Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
2. KOVAR VIDÉK 1906. julius 8. köznapon d. e. vezettetik be 3—3 órás tanítás. Ez nálunk el nem érhető többszörös oknál fogva és pedig legfőbb azért, mert községünk nincs oly vagyoni viszonyok között, hogy egyönálló iparos tanonciskolát rendszeresítsen, hanem az állami tanítókat kénytelen alkalmazni, kik csakis oly időben tarthatnak előadást a tanonciskolában, amikor már az elemi iskolában a rendes tanítást elvégezték. Épen ezért kötelessége minden iparosnak, hogy tanoncát a kitűzött időben az iskolába való megjelenéstől ne tartsa vissza semmi körülmények között és engedjen időt a tanoncnak arra, hogy az iskola tanulmányaival is foglalkozhasson, mert eredmény csak úgy erhető el. Utazás kedveit virágaink körül Közli: Csávoiszky Mihály a „Kővárvidék“ belmunkatársa (Folytatás.) Arany János a „Méh románca“ c. költeményében szerepelteti a rozmaringot annak a bokrán hal meg a szerelem féltő kis méhike. Frankoviís Gergely 1588-ban a nevét rozmalinnak ejti, Apácai Csere János pedig 1655-ben úgy ir, hogy a „Burok termő fa levelei lágyacskák és simácskák, mint a rozmaringé, a rozmaring vékony ágacskája tűlevelei aprók sűrűk.“ Rozmarin az chalánt, mennyire győzi meg viola tulipánt, annyira győzöm én azt a rut chipás ebet mondja Zrínyi. A nagyobhik magyar alföldnek eredetre magyarabb népe legerősebben használja rozmaringot templombamenés- nél; nem is igen indul el nélküle ünnepnapon az öreg asszony misére vagy könyörgésre, valamint a menyasszony esküvőre. A jászságban piros almába tűzve maga a menyasszony adja a hívogató vőfély kezébe, hogy mint igazoló pecséttel hajtsa össze a násznépet. Pest-megye északi és gyugati részén azt jelenti a rozmaring az ablakban, hogy ott eladó leány van. Kifejezést is adnak a következő sorok: Tegnap előtt csütörtökön estére Kinyílott a rozmaring a kertembe Érte mentem le is szakasztottam Kis angyalom ablakába dugtam. Szép a rozmaringszál bokorba, Ha megkötik zöld koszorúba, Fölteszik a szűz lány fejére, Úgy kisérik a menyegzőre. Én nekem is, én nekem is Nyílik meg majd az öröm, Ha rozmaring koszorúmat A fejemre felfűzöm. Aranyfürtös rozmaring szál Tündöklik a kalapomnál, Aranyhaju szűz leány áll, Szerelemmel oldalamnál. Legalaposabban kimagyarázza a rozmaring jelentőségét a palócok monogra- fusa. A mátraalji leány ma is szűziesség jelvényéül nézi a rozmaringot és mint férjhez menendő hajadon büszkeséggel illeszti keblére, a házasulandó legény meg a kalapjához, mintha mindaketten mondani akarnák, hogy erkölcsileg szeplőtlenek. A férjhez ment nő rozmaringot csak félévig viselhet, legény már a nászéj után sem. Ismerek egy pár palóc községeket, azokban rozmaring nélkül ma sem megy végbe lakodalom: a menyasszony koszorúja, a vőlegény bokrétája aranyozott rozmaring mindenütt. A nyo- szolyó lányok, vőfélyek, násznagyok mind rozmaringszállal diszeskednek, sőt még a lakodalmi örömkalács is. Elbotlott lány rozmaringot nem viselhet, lenézi róla a közvélemény, e kisközségi legnagyobb hatalmasság; a palóc fehérnép ősi pártája szintén a rozmaring alakja szerint készült „aranyüst“ egyik a tenger partjain fekszik, csakhogy úgy az öböl alakulata, valamint háttérben az óriási sziklatömbök, amelyeken a város felépült majdnem fel a tetőig, teszi azt a lényeges különbséget Monte Carlo és a többi tengerparti városok között. Épületei a gyönyörű terraszokkal s gondosan ápolt kerti sétányaival festői látványt nyújtanak. A casinó, az u. n. hires játékbarlang d. e. 11 órától éjfél utáni 3 óráig nyitva áll. Az épület maga egy igazán a paradicsomra emlékeztető parkban fekszik, a tenger felől szabad térrel és sétányokkal, lejjebb a tengerparton galamblövészetre berendezve. Termei mesés fényüek; minden teremben, pedig sok ilyen van, 5 — 6 játékasztallal. A belépés szabad, ha előbb valami igazolványnyal jelentkezik az idegen a bejárattól balra működő hivatalnokoknál. Azok az embert kikérdezik, hova való, kicsoda, micsoda, elprotoculálják s azután adnak az napra egy belépő jegyet. Rendszerint feketébe kell öltözködni a látogatóknak, de az ismerősebb alakok szürke ruhában is bejuthatnak. A játékteremben roulettet és trautart, quarantat játszanak. Legkisebb tét öt frank. Magam is rászántam 10 frankot s miután elvesztettem, többet nem is játszottam. Elborzad az ember kibicelve és látva azt, minő szenvedéllyel játszanak egyesek s mint vesztik el talán utolsó garasaikat s rohannak azután a veszedelembe. Különösen elszomorító látvány az asztalokat körül ülő jobbára nők