Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-24 / 47. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár : Egész évre.....................8 K Negyed évre .... 2 K Fél évre..........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. A közrenden kívül állók. Európa lakossága régen lemondott azokról a korlátlan szabadságokról, melyeket az őstermészet nekik nyújtott. Az emberek együttélése, együttműködése és egymásra való utaltatása szükségessé tette a közrend megteremtését és több ezredéves, még mindig tartó folyamat alatt sikerült oly törvényeket hozni és foganatosítani, melyek némileg feszélyezik ugyan a szabadságérzet teljességét, viszont azonban szilárdítják a közbiztonságot. A polgári rend és a törvények hatnia: közé zoritott szabadság nemesebbé, fenkóltebbé vált ezáltal. Az emberben yaoó allatias hajlam megfékezése a 1- nh < előnyt nyújtja a szabadság élvező , néz. Mórt a szabadság valódi fogalma nem az akarat korlatlansága általában, hanem csak a jóra való hajlamnak semmi áltál meg nem akadályozható érvénye- sithetése. A társadalom jogosan megköveteli minden egyes tagjától, hogy egyéni kívánságait és kedvteléseit bizonyos mértékben alárendelje a köz érdekeinek. A köz, melynek élére a leghivatottabb egyének állíttatnak, szigorúan őrködik arra, hogy érdekei — akár anyagiak, akár erkölcsiek legyenek azok ,— meg ne sértődjenek. Sikerült iy annyira rendezni a közéletet, hogy a bűntények legnagyobbrészt megelőztediek s az ennek dacára mégis elkövetett gaztettek — kevés kivétellel — megtoroltassanak. A civilizáció e vívmányát azonban csúffá teszi Pharaó ..^törzse. Már az a körülmény is, hogy a nyilvántartás, alól melynek az állam minden más egyede feltétlenül alá van rendelve, sikeresen kibújnak a cigányok, lehetetlenné teszi a fékentartásukat. Szinte hihetetlennek tartanók, ha nem látnok napról-napra, hogy manapság még nomád életet lehessen folytatni, nem is egy egyénnek, hanem egy egész nagy fajzatnak. A cigányokat egy helyhez szoktatni lehetetlen, minden ily irányú kísérlet eddig meddőnek bizonyult. Itt-ott ugyan egyesek letelepedtek és alsóbbrendű mesterséget űznek, vagy muzsikálnak, de a legtöbbje céltalanul csatangol az országban, koldul, lop, csal, rabol és gyilkol. A legutóbbi időben feltűnő módon szaporodnak a morék garázdálkodásai. Nincs nap, melyen az újságok egy-egy csinyvetésükről, fosztogatásukról, támadásukról be ne számolnának. S a hatóságok tehetetlenül nézik e kicsapongásokat. Üldözik ugyan a gonosztevőket, egyikét-másikát el is fogták, de a társa- I dalom kinövéseit: a cigányokat nem képesek ráncba szedni. Végre is be kellene már látni, hogy a humanisztikus irány félremagyarázása az, ha a közrenden kívül állókkal szemben erélyes intézkedésektől irtóznak. A társadalom könyörtelenül megfenyít mindenkit, aki törvényei ellen vét, csak éppen a cigányokkal szemben tenne kivéA „KŐVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Emlékezés Erzsébet királynénkra. Irta és az állami iskolában tartott Erzsébet-ünnepólyen felolvasta: özv. Daray Ignácnó állami tanítónő. Még egy utolsó fájdalmas „Isten hozzád“- ot üzent a búcsúzó nyár - s aztán ... az enyészet szelleme vonta végig könyörtelen kezét a nagy természeten . . . Körülnézett.. mintha önmaga is megriadt volna megjelenésétől; — aztán egy sóhaj lebbent el ajkairól s leheletére megrendültek a nagy, erős fák, megsáppadt a lombjok s csendesen levált az ágról az első hervadt falevél. - És a tarkult lomb egyre hullott — egyre több száraz levéllel űzte kegyetlen játékát a hűvös őszi szellő, mely csodálatos bus melódiába olvadt össze a nemrég pajkos habok most mélabus zúgásával . . . Temetésre készült a természet, — a verőfénynek, madárdalnak, virágözönnek csöndes, i halk temetésére... és nem sejtette, hogy még i előbb a mindenséget beragyogó verőfény helyett j csak egy kis sugárt, a lég lantosainak csicsergése helyett egyetlen egy elnémult ajkat s a nagy virágözön helyett egyetlen egy virágszálat — durva kézzel letört szép liliomszálat kell elsiratnia . . . Genfi tó partjain sötétült el az a sugár, ott némultak el örökre azok a drága ajkak, — genfi tó partjain tört le a legtisztább, legfehérebb, csodás szép virág . . . Genfi tó partjain aludt ki egy drága élet, szállott el egy kedves lélek, tört meg egy nemesen dobogó szív . . . Tőr törte meg azt a szivet, jó királynénk szivét — és az a tőr, mely az ő szivét átdöíte, — átjárta a mi szivünket is . . . Mint Európa azon legmagasabb hegycsúcsa, amely az embertelen merénylet tanúja volt, megkövülve állott a nemzet azon mély fájdalom hatása alatt, a melyet szivének a dicső királyné ily gyászos elhunyta okozott. Mint a természet ezernemü bájával pazarul ékesített genfi tó sima tükre az ádáz tett végrehajtásának percében a teljes pompájában ragyogó déli nap millió sugarát törte meg: akképp zúzta szét a viruló partokról tova szállott rémhír azon népek millióinak kebelét, kik a keservesen megsiratott királynét rajongó szeretettel és határtalan tisztelettel övezték. Vigasztalhatlan bánatba merült a nemzet, mert nemcsak benső részvéttel osztozott, őszinte szeretettel, hű ragaszkodással és lelkes hódolattal könnyezett királyának lesújtó fájdalmában, — hanem vérző szívvel érezte, hogy elveszítette a legjobb anyát, kinek nemes kebléből össszes alattvalóira a kegy és jóság tengernyi áldása fakadt. Siránkozott az ország, mert tudta, hogy mig a nemes királyné a nemzet szomorú múltjára szerető kezekkel fonta a feledés fátyolát, addig küzdelmes jelenének odaadó buzgósággal ! épitgeté legszilárdabb támaszát és vigasztalóbb jövőjének buzdító lelkesedéssel rajzolgatá mo- i solygó képeit. Zokogott a viharedzette hon, mert elhomályosult életegének azon fénylő csillaga, amely a megpróbáltatások hullámverte tengeréből a béke és nyugalom, a szeretet és egyetértés vészmentes kikötőjébe vezérelte. Nem volt honunk szülötte a fájdalmasan megkönnyezett királyné, de hűen szerette uj hazájának népét, amelynek lovagias jelleme és nemes tulajdonai mély rokonszenvet keltettek lelkében. Szerette az uj hazáját köritő bérceket, a melyek sötét árnyát szívesen élvezte; szerette azokat a beláthatatlan rónákat, amelyeken jóságos szemei kedvteléssel merengtek; — szerette és elsajátította zengzetes nyelvét, a melyen drága életéért népének milliói imáztak. 3<r- Eladó birtok. Nagysomkuti határban Venyis dűlőben és a Csolti-ut mentén levő tag és szőlőbirtok terület örök áron eladó, esetleg több évekre bérbe kiadó. — Értekezni lehet Pap János tulajdonossal Pusztafentősön.
