Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
2 KŐ VAR VIDÉK 1906. március- 18. lönféle takarás, különféle öntözés, azaz annak nedvesen tartása. Itt bátran kibontakozhatunk a vetési tíz parancsolatra, a melyet megemlitém ugyaii, de csak példaképpen, mert: hogy a magvetés célszerűsége miben rejlik, úgyis kiterjeszkedem. A magvetésnél első helyen áll a hely megválasztása. Ne legyen napos, de viszont ne legyen nagyon árnyékos sem, mert ha nagyon napos, a föld gyors száradása következtében meg van követelve a gyakori nedvesítés s ez bár mily könnyű permetésszerü nedvesítés legyen, de gyakoriságánál fogva, a forró föld és a viz fejlesztő gőzt idéz elő, a mely csakhamar felpattantja a magburkolatot, hiányában annak hogy: csiraképességének tetőfokán még nem áll, igy a burkolatból kibúvó csira érzékenységénél fogva. Miután a csira mar élő, tehát nedvkeringési momentum. A forró föld érintése következtében halálos sérülést szenved, elpusztul: csakis azon magvak bújnak ki, melyek a vetés helyen a szekrény, vagy az edény, vagy a terület bármely részén, a hol az alkalmazva volt, hol a szelek megvédték a föld átmelege- dését. Az ebben rejlő ok az, hogy a keret némileg árnyékot tart és a mag természeténél fogva csírázik, mig a száraz és forró gyakori öntözött hely erőltetett nyílást idéz elő a magvaknál, azonban nem úgy értem ezt, hogy a kinek nincsen félárnyékos helye, ne vessen magot. Vessen igenis! Csak azon körülmények mellett maradjon, hogy a vetet területet nád vagy vessző, gyékény-féle takarókkal árnyékolókkal be kell árnyékolni, igy majd a lassú csiráztatás mellett a nem is oly jó mag, teljes sikerrel fog járulni. A magvak elvetése egyszerű elszó- rásban rejlik, értem azon magvakat, melyeket szórni szoktunk. A most vetés alá kerülő magvak, mint a karalábé, korai káposzta, kelkáposzta bimbóskel, hagyma, zeller, paprika, paradicsom, majorána, karfiol, vöröskáposzta stb., ezek egy és ugyanazon vetést, takarítást igénylik kivétel nélkül, különbség csak annyiban áll, hogy például a zeller az összes között a legkésőbb kel ki. A tavaszi palánták, az az, a konyhakert palántái vetésénél törekedjünk a magvak elszórásánál azok egyforma távolságra esésére s a betakarásnál a legegyszerűbb figyelem, hogy minden mag, azaz, hogy minden I magnak saját átméretü takarója van, ennél vastagabb takaró sok, ergó elég, ha a magot annyira befödjük, hogy az ne látszák, de azon túl nem, átnyomja ugyan a csira a vastagabb földréteget is, de növésében nyurga lesz, vékony, kínosan fejlődő beteg palánta s az igy nevelt palánták mint gyümölcshozó növények sem prosperálnak, mert mint betegnövény még a veszedelem is közelebb áll hozzá, mint egy tökéletes növényhez. Az egészséges növénynyel nem bir a penész, nem bir a bolha stb., mig a beteget tönkre teszi egészen, A későbbi vetéseknél főfigyelem a földmunka, mint a tök, burgonya, ugorka, petrezselyem, sárgarépa, borsó, bab, dinnye stb. itt már a takarítás nem oly veszélyes, miután a mag kizárólag szabadban kultiválódó fejlődést szerez magának. A szabadföldi magvak vetése a helyhez van kötve, tehát annak helyét tökéletes tudással átjavitjuk. Első helyen áll ez esetben az őszi ásás, a trágyázás, a föld kifagyása elsőrendű trágyázással versenyez. Nem árt ugyan a trágya trágyát kedvelő növényeknek mint a tök, paradicsom, hagyma, dinnye, ha frissen alkalmazzuk is, de sohasem nyers trágya, mindig az elért trágyát. Sok ember azt állítja, hogy a nyers trágya azért nem jó, mert a nyers trágya trágyatermékeket hoz a növények közé. Ilyenek a trágya penész, a gomba és a trágyarovarok, a melyek a növényre káros hatással vannak s viszont a növény gyökérzete sem találja a táplálékot oly mohón a nyers trágyába, mint az érettbe. A magvak vetése szigorú korlátok közé sorozható, a virágoknál, virágmagnál illetőleg majdnem kivétel nélkül mas-más takarásra szorul minden mag. Vegyük a violát (nyári) a kertkedvelők eme kedvenc ékességét, ezt a gyönyörű remekillatu őszi szépséget sohasem szabad vetés után betakarni, hanem jól leöntözni s a mag a földön megduzzad s akkor rostán keresztül finoman homokkal áthintjük s folytonos árnyékolással tartjuk, mig a szabadba kikerül. Az őszi rózsák már nem oly kényesek; vetésük egyszerű, természetes, hogy vékony takarást igényelnek, mint emlitém, éppen, hogy a mag fedve legyen. A Petúniát, Lobeliát, Salpiglosit. Papapert, ezeket a porszem- szerű magvas növények magvait legcélszerűbben tesszük, ha be sem takarjuk. Gyakori permetezéssel kelesztjük ki. A