Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-09 / 49. szám

4 KŐVÁRVIDÉK 1906. deczember 9. Iskola kinyitás. A helybeli állami elemi is­kolát, mivel a kanyaró járvány megszűnt Dr. Péchy Péter főszolgabiró a tiszti orvos szak­véleménye alapján kinyitotta. Drágul a nyomtatvány. A Vidéki Nyomda­tulajdonosok Országos Szövetsége értesíti a közönséget, hogy december 1-ével az országban életbelép az uj munkás-árszabály, amely lénye­gesen emeli a munkabéreket. Ennek követ­keztében elkerülhetetlen a nyomtatványok árának aránylagos emelése is az egész országban. Eladó csomagoló papír. A helybeli kir. járás- biróságnál kiselejtezett mintegy 5 m. mázsa használt iró papír f. deczember hó 10-én d. e. 9 órakor a kir. járásbíróság hivatalos helyi­ségében árverés utján el fog adatni. Kikiáltási ára mázsánként 5 korona. Tanítók féláru vasúti jegye. A kultuszminisz­ter jól megokolt átiratában arra kérte a keres­kedelmi minisztert, hogy a nem állami tanítók és tanárok részére is engedélyezzen féláru jegyváltására jogosító igazolványt. A kereske­delmi miniszter a Máv. szakvéleménye alapján megadhatónak találta a kérelmet. Ez intézke­dés a községi és felekezeti tanügyi egyének egy régi vágyát valósítja meg — másrészről kulturális tekintetben is csak a közműveltsé­get van hivatva emelni, amennyiben lehetővé teszi immár az ország összes tanítói részére az olcsó utazást. A tiszti kaució leszállítása. Régi panasz a katonáknál, hogy a tisztek nem nősülhetnek, mert rendesen hiányzik a hozomány, amelyből a kaució kitelhetnek. Most alapos kilátás van arra, hogy a kaucziót — ha nem is szüntetik meg, csökkenteni fogják. Még pedig 30.000 forintról 30.000 koronára. Ezenfelül az elkövet­kezendő uj rend szerint minden főhadnagyi vagy felsőbb rangban levő katonatiszt kaució nélkül veheti feleségül — föllebbvalója leányát. Sauber Sámuel kereskedő meghalt. Megren­dítő csapás érte a Sauber családot, akinek itt és Törökfaluban kiterjed rokonsága, a járás­ban pedig még több jóembere van. A fiatal, mintegy 32 éves ember tüdőbajban szenvedett, ami ellen a múlt nyáron Gleidenberg balzsamos ózondús tiszta levegőjében keresett gyógyu­lást. Az elmúlt nyáron meghízott és jó arc- szinben tért vissza szerettei körébe és megle­hetősen érezte magát egész a novemberi sze­szélyes, zimankós, nedves, ködös, szeles napok beköszöntéséig. Egy véghetetlen csúnya novem­beri napon láz ütött ki rajta és a konzultáló orvosok már ekkor konstatálták, hogy a lap­pangó alattomos betegséget Sauber szerveze­tében a rossz időjárás újra harcra hívta, annak élete, egészsége ellen. Hiába volt minden gon­dos ápolás a becsületes, mindenkivel összeférő szerény és légynek sem vétő Sauber f. hó 4-én hajnali 3 órakor kimúlt. A szelíd emlékezés kegyelete lebegjen nyugvóra tért porai felett. A bor eredete. A biblia szerint a borter­melés apja Noé volt, akit a monda szerint a Libanon hegyén temettek el, melynek keleti lejtőjén mintegy 1500 méter magasságban most is gyönyörű szőlőkertek terülnek el. A libano­niak szüret után a fürtöket napra teszik, azu­tán kézzel facsarják ki a nedűt. A libanoni bor kitűnő minősegét a benszülöttek annak tulaj­donítják, hogy a szőlőtermés atyja az ott el­terülő szőiőlugasok tövén nyugossza álmait. Noénak azonban ma már vannak vetélytársai, akik a dicsőséget a maguk részére vitatják, így többek közt különösen a khinaik, akik azt állítják, hogy a bortermelést ők kezdték leg­először. Szerintük Yu császár uralkodása alatt Kr. e. 2207-ben egy Ithe nevű leleményes szántó-vető készítette az első bort és rövid idő alatt a borfogyasztás annyira szokássá vált, hogy Yu császár szigorúan megtiltotta nemcsak élvezetét, de termelését is. Azt a dicsőséget követelik a maguk részére a perzsák is, akik­nek legendájára szerint egy Jemsen nevű em­ber, aki nagyon szerette a szőlőt, egy alkalom­mal annak nedűjét korsókban szolgálta föl vendégeinek és amidőn a maradékból pár nap elteltével nehány kortyot ivott, beteg lett. Előrelátásból tehát a korsókra