Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
2. KŐVÁR VIDÉK 1906. augusztus 26. A napi ápolási költségeket 1 K 36 fillérben állapította meg. A vásárvám bérbeadására vonatkozó feltételeket is megállapította a közgyűlés. A bérleti időt hat évben állapította meg. Az árverés megtartására a f. évi szeptember 30. napját tűzte ki és árverés közzétételével és megtartásával a községi elöljáróságot bízta meg. Tudomásul vette a kórházi bizottság értesítését, hogy a kórházi 1906. évi költségvetés a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyatott és hogy a belügyminiszter a napi ápolási dijak számát 1 K 14 fillérben állapította meg. A m. kir. belügyminiszter leiratának megfelelően a kórházi alapszabály 12. és 26. §-ait a kórházi igazgató és kórházi orvos kinevezésére vonatkozólag módosította akként, hogy a kórházi igazgatót és a kórházi orvost a községi közegészségi bizottság véleményezése alapján az alispán nevezi ki. Azon kitétel tehát, hogy a járási orvos, ezen állásra történt kineveztetésével egyszersmind kórházi igazgatóvá — a nagysomkuti körorvos pedig azzá történő megválasztásával, kórházi orvossá lesz a belügyminiszter leirata alapján törültetett a szabályrendeletből. Ezután vette tárgyalás alá a tárgy- sorozatban ugyan fel nem vett, de a közgyűlést megelőzőleg 24 órával beérkezett községi 1906. évi pótköltségvetését. Az előterjesztett költségvetés szerint köteles a község a Fehérszék —pribékfalvi vicinális ut a f. évben összesen 2827 K 70 fillérrel hozzájárulni. Ezen mányozni, az nem talál valami túlzott gyönyörűséget a nagy komor épületek nézésében. Lipcse egyébként elénk forgalmi centruma Németország déli részének, könyv- és szőrmeáru piaca most is világhírű. Bízvást mondhatni, hogy Lipcse a szűcsök Mekkája, idehozzák a világ minden részéből a kidolgozott szőrmeáruk javát, s viszont innen viszik el azokat a világ minden tájékára. Innen Berlinbe vitt az utam, a világ negyedik városába. Közel három millió lakosa van Berlinnek, amely már minden izében világváros. Ami legelsődben is feltűnt nekem, az Berlin óriás idegenforgalma, amelyre egyébként a német városokban nagy súlyt helyeznek. Minden pályaudvaron nagy idegenforgalmi irodák vannak, ahol az idegent minden elképzelhető felvilágosítással és instrukcióval látják el. Gyönyörű kiállítású könyveket, füzeteket kap itt az ember ingyen, melyek a város nevezetességeit és látnivalóit ismertetik. Hogy mennyire be van rendezve az idegenforgalom számára pl. Berlin, azt mi sem bizonyítja jobban mint a droske kocsisok és automobil soffőrök mesés tájékozottsága, Berlin látnivalóiról. Berlinben ugyanis nincsenek kétfogatu bérkocsik, hanem csak taxeméteres droskék és automobilbérkocsik. Budapesten csak most kezd szóba kerülni az automobil bérkocsik kérdése s érthető izgatottságot kelt a bérkocsisok és bérkocsitulajdonosok között. Berlinben ellenben már ötszáz automobil áll a nagyközönség rendelkezésére. Úgy a soffőrök, mint a droske kocsisok oly inteligensen tudják elmagyarázni Berlin minden nevezetes helyének történetét, az egyes szobrok jelentőségét, hogy azt Bädeckerben sem olvashatjuk kimerítőbben. Berlinben és a nagy városokban úgy látszik iskolát tartanak fenn a soffőrök és kocsisok számára, melyekben ezen ismeretekre kioktatják őket. Nagy szükség lenne erre Budapesten is. Érdekes az is, hogy összeg