Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1907-05-12 / 19. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET * HIVATALOS KÖZLÖNYE. ,'Hilőflzetési ár: Egész évre .................8 K Fé l évre.....................4 „ Ne gyed évre . Egy szám ára . 2 K 20 'fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysorakut, Teleki-tér 388. sz. MECiJELEN illNDEN VASARNAP. Az alkoholizmus ellen. A képviselőház közgazdasági bizott­sága most tárgyalja a cselédtörvényt. Ennek keretében szóba jött ama nem uj, de nálunk mindig aktuális kérdés, hogy a tárgyalás egyik pontja az alkohol elleni harc legyen, vagyis mondják ki, hogy vasár- és ünnepnapokon a korcsmák és pálinkamérők, mint a nép megrontói, csukva tartassanak. A bizottság felvette e pontot. Mi úgy hissszük, ha tárgy alásra fog kerülni ezen ügy, talán a többség le­szavazza, mert hát kemény dió még mindig az alkohol nagymértékű korlátozása, mert az állam tetemes jövedelemtől esik el. Pedig jövedelem ide, több bevétel oda, a nép, a nemzet jóvoltát kell a kor­mánynak elsősorban szem előtt tartania. Ha meggátoljuk a tömérdek és tul- mértékü alkohol-fogyasztást, megmentjük az értékes ember-anyagot nemcsak a maga, a családja, de az állam, a nemzet, a haza számára is. Az alkoholizmus fék­telen pusztítást végez az emberben, oly­annyira, hogy semmi komolyabb munkára nem használható; viszont ha a józanabb elem kivándorol, ki marad itthon ezután? Pedig, hajh de sok szó esett az al­koholizmus terjedésének meggátlásáról, volt is néminemű foganatja, mert egyes községek, sőt vármegyék a maguk hatás­körükben szabályrendeletet hoztak a sze­szesitaloknak vasár- és ünnepnapon való kimérése ellen. Azonban ez kevés, nagyon kevés. Magának az államnak, az illetékes kö­röknek kell kezükbe venni ezt a nagy­horderejű ügyet. Az egész ország terü­letére kell törvényt hozni, mely az alko­holizmus féktelen terjedésének útját állja. Az ország legparányibb községében, fal­vakban zárva kell tartani vasárnapokon az italkimérőknek. Csak igy adunk mó­dot a népnek, hogy józanságra szokjék, csak ekkép menthetjük meg a még józan, jobb sorsra erdemes elemet a biz­tos zülléstől. Alkohol helyett jó könyveket a népnek; korcsma helyett otthon ülljön és olvasson, amiből az elméjét, szivét, lelkét nemesiti. így nem lesz az örökös elégületlenség, a tévtanok nem fognak tért hódítani a népnél, sőt a kivándor­lásra sem fogja magát oly könnyen rá­szánni, mert hát ez a példa igen ragadós s hol hányják meg jórészt ezt a témát: a korcsmában. íme, Angliában szépen bevált az ital- kimérők vasárnapi csukvatartása. A nép lassankint a józanságra szokott, megma­radt életkedve, energiája, tettereje, amik fokozottabb mértékben munkára serkentik. / Es józan, szorgalmas munkával elérni is lehet valamit. A mi népünkben megvan mindama kellék, mely a boldogulásához vezet és amely következéskép hazánk boldogulá­sához is vezethet. Az alkoholizmus ter­jedésének kell akadályt gördíteni szigorú intézkedésekkel és törvényekkel, és nem­zetünk óriási lépésekkel fog előrehaladni a kultúra utján. A csendőrség létszámának szaporítása. Irta: Panajott Sándor, cs. és kir. vezérőrnagy, a csendőrség felemelt létszámának kiegészítésére. a. csendőrség létszámának 830 fővel immár költségvetésileg biztosított emelése folytán elő­állott hiány ez idő szerint 1385 főre megy. Hogy e tekintélyes számot tevő hiány mielőbb el­oszlatható legyen, közreadjuk az alábbi cik­ket, melynek a jelentkező, illetve felvételre alkalmas egyénekkel való megismertetése két­A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. A perc és az élet. Ha átég lelken és szivén A szerelemnek mámora, Ha ottan fekszik kebleden S egy perccé lesz a végtelen Öröme, buja, bánata, Ha zengő hangú csókba forr Az üdv, mint adhat emberkor, Ha vágyra kéj, Mint napra éj Következik: Tudjátok-e, hogy ez a tor? S a szerelem temetkezik ? Ti nem tudjátok, ámde én tudom S gúnyos mosoly van zengőajkamon. S ha egyszer majd kijózanodtatok, Akkor kezet fogtok velem És kacagunk együttesen, Hogy mily nagyon bolondok voltatok. Olyan jóizüt kacagunk, Hogy könnyezünk, hogy könnyezünk A szörnyű nevetésbe! E. D. Rég letűnt napokról. Szürke éjszakákon fájó álmokkal lelkem­ben, kóboroltam kietlen utcákon, ahol csak kisértetek járnak, szomorú estéken, amikor a rég letűnt napok alakjai viruló formájukban jelennek meg előttem, átkos pillanatokban, mikor érzi az ember mivoltának gyarlóságát, o olyankor enyhületképen vagy nagyobbitva a lélekbántó álmát, mindig eszembe jut egy éjszaka, egy szomorú emlék abból a tömén­telen sorozatból, a mik a gyermekkoromat al­kotják, a mik átkisértek az ifjú korba is. Nekem legjobb barátaim a szomorúság s nem tudom miért, olykoron szeretettel, merengek el a sötét barátokon. Édes apánk nem volt otthon. Az Isten tudja, hol, merre küzködött a februári viharral. Erdő mélyén, vagy hegyoldalon, veszedelmes ut mentén, vagy völgy szakadékban? Künn az utcán kegyetlenül pattogott a tél, emberalkotta lábnyom sehol, ha volt is, besöpörte újra a szél száraz, csikorgó hóval! A szoba kályhájá­ban éles sírással sistergett a belévetett nyirkos hasáb, amit még délután cepeltünk be az udvar üresedő favágójáról. A szűk rendetlen szobában négyen voltunk. Ketten aludtak, ketten ébren. Az egyik húgomat, a szép kis beszédes Margitot még akkor vitték el Szent-Györgyre, ahogy meghalt az édes anyánk. Uj szülők, jószivü emberek akadtak, akik fölakarták nevelni. Énistenem! Azonmód, fejletlen leánykakorában vissza is hozták. Jobb igy! Legalább megtanulta tisztelni az édes anya emlékét, amit nem homályositottak még el az álapák, álanyák. Eh, ezek derék emberek lehet­tek, de még sem szerették volna az én kis húgomat úgy ahogy Ígérték. Okosan cseleked­tek. Legalább megszokta idejekorán, a szalma­viskók levegőjét, amiben annyi sok rejtett álom, homályos bu, örök szeretet szál, áll, kering ... Ott kuporogtunk a meleg kuszkóban, én és a testvérnéném. Az volt bánatunk és örö­münk szűk fészke; aki verést kapott, csak oda kotródott a kályha kuckójába s ott a sirás A Kórház-utcában levő és tulajdonomat képező azon lakóház, melyben Szappanyos kir. járásbiró ur lakik, mellék épületekkel együtt bérbe kiadó. -----­Ér tekezhetni ez iránt bármikor alulírott tulajdonossal Nyílván Miklós.

Next

/
Thumbnails
Contents