Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

2 KŐVÁRVIDÉK 1906. deczember 16. értékkel biró telek már évtizedeken át a községnek semmi jövedelmet nem hajt, holott azt a község értékesíthetné és azzal tekintélyes összeget tevő tartozását kifizet­hetné. A község semmiféle körülmények között nem engedheti meg, hogy a kérdéses telek jogtalanul használtassák a vmegye által, minden ellenérték nélkül. Ebből kifolyólag ismételten fölkéri a vmegye tvhatóságát, hogy vagy bocsássa önkéntes árverés alá a megyeházat és annak telkét a községi képviselő testület által már meghatározott és fentebb is említett feltételek alatt, vagy pedig a 347/905. Bjkvi sz. a hozott határozat értel­mében adja át a község tulajdonába a vár­megye házát ellenérték nélkül vagy meg­felelő ellenérték mellett. Vagy végül vegye át a vármegye a községtől a telket a melyen a vármegye­ház épült 16000 koronáért, hogy végre ezen kérdés elintézést nyerjen. Utasittatik a községi elöljáróság, hogy ezen határozatot jogerőre emelkedés után terjessze fel illetékes helyre. A fentebb közölt képviselőtestületi határozatból kitűnik, hogy hányféleképen határozott már ezen kérdésben a törvény- hatóság, a miből csak következtetjük, hogy a vármegye közönsége nem hajlandó az épületet a község tulajdonába adni. A mennyiben pedig a telek ilyen körülmények között a községnek egy holt tőkéje, a mely a községnek semmi jöve­delmet nem hajt és kilátás sincs arra, hogy a jelen körülmények között a község­nek jövedelmezzen. Ezen rég vajúdó kérdést csak úgy látjuk most már megoldhatónak, hogy a község a telket tegye eladóvá. Iparfejlesztés és szakoktatás. A parlament úgyszólván egyhangú­lag megszavazta az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslatot. Ez rendben volna. Hogy azonban mindenkit kielégit-e vájjon ez, az egészen más ki dés. Sokan vannak, kik nincsenek megelégedve a törvény- javaslattal, elsősorban a kisiparosság óriási zöme, mert hát az iparfejlesztés tulajdon­képen a nagyipart támogatja hathatósan, a már jómódú és tehetős vállalkozók százezreit szaporítja; viszont a kisiparo­sokról felette mostohán vagy egyáltalán nem gondoskodik. Ilyképen aztán vajmi kevés remény van arra, hogy nálunk tényleg fejlődjék az ipar. Mert hát tulaj­donképen erős kisipar teremthet hatal­mas nagyipart. Ezért elsősorban is és mindenekelőtt a magyar kisipart kellene felkarolni, támogatni, dédelgetni, hogy a gyenge ágacska terebélyes fának serdül­jön. A kisipart, illetve a kisiparosokat kell segélyezni, a kisiparosokat kell taní­tani, oktatni, állami támogatással, hogy szaktudásra képzettségre tegyenek szert és következéskép igazi munkájuk első­rendűvé, versenyképessé váljék. Ha azon­ban szüntelenül a nagyipart fogjuk gyá- molitani, még pedig a külföldről ide­telepedett nagyiparosokat, nem igen fog lényegesebb haladás mutatkozni iparunk fejlődése körül. A nemzet állam kiépítésének nagy munkája szempontjából az ipart illetőleg első s tán legfontosabb feladat a szak­oktatás kellő szervezése. Tanult, iskolázott kisiparos osztály egyrészt ipari termékei­nek előállításánál nagyobb eredményt tudhat elérni s igy könnyebben versenyre kelhet a külföldi iparral szemben, más­részt iskolát járt, művelt iparososztályoan sokkal éberebb a nemzet állam tudata. Egy nemzet-iparos lelki szeme előtt nem tisztán az a törekvés lebeg, hogy megrendeléshez, avagy a felmerülő szük­séglethez mérten éppen csak elkészítse munkáját, amiből életét fentarthatja. Ez az irány legkezdetlegesebb stádiuma a nemzet ipar-életnek. Ennél a pontnál nemzet-iparos meg nem állapodhatik, mert a nemzet állam ennél többet követel. Követeli ugyanis azt, hogy minden ipar­termékében a nemzet karaktere, jellege tükröződjék vissza. Hogy ekként az egész iparososztályt a nemzet öncélja irányában és szellemé­ben átformálhassuk, nemelég ennek eléré­séhez csupán az, hogy az iparos ifjú nemzedéket mesternél leendő, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó gyakorlati tanonckodásra, inaskodásra szorítsuk. Ezzel a rendszerrel csak minden lélek s öntu­dat nélküli modern rabszolga munkás­hadat nevelnénk. A mai kisiparosnak az élet nehéz küzdelmei közepette azonban fizikai lehetetlenség annyi időt szentelni magának, hogy tanulóját modern nemzet­iparossá nevelhesse. Ha akisiparos osztály egymaga gyenge, képtelen erre a feladatra, álljon