Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-02-03 / 5. szám

1907. február 3.

KŐ VÁR VIDÉK

3

Nagynyires községben, a hová elővezetendők: Tölgyes, Gyökeres községek apaállatai.

Ugyanaznap délelőtt, 11 órakor Pribékfalu községben, a hová elővezetendők: Lukácsfalu, Fehérszék és Dánfalu községek apaállatai.

Február 23-án délelőtt 10 órakor Gaura községben, a hová elővezetendők, Nagykörtvé- lyes, Fericse, Daruzsa, Varalyu és Jóháza községek apaállatai.

Nyilvános köszönet. Frankovits Málcsi úrnőnek a helybeli izraelita nőegyletnek jótékony célra kisorsolás végett küldött két kötetü értékes műért hálás köszönetét mond - A nőegylet elnöksége.

KÜLÖNFÉLÉK.

Adatok az alkoholizmus elterjedéséről az iskolákban. Braunschweig város tanácsa az országos egészségügyi tanács ajánlatára gondosan egybe- állitott kérdőíveket küldött szét a város összes polgári és népiskoláinak. A kérdőivek czélja volt az alkoholizmus elterjedéséről az iskolákban megbízható adatokat nyerni. Az összegyűjtött adatok 4047 fiú és 3014 leánytanulóról szólanák a felsőbb osztályokból és 10.051 kisebb népiskolai tanulóról, valamint az odavaló kisegítő iskolák 246 tanulójáról. A kérdőív különbséget tett azok közt a tanulók közt, akik rendszeresen élnek az alkohollal és azok közt, akik csak alkalomszerűen jutnak a szeszes italokhoz. Az eredmény eléggé aggodalmat keltő. A kisebb tanulók közül naponta iszik bort 47 gyermek, naponta iszik sört 880, pálinkát 55 tanuló és konyakot, rumot 122. Már az iskolakötelezettség- kezdete előtt is szeszes italt szokott inni 65 tanuló, összesen 10.051 kisebb népiskolai tanuló közül rendszeresen ivott délben és este szeszes italt 2340, tehát majdnem a negyedrésze. A többi közül 3989, tehát az egész szám kétötödrésze szintén szokott inni, bár nem rendszeresen s ezek kifejezték azt a kívánságukat, hogy szeretnének többször is inni. A kisegítő iskola 246 növedéke közül 118-ról teljes bizonysággal megállapítható, hogy szeretik a szeszes italt. A polgári fiúiskolák 4047 tanulója közül 1334 (tehát 33 százalék) és 3014 leánytanuló közül 853 (tehát 28 százalék) barátja a szeszes italoknak. Sört iszik naponta a tanulóknak 8-10 százaléka és alkalomszerűen 60 — 70 százalék. A pálinkaivók arányszáma a népiskolában F7 százalék és a polgáriban 1 százalék. A tanfelügyelők megjegyzései szerint azokban az osztályokban, a hol több volt az alkoholista, megfelelő módon csekélyebb volt a tanulási eredmény. Az osztálytanulók jelentéseiből konstatálható, hogy a szülők számos esetben reggel 4-5 óráig is gyermekeikkel együtt korcsmáznak s hogy másnap aztán az ilyen gyermek fáradt, aluszékony és a tanulásra teljesen alkalmatlan. Egy tanítónő szerint az alkoholt élvező gyermekek a legidegesebbek és a legfigyelmetlenebbek. Ezek a gyermekek az egybehangzó jelentések szerint szellemileg nem elevenek, csekély munkaképességűek, általában fáradtaknak látszanak és mindenkor az osztály utolsói közé tartoznak, sokszor még erkölcsi romlottságot is mutatnak. Kivált a tanórák végén és az iskolaév vége felé feltűnő az alkoholisták bágyadtsága. Az ismétléseknél cserben hagyja őket az emlékezőtehetség és a számtani órákon is feltűnő, hogy a többi tanulókkal lépést tartani nem tudnak.

