Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
1906. julius 22. KŐVÁRVIDÉK 3 A tea a kávénál is izgatóbb; ezért ideges emberek ne éljenek vele; soknak álmatlanságot okoz. A csokoládé igen tápláló étel; van benne fehérje, sok zsir és cukor. A kakaó hasonló hozzá, ez sem izgat és jó táplálék; 12% fehérjét, 27% szénhidrátot és 50% zsírt tartalmaz; újabban a zsirtfelerészt elvonják. A kávé legjobb készítés módja: 150 gr. csészére 5 — 10 gr. kávé jusson. Teánál 150 gr. csészére 10 gr. egy teás kanál adassék, 10 percig vízben felfőzve; a kakaó tejben (előbb kevés vízzel feloldva) élvezhető. Fűszerek. A fűszerek izgatok; lehetőleg kis mennyiségben élvezendők; nagyban élvezve hurutot okozhatnak, égést a gyomorban. A bors ártalmasabb mint a paprika. Ecet, citrom. Savanyúságuknál fogva emelik az étvágyat. Túlságos mennyiségben károsak. Legjobb a borecet, kevésbé a faecet. A citrom sok tekintetben pó- tolhalja az ecetet, jobb és nem ártalmas, valamint a narancs is. Dr. Olsavszky Viktor főszerkesztő. (Vége.) A fenyőfáról. Tisztelt olvasóink látva e szerény cikk címét, valószínűleg felvetik ezt a kérdést: Vájjon mit keres a „Kővárvidék“ hasábjain a fenyőfáról való leírás? Legyen szabad erre a kérdésre egy másik kérdéssel felelni: Miért igyekszik az ember mindenben a szépet érvényre juttatni. Egy rendezett park az ő pontosan kimért beosztásával, ahol egyenes és szabályosan görbe utak több egyenlő részre különítik az egész területet, a veteményes, a gyümölcsös mind mintha körzővel volna kimérve és beültetve, azt a meggyőződést kelti az emberben, hogy a park tulajdonosa szigorúan pontos és rendszerető, de rideg gondolkozásu ember, kinek nincs érzéke a szép iránt. Egészen másként érezzük magunkat egy olyan parkban, ahol az elrendezésben nem a pontos kimértség viszi a főszerepet, hanem ahol a rend mellett kedves pongyolaságban a változatok összessége önkénytelenül a szép érzetét kelti fel bennünk; az ilyen parkban, ahol nemcsak a rideg haszonvágy, mely pénzt akar látni minden talpalatnyi földből, uralkodik, hanem ahol a hasznos össze van kötve a kellemessel éppen úgy, mint a költészet és művészet széppé teszi az életet, pénzen meg nem szerezhető gyönyört talál az élvező; az ilyen kertben látunk itt is, ott is elszórtan fenyőcsoportokat, melyeknek ügyes és Ízléses elhelyezése a hideg rendszerességet mellőzve vonzóvá, a legkedvesebb tartózkodási helyünkké teszi a kertet. A fenyőt általában az ő rendesen örökzöld, szépnövésü koronájával mindenki szereti, nem is szükséges bizonyítanom, hogy szépészeti szempontból a kertben való művelésre első sorban bir jogosultságggal s csak azt vagyok még bátor megjegyezni, hogy alig van kert, meylnek egyes pontjait a napnak, vagy az árnyéknak való erős kitettségük miatt, vagy pedig széltől, légáramlattól szeretnénk óvni, ez esetben a megfelelő helyekre fenyőfát ültessünk, mely kevés helyet foglalva el, hasznot is hajt. Aki pedig a szép kedvéért az áldozatot sem sajnálja, legszebb díszét kertjének a fenyőcsoportok képezik. Az érdeklődők olvassák el az alább következő leírást s könnyen megszerezhető honi fenyőfáink közül a talajuknak és kimájuknak, sőt speciálisán a beültetni szándékolt helynek megfelelő fajt könnyen kiválaszthatják maguknak. Célt tévesztenék, ha itt hosszadalmas növénytani boncolgatásokba bocsájtkoznék. Fenyőfákról lévén szó, igyekszem tehát az alább következő sorrendben