Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-25 / 34. szám
2 KOVARVIDEK 1907. augusztus 25. az a nemes cél évente milliókra menő összeget emészt föl. Az állam nem képes ezeket a milliókat fedezni, bármilyen áldozatkészséggel kezeli is az ügyet, a milliók egyrészét a társadalom kell, hogy fedezze. így van ez mindenütt, a külföldön is, ahol a gyermekvédelem tekintetében ötvenhatvan év előtt tartottak már ott, ahol mi most tartunk. A magyarországi kivándorlás. Az „Egyesült államok“ kivándorlási bizottsága (Bevándorlási bizottság) európai kőrútjában Magyarországba is eljött, tanulmányozni azt a kérdést, hogy a magyar- országi kivándorlás nem-e lesz istápolva a hatóságoktól s nincs-e tudomása a kormánynak róla, hogy közegei elősegítik mesterséges utón a kivándorlást, mert másképen el sem képzelhető, hogy egy esztendő alatt 310 ezer munkaképes, kenyér kereső egyén vándoroljon idegen világrészbe munkát keresni, ahol már amúgy is, mint 100 ezer magyar állampolgár jár-kél munka nélkül s veszélyezteti az existentiáját a többi, már évek előtt kivándorolt magyar munkásoknak. Mi csak örvendeni tudunk az amerikai küldöttek megjelenésének, de kénytelenek vagyunk rámutatni arra, hogy nem jó helyen járnak a kérdést tanulmányozni, mert nem a főváros területe az a hely, ahonnét az a háromszázezer egyén kivándorolt. A vidéket kellett volna előbb bejár- niok s akkor meggyőződtek volna arról, hogy tulajdonképen mi az oka a magyar- országi kivándorlásnak. Akkor meggyőződtek volna arról s elreferálhatták volna a miniszter urnák is, hogy a megélhetési kényszer csak kevés esetben csábítja az embereket Amerikába, hanem az a néhány száz ügynök idézi elő Magyarországon a kivándorlást, akiket Mister Fáik és még néhány német és holland cég küld be az országba és azok a magyar állampolgárok, akik az ügynöki honorárium elnyeréséért veszik az embereket az ország elhagyására, mindenféle hazug, aljas mesék feltalálásával, hogy minél könnyebben jussanak az olyan vér- dijhoz, amely sok ezer ember anyagi és erkölcsi züllésnek képezte immár kut- forrását. A magyarországi kivándorlás okát nagyon könnyű osztályozni és pedig: Vannak olyanok, akiket a megélhetés kényszere hajt Amerikába. Ezeknek a száma elenyészően csekély. Nagy számmal vannak olyanok, akik katonai szolgálati kötelezettség elől menekülnek. Vannak, akik azért vándorolnak ki, mert itthon földhöz nem tudnak jutni s egyedüli vágyuk annyit szerezni, hogy néhány hold földet vehessenek. A legnagyobb része a kivándorlóknak azok sorából kerülnek ki, akiknek itthon is van már pár ezer korona értékű vagyonuk, de még többre vágynak, itthon azonban szégyenük magukat, hogy alárendel- tebb munkát vállaljanak. Ezek azok, akiket a meggondolási vágy, a kapzsiság visz Amerikába. Ez képezi a kivándorlóknak legnagyobb számát, amely az egész kivándorlásnak 60 százalékát teszi ki. így általánosságban beszélve a kivándorlásról, nem is tűnik fel olyan megdöbbentően veszedelmesnek, mintha nézzük az 1906-ik év kivándorlását számokban feltüntetve. Különösen, ha a fajmagyar vidékeket vesszük figyelembe, itt is a vérvesztesség olyan megdöbbentő arányokat tüntet fel, hogy kötelesek vagyunk erre az illetékes körök figyelmét már most felhívni, sürgős radikális intézkedések megtételére. Az 1906-iki év kivándorlása kerek számban 310 ezer lelket számlált (csak az útlevéllel kivándorolt egyének vannak felvéve) az 1905-iki év 196.684 kivándorlójával szemben, tehát 113.316 főnyi emelkedést tüntetve ki. Ebből felnőtt volt 298.700. Tizenhat éven aluli gyermek 11.300. A felnőttek közül volt férfi: 251.760, asszony és leány: 46.940. A férfiak közül volt és pedig: 16—19 évig 16.576, 19—24 évig 57.853, 24—35 évig 43.196, 35—45 évig.. 109.345, mig 45 éven felül 24.790. Összesen: 251.760 kivándorló. A 251.760 férfi kivándorló közül tisztán magyaranyanyelvü volt 164.850, mig a más anyanyelvüekre nemzetiségiekre esik: 86.910. A 154.850 magya- anyanyelvü kivándorlóból egymagára, a legmegbízhatóbb dunántúli magyarságra esik 61.390 lélek, a fennmaradó 103.460 magyar kivándorló pedig szétoszlik az ország többi megyéire. Ha már most figyelembe vesszük még azt is, hogy épen a Dunántúlon dívik leginkább az egy gyermekrendszer, úgy teljesen jogos, sőt több mulaszthatatlan kötelességünk, hogy a magyarság érdekében a belügyminiszter úrtól sürgős intézkedések megtételét követeljük, a még nem egészen késő, a mig nem kárba veszett a védekezés. Ha pedig az 1907-iki év első hat hónapjának