Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-11-17 / 46. szám

1907. november 17. KOVÁRVIDÉK 3 és félretett fillérek a legtakarékosabb életmód mellett is felemésztődnek. Ezt a drága időt kell valahogy érté­kesíteni, hogy a sok földhözragadt em­ber ne legyen kénytelen a nyomorúság száraz kenyerét enni, családja ne dide­regjen, ne fagyoskodjék, a kétségbeesés ne lankaszsza életerejét, ne csüggeszsze lelkét és rossz gondolatok, tévtanok ne forgassák ki eredeti forgalmából. Itt van a háziipar, melyet télen egész famíliák kultiválhatnak odahaza. Az utóbbi időkben a földművelésügyi miniszter kísérletezett e téren és kielégítő eredménynyel. Munkát juttatni lehetne elegendőt a népnek, annyit, hogy egész télen nem volna hiány ebben, csakhogy a tömérdek elkészített cikkeket vájjon értékesíteni tudná-e az állam? Valószínűleg nem. Itt a társadalom, a nagyközönség segítségére is volna szükség, ha gyökeresen akarnék a szociális bajokat orvosolni, tudniillik, ha a magyar társadalom hathatósan tá­mogatná a hazai cikkeket, mert e tekin­tetben a magyar nemzet nagyon közö­nyösen viselkedik. Láthatjuk ezt kisiparunknál is, mely erősen pang, se előre, se hátra nem mozdul, óriási tétlenségben senyved s ha a jó Isten nem könyörül meg rajta, ki tudja, minő sors vár reá. A társadalomnak is kell segítő kart nyújtani, lelkesedéssel, ambícióval fölka­rolni ezt a nagyfontosságu ügyet, akkor lesz munka, illetőleg akkor a kész mun­kát értékesíteni lehet majd. S e munka mellett a kis emberek ráfognak érni — lesz hozzá lelki nyugalmuk önmagukat képezni, művelni, mit a népkönyvtárak utján érnének el. A napi munka után egy-egy népszerű, jól megirt és könnyen érthető könyvet vennének elő, amiből szépet, nemeset, hasznosat sajátítanának el. Első sorban a kisiparosokat kell kellő­— Ha nem találkozunk többé ez életben, fog néha gondolni kis betegére ? Az orvos rosszaié pillantást vetett reá, de ismét nem tudott szólni semmit. Mikor egyedül volt a vasúti kocsiban, átkozta gyönge- ségét és a percet, rmkor elhatározta, hogy meglátogatja a leányt. Erezte, hogy pótolhatlan hibát követett el, a mikor megfosztotta a sze­gény leányt kedves ábrándjaitól és eléje állí­totta a rideg, kérlelhetetlen valóságot. Szive mélyéből sajnálta a leányt és mit nem adott volna, ha megtudná menteni. Megfogadta mégis, hogy többé nem megy ki hozzá falura, mert érezte, hogy ott nincs meg a kellő higgadtsága. Száz meg száz gondolat kergette egymást lüktető fejében és mindegyiknek vége a fáj­dalom, a reménytelenség a jövőben volt. Érezte, hogy az ő ereje gyönge a kórral megküzdeni, hogy hiába itt minden. Az őszi levélhullás elviszi magával a gyenge teremtést, kinek szivecskéje, ha jól sejtett, érte dobogott. A táviró póznák, az utszéli fák őrült iramban rohantak el a robogó vonat ablakai előtt s az orvos forró homlokát a hideg üveg­falra szorította. Csak nézett, bámult bele a semmiségbe, a végtelenbe, az ismeretlenbe, miközben könnyei lassan, cseppenkint gördül­tek le a vasúti kocsi puha szőnyegére. leg pártfogásunkba venni, mert ha ezeknek elegendő mánkájuk akadt, készítményeik kelendőségnek örvendenek, akkor a mezei munkásokatis rá lehet fogni a téli időszak alatt háziipari cikkek készítésére. A kisiparosok osztálya az, mely ma­napság a társadalom mostoha gyermeke, melynek jajszava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jóllét küszöbéig már nem bir jutni. Hogy is boldogulhatna, mikor alig- alig támogatják, midnenfelől szorítják, sújt­ják, bénítják. Szerény