fenyőfáinkat úgy leírni, amint azok a müveit laikus szeme előtt megjelennek kiterjeszkedvén mindenek felett azon igényekre, melyeket fenyőfáink a kiima, talaj kitettség és a tenyésztést illetőleg támasztanak. A lucfenyő nemének egyik leghatalmasabb, mondhatni a legbüszkébb képviselője. Elsőrendű fa, mely 40-60 m. magasra felnő, szép gula- alaku koronával bir. Gyökérzete csekélyen a föld színe alatt terjed el. Karógyökere nincs, minélfogva hegységben szélnek kitett helyeken ! nem egyszer széldöntésnek esik áldozatul. Kertekben azonban ettől nem igen kell tartani. Ágai vékonyak, lefelé függők, fölfelé hajlott végekkel. Kérge fiatal korában sima, vörösbarna szinü, idősebb korában azonban meg- cserepesedik s pikkejekben leváló lesz. Tüle- velei egyesen csavarosán állanak az águkon; 1-3-5 cm. hosszúak, négyélüek, hegyes csúcsban végződnek s átlag 7 évig maradnak a fán; színük egyformán fénylő zöld. Magtermő korát 50-60 éves korában éri el, himvirága a tűlevelek között majdnem az egész koronán elterjedve előbb golyó, később eperalaku bíborvörös; nővirága a múlt évi hajtás végén a korona felső részében ülve hengeres 4 — 5 cm. hosszú, szintén bíborvörös. A megért tobozok lefelé függők, 10 —16 cm. hosszúak élénk barna szinüek. A mag októberben érik, de csak a következő tavasszal repül ki a tobozból. A mag csiraképességét 3 — 4 évig tartja meg, tavasszal az elvetés után 4 — 5 hétre kél ki. Á lucfenyő igen gyors növésű, teljes magasságát 7-120 éves korában éri el. Élettartama 150, őserdőkben azonban 500 év is, amikor egy ilyen vén törzsnek az átmérője mellmagasságban 2 métert is elér. A lucfenyő nem igen válogatós, ! de mégis legjobban kedveli a laza, üde taljajt. A talaj vegyi összetételeit illetőleg különös igényeket nem támaszt. Legkevésbbé diszlik a nagyon kötött, mig kevésbbé a posványos talajban. Árnytörő sürü állásban is nehezen ritkul, csoportokban igen szépen tenyészthető, mert a sürü állást s a nyesést is megtűri, élő sövényül is ültethető. A nyesést azonban alulról fölfelé keskenyitve kell végezni, mert ha laposra nyessük, a beárnyékolása miatt az alsó ágak elszáradnak. A jól kezelt lucfenyősövény áthatolhatatlan. A jegenyefenyő elsőrendű fa. Kedvező körülmények között 60 — 70 méter magasságot is elér. Koronája fiatal korában gúla alakú, később azonban hengeres s tetején léggömbb alakúvá lesz. Ágai erősebbek, mint a lucfenyőé, a törzse többé-kevésbbé merőlegesen állanak s egyenetlen hosszúak. Kérge fiatal korában barna, később szürkül, sőt ezüstfehérré lesz. Simaságát igen sokáig megtartja, idősebb korában azonban táblásán megrepedezik. Fiatal korában lassan nő, de később igen gyorsan fejlődik. Magassági növekedését 180, 200 éves korában fejezi be; életkora 300 év; őserdőkben 1000 évig is elél. Legjobban diszlik a mély és üde talajon, a sürü állást tűri. A vörösíenyő elsőrendű fa. Szép gula- alaku koránája van. Rendesen szabad állásban nőtt egyesek az uralkodó szél irányában meggörbülnek. 25—40 m. magasra megnő. Levelei épugy, mint a lombos fáknál csak egy nyáran maradnak a fán. Magassági növekedését termőhelyi viszonyaihoz képest a 60 — 150. évben fejezi be. Az erdei fenyő elsőrendű tűzifa. 