Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
1906. május 6. KŐVÁRVIDEK 3 d. u. 1/2 5 órakor gróf Teleki ............................769 dr . Vajda..................................410 d. u. V2 6 órakor: gróf Teleki.............................953 dr. Vajda..................................460 d. u. 3/4 7 órakor: gróf Teleki...........................1089 dr. Vajda..................................531 es te 3/4 8 órakor: gróf Teleki..........................1165 dr . Vajda..................................621 es te V2 9 órakor: gróf Teleki...........................1271 dr. Vajda..................................688 este lU 10 órakor: gróf Teleki ..... 1307 dr. Vajda.................................776 éjjel V2 12 órakor: gróf Teleki..........................1541 dr . Vajda................................1014 éjjel V2 1 órakor: gróf Teleki..........................1591 dr . Vajda................................1112 éjjel 2 órakor: gróf Teleki..........................1643 dr . Vajda................................1184 éjjel 3 órakor: gróf Teleki..........................1698 dr . Vajda................................1342 Záróid. A küldöttségi elnökök által éjjeli 3 órakor az általános záróra kitüzetett, azon kijelentéssel, hogy hajnali 4 óráig szavazatok még beadhatók. A záróra alatt még leadatott 8 szavazat gróf Teleki Pálra és igy a végeredmény a következő volt: Szavazott összesen 3048 szavazó, ebből gróf Teleki Pálra . . . 1706 dr. Vajda Sándorra . . 1342 tehát gróf Teleki Pál 364 szótöbbséggel megválasztott képviselőnek kiáltatott ki. Az eredmény kihirdetése. Nemestóthi Szabó Antal választási elnök reggeli 6 órakor a még mindig nagy számban jelen volt választóközönség előtt hirdette ki az eredményt, mely szerint dr. gróf Teleki Pált a nagysomkuti kerület országgyűlési képviselőjéül jelentette ki, amely kijelentést a választóközönség lelkes éljenzéssel fogadott. Az eredmény kihirdetése után a vá- I lasztási elnök köszönetét mondott a választóközönségnek a választás tartama alatt tanúsított higgadt és nyugodt viseletéért és indítványozta, hogy a megválasztott képviselőt, amennyiben a választási helység közelében tartózkodnék, küldöttség hívja meg, hogy a mandátumot részére a választóközönség színe előtt a választási helyiségben adja át. Kiildöttséy. A választási elnök indítványát a választóközönség lelkesedéssel fogadta és a megválasztott képviselő meghívására küldöttségi tagokul Eötvös Róbert tb. főszolgabírót, Sándor Vilmos főmérnököt és még többeket kért fel. A küldöttség meghivására a megválasztott képviselő dr. gróf Teleki Pál a választási helyiségben megjelenve, a választóközönség lelkes éljenzéssel fogadta. Mandátum átadása. Dr. gróf Teleki Pál megválasztott országgyűlési képviselőt Nemestóthi Szabó Antal választási elnök üdözölve, ékes 'szavakkal méltatta a Teleki család érdemeit. A megválasztott képviselőt, ki egyik kiváló tagja e nemes családnak, örömmel látja mint képviselőt. E fiatal, nemes célokért törekvő ifjú, kinek nagy nevén kívül, képzettsége, nemes szive elég biztosítékot nyújt arra, hogy a kerület minden szavazó polgára — vallás és nemzetiségi különbség nélkül — mindig bizalommal adja reá szavazatát, hiszi, hogy meg fog felelni nehéz feladatának. A megválasztott képviselő a mandátumot a választási elnöktől átvéve, hálás köszönetét mondott a választási elnöknek a választás páratlan vezetéséért, a választóközönségnek a belé helyezett bizalomért, ígérvén, hogy mindenkor az ország és a választókerület érdekeinek szolgálatába szegődik s azt tőle telhetőleg, választói javára fogja irányítani. A képviselő ünneplése. Reggel 7 órakor kisérte el nagyszámú közönség a bányász-zenekarral az élen a megválasztott országgyűlési képviselőt Dr. gróf Teleki Pált nagybátyja gróf Teleki Sándor kastélyához, ahová a képviselőt vállukon emelve vitték fel. A díszes menet a községháza előtt megállva, ügyhöz méltó lelkesedését meghálálni akarván, összeszedtem minden erőmet és hatalmasat ütöttem Sztanics bozontos fürtjein. Alaposan megtapogattam az elszelelt urat, mert kalapját is leütöttem a mitől a gondtalan Sztanics legfelsőbb pártfogását megvonva, az utca prédájának hagyott. Mire magamhoz tértem,Sztanics kámforrá válva eltűnt. Nagy nehezen visszanyertem öntudatomat és tisztán állt előttem a történtek súlya. Végig tapogattam karcsú tagjaimat, aggódva, hogy veszélyesen megsebesültem. Sejtelmem csakugyan nem csalt. Darázsderekam elgörbült, gyönyörű csövem sok helyt behorpadt, fényes nickel ruhámat kikezdte az utca kemény köve. Szemeim könnyekkel teltek meg, látva siralmas voltomat, mély, panaszos sóhaj szállt fel keblemből. Gondolataimból egy barátságos, szánakozó hang téritett magamhoz. „Meg vagy sebesülve, kedves barátom.