Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-05 / 18. szám
2 KOVÁRVIDEK 1907. május 5. szönhető, hanem kizárólag az Isteni gondviselésnek. Meggyőződést szereztünk arról, hogy akkor a midőn a leégett'épület már majdnem teljesen leégett amidőn már a lakosság nagy része ébren volt és a tűzhöz szaladt, az utcákon zaj volt és „tűz van“ kiáltások hangzottak, éjjeliőreink egész nyugodtan ültek vagy aludtak a községházánál, a rendőr szobában s csak akkor bújtak ki amidőn már a templomok tornyaiban a harangokat félre verték. A tözoltó őrtanyáról pedig már csak akkor húzta vagy négy ember a fecskendőt, amidőn a tűz már teljesen elaludt és majdnem nyoma sem volt a tűznek. Azt hiszem, a községnek minden lakója be fogja látni, hogy ilyen viszonyok mellett sem a személy sem a vagyon nincs kellő biztonságban s hogy mind két tényező nálunk csak elméletben van meg. Ezen viszás állapotokon segíteni kell, de anyagi áldozat is szükséges. Fölvetettük egyidőben lapunkban, hogy a községnek legalább négy részében négy ellenőrző órát állítson fel a község, hogy azokat a négy éjjeli őr minden órában felhúzza annak ellenőrzésére, hogy mindegyik éjjéli őr tényleg megjelent egyszer az ellenőrző állomás helyén és ne legyen az ő tetszésére bízva az, hogy kötelességét teljesitse-e vagy nem. A község azonban az órák beszerzésével felmerülő 2-300 koronát sokalta és nem volt hajlandó annyi áldozatot hozni, hanem belenyugodott abba, hogy az éj jeliőrködés vagy jobban mondva nem őrködés olyan stádiumban maradjon, mint volt. Ami pedig a tűzoltóság szervezését illeti, csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a tűzoltóság főparancsnoka gróf Teleki Jenő, járási szolgabiró biztos tudomásunk szerint sokat foglalkozik a tűzoltóság mikénti szervezésével, már több ízben tárvolt. Elvégre pedig a féríi mégis csak férfi. Ha pedig már választani kellett, igy még mindig tiszteségesebb élet volt, mintha .... Nem mondhatta tovább. A mennyasszonya a nyakába csimpaszkodott és 6 kezdett beszélni: — A tiszta szerelem, a múlt minden hibáját megbocsátja. Én elfelejtek mindent, de néked is kell felejtened. Az asszonyt elküldöd, a gyerekről pedig illendően fogunk gondoskodni. így kerültek Marisék a fővárosba. Mária tartásdija fejében mindig megérkezett pontosan elsején a harminc forint. Mária akkor hat éves volt és kettesben is megéltek a pénzből. Marissal azonban, aki még fiatal, tüzes harminc éves menyecske volt, valóban megtörtént az, amit a Vadgalamb-utcában csak a rossz nyelvek pletykájának tartottak: rákapott a tisztességtelen életre. Ez az élet azután kellemetlenné tette a Mária otthonlétét. Nevelő intézetbe küldte hát és sokkal többet fizetett érte, mint amennyit az apától kapott. Tíz esztendőt töltött el Mária Istenfélelemben, tudományban és tisztességben nevelve a zárdában. Maris ez alatt délutánonként elvégezte a maga pár órai sétáját és esténkint megjelent a pálinkamérésben, hogy rumot vigyen a teájába. Ilyenkor nem átallott a közönséggel is szóba elegyedni, akik általában nagyon finom és nagyon jószivü nőnek tartották, mert több Ízben népszerűségének megerősítése céljából nagy tömegű pálinkát fizetett. gyalt ez ügyben, hogy miként lehetne szervezni a tűzoltóságot minél