Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-08-04 / 31. szám

/ IV. évfolyám. Nagysomkut, 1907. augusztus 4i^. ' 31-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elófljeotósi ál- : Egész évre........................8 K Negyed évre . Fél évre .............................4 „ Egy szám ára . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. Felelős szerkesztő: Barna Benő. meqjelen hinden vasarnap. Cigányok. Mindjárt eleve is kijelentjük, hogy a fenti gyűjtő cim alatt a kóborló, vándor, mindenre kész oláh cigányokat értjük, azokat, kiknek vérükben van a megátal- kodottság, a gazság, akik mindenkor min­denre készek. Régóta rettegett népsége ez hazánk­nak, hol szokatlan nagy szabadságban volt részük; amikor tetszett nekik, kóbo- roghattak egész famíliák és ma itt, hol­nap ott ütötték fel sátorfájukat. A cigányok ezen veszedelmes fajtája vakmerő, elszánt, rabol, lop, gyilkol és felette ravasz, oly ügyesen követik el nagyszabású stiklijeiket, hogy nehéz rájuk sütni és ha gyanakodnak is rájuk, nagy­sokára lehet elfogni őket, mert ösmerik széles Magyarország minden zeg-zugát rejtekhelyét, hol biztonságban érzik ma­gukat. Az utóbbi események, főleg a dánosi eset, melynél négy embert hajmeresztő kegyetlenséggel legyilkoltak, melynél er­kölcstelen merényletet követtek el, ra­boltak, felgyújtották a kirabolt tanyát, hirtelenében felszínre vetette e régóta vajúdó kérdést, egyszeriben sürgősen aktuális lett a cigánykérdés. Felette szomorú, hogy már a múlt­ban nem történtek szigorú intézkedések a cigányok ellen, pedig annakelőtte is örökös rettegésben tartották ama vidé­keket, amerre megfordultak. A múltban is elkövettek a kóbor cigányok tömérdek rablást’, itit-ott rablógyilkosságot is követtek el és az illetékes körök nem találták eléggé fontosnak es.én hordát megrend- szabályozni. A mostani borzalmasan véres ese­mények, melyek megdöbbentették az egész civilizált világot, gondolkodóba ejti magát a belügyminisztert, aki mihamarább akar ebben az ügyben rendet teremteni. Ha már a múltban nem tettük meg, ami pedig felette nagy jelentőségű kérdés volt, most annál inkább gyorsabban lássunk hozzá a cigányügy rendezé­séhez. A legszigorúbb törvényeket alkal­mazzuk ellenük, nevezetesen a kényszer- telepítést, hogy egyik helyről a másikra nem mehetnek engedelem nélkül, továbbá rendes foglalkozásra kényszerítsék, szóval akikből lehet, jóravaló embereket ne­velne az állam, kik pedig javithatlanok, azokat eltoloncolják illetőségi helyeikre, amennyiben megállapíthatók. A kóbor, csavargó cigányokat meg- rendszabályozni kell, tisztességes mun­kára kell őket kényszeríteni, mert elvégre örök rettegésben, állandó félelemérzet között csak nem lehetnek az adófizető polgárok, veszélyeztetve nem lehet a testi- és vagyoni épségük. A civilizáció mai fejlettsége mellett az állam bir oly hatalommal, hogy polgárai felett éberül őrködik és megoltalmazni tudja holmi A „KŐYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Találkozás. Szerették egymást égőn, forrón, Aztán csalódva váltak el. Találkoztak, a nővel férfi S egy más nő volt a férfivel. Egymásra néztek. Mint a villám. Cikkázott a két pillantás. A férfi mondd: Milyen sápadt? A nő mondd: „Ez hát a más!" Aztán elmentek egymás mellett, Egyik se nézett vissza se. Szerették egymást és csalódtak.... Elhangzott dal, igaz mese!.... De azon éjjel nem záródtak Álomra a nő szemei. . Nem tudta, miért a szive úgy fájt, És hosszan folytak könnyei. S a férfi ült uj kedvével, Aki csókkal hízelkedett S a férfi szólt, ne csókolj meg ma, Ne csókolj meg ma engemct!.... Kondoros Gáspár Esernyő nélkül. Benjamin Samu esernyőcsináló volt. — Az öreg ember napról-napra járta a házakat, két- három esernyőt szorongatva a hóna alatt és kicsiny, törődött testéből szomorkásán szállott el a kiáltás : — Esernyőt javítani, foltozni, javítani.... Benjamin Samu élete különösen hasonlatos volt a virágokéval. — Ha esett az eső, feléledt és kivirult, de ha sütött a nap és nem hullott I alá semmi az égből, roskadt teste még jobban j összement és bizony-bizony nagyon borús napok | hajoltak föléje. Egy szárazsági időszakban, a | mikor már hosszu-hosszu ideig nem hullott alá | a mostoha mennyekből az esőmanna, a vén ! esernyőcsináló egy forró gondolatot halászott ki komor tépelődései közül. Úgy történt a dolog, hogy megbarátkozott Blaunévai. akinél lakott. Az öreg, kiszáradt asszony az egyik ágyát albérletbe kiadta és ez időszerint Benjamin Samu volt a soros, aki heti 50 krajcárért a zizegő matrácon éjszakán­ként megpihenhetett. A vén esernyőcsináló — úgy látszott - állandó lakónak indult, mert eddigelé legalább ő volt az, aki hűségében a legkitartóbb volt. Elődei, a többi fillérnélküli ördögök egy-két héten belül, vagy maguk száll­tak le az ágyról — nem birva megküzdeni Blauné riglyáival — vagy maga a kevély, zörgő asszony jelentette ki gőgösen, a rimánkodó bérlőinek:- Hja ! . . . még én fizessek magának? keressen magának más bolondot. . . . j Blauné büszkeségének családi alapja volt. A három fia volt a fundamentum, amely­ről elbizakodva nézett a világ szemébe. Bennük nem is csalódott soha és a fiuk vállvetve dol­goztak a fillérekért, amit pontosan beszolgáltat­tak az anyjuknak. Tarkán választották meg a mesterségüket. Az egyik asztalos volt és ezért látszatra, odahaza akárhogy düledezett is min­den bútordarab, egészek voltak tökéletesen. A másik fiú a szücsmesterséget tanulta meg, ez Eg jo házból való fin tanulóul felvétetik CSEH KÁROLY fűszerkereskedésében.

Next

/
Thumbnails
Contents