“ Körül néztem, Sztanics ur elhanyagolt kalapja volt, ki ily melegen érdeklődött egészségi állapotom felől. Igazán meghatott e meleg rokonszenv, annyival is inkább, mert egy nehány perccel elébb még ellenség gyanánt állottunk szemben. „Köszönöm kegyes kérdésedet, igen meg vagyok sebesülve a gyógyulás reménye nélkül.“ „Ne félj, jó az Isten jót ád, a ki felruházza a mezők liliomát, a te sebedre is talál balzsamot, gyönyörű derekadat megint kiegyenisitik s szakadozott nickel ruhádat befoltozzák és te leszel, a ki voltál, büszke szép revolver, férfiak réme, szép asszonyok öröme.“ Mély megindulással ráztam meg uj barátom jobbját, e néma kézszoritás fejezte ki azt a hálát, melyet iránta éreztem. Szó nem jött ajkamra, némán szőttem tovább gondolataimat. Még lehet én nekem is reményem az élethez, meggyógyulhatok és díszíthetem még becsületes megtalálóm fegyveres szekrényét. Ábrándjaimból léptek zaja vert fel. Két bőrkötényes inas gyerek bandukolt végig a sötét utcán. A naptárban e napra holdvilág volt előirva, de én akkora holdat se láttam, mint egy Ínséges sóskifli. A kalendárium szabályai a lámpák meggyújtásában sértést láttak volna, a békés természetű székesfővárosi tanács azonban került minden alkalmat, mely lovagias élégtételre szolgáltatott volna okot és igy az utca lámpái sötéten maradtak. Nem is vettem volna észre, ha az egyik véletlenül belém nem botlik és testének egész hosszával végig nem méri a földet. Társa figyelmes lett erre, elnevette magát, nem nevetett azonban a másik, inkább rövid, de hangzatos fohászokat küldött az Egek Urához, valószínűleg szerencsés megmentés felett való örömében. Minden okozatnak oka van, tanítja philosophia. Az épen maradt inas fejében villámként cikázott át e gondolat, le hajolt, keresgélni kezdte az okot és megtalált engem valamint Sztanics ur nagy karimáju kalapját, kinek fogai is vacogtak a félelemtől. „Mit találtál“ kérdé a másik, ki úgy látszik, melegen érdeklődött kedves tagjai veszélyeztetésének oka felett. „Egy revolvert és egy kalapot.“ „Add ide.“ „Nem adom, hiszen éri találtam meg őket.“ „Engem illet, mert én botlottam meg bennök.“ A köztük fenforgó jogi illetékek ügyvéd nélkül való megoldása céljából és szavaik súlyának nyoma- tékot szerzendő csakhamar bírókra keltek és nemsokára hatalmas ütlegektől visszhangzott a szűk, de annál sötétebb utca. A küzdelem hevében minket eldobáltak és igy tagjaim épsége még nagyobb veszélyen ment keresztül. Egy nagy kőre estem, mi által csövem mind jobban kezdte felvenni az akaratlan kérdőjel alakot. A kőnigrátzi csata eredményét nem várták az illetékes körök oly meleg érdeklődéssel, mint én most. A harc sokáig ingadozott, az egyik fél gyöngéd arccirógatásaira, a másik kedélyes svéd tornaszerü látgyakorlatokkal válaszolt, miközben a küzdők dús hajzata is részt kért a harcban. A tetteket gondolatok, a gondolatokat szavak követik. E szavak nem a leghizelgőbben nyilatkoztak egymás tulajdonságairól és jellemvonásairól. Egyik végre megszaladt és óriási bömbölés közt tűnt el az utca mélyében. Megelégedetten tekintett szét a győztes, megtörülte szakadozott és jótékony vizet rég nem látott inge ujjával vértől és verejtéktől gyöngyöző homlokát, megigazította a küzdelem hevében furcsa kinézést öltő ruháját és a zsákmány keresésére indult. Sztanics ur kalapja hiába iparkodott egy szernétrakás mellett elrejtőzni, hamar megkerült. Több sikertelen kísérlet után végre engem is megtalált. Ezért ugyan nem volt érdemes füleimet helyükből kirángattatni és holló fürtjeim jó részétől megválni, de a gondos természet, mintegy kárpótlásul néhány rózsát varázsolt arcomra. Elviszlek benneteket az öreg Braunhoz, ad valamit értetek.“ így kerültem én Braun úrhoz. Mikor ez történt, illés még fiatal volt és könnyelmű. Göndör fürtjeit még egy kis, de már viseltes selyemsapka borította, kaftánja ragyogott, nem Rfj |r bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
