Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
6 KŐVARVIDEK 1_906. augusztus 19. óráig. Mert a peronosporát korántsem öltük ki a levélből. Néhány nap múlva ugyanis ha nedves, nyirkos idő jár, azt látjuk, hogy a levélen egészen átütött elszáradt barna foltok zsélén, meg másutt is, újból kiüt a fehér kivirágzás, eleinte apró fehér pontocskák jelennek meg, később pedig cukorporhoz vagy örlött sóhoz hasonló, fehér foltokká verődnek. Vagyis a peronospora megújult s megint kihajtott, mert a levélben rejtőző penész-szálait nem ölhettük meg, a levél belsejéhez nem férkőzhetvén hozzá semmiképen. Ha pedig valami módon mégis bejutna védekező szerünk, az a levél belső részeit is bántaná s igy sem járnánk jobban. Ez aztán egy csapásra megmagyarázza azt, hogy tartós néuVéS időjáráskor1 miért oly nehéz a peronosporát legyőzni, mert az igy is folytonosan megújulhat mindaddig, mig a levelet egészen el nem pusztította. A betegség csak akkor fordul jobbra, mikor állandó száraz idő áll be, mert ekkor szaporító csirái bajosan kelnek ki s igy nem is okoznak nagyobb mérvű újabb fertőzéseket. A peronospora megfigyeléseim szerint a levélnyelét is megtámadja, s itt sárgás-barna csíkokhoz hasonló varas sebek keletkeznek. A levélnyeléből aztán belenő a levélbe. Azt is tapasztaltam, hogy a levélnyelén való fertőzés egyáltalán megelőzheti a levelek megbetegedését, vagyis némelykor itt a levélnyelén jelentkezik legelőször. A peronosporás levelek ha csak ritkán ragyásak, még zöldek maradnak, de ha nagyon foltosak, elszáradnak, hamar tönkre mennek s korán lehullnak. Fajták szerint a levél sokszor nyeléről leválik, s a kopasz hajtáson csak a csupasz levélnyelek maradnak. Ezért hívják németül „lombhullasztó“ betegségnek. A hajtások igy szinte lefosztatnak, a fürtök csupaszon maradnak, tápláló s a napfénytől árnyékoló leveleik hiányában elsatnyulnak, vessző, fürt rosszul érik. A peronospora egész nyáron, sőt késő őszig pusztítja a leveleket. S rossz hatása még a boron is megérzik, a bor nagyon könnyen törik, mert túlságosan sok fehérjét tartalmaz, hig lesz, romlandó, zamatját veszti. A peronospora a teljesen kifejlődött leveleket kevésbbé kedveli. így különösen a nyár végén, ősz felé az idős levelek fonákján nem hajt fehér szálas, szöszös foltokat, hanem az ily leveleken a fonákjukon is apró, sárga-rozsda- szinü foltok jelennek meg, olyan a levél, mint valami szőnyeg-minta. Ilyenkor a levél belsejében a peronospora a téli szaporító szerveket termi. Az ilyen levelek nagyon is veszedelmesek, mert a földben elrothadva belőlük tavasszal kihullanak a kitelelt téli spórák s a szőlőt aztán ezek is fertőzik. A peronosporát a leveleken igen gyakori „nemezbetegséggel“ szokták összecserélni. Ez már korán tavasszal mutatkozik az első leveleken s a levél fonákján fehér szöszös tömött, ujjunkkal könnyen szét nem dörzsölhető foltjai hamar pirosas színűek lesznek, majd megbar- nulnak. Fontos különbség még az, hogy fonákján levő szöszös folt felett a levél színe mindig párnásan, szinte hólyagosán kidomborodik. Ezt a betegséget egy apró állatka, a Phytoptus Vitis nevű atka szúrása idézi elő. S vele jár az, hogy a szőlő hajtásai eltörpülnek, rövidekké válnak, ha a betegség nagyon elhatalmasodik. (Folytatjuk.) CSARNOK. Az éhség. A szép asszony felfutott a körúti ház lépcsőjén. Az arca ki csattant a láz pírjától, a kezében remegett a gyöngyház fogantyuju csipkés ernyő, a tornyosra fésült és ezüst abroncscsal összeszoritott aranyszőke haja kiszabadult a fehértollas tavaszi kalapja