Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-14 / 41. szám

1906. október 14.

KOVARVIDEK

5

szükségnek tartja. A miniszter e fontos kérdést a közigazgatás reformjával kapcsolatosan mielőbb szándékozik megoldani és evégből leiratot intézett a törvényhatóságokhoz azon felhívással, hogy a városokban alkalmazott rendőrség, fogalmazó, kezelő, segéd- és őrszemélyzete mily szervezetben' működik, mily alapokból fedeztetik fentartásuk költsége és milyen a rendőrtisztviselők jogi helyzete a várossal szemben. A miniszter e kérdésekre legkésőbb szep- temker hó végéig kérte be a hivatalos adatokat, amiből azt következtetik, hogy a miniszter a vidéki rendőrséget államosítani kívánja és erre nézve már a legközelebbi időben szándékozik intézkedni.

Tömeges kivándorlás. Somkutpataka községből e hó 13-án 18-an vándoroltak ki egyszerre az uj hazába, Amerikába. Ha a kivándorlás igy fokozódik, nem lesz munkás a tavasz beálltával járásunkba.

Drága mulatság. Általános szokás, hogy tengeri hántáskor az egybe gyűltek mulatoznak, de Bogdán Vaszalika és Uncz Vaszalika csolti lakosok nem elégedtek meg azzal az élvezettel a mit élveztek a tengerihántás ideje alatt, hanem annak befejezésével későn este bementek egyik községünkben vendéglőbe, magukhoz hiva még Márkus Demeter, Rákóczi Simon és Kulcsár Simon helyben szolgáló cselédeket is. Jól mulattak és alaposan berúgtak úgy, hogy éjfélután a midőn eltávoztak, nem messzire voltak képesek menni, hanem az utszélen lerakott első kőhalomra helyezkedtek el és aludtak jóízűen reggelig. A midőn Bogdán Vaszalika és Uncz Vaszalika felébredtek, nagy meglepetésükre konstatálta az előbbi, hogy a zsebében volt 59 korona készpénze, utóbbi pedig, hogy a lábáról a csizma - eltűnt. Az esetet följelentették a csendőrségnek, kik a nyomozást megejtve kiderítették, hogy a lopást a velük mulatozó társaik követték el. Rókóczi Simont a főcinkost azonban ki nem hallgathatták, mert nevezett a „történtek után eltűnt.“ A csendőrség az esetről jelentést tett a helybeli kir. járásbíróságnak és utóbbi nyomozását folyamatba tette.

Elveszett bőráru. Buttyán Miklós helybeli iparos a napokban nagybányán több bőrárut vásárolt, haza érkezve látta, hogy három darab mintegy 45 kor. értékű bőráru hiányzik. Másnap Nits Istvánná eladásra kínált neki egy bőrt és azt ő a magáénak ismerte fel. Erről azonnal jelentést tett a csendőrségnek, kik a nyomozást megejtve, azon értesitéstjkapták Nits Istvánnétól, hogy ő az eladásra kínált bőrt Nagysomkuton a heti vásár alkalmával egy nagybányai, előtte ismeretlen nevű tímár nejétől vette. A csendőrség a bőrt elkobozta és az esetről a helybeli kir. járásbíróságnak jelentést tett.

Erdészeti és gazdasági szakiskolái végzett nős egyén, ki jelenleg egy grófi uradalomban van szolgálatban mint erdész október 15-ikén állomást változtat. Szeretné a két állomás bármelyikét alkalmas helyen betölteni. Közelebbi cim megtudható lapunk szerkesztőségénél.

Öngyilkosság. Izik Vilmos szatmári szolgabiró október 4-én, Bocskay-utca, 22. számú lakásán, bezárkózva, szivén lőtte magát. Tettét, melyet csak harmadnapra fedeztek fel, hihetőleg elmezavarban követte el.

Vármegyeházunk eladása. Most végre talán dűlőre fog jönni a vármegyeháza kérdése, amennyiben annak eladása az e hó 18-án tartandó vármegyei közgyűlésen kerül tárgyalás alá. Reméljük, hogy a községre nézve kedvező elintézést fog nyerni és akkor megtehetjük a további lépéseket annak mikénti hasznosítására nézve.

Állategészségügy ellenőrzése. Mint értesülünk Tóth József debreczeni kir. állategészségügyi felügyelő f. hó 18-án d. e. 9 órakor községünkbe érkezik ellenőrző kőrútjában.

