Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-25 / 8. szám
4 1906. február 25. KOVARVIDEK — A vásárolni szándékozó községeket épp ezért felhívjuk, hogy a községi pecsétet magukkal hozni ne mulasszák el. Felhajthatok magyar és pirostarka bikák. Ezek március 4-éig a várm. gazd. egyl. titkári hivatalában a tulajdonos, bika neve, faja, leszármazása, kora, színe, eladási ára, a behajtás idejének megjelölése és a térdij lefizetése mellett bejelentendök. A kijelölt határidőn belül be nem jelentett jószág beállítása csak 2-szeres térdij fizetése mellett eszközölhető. Térdij darabonként éjjelre 2 korona, nappalra 1 korona. A térdij ellenében a bikák fedett, éjjelre meleg, almozott istállóban helyeztetnek el, ellenben takarmányról a tulajdonosok tartoznak gondoskodni. A rendezőség intézkedik azonban, hogy méltányos áron beszerezhető takarmány is álljon rendelkezésre. Eladások után a rendező egyesület javára a bejelentett eladási ár 2 százalék a vásár rendezési költségeinek fedezésére befizetendő. A bejelentett áron eladás kötelező. Jogérvényes eladást a bejelentett eladási áron a rendezőség is eszközölhet, ép azért zavar elkerülése végett úgy az eladók, mint a vevők saját érdekükben felkéretnek, bogy az eladásokat a vásár helyszínén levő irodában haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. Eladások csak a bejelentett ár 25°/0-ának a vásári irodában nyugta ellen történt lefizetése mellett érvényesek, mely összegek felpénz gyanánt szolgálnak s az erről kapott nyugta a vételár kiegyenlítése alkalmával az eladó részéről készpénz gyanánt leszámoltatik. A kiállítás és vásár reggel 9 órakor kezdődik, bikák azonban legkésőbb reggel 7 óráig a helyszínre vezetendők. A kiállítással egybekötött vásáron résztvevőkre és megjelenőkre jelen szabályok valamint a rendezőség egyéb intézkedései mindenben mérvadók és kötelezők. Minden jelentkezés a vásár napjáig a Szat- mármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalában (Szatmár, Verbőci-utca 5. sz.) eszköz- lendő, a vásár napján pedig a helyszínén levő irodájában. Szatmár, 1906. február 8. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület nevében: Poszvék Nándor egyl. titkár. Domahidy Sándor egyl. elnök. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint.- 14 K 50-15'00- 10 „ 00-10-50- 12 „ 00-13-00- 10 „ 00-11-00 CSARNOK. Piroska. — Költői elbeszélés. — Irta: Regős. (Folytatás.) Majd járni kezdett szőnyeges szobáin Keresztbe hosszba és — gondolkozott! Könnyed mosoly derült olykor vonásin, Utóbb ismét komolyra változott! Pikáns keringő dallamát dalolta, Lelke elé idézve, varázsolva Jövője csábos álomképeit! .... — A szolgák lenn a földszintes szobában Soká hallották még az éjszakában Dobogni fönn egyhangú léptéül .... .... Unalmas, szürke délutánon, Midőn a földig ért a lomha köd, Az ősz Apáthyt elnyomd az álom Pipázgatás, meg olvasás között .... És észrevétlen hullt ki két kezéből, A földre csúszva lassan az öléből, Amit böngészgetett: az esti lap, Erőlködött kissé, csak úgy szokásból, De lelke már a bóditó varázstól Megittasult .... Elszenderült az aggl Piroska benn a kis sarokszobában Egy tengeliczczel mulalá magát, A mely szabadra hagyva, nagy vidáman Repülte körbe az egész szobát! . . . . Mi nagy szabadság volt e tér szegénynek! — Piciny szivéből csattogott az ének, S a lányka mintha tudná értené Hogy mennyi hala van e röpke dalban, Hogy néki szól e könnyű játszi dallam, Mit a szabad madár csicsereg felél . . . . Aztán kinyújtó hófehér kacsóit, És Máncli rárepült bizalmasan, Lábához dörzsölő parányi csőrit, Soká gubbasztott álmos — borzosanl — Oly mélabusan nézett jobbra, balra, Piroskát szinte késztető kacajra, De édesatyja alszik, tudta jól! .... Fel nem zavarná egy kerek világért, Ha majd felébred, akkor úgy is ráér, Addig elég egy édes, lágy mosoly! . . . — De haliga ! ... . Mintha ismerős lépések, Közéig énének künn a ház felé! Ablakhoz futva hirtelen kinézett, Az arca rózás lett