ráíratta, hogy „méreg“ Alig pár nap múlva megesett, hogy Jemsetinek egyik kegyvesztett felesége bána­tában öngyilkos akart lenni és hogy e szándé­kát végrehajtsa, felhajtott egy ilyen méreggel telt kancsót. Bánata azonban csakhamar örömmé változott és amint tovább ivott, az urát is úgy fölviditotta, hogy az ismét kegyeibe fogadta. Erre az ura is hozzálátott az iváshoz és többé nemcsak hogy nem lett beteg tőle, hanem fe­leségét még szebbnek találta. Amikor mámo­rát kialudta, fűnek-fának elbeszélte, hogy mi­lyen isteni italt lehet szűrni a szőlőből. Nem kevésbbé érdekes az a monda, amely szerint Észak-Amerikát hajdanában Vinlandnak (Bor­föl) neveztek. Ugyanis Észak-Amerika partjait normann hajósok már jóval Columbus előtt is­merték. Erik normann király fia, Leif volt állí­tólag az a szerencsés, aki Kr. u. 1000-ben már fölfedezte az uj partokat és ő nevezte el Vin­landnak, mert kísérője a német Tiskol, amikor partra szálltak, azt mondta neki, hogy itt éppen úgy, mint hazájában bor terem. Németország­ban ugyanis már a harmadik század óta ter­meltek bort. Probus német császár volt az, aki Kr. u. 230-ban a Rajna mentén az első szőlő­tőkét ültette. Az első szőlőtelepek Worms, Mainz hegyein keletkeztek. Nagy Károly német­császár pedig egyik leglelkesebb terjesztője volt a szőlőművelésnek Rüdesheim már 864-ben szőlőhegyekkel volt körülvéve, XI. század vége felé ültették be szőlővel a hires Johanisberget. Elsült revolver. Lukács Kálmán helybeli lakatos iparos egy 6 lovetü revolvert vitt Koncz István kovácsmesterhez reperálás végett és állítólag sem Koncnak sem a fiának nem mondta meg, hogy a hatlövetű revolvernek öt tartálya töltve van. A fiatal Koncz fiú elég vi­gyázatlan volt és nem nézte meg a revolvert és babrálni kezdett vele, mire a revolver, hogy, hogy nem elsült és a fiú balmutató ujjának tenyere felszínén az első újhegy fölött olyan súlyos zuzódásos sebet ejtett, hogy az inak is megsérültek. Szerencse, hogy a fiú a revolver elsülésének pillanatában, hogy-hogy nem a re­volver csővével majdnem párhuzamosan tar­totta az ujját és igy az csak erősen zúzódott. Ha azonban az uj a tenyér felé lett volna be- görditve, menthetetlenül elvitte volna a löveg. így hosszasan és minden utó következmény nélkül meggyógyul. A pofon veszedelmei. Egy müncheni pro­fesszor egybeáilitotta azokat a megfigyeléseket, amelyeket több, mint 300 esetben a pofonok által okozott fülsérülésekről egybegyüjtött. A pofont rendszerint a jobb kézzel adják és a bal fül környékét éri. A fül sérülése itt csak akkor támad, ha különböző mommentumok egyesül­nek. Elsősorban szükséges, hogy a hallócsőnek, ha csak egy pillanatig tartó légmentes elzárása történjék. Elég ilyenkor, ha csak egy ujj kerül is a hallócső elé. A hallócsőben lévő levegő oszlop kiterjedése erre hirtelen megváltozik és össze lesz sűrítve. Az ily kép összesüritett le­vegő iparkodik ismét szétterjeszkedni és mint­hogy ebben azok által meg van gátolva, a dobhártya és a halló-csontocskákra nyomul. Ilykép megtörténhetik, hogy a dobhártya be­szakad, vagy a halló-csontocskák erős rezgése folytán, maguk a halló igegek szenvednek. Ebből erős és tartós hallási zavarok támadhat­nak. Ártalmassá válhatik ezenkívül a rázkódás is, amelyet a koponya az ütés folytán szenved. Szerepe van itt a hirtelen meglepetésnek is. Egyébiránt a fül, amely a pofon által súlyosan szenved, gyakran amúgy sem volt egészséges. Természetesen ez a tettesre nézve enyhítő kö­rülményt nem képez. Járványos időket élünk. Alig szűnt meg a nagysomkuti kanyaró járvány, mely rövid 6 hét lefolyása alatt, mintegy 30 esettel volt képvi­selve, amelyeknek azonban hála a gondviselés­nek mindegyike meggyógyul, pláne 24 esetben a nélkül, hogy valamely utóbaj pl. fülfájás, vagy süketség visszamaradt volna s már ismét két községben lépett fel heveny, fertőző bánta- lom, nevezetesen Hosszufaluban igen enyhe fültőmirigylob, S.-M.