Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 42. szám
1906. október 21. KOVARVIDEK 5 jegyzőt hívjon meg. Az ajánlat ama részét, hogy kötelező nyilatkozatot tegyen az egylet arra nézve, hogy a nyomtatvány szükségletet kizárólag nevezett cégtől szerezze be, — nem fogadta el a közgyűlés, hanem kimondta, hogy azon esetben, ha a nyomtatvány árak és a minőség más kereskedők és nyomdászok ajánlataival kiállja a versenyt, úgy mindenesetre az ajánlatot tevő céget fogja előnyben részesíteni. Jegyzői szaklap felállítása iránti kérelmét — Manyák és Tóth nyomdatulajdonosoknak — elutasította a közgyűlés. Megbízta a közgyűlés elnököt, hogy egy a jegyzők szabadság idejének és mérvének megállapítására vonatkozó szabályrendelet tervezetet dolgozzon ki és tárgyalás végett a közgyűlésnek mutassa be. Elnök tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a legutóbb megtartott országos központi gyűlésen elhatároztatott, hogy a magyar jegyzői kar közös érdekeinek előmozdítására egy politikai napilapot alapit. A lap cime „Magyar Politika“ lesz. A mint a már kibocsájtott előfizetési felhívás mutatja ezen lap céljául tűzte ki a belkormányzat szervezetének gyökeres reformját, a városok, vármegyék és községek érdekeit szerető gondjába fogadja. Küzdeni fog azért, hogy a községi jegyző, akit a szürke falak között a papirosnak dolgozó bürokratává alacsonyitottak és az irodából csak azért bocsátanak ki, hogy a népnek zaklatója, adó- végrehajtója legyen, — szabadittassék ki abból a rabszolgasorból, amelyben vergődik és nyerje el úgy a hatósági jogkörben, mint a társadalomban azt a helyet, amely fontos hivatásánál fogva mégilleti. Ostorozni fogja a protekciókat. Harcolni fog azért, hogy az ország polgársága magyar, művelt és gazdag legyen. Ezeken kivül még számos igen nemes célt tűzött ki feladatául. Tekintettel arra, hogy ezen politikai lap megindítása attól tétetett függővé, ha legalább 60.000 előfizető egy évi 28 korona előfizetési dijat előre befizet. Ezért a jegyzői karnak mindent el kell követnie, hogy első sorban ők belépjenek az előfizetők sorába, másodsorban másokat is rábírjanak arra, hogy ezen politikai napilapot támogassák. A közgyűlés berekesztése után küldöttség ment dr. Falussy Árpád főispánhoz, fölkérvén őt, hogy a jegyzői szolgálatnak 30 évi szolgálata után teljes nyugdíj jogosultságát megállapító és jóváhagyás végett íölterjesztett szabályrendeletnek jóváhagyását a kormánynál kieszközölni szíveskedjen. Főispán kilátásba helyezte, hogy a jegyzők érdekét ez irányban támogatni fogja. E napokban jelent meg az Aufrecht és Goldschmied cég hangszerárjegyzéke, mely óriási választékban tartalmazza az összes modern hangszereket. Legelső gyártmányú grammofonok, fonográfok, czimbalmok, hegedűk, önműködő és forgatható hangszerek kapkatók csekély havi részletfizetésre. Hangszerárjegyzék ingyen és bérmentve kérendő Aufrecht és Goldschmied cégtől, Budapest, VI., Eötvös-utca 32. CSARNOK. JCangulat kép*J Ébren álmodozom rólad, Boldogságban, hogy enyém vagy, Most tudom csak mily varázs van, Egy büvbájos pillantásban. Megláttalak, betelt szivem, Szerelemmel szinüítiglen, Nincs az égnek oly csillagja, Fényedet, mely túlragyogja, szememben. Regős. *) Visszaemlékezésül a »Grand-Canalon* hallott egyik legkedvesebb dallamu nótára: *La biondinia gondoletta Lal-tra serra loomenate. A cilinder kalandjai. A kávéházban az átöltöző művészetről beszélgettek. Nem arról, a mit Fregoliék művelnek rugóra járó színpadi kosztümeikkel és a kuliszák segítségével. Ez hitvány kóklerség. A kávéházi Fregolikról folyt a beszéd. A kiváló gentlemanekről, akik rövid ujju, keshedt