alól, a lábai belegabalyodtak a suhogó, fodros selyemszoknyába, szóval a szép asszony izgatott volt. Mire fölért a harmadik emeletre, úgy kifáradt és eltikkadt a sietéstől, hogy a legfelső lépcsőfokon egy pillanatra megkellett pihennie, hogy tovább mehessen. Keztyüs keze idegesen kereste meg a lépcsőházra nyiló szárnyas ajtó csengetyü-gombját és megnyomta. Az ajtó hirtelen kinyílt és a szép asszony valósággal a nyakába esett a homályos előszobában álló magas, feketehaju halovány férfinak: — Te édes, te drága! A halovány férfi, akinek arca mintha fehér márványba lett volna vésve az asszony kezéből kivette azt a kis csomagot, a mit az magával hozott, azután gyöngéden az asszony karja alá dugta a karját és bevezette egy zöld szövetű nehéz függönyökkel elsetétitett szobában. Mikor beléptek az asszony fellélekzelve dobta le fejéről kalapját az ezüst abroncsot az asztalra dobta, mitől tornyos haja aranycsikok- ban hullott le a vállára, a keztyüit idegesen húzta le és lázas kezével elsimította a férfi homlokáról a ráomló fényes fekete fürtöket : — Milyen régóta nem láttalak! — sóhajtotta az asszony elérzékenyülten — Oh, milyen regért , , , t A férfi nevetett. — Tegnap dél óta — Úgy van, úgy van! — mondotta sietve az asszony. - De nekem az egy örökkévalóság. Hát neked? - tette hozzá hirtelen kacéran. A férfi felelet helyett karjaiba fogta az asszonyt és megcsókolta. Bebújtak a nagy bőrdiván szögletébe és diskuráltak. Az asszony beszélt többet. Gyors lélekzetvétellel, szinte mámomorosan ejtette ki ■ a szavakat, mintha boldogság volna minden egyek szó amit ennek az imádott férfinek mondhat. — Hát referálok, édes. Semmisem történt tegnap óta. Délután kocsiztunk a Stefania-uton. Csak az uram nélkül, neki dolga volt. A gyerekek és a kisasszony volt velem. Este az Operában Anthes énekelt, odamentünk. Aztán semmi. Éjjel rólad álmodtam. Ma délelőtt a gyerekekkel foglalkoztam és elmentem hazulról azzal, hogy bevásárolok és cukorsüteményt viszek nekik. Igaz édesem. Hová tetted azt a kis csomagot, amit magammal hoztam ? Abban vannak a cukorsütemények. Hát látod drágám, olyan az egyik napom mint a másik. Oh, be unalmas! Örökkévalóság, örökkévalóság. Csak most, most vagyok boldog! Jaj, beli boldog! A szép asszony túláradó érzésében átölelte a férfi nyakát és duruzsult-pusmogott a fülébe. Hanem a férfi szórakozott volt. Mialatt az asszony beszélt, az arcán földszinü árnyak futottak át és a szeme csillogásán zöldes fény bujkált. Valami lázas tapadó verejték ütötte ki a homlokát, a kezét az egész testét. Az ujjai szinte egymáshoz ragadtak s a nyelve a ki- szikadt nyelve éhesen tapadt oda a szájpadláshoz. A férfi éhes volt, pokoliasan éhes. Két nap óta nem evett semmit. Azaz, hogy előző estén a városligetben egy utcai tejárustól az utolsó hat fillérért egy pohár tejet vásárolt s ez volt két nap óta egyetlen tápláléka. Ugyanakkor látta a Városligetben a Stefánia-uton végigkocsikázni Budapest legszebb asszonyát az ő szeretőjét. A hogy szeretett volna fölkacagni! A kinek egy pillantásáért annyi előkelő férfi eseng akit annyian ünnepelnek és irigyelnek, az az asszony minden délben az ő házában alázatos, gügyügő szavakat dadog az ő fülébe. S ő éhes. Utálatosan, vadul otrombán éhes. A férfi szeretett volna ráütni az előtte térdelő asszonyra. Mert a szépséges asszony most is ott vonaglott előtte őrjöngő szerelemben. Ah, rá kell ütnie erre a vergődő Istenre, hadd érezzen ő is valami fájdalmat, valami rettenetes szenvedést! Uralkodott magán. De a tekintete