-Berkeszen tiphus. Tekin­tettel arra, hogy úgy Hosszufaluban, mint Ber­keszen, iskola fertőzés történt a jár. főszolga­biró az iskolákat becsukatta és egyben elren­delte az iskoláknak formális fertőtlenítését, kimeszelését kisuroltatását, az iskolaudvarnak, környékének és a kutaknak alapos rendbenho- zását és kitakarítását. Kötelességévé tétetett továbbá a lakosságnak, hogy minden újabb megbetedést a községi elöljáróságnak azonnal jelentsen be, hogy az óvó és gyógyintézkedés mielőbbi foganatosítása tárgyában sürgősen jelentést tehessen felettes hatóságának. Az ön­megóvás érdekében ajánljuk mindenkinek, hogy étkezés előtt kezét szappanos vízzel alaposan mossa meg, száját és torkát öblítse ki. Felforrt és lehevitett vagy ásvány vizet igyon, s kerülje a meghűlést és étrendi kihágásokat. Különösen rá kell a mondottakra szoktatni a gyermeke­ket, mint akik nagyobb dispositióval bírnak. A szappanos viz hatása a virágra, A Ter­mészettudományi Közlönyben olvassuk! A szap­panos viz virágnak és általában kerti növények locsolására nem ajánlatos, mert semmiféle nö­vényi táplálékot nem tartalmaz, sőt ha a viz nagyobb mértékben szappanos, lúgos, maró hatásánál fogva ártalmas is lehet. Használható azonban az olyan mosdó vagy fürdő viz, amely­ben csak kevés szappan van föloldva, de ennél is óvakodni kell, hogy kényes növény ne kapjon sokat ebből a vízből. A szappanos vizet a levéltetvek irtására használják. A szappanos vízhez ilyen célból még quassis forgácsot főz­nek és a növényt száraz, de borult időben megpermetezik. Ä növényt a napnak közvetet- len a permetezés után kitenni nem jó. Az ágymelegitó használata. Még öregszüleink ismerték és a régi háztartások kamráiban még ott lelhetjük azt a szerény kis eszközt, amely a legújabb orvosi vélemények szerint nagyon is hozzájárult a nyugodt és jó alváshoz. Az ágymelegitő-palackról szólunk, amelyet megint használni akarnak. Van sok ember, aki nem tud aludni, ha az ágy hideg és mig a hideg test átmelegszik, az álom kimegy a szeméből. Nagyon egyszerű eszköz az ágymelegitő és úgy látszik, minden téren beáll a visszahatás a tulságig vitt edzés ellen. Még nemrég azt tar­tották, hogy egészséges a fütetlen szoba és ma újra melegítjük az ágyat. Verekedés Gyökeresen. Folyó hó 6-án reggel Cziczán Mihály gyökeresi lakosnak lova bebi- tangolt Dorke Tódor szintén gyökeresi lakos kertjébe, a hol az egyik kalangya szénát mohó étvággyal igyekezett kikezdeni. Dorke Tódor 18 éves fia, Dorke Vaszalika a kárttevő jöve­vényt előbb ijesztgető rászólásokkal akarta a kertből kitessékelni, de mivel a hívatlan vendég sehogysem akart a potyafalatozástól megfosz- tattni, a fiú kötőféket tett a ló fejére s a kert­ből kivezette. Cziczán Mihály már ekkor lélek­szakadva kereste eltűnt lovát s mikor meglátta, hogy azt Dorka Vaszalika kötőíéknél fogva vezeti az utczára, hirtelen a fiúnak esett, a kötőféket kiragadta a kezéből és egy nála levő bottal dühös szidalmak között végig vágott a fiú fején, mire az vértől elborítva a földre esett. Orvosi vélemény szerint Dorka Vaszalika sebe 20 napon belül gyógyuló repesztett seb a baloldali falcsontot boritó lágyképleteken. Az önbiráskodó Cziczán Mihály ellen Dorka Vaszalika apja megtette a feljelentést s igy az ügynek a bíróságnál lesz a folytatása. CSARNOK. Házastársak. Nincs nekem már mondani valóm, Ajkam hallgat, a szemem hideg Úgy megyünk, mint két idegen ember, Megyünk neki — a nagy semminek. Egymás mellett visz az életutunk, Pedig egymáshoz nem tartozunk. Legjobb vón’ már, ha a temetőbe Vinne minket bánatos utunk. Hej, ki hitte volna amaz estén, Nászunk estélyén, hogy igy leszen? A szivünkből felcsapott az égig, Mindenható boldog szerelem! Jéggé fagytak ama büszke lángok, Hová lett a szerelem, a vágy? Hordjuk, hordjuk házasság keresztjét, Mind fagyosabbak lesznek az esték, S igy várjuk a megváltó halált. Rósz időben. Guglielmó: Ez mégis csak szemtelenség! Barbara: (Néz és hallgat.) Guglielmó: Ilyen időben több kocsit is járathatna ez nyomorult villamostársaság! Barbara: (Néz és hallgat.) Guglielmó: Senkisem panaszkodnék miatta!

Next

/
Thumbnails
Contents