szegfű, floksz, rezeda, zinia, szarkaláb, a melyek ha szabadba vetjük, mondhatni éppen oly jól sikerül, mintha meleg ágyba vetjük, onnan szikirozzuk, sőt néha, ha nem áll rendelkezésünkre a gyakori öntözés, forró nyáron a palántáit növény mindig szomjasabb s ezek a keményebb magú egy nyáriak, mint vetett, sokkal előnyösebb. De azért a különbség meg van a viritásnál; a kinek helye van, csak vessen, a magvetés legszigorúbb föltétele a nedvesen tartás s ha már kikelt a mag, akkor hagyjuk kiszáradni, néha-néha, hogy a viz ne fölöslegé váljon, de mint táplálék s szomját oltó életfentartásához kerüljön a növény gyökereire. A perenna növények magvetése szintén gyenge takarítást igényel, de azokat kikeletük után 10—15 cmt távolságra kipikirozzuk s csak ősz felé ültetjük állandó helyére. A debreceni kereskedelmi és iparkamara össztöndij-pályázatai. A debreceni kereskedelmi és iparkamara különféle ösztöndíjakra pályázatot hirdet; hogy iparosaink kellő tájékozást szerezhessenek egész terjedelmében közöljük alább a kibocsátott, pályázati hirdetményt. jőve. Az egyed élete éppen olyan szabályos változatokon megy át, mint bármely nagyobb erkölcsi testületé; vannak benne hanyatlások, emelkedések mutatva ez eszmei igazság parancsát, törvényét: eszmei igazság vezérli lépteit, ad a szenvedélyeknek módot és alkalmat a bűnök megtörésére, a jónak, igaznak megítélésére és megjutalmazására. Hát itt nincsen eszményi, van-e itt reális, anyagi ? Nincs. Mert az eszményi igazságot, nem közelítheti meg semmi és senki. Amint a születség után élet, megpróbáltatás és megváltás következik, megvan ez az egyed életében, a nagy emberi társadalomban, a hazáéban is. Ki van szabva annak léte, munkájának köre, határa, oda van állítva határjelzőül, miutegy figyelmeztetőül az emberi önkénykedés és mellé és fölé az eszmei igazság parancsa, az isteni törvény! A nemzeti élet minden egyes sajátsága, változása, az életszerveket képező fajok és nemek hivatva vannak bizonyos tér birtoklására, betöltésére és ezen sajátságos kör soha sem maradt el betöltetlenül, üresen, hiszen akkor fel kellene tételeznünk, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtett, emberben nincs meg az isteni, nincs meg az eszmei. Tehát nem ember ! Azonban az isteni törvényt nemcsak az egyedek élésében, hanem a körnek az életében is sokszor, de sokszor az emberi törvény felfüggeszteni látszik, vigasztalóan csak egy pillanatra. Mert midőn az eszmei igazság parancsa beszól az emberi és a köz, a nemzet lelkiismeretében megtér és az ellenségek kiengesztelődnek oszlopcsarnokok arányában dőzsölnek a hizelkedők, a kegylesők, a gyávák, addig Phortalus tereit égető nap perzseli kopárra, másutt az összekuszált füvei gőzölgő vér isza- polja meg, a kinszenvedett hősök felett holló sereg kóvályogva károg. A esőcselék a jármon tolong és éljenzi a győztes Oáerát. Hajónaszádok szállják meg az Adriát, Afrika partja bujdosókkal telik meg. Az elveszett, elrombolt szabadság viruló gyászából a holtak csontjai körül, a gőzölgő vér párájából kiemelkedik egy gyenge törékeny alkotmányban az emberi parancs. A megfertőzött tűzhely, a meggyalázott erkölcs, a kinpadra hurcolt becsületes, a meg- vesszőzött hazaíiság sorfala között fut a győző. A szabad szó elhangzani nem merészel, küzködik önmagával, mig jön Brutus március idusán ! A távol keleten, a sziget országban háborúra kél a hadfi, megvédelmezendő a haszonleső ellent. Az egyik, melynek részén az Isteni törvény áll, lelkesülten, halált nem ismerő elszántsággal rohan jogának bitorlójára, mig a másik, kinek részén isteni törvény nincs, kancsukával veretik és űzetik a harczba. De ott, hol az emberi erő semmit sem győzött, ott győzött az Isteni igazság a békének szavával!! Az eszmei igazság győzelmét emberi erő által kivívott diadal meg nem közelítheti. A nemcsak életében bizonyos idők megismétlődnek. Felkerül a letűnt idő méhéből döghalált jósló üstökös. Feltűnik időnként a tüzokádó kráterében a kéngőz, hogy megfélemlítse a kishitüeket, a gyávákat, A tenger háborgása folytonosan fenyeget, a tengerpartokat századokon keresztül emeli és sülyeszti, hogy megremegjenek, akik az eszmei igazságban nem bíznak! Csak a lázangó elemek piszkos maradékai jönnek pillanatra a felszínre, de a parancsra helyreáll a rend, az eszmei igazság győz! A földrétegek egymástól határozott vonalakkal vannak elválasztva, talán azért, hogy a vizsgálódó ember lássa meg, hogy mindenen a megvételre kerestetik. Ajánlatok e lap kiadóhivatalához küldendők. Egy használt vertheim-szekrény
