Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
2 KOVARVIDEK 1906. február 11. nagy s egyesületek száma ehhez képest igen kevés. Nem tudom van e pld. Somkuton egy zene egyesület vagy dalárda egyesület; erre múlhatatlanul szükség volna itten. Úgy tudom, hogy nyáron - a mikor itt voltam — többen zúgolódtak, mert a sétakertben vagy játszott a zene vagy nem játszott. Az utóbbi eset különösen gyakori volt. Azután a zenei nap igen gyakran változott. Ha keddre volt Ha más is úgy fogja fel a dolgot mint mi, akkor a magunk elé kitűzött cél mindnyájunk legjobb megelégedésére megvalósulna, elannyira, hogy sokan nyáron el sem mennének máshová szórakozni az itteniek közül, mig idegenek is jönnének a somkuti sétakert, no meg a „Laci bandája“ kedvéért; gondoljuk tehát meg dolgot. kitűzve a bandának a sétakertbe való eljövetele, akkor bizonyára vasárnap jött és megfordítva. A legtöbbször nem volt tisztába az ember, hogy vasárnap játszik-e a zene vagy kedden. De gyakran megtörtént az is, hogy sem vasárnap, sem kedden nem játszott. Ha egy zene egyesület jó előre — mondjuk már most — szervezné, szabályoznia ezt a dolgot, akkor a fentebbi eseteknek Nagysomkut közönsége nem lenne kitéve, másrészt meg igen kellemes lenne nyáron az itt tartózkodás. Persze mert a „Laczi bandája“ csak akkor huzna a nyáron állandóan és rendesen — és ebben meg neki van igaza — ha a mindenkori talpalávalóknak megadnák az árát. Ez pedig csak úgy volna lehetséges, ha jó előre valamely egyesület gondoskodna arról, hogy e célra összegek folyjanak be. De erre csakis egy szervezett, alapszabályokkal rendelkező egyesület volna képes, úgy azonban hogy minden egyes tagja az egyesületnek szabad idejét és minden igyekezetét arra fordítaná, hogy az egyesületét ebben támogassa. a világon . . . Hitte és tudta biztosan, hogy ennek igy kell lenni, másként nem lehet . . . Ott volt a nagy vasgyár irodájában, felkínálni erejét annak a szemüveges urnák, aki oly kicsinylően nézett reá, mintha kételkedne benne, hogy az a szálas barna fiú meg fog felelni, hogy kiegészítő része legyen vaskollegájának, amely zúgva, bömbölve helyettesített száz meg száz munkaerőt . . . azután leeresz- kedőleg mondta a fiúnak, hogy rendbe van, felvan véve . . . Bakó János közelebb látta jönni azt a célt, amit maga elé kitűzött. Uj reménnyel, uj életerővel fogott a munkához. Teltek, múltak a hónapok és a levelek a kis faluból állandóan jöttek. Telve biztatással, vágygyal, reménynyel, csak a levelek voltak biztatói Bakó Jánosnak; úgy elgyönyörködött azokba a bizonytalan vonásu betűkbe, mintha éppen az íróját látná maga előtt. Minden egyes levél uj édes emléket ébresztett fel benne, a kis falu arany kalászt termő rónáit, az ő szülőföldjét, azt a barna leányt, a ki talán épen az ő leveleit olvassa. Oly jól esett lelkének az a tudat, hogy van valaki aki gondol reá, akiért megtanult előre törni, küzdeni. De egy idő óta a levelek megszűntek) hanem kapott-e helyett egy másikat, amelyben azt írták neki, hogy az a leány hűtlen lett hozzá, hogy eddigi levelei csak azért voltak olyan túláradók, hogy elpalástolja vele azt, hogy jegyese lett egy másiknak és hogy minél távolabb tartsa magától azt, aki őt legjobbnak Tél. — Irta: Cservölgyi Szilárd. — A természet impozáns programijában mostohán jelentkezik a szegény- emberre a tél, mivel a gondviselés csupán a vadálatot látta el bundával, de a szegény- embernek? az kell, hogy adjon bundát a kinek van! a cigány memória jut eszembe, „többet ér egy nyár hét télnél,“ nem azért mintha a cigány szava szent hagyományként lebegne előttem, de ebben úgy tűnik ki a cigány, mint elsőrendű szakértelem, akár a liba tolvajlásban. Mert a nyár leolvasztja a szegény ember szivéről a nyomorúságot, mig a tél! ? ráfagyasztja. A szegény ember megélhetése télen sokkal nehezebb mint nyáron, télen drá= gább az élelem; kisebb a keresmény, a családapák fejvakarva állnak! . t hat í gyermek egy-egy kínos kép! ha az ember találkozik egy ily nyomorúságtól agyoncsépelt családdal. Nincs téli ruha! nincs kaput! igy sóhajt fel sok szegény ember a mai szociológia nem elég erős még most sem a szegény ember viszonyait könnyíteni. Kevés a munka! nincs kereset! | tehát miből éljen? A nemes szív