Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-07-28 / 30. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fél évre..........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. MEGJELEN TÜNDÉN VASARNAP. Községünk villamos világítása. Lapunk legutóbbi számában foglal­koztunk községünk fejlődésével és annak minden irányban való. haladása szem­pontjából rá mutattunk a község köz­világításának feltétlen szükséges voltára. Meg vagyunk győződve arról, hogy a község képviselete a község haladásá­nak és fejlődésének előmozdítása érdeké­ben nem lesz szűk marku és ha netalán nagyobb áldozatot kíván is annak létesí­tése, teljes odaadással oda fog törekedni, hogy ezen kérdés rendeztessék és ezen terv mielőbb megvalósuljon. Nem tudjuk még, hogy mennyibe fog kerülni a község utcáinak évi világí­tása, de arról már eleve is tájékozva vagyunk, hogy a jelenlegi világítás - ha ugyan annak nevezhető — és a villamos világítás között nincs oly nagy árkülön­bözet, mint aminő óriási különbözet van a két világítás között. Erre nálunk, ahol járda nincs, ahol az ember a szekér utón járni kényte­len, feltétlenül nagy szükség van. Azt hiszszük, hogy nem fog talál­kozni községünkben egy ember sem, aki ennek ellenkezőjét állítaná. Ragadjuk meg tehát az alkalmat, kö­vessünk el mindent, hogy az „Első kő­várvidéki mügőzmalom és olajgyár“ által tervbe vett villamvilágjtás ne csak esz­ményileg, de tényleg is megvalósítható legyen. Nem hiszszük, hogy akadjon közsé­günkben intelligensebb háztulajdonos bérlő, kereskedő, vendéglős és módosabb iparos, aki, tekintettel arra, hogy egy 16 gyertya- fényű lámpának a világítása óránkint nem kerül többe, mint ^fillérbe, hogy a villam- világitást lakásába, üzlethelyiségébe, ven­déglőjébe és a hivatalok helyiségeibe be' ne vezesse. Amidőn pedig felhívjuk lapunk tisz­telt olvasóit ezen körülményre, bemutatjuk a Vámfalvi Sándor és Társa cég erre vonatkozólag Nagysomkut nagyközség közönségéhez címzett felhívását egész terjedelmében, amely bő tájékozást nyújt a villamvilágitásnak községünkben való létesithetésére. A községi képviselőtestületnek is módjában lesz annak idején hozzá szólani a község közvilágítása kérdéséhez. Az említett felhívás szövege a következő: Follxivás Nagysomkut nagyközség t. közönségéhez! A nagyközség közvilágítási kérdésé­nek megoldása, illetve a világítás javí­tása, a meg nem felelő petroleumvilá- gitás helyett célszerűbb s jobb világítási módszer nagyobb arányban használtatik ki. Községünkben egyedül a közvilágítás céljaira világítási telep felállítása s üzem- bentartása — a közvilágításra szolgáló lámpák nem nagy számára tekintettel — anyagi okokból nem kivihető. S hogy a közvilágítás javítható s célszerűbb vilá­gítási módszer alkalmazható legyen, szük­séges, hogy a város által közvilágításra használandó világítási módszer a magá­nosok által is megfelelő mérvben vétes­sék igénybe. A községi közvilágítás ügye ez idő szerint tárgyalás alatt áll. Terv az, hogy a villamos-telepet a már évek óta üzemben levő I. Kővár­A „KŐYÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Szerelem. Házasság. „Látszik, hogy még nem volt szrelmes, oh mi máskép fog akkor gondolkodni.“ E szavak jutnak most eszembe, midőn távol öntől, magá­nos lakomban jövőmről elmélkedem, midőn olyan érzés tölti el lelkemet, amelyről az emberek azt mondják: szerelem; midőn olyan vágy fog el, hogy egyet bírjak most és mindig; egyet, akit legszebbnek, legkedvesebbnek, legokcsabb- nak, az egyedülinek, egyedül az enyémnek ne­vezhessek. „Látszik, hogy még nem volt szerelmes.“ Ezek voltak az ön szavai és eszébe jut-e, hogy milyen eszmecsere folyt akkor köztünk ? Mindketten a nemhivés, a kétkedés, a sötéten- látás gyógyíthatatlan betegségében szenvedtünk. Ön csalódott és nem hitt többé, én sem hittem, mert féltem, hogy csalódni fogok. — Volt-e már szerelmes ? - kérdezte egykor.- Nem tudom, - volt váiaszom. Nem tudom, nem értem, mit neveznek a# emberek szerelemnek. Ismertem már leányt, akin el tudott volna szemem egy örökkévalóságon me­rengeni. Szépnek találtam és nem kerestem más tulajdonságát; szépnek találtam és nem kí­vántam mást rajta észrevenni. Szerelem ez ? Ön azt felelte: - Nem. - Én is igy véle­kedtem. Ismertem egy leányt, kivel szívesebben társalogtam, mint bárki mással. Nem néztem szépségét, nem kerestem bájait, de minden szava, szájának minden mozdulata, minden hang, mely fülemet érintette, szivemnek jólesett. Meg­értette gondolkodásomat, átérezte érzéseimet, belátott bensőmbe. Okosnak tartottam, keres­tem társaságát; de azért nem voltam belé sze­relmes, mert nem láttam másnak, csak okosnak, nem tekintettem másnak, mint barátnak, még arra sem gondoltam mindig, hogy leány. Ismertem nőt, kinek szeméből az élni aka­rás, szeretni és szerettetni vágyás, csók utáni epedés, heves szenvedély tüze villogott. Kacér volt, elragadó volt, vonzott maga után .... és én kergettem, üldöztem, futottam utána ... el­értem. Nem a kiábrándulás következett, mint mondani szokás, nem; már előbb is tudtam, már előbb is éreztem, hogy számomra ő nem más, mint egy lény, aki szeretni tud, aki csak akkor létezik számomra, ha ajkam csókra szomja­zik. Nem láttam benne mást, mint csak eszközt annak a célnak szolgálatában, hogy néha jól érezzem magamat. Szerelem ez ? — Nem. Ismertem leányt . , . igen, ismertem sokat, akiknek mindegyikében találtam olyan tulajdon­ságot, amilyen a másikból hiányzott. Ismertem nőt, akiről azt hittem, szerelmes vagyok belé és eszembe jutott, hogy ismerek másvalakit, akinek egyik tulajdonsága az övé­nél jobb, szebb, az övének felette áll. Észrevettem, hogy ez mind nem a szerelem. Hát mi az ? Azt mondják, ön is azt mondta, én is úgy képzeltem, hogy ilyenkor azt a nőt minden más nőnek fölébe helyezzük, szebbnek, jobbnak, oko­sabbnak, csinosabbnak, kívánatosabbnak tartjuk minden más nőnél és hogy ilyenkor csak egy nő létezik számunkra, csak egy nőt ismerünk: őt. Ez a szerelem. * Szerelmes vagyok. „Oh, mi máskép fog akkor gondolkodni.“ ;y jo fia: aló tanulóul felvétetik CSEH KÁROLY fűszerkereskedésében.

Next

/
Thumbnails
Contents