Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-18 / 7. szám
2 KO VAR VIDÉK 1906. február 18. Még 1894. évben került először szőnyegre a községi képviselőtestületi gyűlésen az inditvány, hogy egy ártézi kutat létesítsünk. Igazán oly kedvező feltételek mellett létesülhetett volna, hogy a község úgyszólván annak anyagi áldozatát meg sem érezte volna. Ugyanis a Belügyminisztérium a jó ivóvízzel nem rendelkező községeknek kilátásba helyezte, hogy bizonyos meghatározott idő alatt leendő visszafizetés mellett államkölcsö- nöket engedélyez azon kijelentés mellett, hogy egy ilyen kút mindenestől legfeljebb 520-560 koronába kerül. Ez igazán oly csekélység, hogy szót sem érdemel pláne, ha azt a község esetleg 2—3 év alatt köteles csak megfizetni. Meggyőződhettünk már számtalanszor, hogy a rossz ivóvíznek hány gyermek és hány felnőtt ember esett már áldozatul. Itt van példa rá a szomszédos Nagybánya városa, a hol úgyszólván állandóan tífusz és más járványos betegségek vannak és mindazt a rossz ivóvíznek tulajdonítják. De községünkben is a múlt év őszén több tífusz megbetegedés fordult elő melynek okát a járási tiszti orvos, szintén a rossz ivóvíznek tulajdonította, miért is annak idején figyelmeztette is a lakosságot az ivóvíznek mikénti használatára. Ne riadjunk vissza tehát némi áldozattól, mert mindnyájunk egészségéről van szó. Mint értesültünk, a községi elöljáróság legközelebb ismét szándékszik ezen kérMár távozni készültem, de házigazdám megfogta kabátomat és gyengéden visszarántott. Óriási csend volt a szobában. A háziúr felém fordult, háromszor köhécselt, majd megszólalt : — Bocsánatot kérek kedves Tornyai ur, de önnek nincs igaza. A miket nálunk látni és hallani volt szerencséje, az kivételes eset. Ugyanis vasárnap a „Kedélyes családapák asztaltársasága“, melynek szerény tagja vagyok, egy mulatságot rendez, szinielőadással, tombolával, szépségversenynyel és tánccal egybekötve. Személyjegy ára 2 korona, családjegy 5 korona. Katonák és . . . pardon, ez nem tartozik ide. Nos tehát a mulatságon színre kerül egy ötfelvonásos tragédia, melynek egyes jeleneteit láthatta maga előtt. Egész héten kell szorgalmasan próbát tartanunk, hogy sikerre vezessük a drámai szcénákban gazdag, megkapó, irgalmas részekben dús, egetverő talentumról tanúskodó darabot: „A szerelem tébolyodottjait.“ — Hah! — röppentei ajkamról s a földre roskadtam. — Mi baja? — kérdé ijedten a család feje. — Már semmi, már jól érzem magam, sőt nagyon jól érzem magam. Oh, engedje meg, hogy megszorítsam a kezét, a családja kezét, az egész asztaltársaság kezét, mindegyikét, kik e darabban szerepelnek. Végtelen boldog vagyok. E drámát én Írtam . . . Ez éjjel szerzői sikerekről álmodozván, nem aludtam. Az elsők között láttam magam tündökölni. Másnap ugyanaz a lárma rázott föl medést a képviselőtestület elé vinni. Ne vessük el tehát minden indokolás nélkül ezen mindnyájunk egészségére fontos kérdést, hanem mondjuk ki egyhangúlag, hogy ártézi kutat létesítünk. A magvak beszerzéséről. Termelésünknek valódi sikerét sok tekintetben a magvaknak jósága határozza. Nem csekély dolog tehát a magvaknak beszerzése, annyival is inkább, mert a termelőt, ha erre gondot nem fordít, sokszor éri keserű csalódás; pedig az ilyesmi nem hogy emelné, hanem inkább lan- kasztja a kertészkedők munkáságát. - Most lévén ideje a magvak beszerzéséről elmélkedni: szükségesnek véltem egyet mást erről elmondani — bár nem uj dolgokat sorolok fel, de egy kis emlékeztetőt talán szívesen fogadnak olvasóink! A magvaknak egy részét magunknak termelni, annyival is inkább célszerű, mivel egy némely kerti növénynek magtermelése könnyen keresztül vihető s emellett a magtermelés ha kicsinyben is történik, jövedelmező. — Már magában is nem csekély kiadást okoz annak, ki magvait, föltéve, hogy az nála is jól megteremne, évenként újból beszerzi, holott sokkal okosabban járna, ha azon összeg zsebében maradna. Termésünket tehát nem csekély mértékben fokozza azon körülmény, ha lehetőleg a magvak egy részét mi magunk állítjuk elő, mert kipróbált és általunk jónak bizonyult fajokra csakis igy tehetünk szert. Az ide-oda kapkodás s bizonytalanság a fajok mellett rendesen meg- boszulja magát. Válasszunk