Vecsey Feri hangversenye. A világhírű Vecsey Feri a hírneves gyermek hegedűművész amerikai körútja előtt magyarországi körútra indul és Szatmáron a színházban október 17-én hangversenyt fog rendezni. Vecsey Feri rendkívül érdekesen összeállított műsorán kívül Paganini Goo sov the Aneen művét is fogja játszani, Kubelik rendes műsor darabját, a

melylyel mindenütt szenzációt keltett. Jegyek Lővy Miksa könyvkereskedésében kaphatók. Helyárak: Alsó és közép páholy 24 K, felső páholy 18 K, támlásszék 6 K, körszék 4 K, zártszék 2 K 50 f, állóhely 1 K 50 f, karzati közép ülőhely 1 K 20 f, karzati oldalt ülőhely 1 K, karzati állóhely 60 fillér.

Szatmárvármegye adóhátraléka. Szatmárvár- megye adóhátraléka f. évi aug. hó végével 3.580,591 korona 06 fillérre rúgott. Ez évben

l. 086,920 korona 41 fillér folyt be adóban, de az abszolutizmus alatt az adó annyira felgyülemlett, hogy e tekintélyes befizetés dacára is még mindig oly tetemes hátralék maradt fönn.

Mérsékelt áru szólóvesszó. Tudatjuk a szőlőbirtokos közönséggel, hogy a mérsékelt áru szőlőoltványok és vad alanyvesszők iránt benyújtandó kérvények beadási határideje f. évi október 31-ike. A kérvények az illető kerületi

m. kir. szőlőszeti felügyelőséghez cimzendők. A később benyújtott kérvények mint elkésettek, nem lesznek figyelembe vehetők. A mérsékelt áru szőlőoltványok és vesszők ára előreláthatólag a következő lesz: I. rendű szőlőoltvány 1000 drb 100 kor., II. rendű szőlőoltvány 1000 drb 40 kor., I. rendű alanyvessző 1000 drb 6 kor., II. rendű alany vessző 1000 drb 3 kor. Egy-egy szőlőbirtokos 4000 drb. oltványnál és 80000 drb alanyvesszőnél többet nem kaphat.

Kivándorlás. A múlt hó folyamán községünkből Amerikába szóló útlevélért folyamodtak: Gergely János és Sinf Katalin.

Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye szeptember 27-én, Szinérvár- váralján tartotta őszi rendes közgyűlését. Hel- meczy József újonnan választott gondnokot ez alkalommal iktatták be hivatalába. A letett eskü után Helmeczy elmondta székfoglalóját, mely különben tartalom tekintetében, még egyébként is ritkítja párját. Korszerű kérdéseket fejtegetett s oly biztos kézzel boncolta azokat, hogy a közgyűlés minden tagja lelkesen éljen- zett a beszéd nyomán fakadt érzelmek hatása alatt. Különös figyelmet érdemel azon óhajtása, hogy a szociális törekvések élére álljanak a papok s vezessék azt egészséges mederbe, mig káros utat nem tör magának. Felemlítette iskoláink anyagilag szomorú helyzetét. Magáévá tette a felekezeti tanítók jogos panaszát, mit a fizetés miatt hallattnak. Kijelentette Helmeczy, hogy mindent elkövet arra nézve, mikép felekezeti tanítóink az államiakkal mindenben egyenlő elbánásban s ellátásban részesüljenek. Ragaszkodik az 1848. XX. t.-c. bár fokozatos, de teljes végrehajtását z. A debreceni ref. egyetem ügyét minden erejével támogatja.

CSARNOK.

A kórhát.

őszi napnak bus sugára,

Hull a kórház ablakára,

Szomorúság kivül-belül,

Csak tengődnek egy sem enyhül.

Itt fekszem én lázgyötörve,

Testem, lelkem összetörtem,

Nincs, ki kínjaim enyhítse,

Nincs ki lelkem felderítse.

Barátaim mind elhagytak-,

Idegenek ápolgatnak,

Mindez hagyján, •

De még 6 is,

Hej, az egész világ hamis.

Ágyam mellett áll a doktor,

A nővérrel rólam mormol,

Nem segíthet itt semmisem,

Egyedül csak a nagy Isten.

Végre eljött, még nincs végem,

Hála néked nagy Istenem.

Piciny keze, a kezemben,

Nem halok meg, csak azért sem.

Rózsás ajka reám tapad,

Csillog-villog a sok ablak,

Ragyogva süt az őszi nap,

Temetésre harangoznak.

Bán Ferenc.

Kalandok a kupéban.