kivándorlási statisztikáját vesz- szük figyelembe, akkor az eredményre jutunk fejtegetésünkkel, hogy Magyar- országon a kivándorlási láz valóságos járvánnyá fejlődött. Kivándoroltak ugyanis Magyarországon 1907. évben január hóban: 31.654, február hóban: 27.897, március hóban: 31.917, április hóban: 29.663, május hóban: 29.853 és junius hóban 26.576 ösz- szesen 177.542 egyén. Ebből volt férfi 151.376, asszony, leány és gyermek 26.166. már harmincezerre tehető, de igen vegyes nép lakja. Van itt bosnyák, török, szerb, spanyol, zsidó, angol, francia, horvát stb. Ha az idegen az utcán sétál, legelső ami feltűnik neki, a török asszonyok toilletjeikben. A szoknya és kötő teljesen egyforma kelméből van. A kötő épen olyan széles, mint a szoknya és derékon a szoknyához úgy van odavarrva, hogy az asszony azt hátulról fejére veszi és fejkendőképen viseli s az arcán levő sűrű fekete vagy világos de mintázott fátyolát ezen kötőn keresztül fogja, hogy az le ne essék. Halál fia volna az olyan idegen gyaur*), vagy akár igazhitű is, a ki egy török feleségének arcát meglátná. Ettől különben az asszonyok maguk őrizkednek s 16 éves korától kezdve már a leány is olyan fátyolban jár, hogy azon keresztül teljes lehetetlenség az arcvonásait kivenni. A lakásban is teljesen el vannak különítve az asszonyok férjeiktől. A legszegényebb török családban is külön lakosztálya van az asszonynak és külön a férfiaknak. Idegennek a más feleségét meglátni teljes lehetetlenség. Ha férfi látogatók jönnek, legyenek bár közeli rokonok, azok a férfi lakosztályba lesznek bevezetve, a nőket egyáltalán nem látják, viszont a női látogatók a nők lakosztályába mennek be. A sarajevoi törökök a legtöbb esetben *) Keresztény. bosnyák nyelven társalognak, a fiatalabbak alig tudnak törökül. Érdekesek a leánynézők a törököknél. Itt ugyanis megvan engedve a többnejüség s ebbe az ittenni tulajdonképeni osztrák hatóságok is beleegyeznek. A török nőnek az mindegy akár legény, akár már többnejű ember kéri meg. Az udvarlások csak ablakon keresztül (azonban úgy az asszonyok, mint a lányok ablakai sürü farácscsal vannak ellátva) lehetségesek. A nő természetesen akkor is sűrűn el van fátyolozva, úgy, hogy az udvarló nem is látja azt, a kivel beszél. Csak nagy ritkán történik meg, hogy a fiatal leány egy pillanatra kitakarja arcát, pajkoskodni akarván a férfiúval, de ez az apa tudta és beleegyezése nélkül történik. A legtöbb esetben azonban a török úgy vesz feleségül egy nőt, hogy a házasság előtt nem is látja. Azonban — tekintettel arra, hogy a török nő tulajdonképen férje rabszolgája — jogában áll a török férfiúnak nejét másnak át- vagy eladni, ha az neki nem tetszik. Szóval a rossz portékán túladhat a török bármikor. Minthogy úgy a 16 évnél idősebb török lányok, mint asszonyok az utcán lefátyolozva járnak, úgy, hogy nem lehet tudni fiatal vagy öreg nő-e az illető, a kit lát az ember, azért legjobban onnan tudhatni meg, hogy melyik asszony, ha ernyő van a kezében. Még pedig rendesen napernyő és pedig nyitott napernyő. A török fiatal asszony, akár hó van, akár eső esik, akár szép az idő, nyitott napernyővel jár az utcán. Kivéve, ha csecsemőjét viszi, ilyenkor a a napernyő elmarad. A leányok és az egészen öreg asszonyok ernyő nélkül járnak. Még pedig az utóbbiak fekete szoknyában és fehér köténynyel a fejükön. Fátyol helyett az egész arc fehér kendővel van bekötve s csak szemei látszanak ki. Sok esetben az ilyen öreg asszony is eladható. Attól függ, milyen a kérő, fiatal vagy öreg s milyenek az igényei. A bosnyák férfiak nagyrésze nemzeti viseletben jár. Fején fezzel, testén ujas sötét szinü mellény, derekán színes selyem- vagy más színes őv. Nadrágja fent széles, bugyogós, lent keskeny, lábszárán össze van kapcsolva, mint a magyar bakák nadrágja. A nők szintén nemzeti viseletben járnak, rendes blousban ugyan, de nadrágalaku széles, bugygyos szoknyában. A spanyol nők skatulya alakú kalapot hordanak. Férfiak szalon öltönyökben járnak, de fejükön legtöbbje kalap helyett fezt hord. Mennél tovább itt tartózkodik az ember Bosznia belsejében, annál több és érdekesebb dolgot tudna ezen hegyes-völgyes országról és lakosságáról Írni. Miután néhány hétig itt leszek, ha érdekes papirravetni valóm lesz, nem fogom elmulasztani azt megtenni. A P"jj-flegforgalmasabb helyen üzlethelyiség rU U ívd. hattal és az udvaron megfelelő lakással 1907, év junius hó 1-től §0BTbérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal. EJ C ü EJ BÉ1VI.