fedezésére utalta ki a közgyűlés az 1906. évi költségvetésben vicinális utakra felvett 1200 koronát, mely összeg levonása után maradt még fedezetlen összesen 1627 K 70 f. A Csőit —jóházi vicinális útra f. évi hozzájárulási szükséglet 1324 K 40 f. Mutatkozik fedezetlen 2952 K 10 f. A fedezetlen összeg fedezésére az 1906. évben előirt összes | egyenes állami adók után kivetendő 11 % pótadó fog szolgálni. Ezek szerint a f. évi pótadó a már megállapított 41 %-al együtt 52 % lesz. A községi közös temető bekerítésére 700 koronát szavazott meg a közgyűlés és pedig azon utasítást adva a községi elöljáróságnak, hogy az alkalmazandó drót kerítés mellé élő sövényt ültessen. A végrehajtandó munkálatokat árlejtés utján adja át vállalkozónak. Ezen kívül még több kisebb ügyet tárgyalt le a közgyűlés. Mit nevezünk valódi műveltségnek.*) — Irta: Szitnyal Elek gimn. tanár. A műveltség szót a nagy közönség sokféle értelemben veszi. Majdnem mindenki, a ki másnál valamivel többet tud, magát műveltnek szereti tartani és azokat, a kik másnál kevesebbet tudnak, műveletleneknek tekinteni. Sokan azt hiszik, hogy ha bizonyos ismeretkörben jártasságuk van, vagy ha sok mindenféle dologhoz tudnak hozzá szólani, ha külső *) Rendkívül nagy örömmel tesszük közzé ezen cikket lapunkban Szitnyai Elek budapesti főgimnáziumi tanár és a magyar filozófiai társaság tikárának szerző szives engedelmével. E cikk a „Tanulmányok“ cimü müvéből van átvéve, melynek legközelebb jelent meg — a Franklin-társulatnál - második kiadása. az automobilok, mint a droskék taxamétere; nemcsak óraszámra, hanem kilométerszámra is be van osztva és a tarifa megállapítva. Berlin legimpozánsabb látnivalója a Sie- gesalló az ő cirka 50 szebbnél szebb szobrával. Imponál az Unter de Linden, A Friedrich-strasse, a Leipziger-strasse. Olyan látnivalója nincs Berlinnek, amely éppen szenzációsan tudna hatni a budapesti emberre. Ami nagy alkotás Berlinben van, az mind nagyobbára az utóbbi évtizedekben létesült. Ebből fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen rohamosan fejlődik ez a város. Naponta ötven - hatvanezer külföldi fordul meg itt, ami rengeteg jövedelmet jelent Berlin szállodáinak és vendéglőinek és kereskedőinek is. A nyári szezonban is élénk színházi élet van a németek fővárosában, az Apolló és Met- ropol színházakban estéről-estére zsúfolt nézőtér előtt játszanak. Megnéztem Berlinnek egyik Páristól kölcsönvett érdekességét; a Cabarettet is. A Ca- barett előadás nemcsak, hogy nem tetszett, de bízvást konstatálhatom, hogy a budapesti Brett- linél semmivel sem különb. A berliniek Páristól csak a Cabarett külsőségeit sajátították el, de szellemébe hatolni nem tudtak. Berlinből Hamburgba utaztam. Európa ezen legnagyobb kikötőjével, mindenképen im- j ponál az idegennek. Nemcsak kikötőjével, amelynél nagyobb és rendezettebb nincs a világon, de nagyságával és monumentális építkezéseivel is. Feledhetetlen lesz előttem a látvány melyet a kikötő nyújtott. Száz és száz oceánjáró kolosszus himbálódzik a nehéz, sötétzöld vizen, apró gőzösök és csolnakok raja hemzseg körü- löttök. A rakparton a világ minden nemzetiségű népe hömpölyög, tolakodik, lármáz tarka összevisszaságban. Magyar parasztokat is láttam. Amerikába igyekeztek. Rongyosak voltak és szomorúak. Össze szorult a szivem. Egy sebes modoruk kifogástalan, már müveiteknek