Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-08-11 / 32. szám
2 KŐ VARVIDÉK 1907. augusztus 11. keretében elemezni a hamisításokat, melyeknek napról-napra tanúi vagyunk. Hogy a lisztet, a szalámit, a cukrot stb. hogyan, mivel hamisítják nálunk, arról nem is akarok beszélni. A bécsi élelmiszer kiállítást bizonyára nem tanulmányozták nálunk. Nem lesz ez másképp, amig az élelmiszer hamisítást törvényhozásilag bűntettnek vagy legalább vétségnek nem minősitik; de addig még igen sok dolgot adunk az Entreprise des pompes funébres-nek! Az utazás egészségtana.*) Nyári üdülés helyett elég gyakran szerzünk utazás közben betegséget még pedig talán a legtöbb esetben az evés, ivás révén. Már az első állomáson friss sört kínálnak az utazónak; melléje virslit, vagy sonkás zsemlyét. A hideg sör gyomorromlást idéz elő, hát még ha nem egészen friss, hanem már két óra óta a pohárban állott, mert nem tudták eladni. Egy kis habbal helyrehozzák talán a sör szépségét, de már a jóságán nem lehetett segíteni; a sör könnyen erjed s attól fogva, hogy pohárban van, romlásnak indul. A kolbászszal is igy vagyunk, mert könnyen elronthatjuk vele a gyomrunkat, különösen nyáron. A sonka ugyan nem romlik oly gyorsan, mint a kolbász húsa, a vaj sem avasodik, ha friss, hanem az a baj, hogy a sonkát nem rágják meg jól. Különösen akkor, ha csak rövid ideig áll a vonat. így aztán a gyomorra nagyobb munka vár. Általában a vendéglőben ne együnk sohasem olyan ételt, melynek jóságához kétség fér. a gulyáshoz, a tokányhoz, a vagdalt húsféléhez nem használnak jobb minőségű húst. Különösen gyanús az étel, ha nagyon fűszeres. A fűszer arra szolgál, hogy a nem friss hús rossz izét leplezze. A hal *) A „Jó egészség“ című lapból. húsa könnyen romlik, különösen kerüljük tehát a hal-majonézt. Tejet is csak forralva igyunk, mert nem tudjuk : tisztán kezelik-e a tejet s különösen azt sem, hogy egészséges állattól származik-e? Néha fertőzött vízzel hamisítják, vagy pedig a majoros családjában van betegség, melynek fertőző anyaga bejuthat a tejbe és súlyos betegséget okoz. Hasonlóan vagyunk a vízzel. Friss vizet kínálnak, de hátha az a friss viz tifuszos. Sokkal jobb, ha szomjúságunkat egy kis hideg orosz theával csillapítjuk, amelyet az útra magunkkal vihetünk, vagy pedig ásványvizet iszunk. Elég hiba, hogy az állomási vendéglők nálunk erre még nem rendezkedtek be. A gyümölcs is okozhat betegséget a nyári hónapokban, különösen, ha a héjával eszszük. A gyümölcs héjához sok szenny tapad, hiszen több ember szeny- nyes kezén ment át. A szennyben meg gyakran találni sok betegség fertőző anyagát. Sokat lehetne még Írni arról, hogy a vasúti kocsiban a kézmosásra több alkalom nyíljék. Veszedelmes lehet a lég- huzam is, még inkább a tisztátalan kocsi. Végül nevezetes fejezete lehetne az utazás egészségtanának a szállóval foglalkozó. Csak ott igyunk vizet, ahol tudjuk, hogy a viz egészséges. A régi fölfogást, hogy a jó ivóvíz tiszta, átlátszó és szagtalan, a modern tudomány nem ismeri el helyesnek. A szálló szobájában a pohár nem is lehet tiszta. Piszkos kendővel törlik ki, sokan ott fürösztik a mesterséges fogukat, mások a fogkeféjüket mossák ki benne. A mosdótál sem egészen tiszta. Legjobb, ha egy kevés lizoformos vízzel, vagy hipermangánsavas kaliumoldattal (egy-két apró kristályt dobva egy pohár vízbe) kimossuk a poharat és a mosdótálat. Ennivalót ne tegyünk soha a hálószekrényre. Vannak, a kik oda teszik harisnyájukat, vagy a hamis hajukat. Lehetőleg oly szobát vá- laszszunk, a melyben nincs szőnyeg. A szőnyeget ugyanis nem porolják ki jól s akkor sok betegséget okozó bacillus marad a szőnyeg porában, amely járás közben fölverődik. Legutolsónak megemlítve, éppen nem utolsó dolog utazás közben a jókedv. Ezt ne veszítsük el soha s még akkor se mérgelődjünk, ha alapos okunk volna is rá. A napos lakás előnyei. „Ahová nem jár a nap — oda az orvos jár“, régi olasz közmondás ez. Valamint az egészséges táplálkozás és az I egészséges ruházkodás, ép úgy a főkelléke az egészséges testnek és a léleknek a fényben dús lakás. Ez a tény ma már átment a köztudatba és az újabb építkezéseknél tekintetbe is jön, bár téves az a nézet, hogy a világos lakás azért előnyös az egészségre, mert több levegő jut a világos, nagy térfogatú, mint az alacsony kisebb szobákba. Kétségenkivül szoros összefüggés van a szoba levegőtartalma és a benne lakók o egészsége között, de maga a fény sokkal nagyobb szerepet játszik, mint azt az első pillanatban gondolná az