gummiköpenyegben térnek be a kávéházba és farkasprémes bőrbekecsben, vagy rómállal bélelt városi bundában tűnnek el azután. — Ezek a büntető törvénykönyv Blon- dinjai mondotta a társaság egyik tagja. A kötél, a melyen oly szemfényvesztő ügyességgel szaladgálnak a kávéházak és a lopott kabátok elhelyezésére oly alkalmas zálogházak közt van kifizetve. És ha félrelépnek .... — Egy harmadik házba pottyannak bele, a toloncházba. Ezt egy javíthatatlan hazárd szójátékos mondotta, a kit a társaság közös erővel lehurrogott. A téma azonban nem került le a napirendről. A társaságnak minden tagja tudott egy-egy érdekes esetet és az esetek ilyenkor kitörnek és eget kérnek. Sorra került az elzüllött kamarás históriája, a ki egy gabonaügynök bekecsét akarta elemelni és az elfogott milliomos esete, a ki tévedésből egy alanyi költő paletójába burkolózott, amiért elcsípték s végül a krakeleré, a ki pofon ütötte a lopott kabát gazdáját, amikor észre merte venni a csenést és másnap lelőtte párbajban. Végül a csöndesen üldögélő bohózat íróra került a sor, aki lassan, élvezettel szíva cigarettáját fogott hozzá történetéhez: — A legsajátságosabb kávéházi tolvajhistória az én öreg barátommal esett meg, a kit a halálos közömbössége révén Stoa Móricnak neveztünk el. Az öreg bohém, a mérsékelt égöv leg- viharvertebb cilinderének volt a tulajdonosa. Nincs az a zöld alanyi költő jelölt, aki bolyhosabb üstököt lengessen a kávéházi vicinalis- olimpusokon, mint a minő borzas a jó öreg Stoa mester cilindere volt. Szeles áprilisi délutánok nyomai voltak ebbe a rozoga fejfedőbe belevésve és esős napokon formálisan beázott öreg barátunk feje. S hasztalan biztattuk, hogy vegyen uj kalapot, amikor kékbabos zsebkendőjével törül- gette tarkójáig csúszott homlokáról az esőlevet. Ilyenkor az ő olimpusi nyugalmával felelte: — Miért vegyek ? A kalap amúgy is csak előítélet. Nem vagyok én heraldikai madár. Amig egy fejem van, mit csináljak egy másodikkal. Szóval az évek, évek után viharzottak el az öreg cilinder fölött s mi még akkor sem tudtuk megnyerni előítéletünknek Stoa mestert, a mikor az agg cilinder karimája féloldalt elvált kürtőjétől s mint egy félárbócra ereszkedett borzas dicskör lebegett a feje körül. — Rozálka — (Ez a Rozálka gazdaasszonya volt) — a Rozálka majd felvarrja házi fcnállal. És Rozálka fel is varrta. Ä durván öltött varrás fogainak fehérségét jó alizarin tintával kendőzte el Stoa mester, aminek meglett az az üdvös hatása, hogy amikor egy esős délután bejött a kávéházba, szép fekete patakocskák tarkázták végig az arcát. Ez a rémes látvány több volt, mint a mennyit baráti szivünk elviselhetett s amikor Stoa mester beleásta magát a rendes sakkpartijába, elloptuk az öreg kalapot, s köz adakozásból újat véve odaakasztottuk a kabátja fölé. A régit a tüzilegényre bíztuk, hogy dobja ki a szemetes ládába. Mikor azután Stoa mester visszatért a sakk- háboruból, egy sikerült üdvözlő beszéd kíséretében átadtuk neki a nemzeti ajándékot. Az öreg kissé kényelmetlenül érezte magát a vadonatúj cilinder alatt, de azért elég kegyesen tűrte merényletünket. Másnap nem láttuk és harmadnap a régi cilinderben állított be újra közénk. Kérdőjelekké görbülve meredtünk feléje. — Csak nem vesztegetted meg a tüzi- legényt, hogy visszaadja a régit. — Hogyisne — felelte sértődötten — egy hitvány kalap nem érdemel annyi fáradságot. A sors különben is elintézi sui cuumque. Nagy faggatás után azután kiszedtük belőle a históriát, a mint itt következik: — Egy hasonszőrű bohém-pajtása randevút adott neki a Tripple sec kávéházban, amelynek törzsvendégei inkognitóban sakkozó hordárok