nevezhetők. A valódi műveltségnek azonban sokkal magasabb követelményei vannak. A valódi műveltség alatt a léleknek harmonikus kiképzettségét értjük, az az oly kiképzettségét, mely először elegendő általános ismeretekben, másodszor elegendő aesthetikai és erkölcsi érzel“ mekben, tehát minden szép, igaz és jó iránt tanúsítandó meleg érdeklődésbe n harmadszor elvek által vezérelt akaratban, vagyis következetes jellemben és negyedszer ezen belső tulajdonoknak megfelelő külsőben, tehát modorban, öltözetben nyilvánul; benső alatt a lelket, külső alatt az egyéneknek megjelenését, másoké- kai való érintkezését értvén. A műveltség első kelléke gyanánt I általános ismereteket kívánunk; ez annyit jelent, hogy a müveit ember a különböző tudományoknak legalább főtörvényeit és alapvonalát ismerje, tehát legalább is annyit tudjon, a mennyit egy közép iskola a különböző tudományok köréből nyújtani szokott. Ez ismeretek inkább általánosok, a legfőbb törvényekre vonatkoznak. Nem kívánhatjuk tehát a müveit embertől, hogy minden tudományban szakember legyen ; elég, ha egyben az s a többiek köréből legalább általános ismeretei vannak. A második kellék, hogy a müveit embernek megfelelő aesthetikai és erkölcsi érzelmei legyenek. — Legyen tehát nemesen érző szive, tudja megérezni a szépet, bárhol nyilatkozzék is, akár a tudományban, akár a művészetben, akár az életben, vagy az emberi társadalomban. Nem kívánjuk, hogy művész legyen; de igen, hogy a megjelenő szépet érezni és méltányolni tudja. — A müveit ember erkölcsi érzelmeitől azt kívánjuk, hogy embertársainak örömei és fájdalmai iránt kellő részvétet tanúsítson; szeresse, beparti gőzös két óra hosszat kalandozik az Elbán mig az ember minden látnivalót megtekint. Maga a város amilyen régi, olyan élénk és forgalmas. Legközelebbi állomásom Amsterdám volt, a hollandusoknak gyémánt köszörüléséről hires fővárosa. Érdekes, forgalmas kikötő város. A hollandusok barátságos, bár kissé szögletes emberek, akik a külföldit nagyon megbecsülik. A nagy meleg, rossz étel és ital hamarosan Belgium fővárosába, Brüszelbe kergetett s megnézvén annak nevezetességeit, a gyorsvonat Ostendébe röpített. Állítólag pihenni jöttem volna ezen világhírű fürdőhelyre, azonban pihenésről alig lehet szó. A világi hiú örömök vására ez a hely, csupa külsőség és pompázás minden, mintha az emberek nemannyira egészségük helyreáli- tása céljából jönnének ide, hanem azért, hogy lássanak és láttassanak. Annyi a fürdővendég, hogy órahosszant kell a tengerpart fövényében ácsorogni, mig az ember egy fürdőkabinhoz jut. Urak és hölgyek együtt íürdőznek, és a hullámokban meleg a flörtelés. Sok hölgy fürdés közben kalapot, cipőt, harisnyát, a derekat és lábakat befödő úszókosztümöt és fűzőt is visel. Konstatálhatom, hogy ezek a legszemérmesebb ruházatú hölgyek a legkacérabbak. Ostende sokat nyújt, de egyúttal Európa legdrágább fürdőhelye is. Világhírű játékbankja is van, amelyben kora reggeltől késő estig folyik a baccarat és a roulette s érdekes hogy a hölgyek sokkal intenzivebben hódolnak a játékszenvedélynek, mint az urak. Osztendében való tartózkodásom alatt vendégszerepeit ott Carusó, a tenoristák királya, akit tizenötezer főnyi közönség halga- tott. A világ legszebb és legnagyobb Cour- szalonjában. A íemek hangú művész egy estére csekély tízezer frank tiszteletdijat kapott.