ember. Azok a lakások a legegészségesebbek, amelyek délnek, keletnek és nyugatnak fekszenek s akik súlyt helyeznek az egészséges lakásra, ezt figyelembe kell hogy vegyék, bár tény, hogy nyáron, amikor leginkább s legtovább ki vannak téve a nap sugarainak nem nyújtanak kellemes, hűvös, tartózkodási helyet. Ha azt a kérdést vitatjuk, hogy miben rejlik a napnak jótékony hatása az egészségre, két körülmény vehető figyelembe. Első sorban arról gondoskodnak a napnak a sugarai, hogy a falak jól kiszáradjanak s ez az első kelléke az egészséges lakásnak. Majd a fénysugarak gondoskodnak arról, hogy a szobákat megtöltő levegő csiramentes legyen s elpusztítják a levegőben feltalálható apró szervezeteket: baktériumokat, bacillusokat, spirillumokat, azokat a csak nagyitó-üvegtességgel elő tudják adni egy egész művészi generáció apró botlásait. De nemcsak a hírek beszerzésében fáradhatatlanabbak, hanem azok kolportálásában is virtuózok. Egy színházi mama, ha az „eset“ érdekesebb, egész nap látogatásokat tesz: „Hallotta kérem ? Nem hallotta ? Az egész város arról beszél. Pedig milyen ártatlan képe van, az ember azt hinné, hogy háromig sem tud számolni, aztán tessék. Különben én előre megmondtam“ stb. Innen van, hogy csaknem minden nevesebb művésznő magánéletéből egy sereg képtelen legenda forog közszájon, melyek felett maga az illető mővésznő is jóizűeket kacag, ha fülébe jutnak. Szathmárynéról valamikor ez a hir kelt szárnyra, hogy fiatalabb éveiben két esztendőt töltött Angliában. Egy tapasztalatlan ifjú kon- zervatorista, ki erről valamit hallott, a művésznővel társalogva, véletlenül kérdezősködik nála egy és más londoni dolog felől. — Nemde, nagysád, remek dolog az kristálypalota ? — Meglehet.- Irigylem nagysádat, hogy látta. ...- Én ? Hol ?- Londonban, hiszen két évig---— Ja úgy ... persze — mondá Szatmáryné, ki észrevette, hogy honnan fuj a szél, — csak azt sajnálom, hogy nem hoztam Angliából egy csomó angol flastromot, . . . — Angol flastromot ? minek ? — Hát például, hogy az ön csacsiságát betapaszszam vele. A legharciasabb művészeti kibic, kit valaha női kiadásban ösmertem, a hires ballerina Cop- pini Zsófi mamája volt. Hanem ez a derék olasz matróna nem pletykában csinált, sőt egész nyílt sisakkal küzdött tenyereivel. Valahányszor leánya föllépett, mindig oda állt a színfalak mögé és onnan dirigálta kezeivel és szemeivel a kedvelt prima ballerinát. Ha nem volt megelégedve a tempó gyorsaságával — mérges elfojtott hangon kiszóllott: „Presto, presto... ! Maledetto..!“ Egyszer azonban úgy látszik, a fürge lábú Zsófi valami kardinális hibát követett el a plasztika törvényei ellen... az öreg olasz kibic-mama szeme dühtől fénylett s amint leánya jelenését végezve, a színpadról kijött, az öreg tánc-heroina úgy teremtette képen, hogy mind az öt csontos ujja meglátszott a művésznő arcán. Káldy Gyula, az opera akkori főrendezője kötelességének tartotta közbelépni és erélyes hangon, persze olaszul, rászólt az agg harcosnőre. Ugyancsak megjárta vele. Az öreg Cop- pini asszony, mint egy furia, csípőre tett kézzel farkasszemet nézett vele és az ismert olasz hadarással következőleg tromfolt: — Mit avatkozik az ur olyan dologba, amihez nem ért ? én nem avatkozom az ur dolgába, pedig értek hozzá. Leányomat én tanítom táncolni, ő úgy fog táncolni, ahogy én akarom. — Az intézetnek van balletmestere - veté közbe Kálday — azért tartjuk signore Campillit... — Signore Campillit ? Haha! — kacagott olasz rejtelmességgel az agg signora, azt is én tanítottam táncolni ezelőtt negyven évvel Milanóban, az is kapott tőlem nem egy oldalbabö- kést. Aztán sokra vitte az a signore Campilli ! Engem férjemmel együtt Párisba, Madridba, Szentpétervárra szerződtettek, 5 pedig csak' Budapestre jutott. Különben, ha nem tetszik önnek az én methódusom, holnaptól kezdve ön táncolhat a leányom helyett, akár a feje tetején, signore Káldy. .. Tetszik érteni ? Signore Káldynak volt elég önmérséklete lerakni a fegyvereket, minthogy a harc a legjobb esetben is meddőnek ígérkezett. De a legérdekesebb tipust a művészet ki- bicei között a „színházi férjek“ szolgáltatják. Kitűnő Bramabasz-alakok, kik mindig úgy beszélnek, úgy ágálnak s oly pose-okat használnak, mintha a nejük által szerzett színpadi dicsőség mind az ő fejüket ragyogná körül. Jaj a szelegforgalmasabb helyen üzlethelyiség kira rU Ll LvCl hattal és az udvaron megfelelő lakással 1907 év junius hó 1-től (HMT* bérbe kiadó. Értekezhetni alulírott tulajdonossal EJ O ü EJ Ét BÉNI.