ki tehát pár fajt, a miről meggyőződtünk és e mellett rengésemből. Oly szívesen hallgattam, oly édesen csengett fülemnek. Majd beröpültem, hogy darabom próbáit végigélvezzem. Éppen akkor törülte képen házigazdám a feleségét. — Ahán — gondoltam magamban — mesz- sze tartanak már, a negyedik felvonás harmadik jeleneténél vannak és elég jól, csattanósan adják elő. A próbák tovább folytak minden este s menyei gyönyöröket éreztem; hisz egyik legsikerültebb darabomról volt szó, melylyel vagy tízszer pályáztam ugyan, de ez nem a dráma rosszaságának, mint az akadémiánál és színházaknál uralkodó klikk rendszernek tulajdonítható. így pergett le, hosszas és buzgó próbák után félesztendő, darabom szinrekerülése nélkül. Faggatásomra az volt a válasz, hogy a többi szereplők nem tudják még kifogástalanul szerepeiket s addig nem léphetnek a nyilvánosság elé, mig tökéleteset nem alkotnak, nehogy kudarcot valljanak. Belenyugodtam. Egy év után még mindig lelkiismeretesen tanulták és próbálták a szerepeket. Megsokal- tam. Rájöttem, hogy rutul becsaptak. Megtudták drámám czimét és ezt felhasználták. Sohasem volt szándékuk darabot előadni. Koholt dolog volt az egész s azzal az üriigygyel, hogy darabot fognak színre hozni, leplezték, palástolták a náluk divó rendes zsör- tölődéseket. Erősen eltökéltem ezek után, hogy a jövőben megírandó drámáimban minden hatásos házi perpatvart a lehető legóvatosabban mellőzni fogok. maradjunk. Nem eléggé lehet tehát hangoztatni azon szokások helytelenségét, mit némelyek tesznek a magvak beszerzésénél, a mennyiben a hangzatos cifra nevű újdonságok után kapkodnak s a jót, a már meglevőt felcserélik. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az újításnak ebben ellenségei legyünk, mert azt bizonyos körülmények mellett, szükséges dolognak tartjuk; de ebben bizonyos mértéket tartsunk s azt is a legnagyobb óvatossággal. Azon magvak, melyeket mi magunk is előállíthatunk, számosán vannak: a bab, a borsó, ugorka, tök, dinnye, saláta, retek, murok, petrezselyem, zeller, paradicsom, paprika, hagyma, stb. De viszont a termelő kénytelen mégis a magvak némelyikét magkereskedőtől beszerezni. Ennek oka abban rejlik, hogy a termelő, ki’ különben egy pár fajtát maga termelhet, a magtermeléshez szükséglendő eszközök, pld. melegágyak, üzdeházak hiányában nem termesztheti azokat, részint azért, mert a termeléshez szükséges kedvező éghajlat hiányzik. Példa erre a virágkel, melynek magtermelése a tengerpartján űzetik, úgy, hogy még a külföldi magkereskedők is szükségleteiket innét szerzik be. Ha tehát csakugyan szükséglendő magvaink egy részét magkereskedő, vagy más termelő utján akarjuk beszerezni, úgy azt csak jóhirü cégtől vegyük. A ki nemcsak a fajok valódiságáról, de a magvak csiraképességéről is jót áll. A piacon vagy házalótól vett rendesen haszontalan szemét, azért az olcsóságnak ne örüljünk, mivel többnyire az ár, a minőséggel van összefüggésben. Nagy baj még ez idő- szerint az is, hogy a fajokkal nálunk nem sokat törődnek, ha pld. piacra viszi tavasszal magját árusítani, nem kell a különböző fajokat külön tennie, mert az tökéletesen mindegy, összekeverve épp úgy megveszik, csak azt követelik, hogy a mag olcsó s mindenek felett sok legyen. A fajra tehát nem sokat adnak; pedig hát ezzel is úgy vagyunk, mint sok másféle növények magvaival, hogy elsősorban is szeretnők, hogy sok és jó termést hozzon. Azért merő zűrzavart és sokféle kellemetlenséget látni a fajok megválasztásánál. És ezt némelyek nem annyira tudatlanságból, hanem csupa indolentiából teszik. Ugyanis a rokonvirágzathoz tartozó magnövényeket együttesen magoz- tatják. így aztán sok korcs jő létre, melyeket a termelő, mitsem törődve azoknak milyenségével, a piacra hoz, vagy sokszor a magkereskedőnek ád. Ilyesmiket tehát tennünk nem szabad, mert a milyen mértékben használunk a termelésnek egyrészt, ha a fennebbiektől óvakodunk, épp óly módon árthatunk mi magunknak és másoknak is. De most már még valamit kell a magvakról is említenem; ugyanis, ha eltett régi magvaink lennének, azok csiraképességéről kell meggyőződést szereznünk, mert a csiraképesség tartama nem egyforma ideig tart. naponta 4 liter tej 14 fillérjével Eötvös Róbertné úrnőnél.
