Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-07 / 27. szám
IV. évfolyam. Nagysomkut, 1907. julius 7. 27-ik szám. r r KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKiJTL JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előílasetósi ár: Egész évre.....................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fél évre..........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomiiut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. A tisztességtelen verseny. A kereskedelemügyi kormány kezdeményezésére ankét folyik ez időszerint a tisztességtelen verseny tárgyában. Régi nyavalyája ez kereskedelmünknek és iparunknak és bár a múltban is történtek kísérletek a tisztességtelen konkurrencia béklyóba szorítására, vajmi kevés eredményt tudtak elérni. Bizony nehéz is ezzel a százfejü ször- nyeteggel sikeresen megküzdeni. A tisztességtelen verseny befészkeli magát a kereskedelembe, iparba, megfertőzi a közgazdaság eme két fontos ágazatát, megmételyezi a társadalmat és hiába akarjuk lerázni magunkról, hasztalan iparkodunk leteperni, összetiporni, megfojtani, agyongázolni, újból és újból más és más formában felbukkan, életjelt ad magáról. A tisztességtelen verseny kísérteiének nem igen lehet ellentállani. Hiába, a behízelgő modorú, barátságos, kedves, nyájas ember hamar hívőkre és hívekre talál. Gyorsan megszeretik és bíznak is benne. A csalogató, hízelgő hangú, jót, kiválót, olcsón hirdető reklámnak hamar felülnek az emberek és a tisztességtelen versenynek nyert ügye van. Csak utóbb éri csalódás a vásárlót, mikor rájön, hogy az olcsó portéka még drágább a nagyobb árak mellett hirdetett áruknál. Olcsó húsnak tényleg hig a leve. A nagyhangú, hangzatos, alapjában véve üres reklámnak felült a laikus és abban a hiszemben, hogy valami jót vásárolhat potom áron, arra a tudatra ébred, hogy a mit olcsón vásárolt, az annyit se ér. A tisztességes kereskedelem az ilyen fattyúhajtásokat érzékenyen megsínyli. A vadul burjánzó piszkos konkurrenciával nem tud szembeszállni, hiába hangoztatja, hogy amit nyújt, az nem olyan olcsó, de nem is lehet, mert jóságát, minőségét, tartósságát meg kell fizetni. Elvégre a kereskedő haszon nélkül nem dolgozhat, viszont beéri mérsékelt nyereséggel, azonban portékájára rá nem fizethet, ha egzisztálni akar. A tisztessségtelen versenyt kultiválók, dacára nagyhangú és hazug reklámjainak, nagyobb haszonra (sőt igen nagy százalékra) dolgoznak az olcsó áraik mellett, mint a tisztességes, szolid cégek nagyobb árai mellett. Ez érthető. Amazok úgyszólván semmit se adnak a vásárló pénzéért; mert az a silány, haszontalan portéka vajmi keveset ér; mig ezek nyújtanak valamit, jobb árak mellett. A tisztességtelen verseny nincs tekintettel semmire és senkire. Kizárólag a minél nagyobb haszon és nyeréskedési vágy képezi rugóját, óriási haszon, csekély befektetés, horribilis nyereség, méreg drága árak, melyek ellenében úgyszólván semmit se kap a vásárló ; és amit kap, abba sincs köszönet. A most folyó ankétten komolyan megvitatják az eshetőséget, hogy miként lehetne e nyavalyán segíteni, mint lehetne elpusztítani kereskedelmünk és iparunk e veszedelmes megrontóját, mert mig tisztességtelen verseny lesz, addig egyre jaj- veszékelni fog a kereskedő, iparos és a közönség. Emellett a bizalom is megdől hazai kereskedelmünk és iparunk iránt és a közönség a külföldi portékákat vásárolja. így a kevés rossz tönkre teszi a sok jót. A tisztességtelen verseny kezd úrrá lenni minden téren és vad orgiákat ül a közönség