Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-28 / 17. szám
1907. április 28. KŐVARVIDÉK 3 Megismerteti velünk a nemzeti alakban mutatkozó szépet. Habár a szép tartalma, azaz eszméje szerint internationális (nemzetközi), kozmopolitikus (világpolgárias), teljes kifejezésében és külső alakjában mindig van valami sajátságos, édes, nemzeti. Ilyen például a költészetben a kifejezés módja, a nyelv zamatja, vagy ilyen a magyar zenében a melancholikus, bánatos alaphang; ilyen maga a nemzeti élet is erkölcseivel, szokásaival. Megismerteti velünk a nemzet szellemi életét. Mindezeknek megismerése, megszerzése nemzeti műveltséget nevel, nemzeti önérzetet ébreszt, mely az egyest annál jobban csatolja nemzetéhez. A nemzeti irodalom tehát nemcsak emberekké, hanem hazafiakká is nevel. Az a tudomány pedig, mely a nemzeti irodalom fejlődését; történetét tárgyalja, irodalomtörténetnek neveztetik. A nemzeti irodalom története ezek szerint a nemzet haladásának, művelődésének képét tárja fel, hogy a múlt és jelen munkásságán okulva, a tökéletesedés és igy a boldogulás utján egy lépéssel tovább haladhassunk. Népestély. Nemzeti küzdelmünk egyik legkiválóbb alakja gróf Apponyi Albert, a mostani közoktatásügyi miniszter. Nem az az ember, akit a küzdelem vetett fölszinre, hanem aki képviselvén a nemzet érdekeit, a küzdelem előidézésében főrészes volt. Ugyanő hosszú évtizedeken keresztül buzgólkodott azon, hogy az ország történeti hagyományaihoz híven és különösen a negyvennyolcas tradícióknak megfelelőleg, elsősorban magyar, azután modern és európai legyen. Méltóbb embert éppen a kulturális ügyek élére nem talált volna az ország Apponyinál. De ezt az embert, ezt a csupa agyvelő- férfit, az ég egy olyan feleséggel áldotta meg, aki méltó hitvestársa Magyarország kultuszminiszterének. A grófné egy áldott teremtés, aki férjének nemcsak egyéni boldogságában, hanem közéleti tevékenységében is a szivet képviseli. Teljesen csöndben, szinte észrevétlenül egy gyönyörű eszmét vetett a közéletbe ez a nemes asszony. Azt, hogy a műveltséget ter- jeszszük a nép között, de nem úgy, hogy idegen intézményeket vigyünk közéjük, hanem éppen ellenkezőleg, tartsuk meg a népet és erkölcseit és a szokások keretében mulattatva oktassuk. Azt akarja gróf Apponyiné, hogy a fonóban tartassanak népszerű előadások a magyar történetből, földrajzból, iparról, kereskedelemről és egyéb ismeretről. Itt zeneszó mellett és menésközben a változatosság kedvéért is szívesen hallgatja a parasztnép a különféle ismereteket, különösen ha azokat olyan emberek adják elő, akik értenek a nép szája-ize szerinti beszédhez. A világot átváltoztató francia állameszmék tudvalevőleg szakítottak a felfogással, hogy föltétlenül be kell tartanunk a jogfolytonosságot a históriában. A népeket nem egy privilégiumokkal ellátott rend kormányozza, hanem azok önmaguk számára saját maguk csinálják azokat az intézkedéseket, amelyekre szüksége van a haladás és fejlődés szempontjából egy népnek. A nép elég érettnek és nagykorúnak tudta magát ahhoz, hogy önmaga legyen sorsának intézője. Csakhogy az érettség nem a történeti nagykorúságtól függ ám. Vannak régi nemzetek, melyek egészen tehetetlenek magukkal, hosszú koruk ellenére, vagy éppen azért, olyanannyira, hogy képtelenek önmaguk intézni sorsukat. Hogy az egyén megtarthassa szellemi épségét késő öreg korában is, ahhoz föltétlenül kell, hogy állandó szellemi elfoglaltsága legyen. Amit saját maga meg nem tehet, az ismereteknek utazással való kibővítését, azt olvasgatással szerezze meg. Az egyének általános műveltsége adja a nemzeti műveltséget. Minél műveltebb a nép, annál inkább élhet nemzeti és európai életet. Egy magával tehetetlen néptömeg nem lehet nemzet; az lealjasul a kormányzó hatalom egyszerű eszközévé. Bismarck mondta valamikor, hogy a német nemzetet az iskolamesterei tették hatalmassá. Akik a katonák számára hozzáférhetővé tették, hogy a kapafogáson túl is tudjanak valamit. Önérzete csak értelmes embernek lehet. Csak önérzetes nemzet veheti föl a harcot más nemzettel. Mi is úgy boldogulhatunk, ha mennél szélesebb rétegekbe visszük a művelődést. Azért örömmel üdvözölhetjük a miniszter feleségének gyönyörű gondolatát, szükségünk van rá, hogy a népet az alkoholtól elvonjuk és figyelmét oly irányba tereljük, amely az emberi boldogság felé vezet. Mert vájjon van-e nagyobb boldogság annál, ha az ember cselekvő akaraterejének tudatában van és nem szorul másnak az irányítására. A magyar népben a jótulajdonságok erei lappanganak. Ezeket csak úgy tudjuk az egész nemzet javára értékesíteni, ha egy józan, a maga tehetségeinek tudatában levő nép lakja a magyar földet. az értelmiség színvonalának emelése és az alkohol kiküszöbölése nem megy máról- holnapra. De bizonyos, hogy meglehet cselekedni, ha van akarat ahhoz, hogy ilyesmit véghez, vigyünk. Legjobb eszköz ehhez az Apponyi grófné által nyélbeütött népestély. A mulatva tanítás a leghathatósabb és legeredményesebb. Erre van angol példa, amely most mértékadó az egész világon. Lea: De csak ennyit és nem többet. Csak puszi és semmi más. Maga nem is hiszi, hogy milyen szép ez az ideális szerelem. Olyan, mint egy rózsaszínű fátyol . . . . csak sejtett ... de semmit sem fed fel. A szerelem maga tulajdonképen csak illúzió. Addig tart, mig meg nem szűnik az illúzió varázsa. Mihelyt nem csak ideális a viszony, hanem kielégített vágy is, azonnal eloszlik minden. Gyuszí: Azt vallja tehát, hogy a vérnek nincsen beleszólása a szereltembe. Lea nem egészen azt, csupán a vérnek ne legyen szava s ha van, íojtassék vissza az illúzió gyönyörű varázsa kedvéért Gyuszi: De ha a ki nem elégített vágy hangos jajszóval kiált ez ellen, önt az sem indítja meg. Lea: Aminthogy nem törődöm a magam vágyával sem. (Hosszú szünet). Gyuszi: Mit szólna, ha itt maradnék magánál ? Lea : Meddig ? Gyuszi: Egész éjjel. Lea : Micsoda vad gondolat. Gyuszi: Csak akkor vad, ha mellékgondolata is van. Nekem nincs, tehát tiszta a lelkiismeretem. Lea (hirtelen): Jó hát maradjon. De csak egy feltétellel. Esküdjék meg, hogy tisztesége- sen viselkedik. Mondja utánam, esküszöm. . . Gyuszi: Esküszöm .... Lea: A boldogságomra .... Gyuszi: A boldogságomra .... Lea: Hogy egy ujjal nem érintem magát... Gyuszi: Hogy egy ujjal nem érintem magát .... Lea: Engedély nélkül. Gyuszi: Engedély nélkül. Lea: Megtörtént és most már nyugodt vagyok. (Sietve szétbontja a maga ágyát, mig Gyuszinak a pamlagra egy párnát, takarót dob. A kályhába egypár széndarabot dob. Lecsavarja a petróleum-lámpát). Gyuszi: Jó éjszakát, kedves Lea. Lea: Jó éjszakát, Gyuszikám. (Hosszú szünet. Gyuszi úgy tesz, mintha aludnék). Lea (halkan): Gyuszi! Gyuszi: (horkolni kezd). Lea : Gyuszi! Gyuszi: Parancsol valamit Nagysám ? Lea: Nem, csak