kevesebb anyagi áldozattal, de mert a község éppen a legszükségesebbet, az anyagi áldozatot nem hajlandó olyan mértékben meghozni, a mint azt annak szervezése és létesítése megkövetel, fáradozása eredményre nem vezethet. Nem tudjuk eléggé felhívni községünk lakóinak figyelmét ezen fontos két tényezőre és nem hisszük, hogy alapos megfontolás után akadjon egy lakosa is ezen községnek, aki be nem látná ezeknek feltétlen szükségesvoltát. Ne riadjunk tehát vissza és létesítsük ezen két fontos intézményt. rí * / • •• // bivar jovo. Hát bizony az Úristen ugyancsak küldi ránk a csapások egész tömkelegét. Semmi jó, megannyi rossz. És egyre rosszabb. Volt sok és egyre fokozódó drágaságban részünk. És van is. Drága a lakás, drága az élelmiszer, drága a fa, drága a ruházkodás, még épen a kenyér tűrhető volt. Azonban az idei április alaposan befütött nekünk. Hideg eső, szél, fagy. Immár az abnormális idő észlelhető minden irányban. A gabona- tőzsdén hirtelen és tetemesen felszökött a gabona ára, mert hát ilyen istentelen idők után a leg- komiszabb aratásra lesz kilátásunk. Tehát elkészülhetünk a sok rossz mellett még több rosszra is. Méreg drága lesz a liszt, a kenyér. No most már igazán mitévő legyen a szegény ember. Vagy megszokik, vagy megszökik. Inkább ez utóbbit teszik és gyors egymásutánban vándorolnak Amerikába, hol inkább remélnek boldogulni, mint idehaza a biztos pusztulásnak elébe nézni. A jövő semmi jóval se biztat, mert hát az uzsoráskodások ellen hasztalan próbálkoznak az emberek védekezni, a telhetetlen, a kapzsi pénznagyságok kíméletlenül és lelkiismeret furdalás nélkül emelnek. Egyebet sem tudnak, mint árakat emelni. A szegény ember jövedelme ezzel szemben — sajnos — nem növekedik, de azért mindent a drága áron meg kell fizetnie, meg a lakást, ha családjával tető alatt hálni, meg a húst, a főzeléket, a cukrot, ha enni akar, meg a fát, petroleomot, ha világitni és fűteni akar és meg a ruhát, ha öltözködni akar. De ha nem bírja, hát mindenből valamicskét engednie kell, csakhogy igy se jut semmire és semmihez. Es miután egészen tönkre menni nem akar, mert a koldulás, az alamizsna nem kenyere, kivándorol. Hiába jajveszékelünk sajtóban, parlamentben, ankéten, hogy falvak, városok egészen elnéptelenednek, a honi röghöz nem köthetjük a népet, hogy tisztességes megélhetést nem tud idehaza találni. Hassunk oda, hogy a féktelen uzsoráskodások megszűnjenek, a bajokat gyógyítsuk radikálisan és gyorsan, hogy legalább megmentsük az országot a teljes elnéptelenedéstől; szanáljuk a rákfenét még idejében, hogy legalább az itthoniakat meggátoljuk a kivándorlástól, mert a szülőföld, az otthon, a haza elhagyása megállapodás nélkül folyik és ezt a veszedelmes folyamatot megakadályoznunk kell. HÍREK. Május 4. Személyi hirek. Dr. Olsavaszkiy Viktor járási tiszti orvos, kórházi igazgató, lapunk fő- szerkesztője Kaltenleutgeben-ből, ahol hat hétig tartózkodott, idülés céljából, családjával együtt hazaérkezett. — Dr. Péehy Péter járásunk főszolgabírója, hat heti szabadságra hazulról elutazott, ezen időre a főszolgabírói hivatal vezetésével dr. Teleki Jenő gróf, szolgabiró bízatott meg. Eljegyzés. Szabó Lajos járásunk számvevője, a napokban jegyezte el Vojsza László berkeszpataki birtokos, községi biró, anyakönyvvezető helyettes és szövetkezeti könyvelő kedves és bájos leányát Katicát. A jegyes párnak ez utón is sok szerencsét kívánunk. Lapunk uj munkatársa. Örömmel regisztráljuk i. olvasóinknak, hogy lapunk irói gárdája egy újabb kitűnő erővel gyarapodott, dr. Jánossy Béla budapesti ügyvéd, kitűnő szónok és muitész személyében, akinek qualitásában rövid időn belül alkalma lesz a „Kővárvidék“ t. olvasóinak gyönyörködni. II. Egy napsugaras őszi reggelen Maris, jóllehetett egyébkor csak délután szokott mutatkozni, csinos és diszkrét sötétszinü ruhában ment végig a Vadgalamb-utcán. A kofák férjei a bágyadt verőfényben sütkéreztek a pálinkásbolt előtt, pipáztak és illedelmesen köszöntötték Marist, aki ma ragyogó jókedvben látszott lenni és néhány ráncot leszámítva, szép is volt. — Mária hazajön, — mondta és mosolygott. Az emberek megígérték, hogy megfogják várni, inig visszajön a pályaudvartól, hogy ők is láthassák a csodaszép kisasszonyt. Maris nagyon őrült a megtiszteltetésnek és hogy addig se unatkozzanak, ismét pálinkát fizetett. — Mária egészségére fogják meginni, — hálálkodott egyik-másik. Alig ment azonban el Maris, a rosszabb- nyelvüek már ismét a kényesebb magánügyeket kezdték firtatni. Mire pedig Maris visszatért a szelíd arcú, szűzies, de jó! kifejlett gyermekleánynyal, a kis í Máriával: akkorra a félig berúgott népség határozott tényeket állapított meg és hangosan aggódtak a leányka jövendő sorsa fölött. Valaki egész érthetően mondta, mikor a két nő a bolt előtt ment el: — Hát ebből bizony majd jól fog pénzelni az anyja. Maris hallotta és azt is látta, hogy hűvösebben köszöntik. Azonnal tisztában volt vele, hogy rossz hirek kerültek róla forgalomba. Talán most először életében szégyenlette magát, mert félt, hogy most, mikor igazán becsületesnek akart látszani, szerencsétlenné teszik a leánya jövőjét. A hangulat azonban naponkint elkeseredettebb lett ellene. Ezek a feleségeik által kitartott semmik kezdték őt ignorálni és végzetül még a pálinkáját sem akarták elfogadni. Ekkor Maris döntött. El fog más vidékre költözni, mert itt nincs többé maradása. Közben más dolgok is kezdtek nagyon kellemetlenekké válni. Maris ugyanis továbbra is folytatta délutáni kirándulásait s hogy ez Mária előtt gyanús ne legyen, néha őt is magával vitte sétálni. Ilyenkor természetesen elkerülhetetlen volt, hogy néha egészen véletlenül ne találkozzanak Maris titkos ismerőseivel. Ezek azután minden tiltakozás dacára is, nagyon bizalmasak voltak és Máriát sem kímélték meg durvaságaiktól. Mária nem értette eleinte ezt, de anyja | folyton remegett a gondolattól, hogy életmódjának aljas voltát nem sokáig titkolhatja. Egy- [ szer aztán végzetes incidens történt. Néhány I csupaszszáju Írnok egy vasárnap este részegen állott egy szűk utcácskán haladó Maris és Mária elé. Csipkedni kezdték Mária gömbölyű karjait és ajánlatokat tettek neki. Egy egészen elázott zöld fiúcska pedig Marisnak kezdett beszélni. Miért nem árulod ezt. Hiszen te már vén vagy. Mondhatom neked, hogy jobb üzleteket csinálnál. Mária sirva fakadt, Maris pedig csak akkor tudott néhány mentő szót mondani, mikor otthon a kapu alatt megtudtak menekülni az üldözők elől.