A gyermek figyelme. Általános a panasz az iskolában mindenfelé a gyermekek figyelmetlensége miatt. Néha csak azon múlik, hogy a gyermek nem akar, nem pedig azon, hogy ne tudna figyelni. Igaz, hogy külső körülmények néha nagyon is gátlólag lépnek fel és teljesen képtelenné teszik a gyermeket a figyelemre és nyugodtságra, amelyre pedig a nevelés és oktatás szempontjából igazán nagy szükség van. Ezért is kitűnőnek bizonyulna az állandó orvosi felügyelet az iskolában. Az orvos kötelessége volna főként azokat a gyermekeket tartani szemmel, kik odahaza semmi gondos felügyeletben nem részesülnek, pedig ez, sajnos, a kenyérkereső apa és anya mellett egészen megszokott dolog. Néha a gyermek nagyot-hallása vagy gyomor- és kisebb bélbaja képtelenné teszik arra, hogy rendesen végezze az iskolában kötelességét, és itt a szakszerű orvosi kezelés többet ér a tanítói figyelemnél. Rövidlátás, amely a

szemet megerőlteti és a gyermeket sokkal hamarabb kimeríti, igen gyakran oka a figyelmetlenségnek, néha a ruha egy ráncza, amely a gyermeket kelleténél jobban zavarja, mind hozzájárul, hogy az iskolában eltöltött pár óra teljesen hiábavaló legyen.

Ah: addig élni vágyom én!

Az élet oly dicső,

Ha megszépíti dal, virág,

S megédesíti nő.

R. Qy.

Piszkos papiros, használt asztalkendő. Az

élelmező üzletekben méregdrágán adják az árukat, de a közegészségi követelésekkel nem sokat törődnek. A ki a dolog iránt érdeklődik, tapasztalhatja, hogy az élelmiszereket még a jobbfajta üzletekben is használt papirosba csomagolják. A budapesti kerületi elöljáróságok a tiszti orvosokkal, meg a vásáríelügyelőkkel ellenőriztetik ugyan bizonyos időszakokban a kezelés tisztaságát is. Az ellenőrzésnek nincs meg a kellő hatása, mert annyi tisztiorvos, meg annyi vásáríelügyelő nincsen Budapesten, hogy minden élelmező üzletet minden nap megvizsgálhasson, az időszaki vizsgálatokat pedig egy kis élelmességgel, a mi pedig az élelmiszerekkel kereskedőkből épen nem hiányzik, könnyen ki lehet játszani. Magának a közönségnek kell tehát őrködnie a felett, hogy az élelmező üzletekben a közegészség követeléseinek eleget tegyenek. Ez azonban nagyon ritkán történik. Csak néha szánja rá magát valaki, hogy a piszkos papirosba csomagolt élelmi cikket a kerületi elöljárósághoz bevigye. Az illető ellen megindítják az eljárást s meg is büntetik. Az ilyen büntetésnek azonban csak az illető üzletesre van hatása, a többiekre nincs, mert arról tudomást sem szereznek. A legtöbb üzletes azzal védekezik, hogy jóhiszeműen járt el, nem tudta, hogy használt papirosba nem szabad csomagolni, mert az ártalmas az egészségre. A használt papirosokba való csomagolást a nyolczvanas években a kolerajárvány-bizottság tiltotta meg. A rendes közegészségi hatóságok azonban sem azelőtt, sem azóta nem intézkedtek a piszkos papirosok használásának eltiltásáról, pedig ezeknek a papirosoknak a használása rendes viszonyoknál is kiszámíthatatlan közegészségi károkat okozhatnak. Ezek a használt papirosok a legveszedelmesebb eszközei a ragadós betegségek terjedésének s azok üzleti felhasználásának minden eszközzel gátat kell vetni. Nem kisebb a veszedelem, melyet a közegészségre a piszkos asztalkendők hozhatnak, melyeket a vendéglőkben, a kávéházakban, még pedig azokban is, a melyekbe a jobbmódu polgárság szokott járni, széltében használnak. Ä kerületi elöljáróságok, mint kihágási bíróságok, ezeknek használatát is megtorolják, ha arra rájönnek, de a közönség támogatása nélkül az ellenőrzés ép oly nehéz, mint a piszkos papirosba való csomagolásnál. Ez a dolog sincsen kellőleg szabályozva és ideje volna, hogy az illetékes hatóságok azzal a komolysággal foglalkozzanak e dologgal, a melyet az méltán megérdemel. Akár szabályrendelet, akár egyszerű rendelet utján szabályozni kell ezt a dolgot, mert ez az alapja, hogy a nép tudja, mit van joga követelni, és ez az alapja a kihágási bíróságok szigorúbb eljárásának is, mert a dolog tisztázása a jóhiszeműségre való hivatkozást s ennek alapján az enyhébb büntetést egyszerre megszüntetné.

CSARNOK.

Dal, virág, nő.

Nem bánom, égő arcomon Ha kéj, ha könny ragyog:

Csak addig éljek Istenem,

Mig fiatal vagyok!

Ha nem tudok szeretni dalt,

Se nőt se álmokat:

Már akkor áldás a halál,

Kit hálaszó fogad.

