Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
III. évfolyam. Nagy somlait, 1906. november 25. 47-ik szám. Egész évre Fél évre . Előfizetési ár : . . . 8 K Negyed évre Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 38$. sz. MEGJELEN niNDEN VASARNAP. A hol gyors segitség kell. A különböző bajok közül, a melyek gyakran, mondhatni állandóan nyomást gyakoroltak a magyar nemzetre, egyik sem olyan veszedelmes és mélyreható, mint az, a melyre a gyermekek közötti módfelett való nagy halandóság tesz figyelmessé. Az életerős magyar faj, mely az összehasonlítás folytán megállapítottak szerint az összes nyugat európai nemzetek között testileg is a legerősebbek közé tartozik, a fenti körülmény által igazán kiszámithatlan súlyos következményű hely- / >e kerülhet. Előttünk fekszik a belügyminiszter al most kibocsájtott halandósági sta- iztika. Az ebből elénk táruló adatok emcsak szomorúak, de egyúttal meg- löbbentők is. Négy évvel menjünk csak visszafelé, amikor a halandóság — itt természetesen A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. csupán gyermekekről beszélünk — átlagosan 19 százalékot tett ki s akkor feltétlenül gondolkozóba esünk a mai állapotok felett. A következő évben a százalék száma 28-at tett, mig 1906. év első felében a gyermekek közötti halandóság 38 százalékra szökött fel. A kimutatás átlagos számítás alá veszi a minden évben rendesen bekövetkezendő ragályos betegségek által elpusztultak számát s ennek százaléka a kimutatásban szereplő hányadból már eleve levonatott. A gyermekeknél tapasztalt szembeszökően nagyszámú, a szaporulaton arányban egyáltalában nera álló halálozás inditó oka tehát csupán közintézményeinkben, közegészségügyi viszonyainkban keresendő s ott is található meg. A fentiek bizony igen szomorú fényt vetnek országunkban levő közállapotokra, de mert itt nem a gáncsolás, hanem a bajon való radikális és gyors segitség a célunk, nem teszünk egyáltalában senkinek a tisztikaszinó. Városszerte érdeklődtek a részletek iránt. A magáról megfeledkezett kapitánynak becsempészték ugyan a tiszt társai azt a bizonyos pisztolyt, mely még megmentette volna őt az erkölcsi haláltól, vagyis tiszti temetésben gyönyörködhetett volna a városka. De Dénes a tisztikar egybehangzó állítása szerint, szerfelett gyáva volt és nem lőtte főbe magát. A hosszú zöld asztal körül összeült a katonai bíróság s a deli leventét, az éjjeli mulatók közismert törzsvendégét, pár évi elzárásra Ítélte. A fogház nehéz, sorvasztó napjai eleinte alig-alig akartak múlni. De később Dénes beletörődött sorsába s várta szabadulását. És eljött a várva-várt nap is, szinte hamarabb mintsem gondolta. Megtörve külsőleg- bensőleg egyaránt, távozott börtönéből. A szégyen, kétségbeesés s kivált hosszú raboskodása megviselte, az aránylag még fiatal embert. Oly sokszor járt a mély viz partján, nézte a rohanó folyót és szeretett volna a habok között megpihenni . . . Majd az élet ösztön felülkerekedett benne friss szellő érintette arcát, teli tüdővel szívta magába az érdes levegőt és a markáns, szemrehányást, csupán az állapotok megszüntetését sürgetjük. A gyermekhalandóságnak a normális határon túl való megakadályozása egyszerű dolog és gyorsan kivihető. A legfontosabb első sorban az óvoda-ügynek rendezése. Az e téren való állapotaink igazán lehetetlenek, a baj csirája pedig innen indul ki. Követeljük a szigorú és pontos óvodai orvosi vizsgálatot, hetenként a lehetőséghez többször is. Lépten-nyomon előfordul ugyanis, hogy az ovó-iskolába betegség csiráját magában hordó gyermek kerül. A primitiv műveltségű szülő nem lát a gyermekén semmi aggodalomra keltő dolgot, de igen gyakran az intelligensebb szülő figyelmét is elkerülő, a laikus által fel nem ismerhető, de orvosi szemmel nyomban konstatálható betegség megtörténik, hogy a gyermek is a lappangó bajjal napokig érintkezik a többiekkel s terjeszti a betegséget. Rendes orvosi vizsgálattal ez a baj erős vonásu ember megfogadta, hogy újra kezdi majd az életet . . . Az egyik kóborlása közben bevetődött a külváros szélén, egy rozoga, meszeletlen házban lévő, szurtos, kis kávémérésbe, hová többnyire csak diurnisták s egy-két előmunkás féle járogatott. Dénes a társaságot nagyon megkedvelte, tetszettek neki az egyszerű gon- dolkozásu szegény emberek, kik közt nem félt attól, hogy ismerősre akad. S végül mindennapos lett a 6 és 8 krajcáros reggeli és uzsona-kávék csöndes és piszkos birodalmában. Siirü pipa íüst és az olcsó szivar kellemetlen, fojtó köhögésre ingerlő szaga tette kábítóvá a kávécsarnok levegőjét. Dénesi mind ez nem bántotta; a szép bánatos arcú felszolgálónő, az Erzsiké, feledtette véle a kellemetlenségeket. Dijnokok, munkavezetők, vastag ezüst- óraláncos mesterlegények forgolódtak a leány körül, persze minden komolyabb eredmény nélkül. Dénes Jenőben feltámadt az udvarlásokhoz szokott hadfi s erősen kerülgette Erzsikét. A külvárosban sok féle hir keringett a szép Erzsébetről. Olyan nimbusz övezte őt körül, mint valami regény hősnőt. Az ő esetét tárgyalták a kávémérésben, ha egy uj törzsz kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál V «Szmatár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). Fen €>& toérmentve Itüldöli. toárKineK. _____ co