rovására. Erőteljes, szigorú rendszabályok és intézkedések kellenek ide, súlyosan kell büntetni a valótlanságokat, hazugságokat hirdető kereskedőket. A kereskedelmi kormánynak ily irányú törvényt kell alkotnia A „KŐYÁRVIDÉK" TÁRCÁJA. A szomorú özvegy. — Levél a szerkesztőhöz. — Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Alólirott, mint becses lapja régi, hűséges fővárosi levelezője, köszönettel nyugtázom a kapott 60 koronát és már előre kijelenthetem, hogy a fenti összegből nincs 6 fillér a zsebemben, miért is még csak gallérjaimat se válthatom ki a tisztítóból. Ezért bocsánatát kérem, amiért jelen levelemre bélyeget nem ragasztottam és kénytelen lesz ezt 20 fillérért megváltania. A küldött 60 koronából ön 40 koronát előlegnek szánt tudósításaimért, mig 20 koronát azért küldött, hogy jegyet váltsak (nem a menyasszony jelöltemmel) a „Vig özvegy“-hez, melynek oly páratlanul nagy sikere volt a fővárosban, hogy már közeledik a 300-ik előadáshoz és remélhetőleg 300 előadást is fog megérni, sőt maholnap Londonban is adják. Tekintve, hogy szabadjegyet ily látogatottság mellett kieszközölni lehetetlenség volt, olcsóbb helyeket meg kapni nem lehetett, igen tisztelt szerkesztő ur, költséget és fáradságot nem kiméivé 20 koronát küldött egy páholy jegyre, csakhogy referálhassak becses lapja olvasóközönségének, a nagysikerű darabról, szövegről, kuplékról, zenéről, díszletekről, kosztümökről, táncokról, trikókról stb. Jegyet nem kaptam, tehát Osbudába mentem, hol az egész összeget elvertem (azért ne tessék rajtam a port elverni) és mély gondolatokba inélyedve bepezsgőzött léptekkel és pénz nélkül bandukoltam haza. Anélkül, hogy a Vig özvegyet láttam volna, elmondhatom, hogy miben rejlik e darab óriási sikere, nagy látogatottsága. Ezt a pezsgőnek köszönhetem, hogy önnel közölhetem. A Vig özvegyet mindenki megtekinti, mert érdekében áll. Fiatal lány azért, hogy tudja milyen vig lehetett az asszony korában, ha most ilyen vig az özvegy menyecske azért, hogy tudja, mi legyen, ha - Isten ments - férje elhuny; özvegy asszony azért„ hogy tudja, milyennek kell neki lennie, hogy férjhez mehessen; szobalány, szakácsné azért, mert a nagyságája is megnézte; fiatal ember azért, hogy tudja, milyen özvegynek érdemes udvarolni; házas ember azért, hogy lássa, miiyen lesz a felesége, ha ő meghal; agglegény, hogy tudja, milyen asszonyt nem szabad elvennie; özvegy ember azért, hogy lássa, vájjon vigabb-e az özvegy, mint az ő felesége volt és katonák őrmestertől lefelé azért, mert a Jucik, Zsuzsik, Katák is ott voltak. Ezek után a nagy siker egyik legnagyobb titka leleplezve van, anéikül, hogy láttam volna a darabot. Most elképzelheti igen tisztelt szerkesztő ur, hogy milyen referádát irtana volna a Vig özvegyről, ha valóban láttam volna, de ha még 20 koronáért se lehet látni, akkor már - bocsánatot kérek — inkább elmegyek egy régi ismerősömhöz, a szomorú özvegyhez, a kinek látása egy fillérbe se kerül, még ő örül, ha engem lát. Jó uzsonna ilyenkor elmaradhatatlan, igaz, hogy ennek ellenében hét teljes órán át végig kell hallgatnom beszédét, amiben fáradhatatlan. Folyton beszél, de azért szomorú, épen ellentéte a Vig özvegynek, mert ő szomorú azért, hogy özvegy, tehát gyászolja a férjét, de szomorú azért is, mert nincs tisztában azzal, A Kórház-utcában levő és tulajdonomat képező azon lakóház, melyben Szappanyos kir. járásbiró ur lakik, mellék épületekkel együtt bérbe kiadó. ______ Ér tekezhetni ez iránt bármikor alulirott tulajdonossal KTyiX'vrá.ia Mi]s.lós.
