elégedetlenség, az elkeseredés, mint épen most, Igaz, vannak egyes társadalmi osztályok, melyek bizonyos, szerencsés körülmények között élve, ma sem panaszkodhatnak nyomorról. Találunk ma is családokat, kik fejedelmi kincseket vallhatnak megukénak. kik akkora vagyon urai, kogy fél k;zzel is segíthetnének ezer és ezer felebarátunk nyomorán. De ezekre azért még sem alkalmazhatjuk a fenti theoriát. Az ilyen nagy vagyon ritka, a bűn pedig gyakori. E kettő tehát okozati összefüggésben egymással nem lehet. Éppen a jómódnak ellenkezőjében, a végtelen nyomorúságban. Sok, igen sok ember, ha terveiben csalódott, ha valami csapás, valami szerencsétlenség érte, ivásnak adja a fejét. Azt hiszi, hogy mámorában elfelejti buját, baját és legalább addig boldog, mig külső behatásokkal feledtetni tudja bánatát. Olyan helyzetben vannak most Európa népei. Soha nagyobb kegyetlenséggel nemjült nyakunkon a despotimus, a militáris uralom, mint most. És soha nem voltak gyöngébbek, tehetetlenebbek a mindent lenyűgöző hatalmakkal szemben, mint épen most, amikor más oldalról meg súlyos és szinte gyógyíthatatlan sebek gyötrik gazdasági életünket. Szinte élvezet nézni, azt a szabályszerű processust, melyen minden modern nemzet keresztül megy, amig a tobzódó, a kétségbeesett élvezetek posványához érkezik el. Először szép szerivel, alkudozással próbál helyzetén javítani. Nem veszi komolyan a hatalom túlkapásait, képzelt ereje tudatában azt hiszi, ez utón is célt érhet. De a hatalom nem ijed meg, álláspontjából nem enged. És akkor jön a kísérletezés ideje. A nép, az istenadta nép mozgolódni kezd. Izmai dagadnak, a karjai feszülnek. De hah, mi az ? Láncok csörgése, bilincsek csikorgása. És csak most veszi észre, hogy szabadnak tartotta magát, pedig rab, nyomorult szolga csupán. Tehetetlen vergődésben tépdesni kezdi a láncokat, őrjöng fékevesztett haragjában De mind hasztalan. Ereje gyönge, küzdelme hiába való. És most következik a küzdelem harmadik foka, beletörődik a változatlanba. Kezdetét veszi a féktelen tobzódás. Soha nem hallott, nem is sejtett élvezetek, mámorok tengerébe fül a nép, és széles rétegekben egyre karszékének unokája lenne — akár valami titokban táplált szivbeli reményre, akár más kevésbé fontos ügyre vonatkozólag, amiről nem mertek a komoly szigorú apának, de még a jóságos mamának sem szólni, Sándor bácsinak mindent el lehetett mondani, ő mindezekhez tudott hozzá szólni, mindenkor tudott tanácsot adni és az ő közvetítése folytán nem egy titkos kívánság teljesült, melyet nem mertek a szülőkkel közölni. Karácson táján ünnepelte Sándor bácsi hatvanketedik születésnapját. Milcsi mandulatortát sütött számára, mert a bácsi azt nagyon szerette, Ilonka egy tekintélyes üveget hozott, melyben csak úgy csillogott a „gondüző szomorodni“ akárcsak a valóságos szinarany, Birike finom kassai sonkát, Róza minden hozzávalót a pines készítéséhez. Sárika pompás fehér cipót — s igy tovább. Mindezeket a kitűnő holmikat elköltötték a jó öreggel együtt, amiből Sándor bácsinak ugyan nem sok haszna, de még kevesebb kára Volt, hanem az ő „legaranyosabb tubicájá“-nak — igy nevezte a szép Bellát — ajándéka igen nagy veszedelmet hozott reá: Bella igen szép papucsot hímzett neki, fekete bársonyra arany és ezüst szálakkal ; már bizony szüksége is volt rá, mert a színes gyapjúval hímzett papucs nagyon kopott és színeim- j gyott volt. Sándor bácsi örült a gyönyörű papucsnak és más ap reggel, mikor Bella bénózett a bácsi szobájába, egész büszkén ült a szokott helyén, pipázva és újságot olvasva, az uj papucscsal lábain. Hanem hát édes Istenem, milyen kopottnak, viseltnek tűnt fel most a hálókabát az uj papucsjj mellett I Már bizony az sehogysem illik össze, már csak uj hálókabátot is szerezzen Sándor bácsi! A legaranyosabb tubica segített is neki egy szép törökkelmét kiválasztani, mely nagyon jól illet az uj papucshoz. De ez még növelte a bajt, mert az uj hálókabát mellett a karosszék szörnyen ócskának sziuehagyottnak látszott, — ami különbben nem csak látszott de való is volt — a karszéket újból kell behuzatni. De most az ablakokra is ugyan olyan uj függönyök szükségesek, a régi szőnyeg sem való a többihez, a falszőnyeg is mocskos, szakadozott, azt is ujjal kell pótolni és végre mikor az egész szoba uj színben pompázott, akkor meg a két mellékszobát sem lehetett olyan ódon, kopott állapotban megtűrni, azokat is a középsőnek megfelelő modorban be kellett rendezni, már csak az összbenyomás kedvéért is. A kedves tubicák, azok az aranyos hugocs- kák most már meglehettek elégedve az ő bácsijukkal hiszen moLt kivetkőzött szerintük egyetlen hibájából a túlságos takarékosságból, melyet a saját személyén gyakorolt. Pedig dehogy voltak megelégedve. Azt kellett látniok, hogy az öreg ur már nem a régi kedves jó bácsi, aki azelőtt volt. A leánykák kívánságait mintha nem is hallotta volna. Hát Aranka szegény ugyan megjárta mikor a bácsit arra kértem, legyen szószólója szüleinél, kik nem akarnak beleegyezni, hogy jegyet váltson egy vagyontalan iroda tiszttel, ki azonban kedves és szeretetreméltó ember volt. — Édes gyermekem, zr felelt az öreg ur, — sok kel ahhoz, hogy az ember a mai viszonyok közt megélhessen ; ha meggondolom, menynyibe került három szobácskám berendezése, akkor nem beszélhetem rá szüléidét arra, hogy beleegyezzenek olyan házasságba, hol-a család fen- tartására szükséges alap hiányzik. — De, édes bácsikám, ha az ember szeret 30 rőfös vég börerős vászont, kanavászt; iO koronáért legfinomabb vászont, — siffont, kanavászt, lepedővászont utánvéttel szállít: 1 ■: "WS7"€* i mm* ÜK ü 9 $ip-u?ca 22. sz. PSP* Damaszt abroszok, ágyteritők olcsón kaphatók.