eszközökkel dolgo­zik, kevéssel beéri, de jön a nagy kon­kurencia, itt van a vállalkozás, a gyári­ipar és főleg Ausztria, az ő iparával. És itt van a nagy, mindent megemésztő, meg­ölő drágaság és ennek tetejében a rideg, szívtelen, kíméletlen tél. A rettentő drágaság, a rémes tél ránehezedik a szegény emberekre, kiknek jövedelme, javadalmazása nem áll arány­ban a rendkívüli kiadásokkal. A kormányzattal egyetértőleg a nagy, hazafias társadalomnak kell komolyan, ön­zetlenül eljárni a leküzdhető nehézségek, bajok orvoslására, mert ha azok is félre­állnak, kiktől elvárhatják e nemzet fiai a támogatást, helyzetük enyhítését, akkor a szegény, kétségbeesett emberek a biztos pusztulás örvénye felé sodródnak, ami pedig nem lehet érdeke sem az államnak, sem a társadalomnak. HÍREK. November 16. Személyi hírek. Uosvay Aladár, vármegyénk alispánja hivatalos ügyben községünkben időzött. — Dr. Konrád Jenő, a lipótmezei orsz. tébolyda igazgatója és Jendrássik Alfréd műszaki taná­csos, mint a belügyminiszter kiküldöttei, e hó 14-én községünkben időztek a vármegjmháza épületének országos tébolydává való átalakítása ügyében. Eljegyzés. Kardos Mór szilágymegyei jegyző eljegyezte Rózenfeld Vilmos szatmári földbérlő és fakereskedő kedves és bájos leányát Matildkát. Házasság. Zsilinszky István, a helybeli állami elemi iskola tanítója, tegnap, november 16-án esküdött örök hűséget Darai Gizella okleveles tanítónőnek, özv. Darai Ignácné kedves leányá­nak, a helybeli róm. kath. templomban. A tébolyda ügye. A községünkben levő vár- megyeháza épületének országos tébolydává való átalakításával úgy látszik komolyan foglalkozik a kormány, amennyiben e hó 14-én megjelentek községünkben a belügyminiszter kiküldöttei : Dr. Konrád Jenő, a lipótmezei országos tébolyda igazgatója és Jendrássik Alfréd műszaki taná­csos. A kiküldöttek megtekintették a vármegye- háza épületét, fölmérték annak lakrészeit és az épületről a megjelent műszaki tanácsos rajzot készített, hogy ahhoz képest javaslatot tehessen ezen ügy érdekében. Amennyiben módunkban volt a kiküldöttekkel személyes beszélgetést folytatni, a tébolyda-igazgató véleményéről a következőkben számolhatunk be lapunk t. olva- sóiak : Az épület nem felel meg annak a célnak, hogy az egy rendszeres tébolydának használtassák, azonban teljesen megfelel annak, hogy a családi ápolási rendszer központjának berendeztessék, ahová csak azon elmebetegek helyeztetnek el, kik családokhoz ki nem adhatók, tehát csak a nem teljesen nyugodt betegek el­helyezésére. A nyugodt betegek — mint már az ország több részében is van, főleg pedig Dicsőszentmártonban és annak környékén - községünk és a legközelebbi szomszédos köz­ségek egyes gazdáihoz adatnának ki, természe­tesen akik azokat elfogadni hajlandók, a me­gyeházában létesítendő központból. Ilyen köz­ségekül a legközelebb fekvő Kővárhosszufalu, Magyarberkesz, Somkutpataka, Törökfalu és Csőit szemeltettek ki. Ilyen központ létesítésére az épület jelenlegi állapotában csekély átalakí­tással valószínűleg megfelelő lesz és abba 100-180 beteg elhelyezhető. Ezeken kívül köz­ségünk és az említett szomszédos községek egyes gazdáihoz szintén elhelyezhető volna 80 — 100 beteg. Kijelentette azonban, hogy előbb mindenesetre csak kísérletet tenne a kormány, illetve azt fogja javasolni olyképen, hogy egy­előre a megyeháza épületének csak egy részét venné igénybe, amely elválasztatnék és egy­előre csak 30-40 beteget helyeznének el és adnának ki egyes