azt akartam tudni, hogy alszik-e! Gyuszi: Tehát felment esküm alól ? Lea: Már is! (Gúnyosan). Ez hát a fogadalom ? Soha, Soha .... Gyuszi: (horkol tovább). Kívánjuk, hogy a nemes grófné intenciói magyar mágnásasszonyaink szivében is helyet találjanak és együttes erővel munkálkodjanak a magyar nép boldogitására. HÍREK. Április 27. Tisztelettel felkérjük lapunk mélyen tisztelt előfizetőit, hogy hátralékos előfizetési dijaikat lehetőleg mielőbb befizetni szives kedjenek. Áthetyezés. Szappanyos Józsefet, a helybeli kir. járásbíróság vezető járásbiróját Ő Felsége saját kérelmére Máramarosszigetre helyezte at. A hivatalos lap az áthelyezésre vonatkozólag a következő hirt közölte : Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi április hó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával Szappanyos József nagysomkuti királyi járásbirónak a máramaros- szigeti királyi járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelyezését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Amidőn ezen áthelyezés tényét közöljük, a legmélyebb sajnálatunknak adunk kifejezést távozása miatt, de egyidejűleg sok szerencsét kívánunk uj otthonában. Kinevezés. Vida Károly nagykárolyi p.-ü. számtiszt a hajdúnánási szolgabirósághoz járási számvevővé lett kinevezve. Elhunyt püspök. Winkler József püspök, a nagyváradi római katholikus káptalan nagy prépostja, nyolcvanhét éves korában Nagyváradon pénteken délután fél 5 órakor meghalt. Az elhunyt püspök Nagybányán született 1821. évi február hó 17-én. Pappá 1840-ben szentelték ; aranymiséjét 80 éves korában mondotta el s ekkor Nagyvárad és Nagybánya városa díszpolgárukká választották. Jótékony adományainak öszszege meghaladja az egy millió koronát. Plébánosunk ünnepi beszéde. Lapunk múlt számában hirt adtunk arról, hogy a szinérváraljai főesperes-plébános Frank József aranymiséje alkalmából Veszprémy Sándor, községünk róm. kath. plébánosa, tartja az ünnepi beszédet. Ez, e hó 18-án megtartott és ritkán előforduló ünnepély lefolyásáról - a „Heti Szemle“ — kiadott tudósításában a következőképen emlékszik meg plébánosunkról: „Veszprémy Sándor az ő mél- tóságos, de az érzelmek szerint mindig változatos hangján, a szívnek bensőségével, a meggyőződésnek erejével, az ékes szólásnak legékesebb virágaival, a lelkesedésnek gyújtó tüzé- vel beszélt az igaz keresztény jellemről, melynek példáját látja az ünnepekben s nagy jutalmát a mai ünnepben.“ Lea : Maga elfelejtette, kedves barátom, hogy az illúziót meg kell őrizni. Ez a varázs csak addig tart, mig ideális a viszony. Gyuszi . . . Gyuszi . . . alszik? .... Gyuszi: Felment ? Lea: Nem és nem. Gyuszi : Horkol erősen! Lea: Gyuszi .... Gyuszi .... alszik az ostoba .... Gyuszi: (Úgy tesz, mintha felébredne, mérgesen) Ki az? Mitakar? (szelíden): Vagy maga az Lea? Olyan jót aludtam .... Lea: Én vagyok Gyuszikám .... * * * (Két héttel későbben a kávéházban). Pali: Kedves barátom, ilyen asszonyt még nem láttam Pesten. Micsoda kaland. Az a kis bohém külsejű szobácska az ő tündérnőjével, és folyton az illúzióról beszél. Gyuszi: Akár az enyém. Kár, hogy már elutazott. De visszajön. Pali: Azt mondta ? Gyuszi: Azt. Pali: Hogy folytassam csak:- Tehát az én kis tündérem folyton csak az illúzióról mesélt. A vérnek ne legyen szava, az fojtassék vissza az illúzió gyönyörű varázsa kedvéért .... Gyuszi : (Nagyot bámul barátjára).
