Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-23 / 25. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTÍ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Fél évre . Előfizetési ár : . . 8 K Negyed évre . . . 4 „ Egy szám ára . 2 K ! 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysnmkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VASARNAP. Évzáró vizsgák. A helybeli állami elemi népiskolában a múlt hét folyamán tartattak meg az évzáró vizsgák és ezzel az 1906 — 7. tanév befejezést nyert. Nehéz és fáradságos munkát végeznek a tanítók a tanév alatt, amikor oly sok és különféle családból összekerült és különféle jobb és rosszabb felfogású gyermekek tanításával és oktatásával foglalkoznak. A tanítói kar tehát feltétlenül megérdemli a vakációt e nagy munka után, a melyet az elmúlt tanévben végzett. A tanítványok nagy része, akik a tanévet szorgalmasan használták fél és igyekeztek megtanulni a tanult tantárgyakat, boldogon távoztak el az iskolából fáradságuk jutalmául kapott jó bizonyítványaikkal és még ezen felül kapott jutalom-könyvükkel vagy pénzbeli jutalmukkal. Ellenben azon tanulók, kik az egész tanév alatt nem tanultak, nem igyekeztek megfelelni kötelességüknek, ilyenkor irigykedve nézik tanulótársaik örömét és boldogságát. Nem is tudják talán felfogni a gyermekek, hogy milyen örömet okoznak szüleiknek azzal, ha jó bizonyitványnyal jönnek haza az év végén és milyen szomorúságot okoznak, ha a szülők látják, hogy más gyermekek szorgalmasak és jól tanulnak. Ezen a tanítói kar nem segíthet, mert a tanító egyformán tanítja az osztályába járó gyermeket és igy a tanítót egyátalában nem okozhatjuk, ha gyermekünk nem jól tanul. Sok volt a panasz az elmúlt tanévben, hogy sok szülő nem járatja rendesen gyermekét az iskolába, vagyis legalább nem sokat törődök azzal, hogy ment-e rendesen iskolába vagy sem. Ezért természetesen alkalmazni kellett az illető szülővel szemben a törvényben előirt büntetést. Ezen körülmény sokszor panaszra adott okott némely szülő részéről, habár ezért senki mást, mint ön magát, nem okozhatta. Sajnálatos körülmény az még mindig nálunk, hogy sok szülő nem azért küldi gyermekét az iskolába, hogy tanuljon, hogy megszerezze magának legalább a legszükségesebb elemi képzettséget, amely nélkül ma már egy napszámos, földmives sem élhet meg, iparos meg épen nem lehet ha nincs meg a kellő iskolai képzettsége, hanem csupán azért, mert az iskoláztatásra őt törvény kényszeríti. Nem tudjuk eléggé figyelmükbe ajánlani a szülőknek, hogy gyermeküket ne csupán azért járassák iskolába, mert a törvény erre kötelezi, hanem hassanak oda, hogy gyermekeik ne csak az iskolában eltöltött idő alatt tanuljanak, hanem ügyeljenek fel és adjanak módot és alkalmat, hogy a gyermek otthon is tanuljon, mert csak igy számíthat arra, hogy annak idején hasznát is fogja venni a gyermek tanulásának. A nem magyarajku szülők, kik habár nem bírják a magyar nyelvet, hassanak oda, hogy gyermekeik megtanulják a magyar nyelvet tökéletesen, mert az mindenkor csak előnyükre lehet. Sokszor tapasztalhatták u>-:on szülők, kik nem bírják a magyar nyelvet, hogy mennyi hátrány származik abból, ha magukat, hivatalok előtt kellően megértetni nem tudják. Már pedig azt mindenki el fogja ismerni, hogyha valaki a magyar nyelvet is bírja tökéletesen, azért hű maradhat anyanyelvéhez. Ezért nagyon ajánljuk az arra illetékes olvasóközönségünknek, hogy világosítsák fel az illető szülőket, kövesA „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. .............- - l.....—.r--. —, , Da l. Hol szállsz meg te vándormadár', Ha leszáll az este? Ugy-e nincsen hova lenned, Délkeletre el kell menned, Messze, nagyon messze. Én is ilyen vándormadár Voltam nem is régen, Nem volt nekem maradásom Sehol ezen a világon Se földön, se égen De mióta galambom van Szőke, meleg, édes, Van már nekem hova lennem, Nem megyek el soha innen És igy nagyon szép lesz. Ertlösi Dezső. írisz-virág.- Irta: Ch. L. Csupa napsugár, csupa verőfény a világ. Meleg van odakint. De itt bent a hidegség az ur. Itt bent: a szívben. Valaha a szívben is forró, napsugaras idő volt és ki törődik akkor azzal, hogy vajon milyen a világ odakint. De ez már régen volt. Abból a régi időből való ez a történet....... Ős zi alkonyaton valami kert üvegházában jártam. Az üvegfalon keresztül bágyadt napsugár derengett be, a virágok lecsüggesztett fejjel hallgatták az első őszi szél szomorú dudolását. Az ezer apró kehely felett nehéz illat lebegett; odakint a kert bokrai közt madárdal hívogatta vissza az elsietett nyári napokat. Szomorúság nehezedett rám. Ott éreztem, hogy a sebesen szálló idő egy pillanatra elfödi szárnyával a szememet, hogy ne lássam, amint a vágyamat, az álmaimat is elviszi magával. Bármelyik virágra néztem, mindegyik valami régi emlékemet keltette életre, olyant, amelyikből könny született és borította a szememet. És ezen a csodálatos kis cseppen keresztül be másnak látja az ember a világot, mint amilyen valójában! Amig a kertész a csokorral bíbelődött, először gyönyörködtem ezerszinü népében; különösen az egyik pompás irisz-virág ragadta meg a figyelmemet. Megálltam előtte, magamhoz vontam halványkék fejecskéjét, kibontogattam kíváncsian a kelyhét, amiből nehéz illat lebegett fel arcomba. Egyszer aztán kisiklott a kezemből és kevélyen elfordult tőlem. Szokatlan gondolataim támadtak, de aztán, mielőtt gondosan megőrizhettem volna őket, belefoszlottak az illatos esti levegőbe. Addig gyönyörködtem, kíváncsiskodtam, a mig elbódultam a nehéz illattól. Kedvtelenül vártam, hogy a kertész végezzen, aztán sétálni mentem a parkba. De mindhiába: a kábultsá- gom egyre nőtt. Hanem mikor a parkot elhagyván, a tópartra értem, a szédülésemet mintha elvágták volna. És ahogy az esti szellő az arcomba csapott, azt kellett halkan mondanom: Adél! — Isten tudja, hogy ötlött ez a név eszembe; sohasem ismertem Adél nevű leányt. A Kórház-utcában levő és tulajdonomat képező azon lakóház, melyben Szappanyos kir. járásbiró ur lakik, mellék épületekkel együtt bérbe kiadó. _. .. — . .. Értekezhetni ez iránt bármikor alulírott tulajdonossal INTyilván Milliós.