oda melléje teljes erejével a magyar törvény- hozás. A mühelybeli oktatást a mesterre hagyjuk. Azt majd elvégzi ő. Az iskolai oktatás magának a nemzetnek; a törvény- hozásnak kötelező feladata. Az iparoktatás szerintünk két irány­ban fejle. ztendő, még pedig általános és speciálisan szakirányban. Az általános irányt a népiskolától egészen a legfelsőbb iskolákig, az egye­temig meg kell honosítani. A mai élő nemzedék minden egyes tagját nem lehet megnyerni az ipar tántorithatlan hívének. Meg kell hát akkor nyernünk a jövő nemzedéket. A nemzet állam örökké élő organizmus, mely nem csupán a jelenért, hanem a jövőért is él. A jövő pedig ott van az iskolákban. Már az elemi iskolás nebulónak fejébe is be kell oltanunk az ipari foglalkozás tisztes, becsületes, nemzet és életfentartó formás keblét, arcának rózsaszínű hamvát a tün­dérek királynője is megirigyelhetné. Egyszerű, rövid ruhájában ha megindult Antal karámja felé, rámosoiyognak a mezei virágok, a pipacs, a szarkaláb, a gyermeklánc, bólogatnak feléje, kínálja magát egyik is, másik is. Hivalkodva mutogatják magukat a mező virágai, mintha azt mondanák: — Ne sajnálj bennünket te isteni hajadon, tudjuk mi azt, hogy a leszakitás ránk nézve az elmúlást jelenti, de te érted, te általad szívesen fejezzük be életünket csak ott pihenhessünk egy darabig a te kebleden oh Aga, leányok leg- szebbike. Aga enged ilyenkor a csáibtásnak, lehajol s óvatosan leszakít egyet, miközben mellére tűzi a kis virágot, Antalra gondol, szerelmesére, a pásztorra. — A feleségem leszel, együtt fogjuk őrizni a nyájat, nem mozdulok el soha melőled, igen, igy lesz majd ezután. Most nyár van, őszre enyém leszel. Micsoda boldogság oldalad mel­lett eltölteni az életet. Nekünk nyílnak a virá­gok, a dalos madarak éneke a mi szerelmünkről beszél s mi szeretjük egymást. — Szeretlek, szeretlek, — ismételte a leány s piruló arcát szendén Antal keblére hajtotta. Óh, de a sors gonosz, hirtelen, minden kímélet nélkül csap le s csavarja meg az emberek bol­dogságát. Az ország különböző részéből rossz hírek szállongtak. Háború lesz, hosszú, kegyetlen há­ború — suttogtak az emberek. Az ősz király szomorúan ült trónusán s nem tudták felviditni, sem a szüzek éneke, sem Beppónak a bohócnak mókái. Amiről az emberek suttogtak s ami miatt a király arcán oly végtelen szomorúság ült ki, valóra vált. Az országban véres kardot hordoztak végig, száguldó lovasok, ami azt jelentette, hogy veszélyben a haza, siessen minden erős karú ember védelemre. S Aga zokogva borult Antal vállára. — Itt hagysz mindenségem ? — Iiiv a kötelesség szerelmesem, nem maradhatok. Ki tudja, mikor jövök vissza ; ki tudja visszajövök-e, mert hisz csatában nem j biztos az ember élete, annyit azonban mond­hatok, hogy ha túlélem a veszedelmet, sietek vissza hozzád egyetlenem s aztán tied leszek mindörökre. — Igen, visszasietek, de te is esküdj meg, í hogy hü leszel hozzám, nem hagyod el szerető pásztorodat. Csend volt. Szomszéd hegyek felől jövő vérvörös sugárkévék jelentették a naplementét. Az esti szellő feléjük söpörte a mezei virágok bóditó illatát s Aga zokogva emelte három ujját az ég felé. — Esküszöm, hogy nem hagylak elíjsoha. * * * A háború rettenetes volt. Ezren és ezren pusztultak el az ellen fegyverei által. Már két éve tartott az ádáz küzdelem s még mindig nem lehetett tudni, mikor lesz vége. Egyszer aztán váratlan dolog történt. Meg­halt a szomszéd király, az özvegy királyné pedig megkötötte bekét. Az ország egyszerre megszabadult a ret­tenetes nyomástól. Az emberek arcza vidámabb lett, a pacsirta hangosabban dalolt, mint valaha s a szerelmesek sóhaja örömkaczajra változott. Népes lett újra a mező, a róna, az elhagyott nyájak pásztorai lassan-lassan mind megérkez­tek. Csak Antal, Aga hűséges szerelmese késett. — Talán baja történt, talán súlyos sebek­kel borítva fekszik szegény valahol messze idegenben, irgalmas Isttm, talán meg is halt, tépelődött a leány kétségbeesve. Xagymegtakarítást Xarácsonyi ajándékaink Salambposia _______________érünk el, ha___________________________________________bevásárlását a_____________ árubeszerzési vállal *tra bízzuk. Mi ndent nagykereskedői árakban számit. — Jutaléka csupán a pénztári engedmény, a melyet az eladótól von le magának, Cjgógtulajotonos: GALAMB JÁJTOS BUDAPEST, VII-, Doliány-u. IQ.

Next

/
Thumbnails
Contents