Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
33-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár : Egész évre ...................8 K Negyed évre . Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. 2 K ! k) fillér Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN HINDEN VASÁRNAP. Igazság, mely mindig új marad. Mi el tudjuk vetni a magot, le tudjuk aratni a gabonát, szépen leszedjük a gyümölcsöt, de ezzel azután ki is merül a gazdasági tevékenységünk s feldolgozás és forgalombahozatal haszna legnagyobb részt más hazába vándorol. A magyar szilva odakünn szépen dobozokba kerül, hogy díszes csomagolással és francia cégér alatt drága pénzen visszavándoroljon a magyar csemegekereskedő ablakába. Hiába minden iparpártolás és ipar- fejlesztés, frázisokkal ipart fellendíteni nem lehet. És aki azt hiszi, hogy a hazafias érzésekre való hivatkozással a magyar ipar termékeinek itthon piacot lehet szerezni a külföldi portéka kiszorításával az éppenséggel nincs tisztában a gazdasági jelenségek alapelveivel. Első és fő szabály a gazdasági életben, hogy úgy a termelés mint a fogyasztás a lehető legolcsóbban akar hozzá jutni a szükséges tárgyakhoz. Semmiféle magasztos érzések el nem téríthetik a keresletet a külföldi terméktől ha az olcsóbb, mint a belföldi. A gazdaságban az érdek a vezető, irányitó erő, melyet |e hazafias, se egyéb magasztos érzések* háttérbe nem szoríthatnak. Akármennyire fogadkozzunk is, hogy csak magyar iparcikket akarunk vásárolni, abban a pillanatban, melyben a hazai termék megszerzése anyagi áldozatot jelent, megszűnt a nagyfogyasztásra nézve a kelendősége. A gazdasági életnek meg nem változtatható e törvényszerűsége, egyszerűen túlteszi magát nemzeti, társadalmi, felekezeti különbségeken s azt a modern törekvést, mely a fogyasztást egy-egy nemzeti vagy osztály vagy felekezet szűk korlátái közé akarja szorítani, dugába dönti az emberi lélek legelemibb de legerősebb vezető, mozgató tulajdonsága: az egoizmus. Ezért nevetséges agyrém a honi ipar fellendülését a hazafias érzés győzedelmeskedésétől reményleni. A magyar ipar pártolása egy igen egyszerű szabályban foglalható össze; tegyük olcsóvá a hazai ipar termelést, hogy meg- küzdhessen a külföldi iparral. Egyenlő feltételek, ugyanazon árak és minőség mellett érvényesülhet majd a hazafias érzés a magyar ipar javára. S ebből következik, mikép a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és ismét pénz, akként a magyar iparnak is három dologra van szüksége: vámvédelemre először, másodszor és harmadszor. Nem új recept ugyan, de az egyetlen, melytől javulás várható. Hazugság és alakoskodás, valahányszor e recept hangoztatása helyett hazafias szólamok köntösébe bujtatjuk azt ami nem a hazafiasság, hanem üzlet kérdése. Vármegyei jegyzői egylet közgyűlése. A Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egylete e hó 14-én tartotta meg közgyűlését Nagybányán a városháza tanácstermében. Amint a megjelentek névsorából is kitűnik, a gyűlés iránt az érdeklődés nagyon csekély volt, ami arra vall, hogy a jegyzői kar saját helyzetével nem törődik. A „KŐYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Mint madár a bájos kikeletet - Szeretlek úgy, mint sohasem szerettek. Piros szegfűk.- Irta: Dr. Szríszné Grósz Gizella. — Ninon. Úgy sírom bele a nagy éjszakába, Te vagy a lelkem tündérfényes álma, Hogy te vagy a vágyam, hitem, reményem Az egész világom vagy te énnékem. És leborulok — imádkozni érted, Hogy a jó Isten százszor áldjon téged, Minden utaidon virág fakadjon, Minden boldogság csak néked ragyogjon. És majdan fény és pompa közepette Egy bohó rajongó jut-e eszedbe? Gondolsz-e rá, a könnyelmű legényre, Ki az életet is álomnak vélte. Hiába, érzem, a vég már közeleg S én bátran várom a nagy jelenet. Még egyszer rád tekintek s lehunyom [szemem, Hogy igy az örök álmom - boldog legyen. II. Szeretlek, mint virág a napsugárt. Mint sápadt hold a bűvös éjszakát, Álmaimban, ébren téged csodállak, Csókolgatom orcád, csodaszép hajad, Rólad szól a dal, terólad a nóta — Rabod vagyok hosszú, régi idők óta. Mellettem ülsz . . . Mellettem ülsz és szép szemedben A könnyek árja feltolul . . . Miken merengsz, hogy a jelenben Nem mosolyogsz rám boldogul. . . ? Fáj tán a mult s a szép jelennek Perei örömöt nem teremnek ? ! Óh! mond! szóljon hát néma ajkad, Hogy szerelmem nem boldogít; Talán szivem az észre hallgat S feledni fogja álmait; Messzetünik a boldogságom: Csak álom volt . . . csak röpke álom . . . Incéé Lajos. % Útközben Karcsi hadnagygyal találkoztak. Az a tejfehér arcú, svábos képű gyerek katona — mosolyogva vette le sapkáját — melyből, selyem papírba göngyölt remek példányú piros szegfűt nyújtott át bókolva „kárpótlásul a tegnap esti hervadtakért. Nővérem kertjéből valók, budai speciálitás. Több nem fért a sapkám alá.“ Mig mindhárman nevettek a reglama kijátszásán, Bodornak az ajka szeglete megrándult mint a mikor nem tetszik valami. Már többször észlelte az asszony ezt a nem tetsző vonást, de mert még megjegyzés sem következett utánna, most sem tulajdonított annak fontosságot. Ezeket a szegfűket is, épp úgy, mint már elhervadt társait vázába helyezte. Másnap már korán reggel meghozatta a P. Hírlapot. Mely csakugyan a következő hirdetést tartalmazta. „Piros szegfűk ... ha találkozás lehetséges, esdve kérem adjon alkalmat rajongó hódolatom kifejezésére. Mély imádattal várja ma d. u. */2 6 órakor a budai színkör sétányán - Piros szegfűk.“ Bodor főhadnagynak feltűnt, hogy a felesége nem szokásszerüen a rendes lapot olvassa. Gondolta bizonyosan valami tárcáját közli a lap s ezt meglepetésnek tartogatja. Kíváncsian vette kezébe — kutatta a nevét, forgatta egyik oldalról a másikra — mig ki-
