Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
1906. szeptember 9. KŐVÁRVIDÉK 3 Az ország legsürgetőbb gazdasági kérdéséért a sajtónak szövetségbe állani és harcolni, az ő gazdasági erősbödését fogja jelenteni. Nyisson tért a sajtó a magyar kisiparnak, mely ennek fejében tudni fogja, hogy vele szemben mi legyen a követelése. A gyermekek büntetése. Valamint a háború gyakran elkerülhetetlen baj, úgy a nevelésben is, ha egyhébb eszközök hatás nélkül maradnak, erőszakos eszközöket kell, hogy alkalmazzunk. Valamint a háború elkerüléséhez legalkalmasabb a mindenkori készenlét és fegyverkezés, úgy a büntetések elkerüléséhez szükséges az egymás iránti bizalom s kell, hogy egymás iránti szeretet és megbecsülés képezze érintkezésünk alapját. Szem előtt kell tartanunk: 1. A nevelésben a büntetés nem vezeklés, 1 hanem eszköz a javuláshoz. Mihelyt a büntetést alkalmaztuk, az egymás közti barátságos jó } viszonynak újból utat kell törnünk. A büntetés keserű ír, melyet nem szabad használnunk, ha általa a beteg meggyógyulását nem reméljük. 2. Ha a cél büntetés nélkül is elérhető, úgy azt ne is alkalmazzuk és ha könnyebb büntetés is elégséges, úgy a nehéz alkalmazása okvetlen elvetendő. 3. A büntetés ne alkalmaztassák szenvedélyesen. Hisz gyermekeinkben csak a saját hibánkat, a magunk hiányait és balsorsát büntetjük. Ha kellő időt fordítunk a nevelésre és van elegendő hajlamunk és értelmünk gyermekeinkkel kellő módon foglalkozni, csakhamar meggyőződhetünk, hogy a legritkább esetekben szükségesa bünteJÉ? alkalmazása. Minden becsületes tapasztalhatta, hogy gyakran a büntetés alkalmazása után, önmagát Ítélhette szemrehányásokkal, mondván: a tanuló büntetését inkább ő maga érdemelte. Minél inkább neveljük önönmagunkat, annál kevésbbé lesz szükséges másokat fenyiteni. 4. A büntetésnek semmiesetre sem szabad káros hatással lennie a tanuló egészségére. Verés utján való büntetés — ha látszólag a legegyszerűbb, a legkönnyebb büntetés is, — már csak az egészség veszélyeztetése miatti félelemből elvetendő, amellett nevelőre és tanulóra nézve egyaránt megszégyenítő. A leg- I egyszerűbb büntetés az arculütés, a legelvöten- I dőbb, mert általa már gyakrabban a dobhártya meghasitása avagy a hallásszervek jelentékeny megzavarása következett be. Epúgy teljesen mellőzendők egyébb kegyetlen büntetések mint: bezárás, sötét áristom stb. Az igaz nevelő kell, hogy törvénynyé emelje, a legenyhébb büntető eszközökkel való beérést. 5. Schulce német neveléstana szerint háromféle büntetést különböztetünk meg: I. rendbüntetés; II. természetes büntetés; III. erkölcsi büntetés. I. A rendbüntetéshez tartoznak: a) parancs (intés); b) valaminek megvonásával való büntetés; c) szabadság büntetés; d) testi megfe- nyítés; e) kizáratás, kiegészítve a felügyelet állítás által. II. A természetes büntetéshez sorozzuk: az oktalan eljárás és cselekedet káros következményeinek élő szóval való ecsetelését intés formájában. III. Erkölcsi büntetések sorába tartoznak: a) erkölcsi mondások; b) erkölcsi megrovás; c) nyilvános megszégyenítés. Az intés (parancs) a rendbüntetések között a legenyhébb, azonban azáltal, hogy nem négyszem között, hanem tanuk előtt, iskolában pl. az egész osztály előtt, avagy mi több ha szükséges az egész tantestület jelenlétében alkalmazzuk, már is több fokkal súlyosbítható! Valaminek megvonásával járó büntetés, pl. megvonjuk a kedvenc ételét a büntetendőnek, eltiltjuk a sétálástól, a színház- vagy cirkuszba meneteltől, azáltal súlyosbítható leginkább, ha épp az időben mást vagy másokat a felsorolt élvezetek egyikében részesítjük. A szabadság megvonása szintén több fokra és osztályra osztható ha azt a bűn nagyságához avagy a tanuló egyéniségéhez mérten súlyosbítani óhajtjuk; irányul erre a fentebb mondottak szolgálhatnak. A testi megfenyités tőlem, elátkozom az asszonyokat, kik rád tekintenek, a hivatásodat, mely megrabol tőlem, a barátokat, kik meglopják a percet, mely engem illet. Ha mellettem vagy reszketek a félelemtől, hogy ismét el kell válnunk. Nincs egy nyugodt pillanatom, életem csupa féltés, aggodalom, hogy megcsalsz, elveszítelek. Irigylem az embereket, kikkel beszélsz, kikre rátekintesz és hogy enyémnek egészen enyémnek mondhatlak, nem cserélnék az Istennel sem. Minden gondolatom, érzésem, vágyam, ábrándom, reményem, hitem te vagy. Éjjel rólad álmodom, nappal rólad gondolkodom. Te és mindég csak te! A mint egy kis idő múlva magához tért a beteg, elfonyadt asszony, ismét a férfit kereste. Szorosan magához ölelte annak fakó, beesett arcát, ajkára szorította vékony ajkait és forró csókjaival belélehelte elroncsolt tüdejének halált hozó mérgét. A férfi szótlanul tűrte, sőt elősegítette a szerelmes asszony gyilkos munkáját és mohón szívta magába az emésztő iszonyú kórt, a borzalmas halált. Barcsy átlátta a szerelmes asszony szándékát és nem bánta. Oly semmi volt már neki az egész élete. Azt a nőt nem szeretheti többé, nem ragadhatja vissza a halál torkából, miért élne akkor ő. Ez egy volt a földön amiért érdemes volt élni, küzdeni, meghalni. Most már ez sem lesz többé. És kívánta, sóvárogta a halált, de ez csak nem jött. Néha felorditott fájdalmában, kétségbeesésében, hogy az Isten ily kegyetlen. Az a csodás asszony, aminő nem lesz többé a világon, az a haláltusát vívja, mig ő hűtlenül engedi elpusztulni, megsemmisülni és nem tudja a sírba, a másvilágra is követni. Mert Barcsy lelkében élt az a meggyőződés, hogy az ilyen szerelem nem érhet véget a földön, ennek még folytatása van a túlvilágon az örökké tartó. Majd elfogta az őrület. Félt, hogy az ő szerelmes szép szőke asszonya ott tulnan meg fogja csalni, ha nem megy vele. De nem mehet. Mindegy, nem hagyja el az asszonyt. És felorditott : — Lili, egyetlen Lili! ne hagyj el, vigy magaddal, könyörgöm, én, aki téged szeretni fog időtlen időkig, aki megőrül tenélküled. Lili! Lili! És Lili eszmélni kezdett. De látszott, hogy ez már kialvó lelkének utolsó fellobbanása, bűbájos hattyúdala. Csak vontatottan, kínlódva, fuldokolva rebegett. — Simulj hozzám egészen közel. Látod még most is csak téged akar a te szerelmes Lilid, mikor már félig a túlvilágon vagyok, mikor már nem érzek semmi mást, csak a szivemben nagy, félelmetes szerelmet. Már itt belül sem fáj semmi, csak a szerelem él még bennem, ez élteti még a lelkemet ... De mégis, fáj valami, iszonyúan fáj, hogy jajgatni szeretnék és nem bírok . . . Fáj, hogy te itt maradsz annyi könnyelmű szép asszony között, kik százszorta szebbek nálamnál. De ugye nem fogod őket szeretni, csak mindig engem és kívülem senki mást e világon . . . Oh, mondd ezt, oly édes igy meg- hallni. Mert én érted halok meg, mivel nagyon szerettelek . . . Jöjj, csókolj meg, szivd magadba az én szerelmes lelkemet és mindig csak rám fogsz gondolni .... így .... igy . . . . szivd .... jobban .... oly jól esik tudni, hogy