egész belé .... — Senkit se lát.. . s hogy újra csak befordul, A régi ajtó csendesen csikordul, És zajt nem ütve, lábhegyen belép Keményffy Béla, nyájas arcot öltve, A meglepett leány felé köszönve! .... [Hideg télben mi vonzó, tünde kép \] «Kopogtatás nélkül, tudom, nem illik, De megbocsásson érte — igy beszél - Eképp csupán a szellemek s a viliik Szoktak lebegni éjfél jöttiné/A. .... A tornácon mamájával beszéltem, S nevetve mondta, elmesélve nékem, Minő remek mulatságot talált! Azért nyitottam ajtót félve, lassan, Hogy Mándival mulatni láthassam . , . . — Bolond kis jószág !... Hogy kezére szálltV‘ — S az ajtóból gyönyörködött sokáig, Hogyan pirul a meglepeti leány Aztán levette utazó ruháit, Fogast keresve a szoba falán! — És hízelegve Mándihoz közelgett, De elrepült s a kedves, szőke gyermek Vígan kacagva mulatott ezen .... Amig a megriadt madár csipegve, Fejük fölött keringődzött libegve, S falnak repült szegény nagy hirtelen !... Aztán lepottyant s a szárnyát szétterítve, Pihegve fuldokolt a szőnyegen, Ijedt szenekkel szerteszét tekintve, Segitni rajta nem jő senkisem? — Piroska halk sikolylyal fut feléje, Ijedve fogja lágyan a kezébe, Megsimogatja beszél neki .... — „Hogy megriasztó, lássa Béla, lássa, Hogy érzik szive hangos dobbanása! Pipuskám édes\u ... - igy becézgeti!. . . És duzzogón bigygyesztve rózsaajkát, Édes haraggal néz Keményffyre, Ki megrestelve hirtelen kudarcát, Kérőn beszél a lányka lelkére! .... — „Nem is sajnálja, csúnya ember mondja? A Mándikára nincsen semmi gondja ? Ne én tőlem, kérjen bocsánatot!“ — S midőn kezében a madárka éled, Könnyes szemébe lágy mosolygás tévedt, Derű váltá fel a borúlátót ! . . . . . . Apáthyéknál otthon volt a dandy, Helyet fogott az ósdi pamlagon, Kalickájába ugrál már a Mándi Keresztbe tett, fehérlő nádakon! Piroska is leült kissé továbbra, Magukra voltak hagyva a szobába, Keményffy látta: itt az alkalom! V Fehér levélkét tartva a kezébe, Enyelgve nyujtá a leány elébe! „ Olvassa át csak édes angyalom ! “ A Dalszínház direktor adta nékem, Kinek beszéltem Önről már sokat, A fővárosban járva fenn a héten, Meglátogattam őt — barátomat ! . . . . S midőn a hangját emlegettem néki, Búbájos énekét kezdőm dicsérni, Szavamra mondom: extázisba jöttl E kis levélkét bízta im kezemre .... — Piroska édes\ Önnek ott a helye Az elsőrangú művésznők közötti .... . ... S titkolt örömmel jó előre tudja, Mily óriási lészen a hatás! Hogyan pirúl ki, mig keresztül futja, Piroska arcán a csodálkozás! .... S midőn a lányka lángoló szemekkel Ölébe ejté reszkető kezekkel, Keményffy Béla hozzáment legott! „Ugye, hogy mondtam többször is magának, Hiába! Önre fény, dicsőség várnak, No lássa, lássa itt van!‘l - suttogott .... — S a lány’ selymes fejét kezébe véve, Úgy kényszerűé, nézzen már felé! Belémerült mosolygó kék szemébe, Amint piruló arcát fölveté! .... Beszélt hozzá hazug, hizetgő hangon, Közel hajolva (messze el ne halljon!) Piroska kéjjel szívta a szavát .... — Apáthy ébredj! Mig te aiszod álmod. Lejtőre téved gyermeked, leányod Nehéz keservet, szégyent hozva rád! . ... De semmi nesz! - Az ősz erdész nem [ébred,] Mosolyg az ajka, mig az álma tart! .... Apáthy ébredj! .... 0h\ mért nem érzed, A távolról dübörgő zivatart!?.... Lányod szökik! ... A hírnév csillogása Elbűvölő! . . Keményffy biztatása Már tőrbe ejté, fogva tartja őt, Magával rántja visszatarthatatlan\ .... S kicsiny kezével szinte öntudatlan, Szövi neked a gyászos — szem fedőt! . . . . . ... Az esti csillag tündököl nmr régen, A földet csendes álom lepte meg .... Apáthyék Piroska van csak ébren Számítva lassú órát, perceket! Szülői benn a szomszédos szobában, Az édes álom ringató karában, Nyugton pihennek, mélyen alszanak, Nem is sejtve, hogy viradatra kelve, Örök bánattal lesz szívok betelve, S szemükből sok keserves könny fakad. (Folyt, köv.) Búza — Rozs — Tengeri Zab (100 kgr.) »» 11 11 11 11 11 10-15 szekér jó minőségű. Cim a kiadóhiYatalban tudható meg,
