Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
1906. január 28. KOVARVIDEK 5 A szenvedély szemében lángra lobban, Tréfás beszédre nyílnak ajkai; Enyelg a leánynyal s szinte önfeledten El-elmerül e kedves szép szemekben S olyan csodásak lelke álmai .. . Majd gondtalan, sokáig elcsevegnek, Nevetnek apró semmi dolgokon, A perezek, órák észrevétlen mennek, Elégedettség ül az arczokon! Apáthy bácsi — megrögzött hibája — Keresni indul, merre a pipája ? (A háziasszony asztalt bont elébb) S a társaság — elől Ödön s a lányka — A kertbe indul, megszokott sétára S a tornácról ki a szabadba lép! Ott künn nyugalmas, méla őszi éj van, Felhők között bujkál a holdvilág, Álomra hajtá kis fejét aléltan, A bokrok alján nyilló vadvirág! .. . Az éjji bogár búgva száll a légben, Virágok lelke árad szét az éjben, A rónaságből pásztortűz ragyog. S betöltve mindent titkos mély varázszsal, Az őszi égről halvány lobbanással Futnak alá a hulló csillagok! A holdfényben ragyognak a virágok, Kelyhűkben égi harmatcsepp remeg, A látomány megbúvóié Kovácsot, Gyönyörködött a pompás kép felett!.. . *E kertnek nincsen messze földöli párja!*- Szólott az ifjú lelkesen megállva, .Szíva a rózsák elszálló illatát; De hogy Piroska két szemébe nézett, Elhagyta őt a bűbájos igézet. Egy halk sóhajra nyitva aj álcát! . .. A szive, lelke telve érzelemmel, Szemébe könny szivárog csendesen, Egész zavart, a lányra nézni nem mer, Nem az, ki volt, még a beszéde sem ! — A hangja reszket, sokszor majd ledobban Lábuk alatt száraz fagaly ha roppan, Megijjed, hogyha ráhull egy levél, Fejét lehajtva, szótlan jár az utón, Mereng a lelke egy virágos múlton, S jövőjétől — ki tudja mért — de fél! .. . A sóhajtásra megrezdült a lányka, Majd felkacagott hosszan, kedvesen, A séta közben elmélyedt magába, — «Miért búsul ? — csicsergett édesen, — Oh látja nékem mindig jó a kedvem, A bánatot, bút soha sem szerettem!... Nem is volt még rá hál’ Isten okom /“- S midőn Ödön szemében könnyet látott, Komoly lett ő is, csendesen megállóit: „Csak nem veszi, amit mondtam zokon?* „Dehogy, dehogy ! — felelt az ifjú rája — Ha összeszidna, sem neheztelek, Haraggal nézni nem tudnék magára, Más az, mi elbusitja telkemet I« . . .- S hogy több hitelt adhasson a szavának, Mókázott még soká a kis leánynak, Ki látva ezt, csak újra felderült. . . Fehér pad állt a vén diófa árnyán, Az őszi lombok ráperegtek sárgán, Piroska arra tartott és leült!. .. Ödön követte, mellé ült a lánynak, Aztán csevegtek, hosszasan, soká, S a lányka szólt: „Mi oka van bújának, Kiváncsivá tett higyje el reá.* — A házastársak elmaradtak messze, Apáthy rózsafáit nézegette, Szerette őket, mint a gyermekét, S a halvány, holdsugáros esthomátyba, Együtt -maradt a két gyermek magára, S Ödön Piroskához ekép' beszélt: „Miért búsultam ? - most már jó a kedvem - Nohát bevallom, hogyha kérdezi!“ . . . — De meggondolta már a másik percben: Piroska gyermek, még zokon veszi . . . Aztán ki tudja?. .. eh! miért is szólna, Nagyon korán van még beszélni róla, Piroska még soká lesz nagy leány; Inkább kitért hát biztosan, merészen: „Ott járt a lelkem messze, más vidéken, Hol felneveltek jó apám, anyám ! (Folyt, köv.) Szalon. A hét legfrissebb intim pletykái. — Itt voltál 14-én? Hallottad X-nét? No hát annyira magasztalni valakit - — mégis lelkem — hidd el egy kicsit sok ! — Eötvösnéről van szó ! ? — Igen ! — Mit? . . . Talán nem érdemli meg? Többet érdemel ! Mert mondjátok csak: nem minden nemes mozgalom élén „6“ áll ? . . . Áldott lélek, kinek időtöltését — örömét a