Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. január 28. 4-ik szám. . a *r KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Xilőfizotési ár : Egész évre ...................8 K Fé l évre........................4 „ Ne gyed évre Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Telekl*tér 388. sz. MEQJELEN HINDEN VASÁRNAP. Cselekedjünk! . . . Mióta a szeszes italokat ismerjük, mindig akadt részeges ember . . . Az ilyen eddig csak magában — esetleg családjában tett kárt, de mióta a korcsmák száma szaporodott — a pálinka olcsóbb lett, az iszákosság annyira elterjedt, hogy ma már majdnem az egész emberiséget fenyegeti . . . A pálinka túlságos élvezetéből származott baj, az utódokra is átöröklődik . . . És sohasem magában ! Vele jár a munkakerülés, fajtalanság, rövidlátás, reszketegség és csak a jó Isten tudja, hogy még mi . . . Háború, tűz, viz és más szerencsétlenségek nem pusztítanak úgy, mint a szeszes italok. Olvastam: Oroszországban százezer embert ragad ki az élők közül az iszákosság. — Angolországban ötven ezer, Németországban negyven ezer, Belgiumban négy ezer, Eszak-Amerikában pedig öt év alatt háromszáz ezer ember halt meg a pálinka túlságos élvezete által... Szomorú statisztika! . . . Franciaországban előadásokat, felolvasásokat tartanak s bizonyítják, hogy a pálinkázás a részegesnek, nemcsak va- vagyonát, becsületét teszi tönkre, de legdrágább kincsét az egészségét is . . . Könyveket, képeket adnak ki! . . . Az iskolás gyermekekkel megfogadtatják, hogy húsz éves korukig semmi-féle szeszes italt ne igyanak! . . . Belgiumban — állami épületekben nem szabad szeszes italt árulni! . . . Angolországban - kávékorcsmákat szerveznek! . . . Amerikában pedig — egyszerűen megtiltják a szesz termelést! . . . S nálunk? Tartanak — igaz — alkohol ellenes kongreszusokat . . . Itt-ott felolvasásokat is hallunk . . . A tanítók is igyekeznek e gonosz italt az iskolákban növendékeikkel meg- utaltatni De ez még mind keves^b^ Az államnak kellene itt elsősorban valamit tenni . . . Egy kicsit erősebben fellépnie! Nem kellene azokat az italmérési engedélyeket annyinak s oly könnyen adni . . . Mert igazán szomoritó, hogy az utcákon egymást érik a bor.és pálinka bódék . . . Jobbról-balról csakúgy lógnak a házak ereszeiről a pálinkamérés cégérei . . . Nemcsak faluhelyeken, de még a városokban is! . . . Különösen hazánk északi részén . . . Bizony — szomorú dolog! Pár évvel ezelőtt Ungváron jártam. A közelében levő Radván községben - egy korcsmahelyiségen a következő feliratot láttam: A „KÖYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Xe csalogasd, ne hitegesd ... Ne csalogasd, ne hitegesd Édesem a szivemet. . . Es ne élezd ott számodra Szivemben a szerelmet. Hadd szűnjék meg a szerelmem S vele minden reménységem. Ha már egyszer nem lehetek Édes kedves kis angyalom A tied! Felejts hát el — óh örökre — S ne is emlegesd soha, Hogy szivem, mely úgy szeretett, Volt egykor szived rabja . . . Hadd szűnjék meg a szerelmem S vele minden reménységem. Ha már egyszer nem lehetek Édes kedves kis angyalom A tied ! Paraj. Egy nap a század gyakorlatából. — Irta: Cservölgyi Szilárd. — I. Csillagfényes este volt; az altisztek és a vén bakák javarésze, szokottabbja künn strec- holt részint az érsek-parkban, részint a főutcán; én magam is — mint fiatal katona — egy oly programmot terveztem, hogy megnézem „dicső Dobó István által védett hős Egervárát“ s azzal a számítással indulva, hogy mikor Buray, a hires „Compagnie-hornist“ az első strófot fújja, benn leszek a rósz templom kaszárnya tizenhatodik század legénységi szobájában. Tervem jól ütött ki; szerencsés 'időben érkeztem, de alig hogy a bakkancsom kifűztem, belép a legénységi szobába a mi kedvelt hadnagyunk. Az az édes ember! talpig magyar és hű katonája hazájának, kire ha komoly dolog vár, dicsőséget szerzend hazájának. Örömtelt arccal, de azért katonai szigorúsággal vezényelt: legénység komót sorakozni; végtelen kíváncsisággal sorakoztunk . . . Én a bal szárnyon voltam, ő a jobb szárny elölt állt. Meglehetős csönd és nyugalom uralkodott, s nekem kellett a nyakamat legjobban nyújtani, hogy hallhassam a parancsot; a mi jó hadnagyunk szokása szerint magyarul ol- I vasta az avizót.- Holnap reggel századunk, kapitány ur parancsára Felnémet és Szarvaskő felé század gyakorlatra fog indulni; a főhadnagy ur gyen- j gélkedő lévén, én fogom átvenni a vezényletet; aludjanak jól ! Erre száz torok kiáltotta: jó j éjszakát, hadnagy ur! Mert olyan a katona, ha feljebbvalója a legénységet testvéri szeretettel ápolja és mint ő, ha az iskolában órája volt, nem a Disciplin-Subordinatió, avagy az österreichische Geschichte-ről beszélt, hanem a magyar katonák és huszárok hősiességéről s azok odaadó bátorságukról és harcképességükről. II. Másnap reggel az egész század már hat órakor a kaszárnya udvarán, Som mer Marschadjustierung ohne Feldgerethe sorakozott. Az udvarról őrmesterünk vezetett a Csiky Sándor- utcáig, itt aztán csatlakozott hozzánk a mi drága hadnagyunk s ő vette át a vezényletet. A felnémeti úti csárda előtt megállitotta a századot s mindenkinek egy kupica szilvóriumot fizetett s igy aztán gyönyörű ütemben haladtunk tovább. Szarvaskő váránál — azaz csak Kedvező alkalmi vétel! Az összes női ruhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron haphatók: Szappanyos «Fenó divat=, vászon-, diszmű-, rövid- és — = pipereáru üzletében Nágysomkuton (Városház épület.) — jA.já/llClél5Llll! Minden vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű életnagyságu arcképet saját vagy — egy általa adott — bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona
