Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 42. szám
közérdekű társadalmi hetilap, a „nagysomklti járási jegyzői egylet“ hivatalos közlönye. Elöflssotóai ár: Egész évre ................................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. MEGJELEN fllNDEN VAASRNAP. Népkönyvtár és alkohol. A? a dicséretet érdemlő akció ami a földművelésügyi kormány támogatása mellett néhány esztendeje a közművelődés érdekében végbe megy olyan kultur- históriai mozzanat, hogy lehetetlen arról bővebben és érdemlegesebben nem beszélni. A lényeges természetesen az, hogy — ha nem is gyorsan — eredménynyel járjon. A mozgalom alatt értjük a népkönytárak mind gyakoribb felállítását, melyek ide s tova egészen behálózzák az országot. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, az láthatja és tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek látszó állapotot, amit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriárchiális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemző vonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. Ami szilaj elem a magyarban volt, a békés időben a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisajátítódéit és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsivány had. Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára, csak akkor ütött, ha szó volt róla, hogy hazáját, vagy nyelvét vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a templom, meg a család, az eke szarva és az anyaföld volt az ő egész világa, ezeket szerette, ezeket imádta; élt, halt érettük. Ma már maga a nép is érzi a kor leheletét és idegenkedik a középkorba való dogmatizmus merevségétől és ennek tulajdonítható az alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való elterjedése. Pedig az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányzanak, az emberi méltóság állati anyagiasságba sülyed. így volt ez a régi világban, ahol még nem ismerték a pálinkát, de tudatában voltak már a kábító szereknek, igy a bornak és hitetlenség, olyan következményeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az, ami megváltotta az emberiséget, persze az a kereszténység, amely az ige hatalmával, de külsőségekkel győzte meg a lelkeket. Mostanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy az anyagiasságból kiragadja népünket, de nem a szív, hanem az ész igéjének. A földművelésügyi miniszter annak idején számított ezzel a mikor országossá tette, illetőleg tervezte a népkönyvtárak felállítását. De más jóval fontosab intézménynek a nyélbeütését elmulasztotta., nevezetesen azt, hogy a már olyan nagyon gyökeret vert alkoholizmust szigorú intézkedésekkel gyöngítse, vagy legalább mérsékelje. Angliában is ezek a szabályok előzték meg a népművelést. Ottan minden részegnek törzslapja van a hatóságnál és részegségben elkövetett tettek soha nincsenek enyhítő, sőt éppen su- lyosbbitó körülménynyel bírnak a büntetés kiszabásánál. A vasárnapok nem arra A „KŐVÁRV1DÉK“ TÁRCÁJA. A * •• // JOVO. Az utca gyermeke voltál, Még három év előtt, Sóváran áldogáltál A hentesbolt előtt. Ma finom úri dáma, Mosolygó dáma vagy, Az ékszeres boltokban A becsületed nagy. Ringó gummis kocsid van, Színházban páholyod, Szóval oly jó a dolgod, Hogy magad is unod. De nekem fantáziám van És arra gondolok, Hogy a csarnokban majd az almát Mily drágán árulod. Vasady Elemér. Asszony természet. — Irta: Benedek László. — Jolán a fiatal jucker asszonyka nem állt a tükör elé, hogy saját szépségében gyönyörködjék, hanem az ablakhoz ment, hogy az átellenes ház ablakaiból kinéző reményteljes bankifjakkal kacérkodjon egy kissé. Jól esett látnia, hogy azok mennyire oda vannak szépségétől. Valami úgy izgatta belülről egy ilyen kis ártatlan flirtre. A szép asszony szerelmes volt. De nem az urába, amin cseppet sem lehet csodálkozni, ha azt vesszük, hogy Kedlich ur, egy tekintélyes pocak tulajdonosa már jóval túl volt az ötvenen. Tulajdonosa továbbá annak a lipótvárosi négy emeletes palotának is, melyben a hősnő ^idegen fiatal emberekkel kacérkodott. Onagyságát nem szabad elitélni a szerelméért mert Kedlich Mór ur alaposan rászolgált arra, hogy kedves neje szivecskéjét más hódítsa el. Az ő főgondia nem a családi, hanem börzei oltár volt. A férj épen úgy mint, a modern regényekben, külön lakosztályban lakott s csak az ebédnél találkozott feleségével. A dolgok természetes következménye tehát csak az volt, hogy akadt egy lovag, a ki mélyen befészkelte magát az asszony szivébe. Véletlenségből ifjúkori ideálja volt a férfi; a mi azonban nála cseppet sem volt lényeges körülmény, mert ép úgy belészerethetett volna bárkibe is. Bartos Emilnek hivták a szép fekete ba- juszu lovagot, ki délelőtt kilenctől kettőig a a kultuszminisztériumban egyszerűsítette, a hivatalos eljárást. Társaságban találkozott a szép asszonnyal, kinek már leánykorában is erősen csapta a szelet. Első dolga az volt, hogy saját magával hitesse el, hogy még mindig halálosan szerelmes a fiatal asszonyba, a mi persze nem ütközött nagy nehézségekbe. Aztán széjjel nézett, hogy mire mehet őnagyságánál. Látta a jó kilátásokat, tehát merészen lépett fel. Levelet irt Jolánnak, melyben látogatását is jelzi; -- aztán a borbélyhoz ment. Ez tehát a tények száraz képe, a melyek bevezetésül szolgáljanak ehez a meséhez. Az asszony azalatt otthagyta az ábrándozó bankifjakat és a plüs hintaszékbe vetette magát. Egyik lábát a másikra rakva, illatos női cigarettre gyújtott s kivett kebléből egy levelet. Nem sóhajtott fel, mint az érzelgős asz- szonyok szoktak, hanem nyugodtan olvasta másodszor a sorokat, melyet Bartos irt a minisztériumban ellopva az állam idejéből egy negyedórát. __________________________________ I arrínlili kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál IrfC^yUDU VdlUgepeii Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). ÁrleíryzéKet inarven és 'bérmentve ls.iild.01t LjárKlneK.