Teleki-téri ócskások és garasos uzsorások. Uj cilinderében, mint egy nafta király jelent meg a kis kávéházban és mikor egy óra múlva távozni akart, nem találta meg Quencer diadalát. A kávés bizonyos gyalatot árulva el az effajta ügyekben, jó indulattal tanácsolta: — Tessék megvárni tisztelt ur, mig minden vendég elmegy s akkor biztosan marad visszamegy kalap a tisztelt űré helyett. És Stoa mester várt . . . Meguzsonnázott és várt . . . Este három tojást evett pohárban és várt . . . Éjfélkor theázott és várt . . . Hajnali négy órakor kibicelt egy kucséber és egy zsibárus tartlipartijához és várt. Végre öt órakor reggel megjelent a gondviselés, a takaritóasszony, a ki lelocsolta a kártya-szoba vendégeinek a lábát és seperni kezdett. Kiseperte a kártyásokat és Stoa-mester egyedül maradt a kávéházban. Nagy hajszát kezdett most meg a hátramaradt kalap után és a kályha mögött a szenesládában rá is akadt egyre. És ez a kalap az ő régi cilindere volt, amely egy bonyadalmas circulus viciozust futva le a tűzi legénynél, a szemetes ládában, Tripple Sec törzsvendégeinél és a széntartóban stációt tartva, visszakerült hozzá. — Egy kicsit piszkos volt szegényke — tette hozzá Stoa mester végül. De Rozálka kimosta jó meleg lúggal és most minden rendben van. Oh Rózáikénak áldott keze van. Megdöbbenve hallgattuk az agg cilinder odiszeáját és szinte kővé dermedtünk, amikor kalapjainkra tévedt a tekintetünk. A rémes történetből máskor oly sima frizuráju cilindereinknek a haja égnek meredt P. M. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Onezifor. Különös kívánság az, amit ön tőlünk kíván. Legyen meggyőződve arról, hogy mindent megteszünk előfizetőinknek, de már azt még sem tehetjük, a mit ön óhajt, még akkor sem, ha tiz évre is kifizeti előre az előfizetési dijat. Babilász. Nem közölhető, mert tartalma eltér lapunk irányától. Sajnáljuk. Romuáld. Szívesen vesszük és nagyon megtisztelve érezzük magunkat. Tessék csak minél gyakrabban. Sólkim. Pontatlan voltál, reméljük, hogy máskor pontos leszel. Különben hogy megy ........? Hű olvasó. Születési anyakönyi kivonat, szülői beleegyezés és orvosi bizonyítvány szükséges. Szeverián. Jól van ön informálva. Úgy látszik, hogy azt tűzte ki célul a mihez nem ért, habár ő azon meggyőződésben van, hogy ő egyike a legzseniálisabbaknak. Szerencséje, hogy mások jobban ismerik és útját állják. Nyilt-tér*) Szilágyi Ferenc, a gróf Teleki László Gyula összes uradalmainak főtisztje tollából megjelent nyílttéri közleményre válaszom ez: Ő nővéremet sértette meg! Midőn ezért tőle elégséges magyarázatot, illetve elégtételt kértem, az alább közlött levélben válaszolt, „melyben elismeri“, hogy Szotyory József akkori hosszúfalusi uradalmi intéző úrnak nővéremre vonatkozólag sértő utasítást adott. Mindenki természetesnek fogja találni, hogy tisztességes felfogású ember nővérével vonatkozásban nyílttéri közleményeket nem szívesen ad le. Szilágyi Ferenc a gróf Teleki László Gyula összes uradalmainak főtisztje nyílttéri közleményében igaz az az állítás, hogy a bíróság előtt ez ügyben nem szerepeltem, amennyiben én őt besem pereltem, azt tartván, hogy egy nőt ért sértésért nem a bíróság előtt kell egy férfinak helyt állani. Hogy pedig a bíróság előtt meg megjelenni nem szokott? E tényre azért utaltam nyílttéri közleményemben, mert mindenki által széliében tudva van, hogy Szotyory József úr akkori uradalmi intéző, Szilágyi Ferenc uradalmi főtisztet megbecstelenítő szavakkal illette s emiatt emelt panasza dacára a bíróság előtt kitűzött tárgyaláson meg nem jelent. *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerkesztő.