40-50 méter magasra felnő. Fiatalabb korában göm- bölyded gúlaalakú koronával bir, mely későbbi öregségében megritkul, sőt teljesen szabálytalanná válik. Gyökérzete igen erőteljes és mélyen hatol a földbe úgy, hogy kopár, kitarolt, köves és homokos helyek beerdősitésére is alkalmas. A rendkívül messze terjedő gyökereivel a talaj tápanyagát a nagyobb mélységben képes felkeresni. Több száz évig elél. A fenyők leginkább kedvelik a laza mély, üde homokaljat, azonban megelégszik soványabb homok, vagy sziklás résszel. Az utóbbinál repedésekbe bocsátja gyökereit s kiböngészi az összes tápanyagot. Ültetni a fenyőket legcélszerűbb tavasz- szal, nagy fáknál júniusban. Ezekben tartottam szükségesnek tisztelt olvasóink előtt legelterjedtebb honi fenyőfáinkat megismertetni. Parkokban, diszkertekben, de az erdőkben is a most ismerteken kívül még igen sok más fenyő diszlik, melyek azonban mind a most leirt négy főalak egyikéhez, vagy másikához tartozik, amelyekről olvasóinknak szívesen fogok részletes leírást közölni. Csávolszky Mihály. „a Kővárvidék“ belmunkatársa. HÍREK. Július 21. Személyi hirek. Dr. Péchy István vármegyei főjegyző testvérbátyja Dr. Péchy Péter járásunk íőszolgabirája látogatására községünkben időzött. — Dr. Goldstein Ármin körorvos családjával üdülés végett Pöstyénbe utazott. — Serédy Géza m. kir. csendőrőrnagy Kassáról községünkben időzött a képviselőválasztásból felmerült panaszok megvizsgálása végett. Helyettesítés. Vármegyei alispán Mangu Béla Il-od aljegyzőt az I-ső aljegyzői, Kerekes Zsigmond III-ad aljegyzőt a Il-od aljegyzői, Kozma Gergely IV-ed aljegyzőt a III-ad aljegyzői, Madarassy István V-öd aljegyzőt a IV-ed aljegyzői és Kende Péter közigazgatási gyakornokot az V-öd aljegyzői állásra helyet- tesittette. Uj közigazgatási gyakornok. Dr. Falussy Árpád főispán Dienes Dezső jogszigorlót, néh. Dienes Dezső volt főszolgabíró fiát, közigazgatási gyakornoknak nevezte ki s szolgálattételre Fehérgyarmatra rendelte. A vármegyei számvevőségek visszaállítása. Jelentettük, hogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a vármegyék autonómiájának intézményes biztosítása és kiépítés céljából foganatosítandó kormányintézkedések közé felvette a vármegyei pénztárak és számvevőségeknek a vármegyék hatáskörébe való visszaállítását is. Ezt a kérdést a belügyi kormányzat az 1902. évi III. t.-c. tervbevett hatályon kívül helyezésénél úgy politikai, mint adminisztratív szempontból mérlegelés alá vette, úgy találván, hogy a számvevőségeknek a törvényhatóságok által feliratilag kért visszahelyezése teljesen indokolt, melynek megvalósítását a kormány már azért is szükségesnek vélte, hogy a megyei pénztárak felett a minden időben való szabad rendelkezés a megye önkormányzatnak biztosittassék. A belügyi kormány azonban a kérdés megoldását úgy tervezi, hogy a szorosan vett pénzkezelés továbbra is az állami adóhivatal hatáskörében fog maradni s csakis a számvevőségeknek a megyék hatáskörébe való visszaállítását fogja a készülő törvényjavaslat által biztosítani. Az adópénztárak ugyanis e törvény értelmében minden utalványt tartoznak majd kifizetni, amelyet törvényes utalványozó tisztviselő ad ki és törvényes számfejtő közeg ellenjegyez, igy tehát nem ismétlődhetik majd meg a múltban tapasztalt azon állapot, hogy az alispáni utalványok ellenjegyzését az állami számvevőség miniszteri rendeletre megtagadja. A kormány tehát a vármegyei számvevőségek törvényhozási utón való visszaállítása által e tekintetben is biztosítani fogja a vármegyék autonómiáját. Fiatal bükkfa szén kicsinyben és nagyban kapható: Bocsánczy Tivadar és Fia cégnél
