Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. február 11. 6-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési iir: Egész évre ...................8 K Negyed évre . Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN flINDEN VASÁRNAP. Egyesületekről . . . Nagysomkut, 1906. február 9. Olvastam a „Kővárvidék“ harmadik számában, hogy Somkuton „Iparos Olvasó Kör“ alakul. Nem vagyok somkuti ember és igy nem tudtam, hogy Somkuton még nincsen „Iparos Olvasó Kör“. Nem lehet tehát tőlem rossz néven venni, hogy csodálkoztam azon, hogy ez csak most alakul. S kérdem már most, miért nem volt itt már régen egy olyan társadalmi kötelék, mely az iparosokat, azok társulási eszméit egyesítette volna s a hol a jobb módú polgárok is, nemkülönben a szegényebb osztály mint egy otthonra talált volna, — egyszer-kétszer hetenként. — Vagy ha volt már egy ilyen „kör,“ miért szűnt az meg? Csakis a kör tagjain múlt, hogy egyesületük fennálljon. Nem akar ez szemrehányás lenni, mert hiszen nem tudni mi akadályozhatta a kör fennállását s annál inkább nem okolható az iparosság ezért, mert hiszen annál dicséretreméltóbb, hogy régi hibáját most pótolja az újonnan szervezendő „Iparos Olvasó Kör“ felállítása által. Örömmel üdvözöljük az iparosságnak ezen törekvését s hisszük, hogy néhány év múlva ez a kör a Kővárvidék egyik nagy erkölcsi testületévé válik. Egyletek, egyesületek, társkörök alapítására különösen a Kővárvidéknek — s ez tagadhatatlan — igen nagy szüksége van; tudva levő, hogy egy vidék meg- magyarositásában az iskolán kivül nagy szerepe van a társasköröknek. Az iskola a kisdedeket tanítja — magyarul. S mondhatni elég sikerrel, eredménynyel. De ki oktassa a nagyokat? E tekintetben tehát hézagpótlók volnának az egyesületek, társaskörök, olvasókörök stb. Tudvalevő, hogy mióta Magyarországon az első olvasó egylet megalakult, azóta a magyar nyelv feltartóztatlanul haladt előre hóditó útjában és halad még ma is ott, a hol körök, egyletek vannak. A helyben fenn álló társaskörök azonban nem ezt a célt szolgálják, de nem is szolgálhatják, mert Inkább az előkelőbb társadalmi osztályból kerülnek ki, a kik valamennyien tudnak magyarul. Nem tudom eléggé dicsérni a helybeli iparosságnak azon törekvését, hogy „Kör“ alapítása által egyesülni igyekszik; örömmel üdvözlöm az alapítókat és különösen örvendetes azon körülmény, hogy az elhatározást tett követte és hogy a terv ilyen gyors megoldást nyert. Hiszen, hogy az iparos osztály és azok a kik az iparosokkal szimpátiáinak, igen kellemes közös otthonra fognak találni shogy minden iparos tagja lesz ennek a körnek, az kétséget sem szenved. Az iparosok ezen törekvése szolgáljon buzdító példa gyanánt másoknak is. A lakosság egyébb rétege is törekedjen egyesületeket alapítani. A Kővárvidék A „KÖVÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. A n A teremtés nagy művét befejezve Fellegtrónján pihenni tért az Ur, Az angyalok arany hárfát ragadtak És megzendült sok milliónyi húr. És szólt az égben andalító ének, Az angyalok táncoltak nesztelen, Tömjén illat vegyült a tiszta légbe $ az Alkotó elszunyadt csendesen. És álmodott csodás, isteni álmot: Mint a, lehelet szétfoszlott az ég, És rózsákkal és csillagokkal telve Előtáridt egy bűvölőbb vidék. A földnek minden üdvössége, bája, Mely kezdettől a végnapig leszen, Tündér-regék ragyogó szinpompája, Összpontosult a gyönyörű helyen. Az Ur álmáiban édesen mosolygott, De egyszerre csak im felébredett, Körülnézvén, oly silánynak találta Mindazt, a mit csak addig végezett. És hogy a csodás álom valóságban Folyton meglegyen szemei előtt: Félrevonult egy liliom berekbe S megteremte — a, nőt. ItúsenfeM Zsír/mond. W Búzavirág. — Irta: Veszprémy Lajos. — A nap bucsucsókját vette a földtől és az alkony lassan ereszkedett alá. Csak hébe-korba futott végig langyos szellő az aranysárga kalásztenger felett, amelyből szétszórtan kéklett ki a búzavirág. Távolról aratók dalát és a falu kis harangjának esti imára hivó hangját hozta a szellő . . . A falu keskeny országutján egy iíju pár haladt. A fiú átfogta a leány karcsú derekát . . . szótlanul, remegve fogta a leány a fiú kezét. Nem szóltak, csak mindegyik nézett a távolba arra felé, a hol a kéklő ég összeölelkezett a földdel . . . Fürj repült föl a búza közül és félve kiáltotta el magát: pitypalaty! A fiú magához tért merengéséből, gyöngéden bocsátotta el a leány derekát és mélyen szemébe nézett. Azután remegve szólt: — Neked már vissza kell térned. Hát csakugyan szeretni fogsz akkor is, ha eltávoztam, nem fogsz-e elfeledni soha sem ? . . . A leány eleresztette a fiú kezét. Előttük í szerényen húzódott meg egynéhány szál búzavirág, leszakított egyet belőlük és átnyújtotta a fiúnak: — Mindig ezt kérdezed tőlem. Nézd e szál búzavirágot, csupán ezt adom emlékül, ha bízol e virágban, nem feledlek el soha ! . . . * * * És Bakó János elment; egyedüli kísérője a kis búzavirág volt, amely sajgó szivét elhallgattatta. Elment keresni a boldogulást egy jobb jövő reményében, a mely még álmában is kecsegtette. Űzte, hajtotta a főváros felé: hitte, hogy itt eléri mindazt, a mi eddigi életének egyedüli célja volt, hogy munkájával tisztességes megélhetést biztosítson magának és annak a leánynak, a ki talán mindene volt Kedvező alkalmi vétel! Az összes női ruhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron kaphatók = 5 £1 p 13 £1 n. y Q s J e n <C> divat-, vászon=, diszmű-, rövid- ----pipereáru üzletében Nagysomkuton (Városház épület.) ■ — és ü .j BZLdClS.'Ul! Minden vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű éietnagyságu arcképet saját vagy - egy általa adott - bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona.