szenvedélyes játéka, mint pirulnak s izzadnak folyton jegyezgetve. Percek alatt óriási összegeket veszítenek el. Egyik asztalnál egy fiatal ember sokat veszített. A feleségem megjegyezte, hogy sokat vészit az uríi, mire ő hátrafordult s magyarul azt felelte, hogy előbb sokat nyert is. Később tudtuk meg, hogy az illető Hajnóczi volt, Bubics püspök bizalmasa. Egy másik asztalnál figyeltünk meg egy más esetet; egy ur miként vesztett el egy vagyont. Folyton ezreseket rakott s mindig veszített s mikor az utolsó tétet is elveszítette, halálsápadtan eltávozott. Bőséges alkalom nyílik itt megismerkedni a játékszenvedélylyel, mely egyformán nyújtja ki karjait a legelőkelőbb emberre s a proletárra, amit itt megtestesítve láthatunk s egyformán szedi áldozatait is, fájdalom, hovatovább mindig veszedelmesen nagyobb arányokban. Csak nem régen olvastam, hogy Moszkvában egy másik fejedelmi fénnyel berendezett játékbarlangban az u. n. császári Yacht klubban, melynek Fredericks báró miniszter állott az élén s mely a közfelfogás szerint teljesen egyenlő értékű fiókja a Monte Carlói banknak, hogy egy herceg miután minden ingó és ingatlan vagyonát elvesztette, gyönyörű szép feleségét egy született hercegnőt tette fel egy blattra. Hát nem kétségbeejtően szomorú bizonyítéka ez az erkölcsök mély sülyedésének, amit csakis egy gyalázatos szenvedély szülhet. A pazar fénnyel berendezett helyiségekben együtt ülnek a többé-kevésbbé fényes társaságok. A napi eseményeket csakis a konvenció kedvéért futólag tárgyalják itt siet mindenki a játékasztalhoz, hogy egy pillanatot se veszítsen el. Magam is itt hallottam és olvastam is a Havas-ügynökség egy táviratából s igy talán hamarabb is tudtam meg, mint odahaza, hogy Őfelsége Tosztot, Hegedűst és Nyírit minisztereknek kinevezte. (Folytatjuk.) vagy aranyos „reezbeő.,, A palócok mo- nografusában PintérSándor azt hiszi, hogy e növény a palóc ősvallásban misztikus jelentőségű volt, de alaposan kikutatni még nem bírta. A húsvéti piros tojás a palócnál számos elnevezés alatt megy, van közte „rozmaringos“ is. Százféle motiválással szól a palócdal és ballada a rozmaringról — ilyen ez is: Feő szántottam kukorica feődemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszegyik a szagáé, Ezt a kislányt eöveszik a jussáé. Nógrád déli részén Heréd, Lőrinci, Héhalom községekben hamvazó szerdán ma is szokásban áll „ivó“ nevezetű táncmulatságban; a mulatság lefolyása után magát a legénység aranyos-ezüstös rozmaringgal bokrétázza fel, melyet rend szerint titokban csentek kedvesüktől és azzal fölvirágozva járják be a házakat, ahonnan lány, vagy fiatal özvegy vett részt az ivóbeli táncba. Az ekép tisztességadó házjárók ajándékokat kapnak s azok között kiválik a zsíros bodag tészta sütemény, melyet a ház leánya rozmaringgal ékesít fel. De folyik ilyenkor a rozmaring lopás is és amely szebb szálat a legény elcsíphetett kedveskedéskép annak a lánynak viszi, akire örömessebb tekint, a lány pedig imádságos könyvében őrzi diadal jeléül, sőt maga mellé téteti a koporsójába is, ha mint hajadon hal el. Palóc lakodalomban a menyasszony fehérbe öltözik és fejére bearanyozott rozmaring koszorút tűz. Kalapjához a magyar fölvidéki legény is rikító szinü csinált, vagy természetes virágbokrétát tesz, belőle azonban a rozmaringnak hiányozni nem szabad. A tulipán a magyar ornamentika egyik fő virága, mely menyasszonyi hozomány ládákon, vőlegényi subákon, örömapai dohányzacskókon festve, kivarrva sokfélekép stilizáltan szerepel, ritkán hiányzik mellőle a rozmaringlevél. Rozma- ringalaku diszitményes aranygombok kerültek napfényre 1889-ben a tihanyi katakomba régiségei között. Mint ornamen- tális növényt énekli a következő vers is: Rozmaringos a kötőm, Van már nekem szeretőm, Rozmaringos a szoknyám, Hogy a babám nézzen rám. Somogybán, egy kölesei lakodalomban, 1895-ben rozmaringbokor volt kiállítva, hogy róla minden vendég elláthassa magát menyegzői díszítéssel. A Csallóközben nem csak a vőfélyek kezéből nem szokott hiányozni a rozmaring, hanem a piros vagy kék szallaggal ékesítve minden lakodalmas vendég kap egy szálat belőle; és menyegzői használat után nem jut szemétre, hanem fűszerül a savanyúan készített hús levébe, (mint a Tisza mentén a tárkony (Artemitia dracunculus) a vőfélyvers is azt mondja, hogy: Rozmaringos neve, Ezen eledelnek, Nem való ez minden Léhütő korhelynek, Hanem tisztességes Asszony személyeknek, Olykor hasok fájós Öreg embereknek. Ekkora kiterjedésű használat és fogyasztás azt hozza magával, hogy egye-