jótékonyság gyakorlása képezi . . . Somkut szegényeinek igazi anyja ! Szegényeink még porát is áldhatják azon szép erényéért, melylyel a bizalommal hozzá fordulóknak nemcsak lelki vigaszt — de segélyt is ad . . . Hány óvodás — iskolás gyermeket ruháztak már az „ő“ gyűjtéséből fel ? Hány szegénynek törölte „ő“ már le könnyét ? S éppen ilyen a férje is ! . . . — Bánom is, hogy szóltam. — Ne félj — nem mondom meg! De még ha meg is mondanám! ? Nem adnak ők az ilyenekre semmit! Dicső lelkeiket az ilyen beszédek röptűkben nem akadályozzák — emelkedésükben nem gátolják! Ők haladnak — kijelölt útjukon . . . — Csakugyan nekünk is kellene már valamit tennünk! Vagyunk itt — asszonyok szépen . . . Álljunk össze ! Alakítsunk egy bizottságot! Ez a bizottság aztán karoljon fel minden nemes eszmét . . . — Á! — Szervusz! — Hát Y-né nem jön ? — Jön — de tudod csak később; ha sötétedni kezd . . . Hisz még az előadó sincs itt! ? Te! tudod mit ? — küldj értök! — Jó - jó ! Csak előbb ülj le! — Na - éppen jönnek is . . . gyertek, gyertek — már küldeni is akartam értetek... — Azt hiszem most már mind itt vagyunk! ? El is mondom röviden mit akarok . . . Egy karton bált szeretnék rendezni. — Te! . . . Nagyszerű ! — Táncolunk! . . . — Éljen Eötvösnél — Éljen ! — Nos mit szóltok hozzá ? Sikerülne ? — Már, hogyne sikerülne ! ? Ha te csinálod — sikerülnie kell! — S aztán mikor lenne ? — Harmadikán vagy 10-én. — Csak — mentői előbb ! — S aztán milyen szinü lenne a karton? — Az mellékes! — Legyen kék, fehér babbal — az szőkének, barnának egyaránt jól áll . . . — Helyes ! Lehet. — Mily kedves meglepetés . . . — Z-né; az ő mosolygó szemével — jóságos arcával - szerető, igaz szivével . . . — Foglalj helyet! — Meddig még köztünk? — Bizony csak holnaputánig . . . „Ne menj el — maradj itt Meglátod, hogy jobb lesz itt“. — Ha lehetne ! ? Nem is kérdem, hogy vagytok! ? Látom — jól! Mi újság! — Közigazgatási bál készül . . . — Közigazgatási bál ? — Még pedig — fényes! Vagy Bunkó, vagy Fátyol fog muzsikálni . . . — Na? — Ilyen még nem volt Somkuton!? — Egyszerű karton ruhában fogunk megjelenni . . . Lesz táncrend, virág — lesz minden! Látod még te is bejöhetnél!? Hisz neked olyan jó urad van ! ? — Ha csak lehet . . . — Igen! . . . Asszonyok ! Megyek — Zs-ra. Ki jön velem? Jön az öreg is! — Akkor mind ! . . . m — Hét óra ? Te — kikapok ! — Hát én ! — No s aztán asszonyok mutassátok meg mit tudtok! — Jó - jó! — Pá — cicám! Te is jösz ? Talán te még maradhatnál . . . — Dehogy! — Na — szervusz! — Isten veletek! Szerkesztői üzenetek. (Kézirata a at nem adunk vissza.) Nagys. P. I-né úrnőnek Mármarossziget. A lap ügyében intézkedtem. Üdv és kézcsók ! Sz. S. I. Sárosmagyarberkesz. Az Ígért dolgot várjuk. R. M. Szatmár. A cime „Az elmaradt légyott“; legközelebb közölni fogjuk. Az említett bálra készülni kell, tessék csak elolvasni jelen számunkban a „Szalont“ milyen remek mulatság lesz. Mentsen ki édes mamája előtt nem búcsúzhattam, okát megtudhatja H. H. divat- üzletében. I. H. A dolog rendben van. R. A. Kérdésére csak jövő számunkban adhatunk bővebb felvilágosítást. Türelem. Főmunkatárs: ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. A hires Angyal készítmények: AngyaUköszvényszesz (egy üveg elhasználása után biztos hatás) üvegje 2 kor. — Angyal=kenőcs (bőrviszketeg, bőrkiütés ellen) tégelye 3 kor. — Angyal=fagyszesz (fagydaganatok ellen) üvegje 2 kor. Számtalan hálalevél. — Raktár Ausztria-Magyarország részére az egyedüli készítő: gyógyszertár, riatvan"ban. - Postai szétküldés naponta 1