könyörületessége vidékünkön is megjelent. Teleki Géza grófné, hitte akinek ezzel talán egész életét teszi tönkre . . . Nem habozott soká . . . főnökétől szabadságot kért, mert nem birta tovább azt a bizontalanságot, úgy érezte, mintha egész testére rá nehezednék valami, amitől nem birt szabadulni, mert azt hitte, hogy ha lerázza magáról, akkor tisztán, világosan áll előtte, hogy megcsalták. A vonat mind közelebb-közelebb vitte a kis falu felé. Már látta a kanyargós utat. Amikor még gyerek volt, hányszor futott kis társaival együtt minden érkező vonat elé és most ő elébe nem jön senki, társai mind elszéledtek, ki erre, ki arra, szülei pedig már rég ott fe- küsznek a kis falu akáclombos temetőjében. Egy könny cseppet törölt ki szeméből, amikor a vonat jelezte, hogy megérkezett . . . Bent volt a faluban, ismerőssel nem találkozott, mert már csöndes nyári éj borult a falura önkénytelenül egy kis ház felé ment, szive arra felé húzta. Bent vígan voltak a falu első gazdája tartotta lakodalmát. A zene hangjaiba olykor-olykor egy leánynak hangja csapott bele, amint dalolta: „Gombház, hej ha leszakad . . .“ Bakó Jánosnak ez a hang a szivébe nyilallott. A ház előtt gyermekek mulattak a lakodalmi nép larsangos bohóságain, megfogott egyet közülök és egy levelet küldött vele a menyasszonynak . . . * . * * Bakó János hosszas betegségéből kezdett I épülni, ágya mellett halvány arcú fekete ruhás j a kinek Isteni jósága áldásként halmozta el évi rendes ajándékával ez idén is negyven szegény gyermeket felruházott s mintegy huszonötöt szegényeinket, ábbelivel ajándékozott meg. Ez a nemes eszme oly visszhangra talál a szegénység körében a melyhez hasonlót elképzelni sem lehet. Vajha mindenhol igy jelentkezne a nemesérzelem gyermekeink iránt! mennyi torokfájás és mennyi másbetegség távozna el tőlünk! Krisztus ieszme! A melynek elementáris ereje jószívűségre indít minden jobb érzésű embert. Hogy a szegény télen mily szegény, ezt természetesen a nemes lelküség még jobban átlátja s azért van az, hogy a jószívűség mindig az eleganciától, a finomság és a meggondolt nemeslelküség ajándéka. A költő azt mondja! úgy élj mintha a következő percben megkellene halnod és úgy munkálkodjál, mintha örökké itt kellene élned. S ime a szegény gyermekek anyja! ez a nemesszivü grófné! szivében hordja a költő szavait s ez az áldozat a mely évenként álldott kezeiből kikerül, bátran sorozható a legjobb intézményeink közé. A főrangúvilág nemesszivü hölgyei fenn a fővárosba számos intézménynek lelkes alapitói, az ingyentej, az ingyen kenyér, a melegedő, a népkonyha, ezekben az intézményekben, gyógyszert talál a testileg agyonkinzott szegénység, étkezhet, megelégedhet, a vidéken a hol ez nem valósítható meg? és a lelkes intézmények híján, mind látjuk nem feledkezik meg a nemeslelküség szegényeinkről. Vajha szélesebb körben bontakozna ki szegényeink körül eme fényes álldozat. leány ült; a falon egy avult Madona kép függött, melyre a nap rávetette sugarait, fényárral öntötte el a szenvedő Madona arcát és Bakó János úgy látta, hogy annak a másik leánynak is, 'aki mellette ül a nap ragyogó koronát húzott a feje fölé . . . A leány beszélni kezdett :- Igen, ott találtunk meg a ház előtt vértől borítva, elakartad dobni magadtól az életet ... én voltam az oka ... A lakodalomnak vége volt, senkinek sem volt kedve mulatni, mikor látták, hogy leveledet olvasom, amelyben volt a búzavirág — a leány sápadt arcán könnyek folytak végig — még nem tudták, hogy mi történt, hiszen csak az volt bele Írva, hogy „menyasszonyi ajándékodhoz.“... Igen, én voltam, az oka, hiszen hallgattam annak a legénynek szavára, elcsábított a gazdagság, a pénz, a falu első asszonya akartam lenni . . . A többit már elmondtam neked, csak azt kértem mindig, hogy bocsáss meg . . . A leány elhallgatott. Bakó János ránézett a falon levő Madona képre . . . hiszen az is oly sokat szenvedett . . . Mondani akart sokat, de szavai elakadtak, csak annyit birt mondani: — Megbocsájtok! . . . / * . * * Mire ismét nyár lett a falu harangja ünnepre hívta a hívőket . . . Bakó János tartotta az esküvőjét ... A menyasszonynak koszorúja búzavirágból volt . . . Eladó naponta 1 liter tej 14 fillérjével Eötvös Róbertné úrnőnél.