benned van a lelkem .... nem váratsz soká magadra . . . jöjj . . . És ágy tövében egy roskadt férfi zokogott. R. Mimi. ellenkezik a nevelés terén levő humánus felfogásunkkal és elveinkkel. A kizáratás az iskolából a rendbüntetések legnehezebbike, ehhez csak a legeslegritkább esetekben és különös körülmények között foghatunk, szem előtt tartva, hogy az, a gyermek avagy ifjú egész életére kihat. A második főcsoport: a természetes úgynevezett észszerű büntetések magában a természetben nyerik a megokulásukat. Az a természetes célszerűség ama természeti törvény, mely szerint minden oknak megvan az okozata, uralja az ember életét is. Ha például meggondolatlanul cselekszem, ennek szükséges következményekép káros eredményem lesz és épúgy megfordítva. Saját kárán tanul az ember, mondja a példaszó. A gyermek mely megégette az ujját, félni fog a fűztől. Egy példa lesz leginkább hivatva a természetes — észszerű - büntetést a szem elé vezetni. Egy leányka ha 4 órakor sétálni akarunk menni, soha nincs kellő időben öltözködésével készen; elfogunk menni nélküle. A legközelebbi eset alkalmával már alig fog váratni magára és kellő időben elkészül. Egy másik példa: A tanító midőn erre idő van ezt mondja osztályában: „Jöjjetek el ma délután 2 órakor kimegyünk a faiskolába, kiválasztunk kis alkalmas fácskákat, elhozzuk ide az iskola udvarára, ahol azokat újból elültetni fogjuk; azonban te lustabőr, aki még az iskolai feladatokat is hanyag vagy megcsinálni; rólad mit sem akarok tudni; a te segítséged nem kell, te otthon maradhatsz. így büntet a szeretet. A harmadik főcsoport az erkölcsi büntetéseket foglalja magában. Akkor kell, hogy alkalmazzuk, ha az erkölcs ellen történik vétség; ha pl. a tanuló hazudott, csalt vagy lopott, ha cselszövő, gyáva vagy kegyetlen volt. Az erkölcsi büntetés legenyhébb formája az elkövetett bűnnek lélektani tárgyalása. Nagyobb hatású második fok az erkölcsi megrovás, melyben a gyermeket négyszemközt — tanuk nélkül — részesítjük. Hang forma és tartalmára nézve nagyban különbözik az egyszerű Ízléstől. Ezáltal röviden és erélyesen megrójuk a rendetlenséget, rövid utalással a megszegett parancsra, azonban minden további indokolás és erkölcsi megokolás nélkül. Az erkölcsi megrovás által ellenben nemcsak büntetünk de egyúttal kell, hogy oktassunk is; kell, hogy a megrovás a gyermek kedélyét, annak egész benső valóját megrendítse és a megbánásra a javulásra indítsa. Újból meg kell jegyeznünk, hogy a verés, akár kézzel, bottal vagy vesszővel alkalmaztassák ez akár felháborodás vagy szenvedély közepette azonnal a tett után, akár nyugodtan, később órákkal vagy napokkal az elkövetett bűn után, a modern nevelésből teljesen kizárandó. Montaigne hires bölcsész már 300 év előtt a következőket irta: „Egy gyöngéd lélek nevelésében, ha szabadságra, becsületre akarjuk azt szoktatni, mellőzzünk minden erőszakoskodást.“ A tulszigoruságban, az erőszakban mindig valami rabszolgai megaláztatás van és azt tartom, hogy az ami észszel, okossággal és ügyességgel el nem érhető, erőszak által, még kevésbbé érhető el. A bot alkalmazásától más eredményt eddig alig láttam, mint, hogy a kedélyt még alattomosabbá és makacsabbá tegye. Pedagógus. HÍREK. Szeptember 8. Személyi hírek. Dr. Olsavszky Viktor kórházi igazgató lapunk főszerkesztője üdülés végett Karlsbádba utazott. - Nagy Gábor pénzügyi titkár hivatalos ügyek elintézése véget községünkben időzött.