Mi aktuálisabb théma ilyenkor, mint az utazás ?

Mikor az erdőkben megmozdul az élet, a vízmosásos kövek alatt fölébrednek álmukból a bogarak s Öméltósága Ludvigh Gyula elnökigazgató ur komolyan foglalkozni kezd a vasúti menetrend megváltoztatásával, immár nálunk is mind sűrűbb csoportok állanak meg kíváncsian a bőrönd kereskedők kirakata előtt.

Szomjas pillantások tapadtak a gyönyörű kofferekre, a pompásan felszerelt necessaire- akra, amelyekben a kulturember minden szükséglete föltalálható. Az első nyitott fiakkerrel, mely a Belváros aszfaltján végigrobog, fölébrednek szivükben a téli álmukat alvó vágyakozások; első sorban az édes szomjúság, hogy idegen hotelek csillogóan tiszta rézágyaiban hajtsuk a fejünket pihenőre s néhány hetet a szállodai portások, liftes emberek, table d’hote termek, vasúti hálókocsik milieujében lebzseljünk át. Budapest a terhűnkre van, a szinlapokat katzenjammerrel olvassuk s a lóverseny-tipeket unottan dobjuk félre, Jövel ultramarin-kék tenger sirályként tovasuhanó vitorla, egyhangú hullámverés, mely sok hónap óta felgyülemlett neuraszténiánkat oly csodamódra kiöli a szervezetünkből . . .

Az ósdi magyar, aki hetven-nyolcvan éves koráig nem mozdult ki még egy napra sem a szülőfalujából, ma már ép oly anakronizmus, akár a bökvers, vagy a hősköltemény. Nemcsak a Riviéra van tele a tengerre kiruccant magyarokkal, hanem az éjféli nap országa is,

Á legkisebb faluban is akad immár egv- egy vagyonosabb család, melyeknek nyugalmát felzavarja a legelső tavaszi napsugár s mely apástul, anyástul bekvártélyozza magát a pirosbársony fülkébe, hogy Európa egy-egy távoli országán végig szaladjon.

Az a boldog idő, amikor külföldre került honfitársaink bátran megkritizálhatták magyarul a gyorsvonaton unatkozó idegent, végképpen megszűnt, mert gyakorta megesik, hogy a kockás sapkáju angol, (vagyis akit annak nézünk) zengzetes hazai nyelvünkön indít meg ellenünk egy alkalmi Iovagias ügyet. Magyarul még a portugál vasutakon se szabad rosszat mondanunk valakiről, mert megeshetik velünk, hogy egy békéscsabai ügyvéd ül szemben velünk, a vasúti kocsi pliisskanapéján. Én például soha sem felejtem el azt a bájos kalandomat, mely Róma és Nápoly közt, a csigamódra száguldó cele- rissiinó egy elsőosztályu kocsijában történt velem. Utisapkával a fejemen silabizáltam a Serao Matild úrnő napilapjában, amit valami közbeeső állomáson vettem csupán abból a célból, hogy unalmamban olasz nyelvgyakorlatokat végezzek. Magam voltam jó darabig, de egyszer csak valamelyik ötperces állomáson egy fiatal házaspár szállott be hozzám, egy rózsaarcu bájos asszonyka, akinek puha, selyem köpeny simult karcsú termetére s egy angolosan öltözött ifjú gentlemán, aki az oldalán szivaros tarsolyt hordott s egyébként is igen komolyan adta a világjártas globetrottert. Tiz mértföldnyiről meglehetett látni rajtuk, hogy nászutasok; nemcsak a pironkodó menyecskéről, hanem az udvariasan sürgő-forgó férjről is, aki a lehető legfölöslegesebb műveletekkel kész- ségeskedett az asszony körül; a zsebkendőjével leverte a port az ülésről, az ablakot kinyitotta meg becsukta, aztán egy felfújható gummi- vánkost tett a csillogó szemű kis perszona karja alá. Mikor végre annak rendje és módja szerint elhelyezkedtek, a fiatal asszony kiváncsi oldalpillantást vetett rám.

— Mit gondol - szólt az urához — miféle nemzetségbeli lehet az utitársnnk?

A férj is figyelmesen végigmért, egy kicsit habozva nézett franciásan hegyes szakállamra, de a kezembe levő Mattinó végkép meggyőzte arról, hogy a szakáll perfidül hazudik.- Hát nem látja, hogy olasz? Még a szemüvege is egészen tálján módra áll az orrán. Különben igen boldog lennék, ha az ördög elvinné a kupénkból . . .