De mig a lelkem álmot üz,

Szivem szilaj, bohó;

Mig csókban olvad bánatom,

Mint nap tüzén a hó.

Asszonyi Ítélet.

Csermely Aladárné őnagysága nem törődve azzal, hogy teheti vagy nem teheti, nyaralás céljából elutazót. A férje szerény fizetésű hivatalnok ember volt, aki több szemrehányást, mint ebédett kapott a feleségétől, amiért oly gyámoltalan, hogy nem tud előre haladni. Mikor aztán a lelkiismeretes férj még az esti órákat is körmölgetéssel töltötte, a gyengéd hitves most meg azért támadt neki, mert annyira ügyefogyott, hogy hivatalán kívül csak hogy megélhessenek, késő estéig is dolgozni kell. Mikor pedig a szegény embert a rettentő munka megviselte és kénytelen volt egyelőre az esti foglalkozását abba hagyni, a szeretetreméltó asszony ráförmedt, hogy lusta, pipogya, naplopó. Ezek után természetes, hogy Csermely Aladár élete legboldogabb pillanatai közé számította azt az időt, mikor felesége elhatározta, hogy tekintve a forróság beköszöntét és tekintve, hogy ilyenkor már nem illik a fővárosban lenni - elutazik nyaralni egyik özvegy asszony barátnőjéhez. Még boldogabb volt, mikor feleségét a vonathoz kisérte; de végtelen boldog volt, mikor a vonat kirobogott a pályaudvarról.

Csermely Aladárt még az sem busitotta- hogy felesége egész havi gázsiját és mellék, keresetét magával vitte, csupán annyit hagyott hátra számára, a mely összeg elegendő, hogy egy nyolcadrangu korcsmában (inkább kifőzésben) ebédelhessen és talán vacsorázhassák. A reggeliről őnagysága nyilván megfeledkezett, valószínűleg azért, mert Csermely urnái szinte ismeretlen fogalom volt a reggeli. Reggelenkint kedves neje a másik oldalára fordult, mikor neki már a hivatalba kellett mennie. Délben pedig mikor hazajött, hű hitvese sajnálkozott a felett, hogy reggeli nélkül ment el, egyben megdorgálta, hogy miért nem ébresztette fel ? Mikor pedig egyszer-másszor felkölteni merészelte, rávicsorgatta a fogait, hogy ilyen mégolyán kegyetlen, zsarnok, asszonykinzó, a néhány percnyi alvást is irigyli tőle, a mikor legalább I elfelejti megannyi buját-baját elfelejti, hogy egy ' „ilyen“ embernek lett a felesége; elfelejti; hogy egy nyomorult, gazember férje van. Csermely ur belátván, hogy nejének tökéletes igaza van, fogta a kalapját és mély szomorúsággal, de reggeli nélkül távozott.

*

Csermely Aladárné tehát elutazott, egyébre se gondolván, mint arra, hogy mennyire fog pukkadozni az egyik-másik szomszédasszony, az egész ház, hogy ő már nyaralni megy, nekik meg otthon takarítani, főzni, sápadni, vesződni, mérgelődni kell.

Abban a kupéban, melyben megtelepedett Csennelynén kívül csupán egy fiatal ur ült, még pedig vele szemben. A fiatal ember felette szimpatikus volt, bár mogorvának látszott az arca. Őnagyságának tüstént kész volt az Ítélete, nyilván töpreng egy hűtlen nő felett. Csermelyné ki csúnyának éppen nem volt mondható, barátságos arcot vágott. A fiatal ember végre megszólalt:

— Higyje el nagyságos asszonyom, nem vagyok barátja a megszólításoknak, tolakodásoknak, de arcáról leolvasom, hogy nem boldog a házas élete.

— Eltalálta, - válaszolta Csermelyné és bőbeszédűséggel folytatta. Sőt talán a legszerencsétlenebb asszonyok közé tartozom. Férjem egy, barbár ember, pedig nagy képzettsége van. És még se tud engem eltartani, alig keres annyit, hogy rendesen étkezhessünk. Hol van még a lakás, ruházkodás stb. Még szerencse, hogy gyermekünk nincsen. Ha én nem dolgoznék, fáradnék, ha én nem takarékoskodnék, éhen pusztulnék. Amellett rossz, gonosz gazember.

— Mért nem hagyja ott, asszonyom ?

— Mert folyton utánam szaladgálna, sírna, jajveszékelne, hogy megöli magát, hogy nélkülem nem tud élni.

— Tehát akkor mégis szereti az ura ?