gazdákhoz, hogy a lakosság megszokja és megbarátkozzék az intézménynyel. Ha a kísérletezés beválik, akkor veszik majd igénybe az egész épületet. A kísérletezés ideje alatt az épület többi része teljes nyugodtság­gal használható a jelenlegi célra is. Nagyon célszerűnek látná, ha a község a Dicsőszent­mártonban életbeléptetett családi ápolási rend­szerről meggyőződnék, ahol annak környékén is majdnem minden paraszt gazdánál 1—2 csendes és munkaképes elmebeteg van elhelyezve, akik minden egyes elmebetegért havonként 30 koronát kapnak az államtól. Egy koszton vannak az őket eltartó gazdával aki felhasználja mindenféle mezei munkára; úgy hogy némely gazda 2 — 3 ilyen beteget tart el és kap havi 60-90 korona tartásdijat az állam­tól, ezenkívül dolgoztat velők. Ottan a jelentke­zők száma állandóan 80-100 olyan gazda, akiknek folyamodványa bent van ilyen betegek kiadása iránt. A lakosság annyira megszokta ezen állapotot, hogy meg sem ütközik azon, ha a legjobb módú gazda vállalkozik ilyen elme­bajos eltartására. — Megtekintette a küldöttség még egynéhány paraszt gazda házát is, hogy tájékozva legyenek, mikép vannak berendezve a lakások. A családi ápolásra teljesen alkalmas­nak találták az olyan lakóházakat, amelyek kö­zépen konyha és két szélén lakószobákkal van­nak berendezve. Kijelentették még, hogy semmi körülmények között nincs hátrányos befolyással az, hogy a vásártér az épület közelében van, valamint azt, hogy még a legközelebb lakóknak sem okozhat kellemetlenséget, mert ma már a gyógykezelési rendszer olyan, hogy az őrjöngő elmebeteget sem zárják el a lipótmezei téboly­dába cellákba, nem használnak kényszerzubonyt. Az ilyen betegek helyiségei is ép úgy vannak berendezve, mint a csendes tébolyodottaké. Sőt legújabban eltávolították a lipótmezei tébolyda ablakairól a vasrácsokat és ma már teljesen nyitott ablakok vannak. Teljesen nyugodt lehet a lakosság e tekintetben. Haláleset. Nagy Imre aranyosmegyesi kör­jegyző élete 46-ik évében hosszú szenvedés után e hó 10-én elhunyt. Az ily módon megüresedett körjegyzői állásra Csaba Adorján szatmári főszolgabiró ifj. Szentiványi Sándor szatmári lakos okleveles jegyzőt helyettesítette. Sikkasztó adótárnok. Mint a szatmári la­pokból értesültünk, nagy sikkasztásnak jöttek nyomára a szatmári kir. adóhivatalnál. Papp Gyula adótárnok sikkasztott, megszökött és Temesvárt főbelőtte magát. A sikkasztást következőkép fedezte fel Kádas József ellenőr, ki a távol levő adótárnokot helyettesítette: A kir. folyammérnöki hivatal részére történt kifizetés alkalmával ugyanis legnagyobb meg­lepetésére azt vette észre, hogy az adótárnok az aranypénzek csomagolásánál visszaélést kö­vetett el, amennyiben a tekercsekbe aranyak helyett nikkel pénzt tett be. Amint az ellenőr a sikkasztás tényét fenforogni látta, azonnal táviratozott a nagykárolyi pénzügyigazgatóság­hoz s a rovancsoló bizottság kiküldését kérte. A vizsgálat megejtésére Nagy Tamás h. pénz­ügyigazgató és Vanyek József számvizsgáló jelent meg. Mint értesülünk, 10.400 K hiányt állapítottak meg. Házzasság. Nasch Adolf Magyarberkeszről f. hó 19-én esküszik örök hűséget Rózenfeld Sarolta - Rózenfeld József poklosteleki (Bihar megye) lakos kedves leányának. 30 rőfös vég bőrerős vászont, kanavászt; 10 KORONÁÉRT legfinomabb rzrz--—7- vászont, siffont, kanavászt, lepedővászont utánvéttel szállít: ..... WE ISZ, BUDAPEST, SIP-UTCA 22. SZS. Damaszt abroszok, ágyteritők olcsón kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents