Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
6 KŐVARVIDÉK 1906. junlius 8 egy kicsit bátrabb . . . szemesebb ... de hát magam sem tudom, hogy mit. . . Az öreg elmosolyodott. — No látod, iszen magad se tudod. Hanem eridj csak szép lassan hazafelé, azután légy hozzá szives, kedves . . . majd utánad küldöm . . . Vica csaknem a nyakába ugrott örömében — Igen ... ez lesz a legjobb . . . majd ott megyek az árokparton . . . Hej! eligazítja 6 a dolgot, csak maga lehessen a Pistával. . . Elindult hazafelé. Lassan lépegetett, le-lehajolva egy útszéli virágért, olykor vissza is nézve, nem jön-e még a legény . . . Az égen közben sűrűsödtek az aprócska felhők, de mit bánta ő ezt most . . . Egész másra gondolt... Pista ezalatt meghozta az utasítás szerint megmentett korsót és az öreg megdicsérve, ellátta tanácscsal, egy kis buzdítással, lenne bátrabb, életrevalóbb, ha lánynyal beszél, mert — hiába! — szemesnek áll a világ és igy tovább. Azután útba igazította, hogy itt csapna keresztül a kis erdőn, amikor hamarább ér haza, mert az ég borul.---A leány egyszer csak füttyszót, lépteket hall és amikor felnéz, hipp, hopp, csak előtte áll a várva-várt Pista. — Nini, Vica! ... — szól meglepetve. — Pista! ... — mond örömrepesve a leány. — Hogy kerülsz te ide, Vica? — Hát te, Pista?! — Én? itt jártam, dolgom volt . . . — Ugyan mi?! (Azt mondta a remete, - gondolta Pista, — hogy legyek bátor . . . Hej! nézne csak ő igy a Vica szemébe! . . .) — Ne vallass te, mert úgy se mondom meg! — Titok? — Neked az. — No hallod, ez nem szép tőled . . . pedig én is mondanék valamit . . . A leányka szeme ragyogott, mint egy szentjánosbogár és a legény közeljárt hozzá, hogy kiböffenti a dolgot, ami úgy fúrja az oldalát. A nap forrón ontotta a sugarait és a meleg olyan füledt volt, ami után esőnek kell következni. Egy kis virágot vettek észre, amiért egyszerre hajoltak és a fele úton összeért az arcuk, amitől a legény vére lángbagyult. Kissé bátrabban, csaknem kérkedve pö- dörgette bajuszkáját és kihívóan kérdezte: — Tudod-e Vica, miért voltam a remeténél? A leány összecsapta a kezét: — A remeténél voltál? .. . — Ott én . . . A mosolygó eget pár perc alatt szürke felhődarabok borították be és a napot sürü fátyol alá rejtették. A poros leveleken hangom koppanással ütődött meg egy-egy esőcsepp és csakhamar fiatal erővel megeredt a nyári zivatar. Pista, meg Vica hasztalan néztek körül. Az eső ellen közelben nem akadt menedék. Jobb hiján, egy terebélyes fa mögé húzódtak. A leány kényeskedett: — Félek Pista! — Ugyan mitől ? . . . — Magam sem tudom. — De hisz itt vagyok én . . . Odaszorultak összebújva a fatörzshöz, hogy a leány feje csaknem ott feküdt a legény mellén és szöghaja meg-megcsiklandotta a bajuszát, az arcát . . . Pista a karját védőn fonta a derekára és mind szorosabb lett közöttük a kapocs, egyre közelebb simult a leány. — Félsz még, Vica? — Nem, ha veled vagyok . . . — Hát tudod-e, minek voltam a remeténél? . . . A leány fölnézett a szemébe; a pillantásával ölelve simogatta meg védelmezőjét és meleg fény sugárzott ki szenvedélyes leikéből. — Nem tudom, Pista! Az eső szünőben, már csak csepergett, szitált, egyet-egyet koppanva ágon, levélen, majd a minő hirtelen támadt, hirtelen el is múlt. A felhőkárpitot szétrántották és a nap frissen mosolygott az esőcseppektől ragyogó, felüdült világra. A legény még ölelte védencét, a ki igen jól érezhette magát e helyzetben, mert csak egy vidám rigó füttyére vette észre, hogy már nem esik. — Nézd, Pista, elállt . . . — Csakugyan . . . — Kár! . . . Ugy-e, kár?! . . . Elindultak. A leány fölszedegette vizes szoknyáját és átázott ingvállán keresztül ingerkedve mutatkozott gömbölyű válla, pihegő melle. A legény szeme kívánva tapadt rá. — Megáztál, Vica . . . — Meg én. De el is késünk már. Siessünk, Pista . . . — Hát csakugyan nem találod el, miért voltam a remeténél? De kiváncsivá teszel! . . . Eszébe jutott a remete mondása, hogy legyen barátságos, biztató a legényhez és az erdei útnak már csaknem a végét járják. Azontúl pedig mindig látnák őket. Siessünk Pista .... Kikapok már az édesanyámtól . . . Kergess! ... ha megfogsz, kapsz valamit! . . . — Mit? . . . — A mit akarsz ! . . . Pistának is a remete mondása motoszolt a fejében. Bátrabb, szemesebb legyen ... ne féljen és most maguk is vannak . . . nem is tudná senki . . . Huncut terv eszelődött ki a lelkében. Ha megfogja, meg csókolja! ............ me g! . . . — Na, szaladj ! . . . Vica futni kezd, mint a nyúl s a legény utána. Mikor már azt hitte, hogy megvan, akkor siklott ki a kezei közül és szegény csalódva ölelte a semmit. Egy hirtelen fordulónál, amikor éppen nem remélte, egyszerre csak beszalad a karjába és mikor megcsókolja jobbról, balról, piruló, két orcáját, — a nyaka köré fonta puha karjait. Ott pihegett fáradt teste a legény karjaiban és megadó gyengeséggel simult hozzá. Pista boldogan kérkedik: — Ugy-e, megfogtalak! . . . Vica fölénynyel, okosan mosolyog, azután kíváncsian kérdi: — Ugyan mond meg már legalább, Pista, minek is voltál a remeténél?! Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza) D. H. Nemes Bikk. Tessék csak türelemmel lenni, majd ismét rátérünk említett cikkekre. További pártfogását kérve maradunk akik voltunk. Bród Miksa Zilah. Az előfizetési dijjat köszönettel vettük, kérdésére egyébként csak jövő számunkban válaszolhatunk. Dr. Szász Antalné. A szép cikkért fogadja hálás köszönetünket és magunkat továbbra is becses figyelmébe ajánljuk. Nagy Tamás p. ü. titkár urnák. Térszüke miatt csak jövő számunkban közölhetjük. Szívélyes köszönet. Lázár Margit Budapest. Amint láthatja lapunk teljesen megtelt előbb beérkezett kéziratokkal és így legnagyobb sajnálatunkra most nem közölhettük. Kisérje csak figyelemmel lapunkat és meggyőződik róla, hogy közölve lesz. Türelem. csomagoló napib* raktáron kapható Morvay Gyula könyvnyomdájában, nagybányán. 000000 Alkalmi bútor vétel! Teljes hálószobák: Fényezett ................................160 K Mo dern világos . . . . 180 K Modern világos bárok stílben 195 K Ebédlő berendezések, kárpitozott és vas bútorok a legjutányosabb árban. Javítások (háznál is) pontosan eszközöltetnek. Vértes és ICrámer butoráru házában Nagybánya. Részletfizetésre. Porcellán és üveg szervizek, lámpák, chinai ezüst. Kérésre képesszinü árlap ingyen. — Ugyanitt utazók felvétetnek, kik vendéglősöket, kereskedőket, és henteseket látogatnak, hires szegedi paprika eladásával sokat kereshetnek, i kiló világhírű szegedi paprika 3 frt utánvéttel. Ivánkovits Károly é5 Fia, Szegeden. Nincs többé iszákosság a Zoa-por használataután, a miről ezer meg ezer köszönőlevél önként beérkezett. - A Zoa-por kávé-, italétel- vagy szeszes italban adható a nélkül, hogy erről az ivó tudomással birjon. Teljesen ártalmatlan. — A Zoa-por többet ér, mint a világ minden szóbeszéde a tartózkodásról, mert előidézi azt a csodahatást, hogy az iszákosnak a szeszes italokat ellen szenvessé teszi. A Zoa oly csendesen és biztosan hat, hogy azt feleség, testvér vagy leánygyermek egyaránt az ivónak tudta nélkül adhatja és az illető még csak nem is sejti, mi okozta javulását. Zoa a családok ezreit békitette ki sok ezer férit a szégyen és becstelenségtől megmentett, kik később józan polgárok és ügyes üzletemberek lettek. Nem kevés fiatal embert a jó útra és szerencséjéhez segített és sok ember életét számos évvel meghosszabitotta. - Egy adag ára egy teljes kúrához 10 korona. Szétküldés titoktartás mellett portó- és vámmentesen történik utánvéttel vagy a pénz előleges beküldése mellett. Szállítja AUFFENBEBG JÓZSEF Budapest, VIII., Bezerédi-utrza M. szám. CSEKÉLY Részletfizetésre szálUtunK Srammofonokat elsőramru minő- /0&\ sédben, kitűnő felt vételü lemezekkel. ^g^^^Fonográfokat Hangszeredet önműködő IHSi 23 koronától felfelé. j|s Hegedűket tlsdrangn 08 gyártmányodat (aal mély hegedűket. THflsf gordonkákat, mandolinokat ás fig*® gitárokat 'oSjá?' legolcsóbb árakon. CITERÁKAT mindenféle vál- ÄrafSSl tosatban. sdlffflL Húros hang»sereket, heäs- Kjfi feasts dOkel, mando. Bl lwP! linókat,gltáro- ä hat itb, JStíillitfír tű koronától mmmí felfelé öcerí írtéttef bfnokflk, színházi és tábori látcsöveket ArJtgyUb ingyen és bérmentve. Aufrecht és (oltedumed ÍSSST Budapest, VI., Hndrásay.át 17. Kéfettetn IwratetM*.