tétován szállt ide-oda, a teste már remegett az éhség lázában és siketitő élességgel csengett a fülébe az asszony egyik mondata: — Abban a csomagban vannak a cukorsütemények .... És az asszony egyre dadogott, pusmogot duruzsolt a fülébe. Ő pedig nem hallott mindabból semmit, csak azt az egyetlen mondatot. A tekintete mindig odatévedt arra a kis asztalkára, a melyen a sütemény feküdt és az őrültség környékezte. Egyszerre felugrott. Ennek a rettentő állapotnak véget kell szakítani. Már már odaszökött a kis asztalkához, száját is kitátotta, éhesen, mohón, de hirtelen megriadt s a csomag helyett az asszonyt kapta fel és sóváran kegyetlenül beleharapott a szájába. Az asszony összetörve aléltan, de boldogan ment el a férfitől. Mikor az ajtó bezáródott mögötte a férfi oly gyengének érezte magát az éhségtől, hogy vánszorogva ment vissza a díványig. Mikor leült, valósággal leomlott a díványra, amikor az asztalkán megpillantotta a csomagot. Őrjöngve ugrott fel. A cukorsütemény, a cukorsütemény! Ebben a pillanatban az ajtón csöngetés hangzott. A férfi ijedten ugrott az ajtóhoz, de a rézrostélyos nyíláson át megismerte az asz- szonyt. Megtántorodott.- Aztán bódultán nyitotta ki az ajtót és a csomagot a kezében szorongatva az asszony lábai elé hullott és jajgatva, nyöszörögve, mint egy gyermek esdekelt. — Oh, adja nekem, adja nekem. Éhes' vagyok .... Szerkesztői üzenetek. Kiváncsi. Teljesen igaza van. Mi is osztjuk véleményét. Ha igazságosan akar eljárni, másként nem teheti, mint ahogy levelében leírta. X. Engedjen meg, hogy mi mindaddig mig az ügyről alaposan tájékozva nem vagyunk véleményt nem mondunk. Legyen meggyőződve arról, hogy ha bennünket részletesen tájékoztatni fog mindkét oldalról, úgy mi pártatlanul fogjuk véleményünket nyilvánítani, ha úgy tetszik nyíltan is. Leleményes. Névtelen feljelentő csak egy aljas ember lehet, aki tudva hamis vádakat emel; mert ha vádjai valók volnának és azokat szükség esetén beigazolni is képes volna, bátran és nyíltan vádolná azt, akit névtelenül vádol, mert amúgy is valószínűleg ellensége. Udvarias. Most az ideje, igyekezzék mielőbb, nehogy majd szemrehányást tegyen magának, hogy csupa udvariasságból elkésett. Csak rajta! Főmunkatárs: ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 407—1906. vht. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. törvényszéknek 1906. évi 9333. számú végzése következtében Dr. Simon Miksa ügyvéd által képviselt nagysom- kuti kereskedelmi bank javára Beres Vaszilika és társa ellen 242 K s jár. erejéig 1906. évi julius hó 18-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1524 koronára becsült következő ingóságok, u. m. : lovak, csűr, széna tehén és bútorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir. járásbíróság 1906. évi V. 231. számú végzése folytán 242 korona tőkekövetelés, ennek 1905. évi december hó 23 napjától járó 6°/0 kamatai, V3°/o váltódij és eddig összesen 77 K 95 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Szakállosfaluban Rád György lakásán leendő eszközlésére 1906. évi augusztus hó 22=ik napjának d. u. 4 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Nagysomkut, 1906. évi augusztus hó 8-ik napján. Gámentzy János, kir. bir. végrehajtó. •n 3 I Legjobb mellékkereset nők és családok részére. Egy helyen és egy háztartásban se hiányozzék az eredeti „Styriai“ kötőgép. - Árjegyzék ingyen. Kedvező fizetési feltételek. Első styriai kötógépgyár magyarországi képviselete, Fogl J. L. műgépész Budapest, VI., Csengery-utca 54. I P £ I
