Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-24 / 25. szám

4 hallották, a minek majd a gyermekek veszik hasznát. Mindenesetre csak előnyükre lehet az, ha a magyar nyelvet tökéletesen megtanulják, mert azzal elérik azt, hogy majdan ügyes­bajos dolgaikat ők maguk eltudják intézni, magukat megtudják értetni minden hatóság előtt, tehát olyanok előtt is, a kik a román nyelvet nem beszélik. Mindez nem zárja ki, hogy hűk ne maradhassanak anyanyelvükhöz. Tapasztaltuk számtalanszor, hogy mennyi hátrány származik abból, hogy egyik-másik magát kellőleg megértettni nem tudja, a meny­nyiben nem bírja azt a nyelvet a melyet azon egyén bir, a kivel érintkeznie kell. Ezért ajánljuk nagyon minden szülőnek, hogy oda hassanak, hogy gyermekeiket minél több nyelv­ben kiképeztessék és első sorban a román anyanyelvű gyermekeket a magyar nyelvben, mert csak igy lehetnek az életbe majd teljes emberek. Erre van hivatva a tanítói kar. A mint tapasztaltuk eme hivatásának tel­jesen meg is felelt az állami iskola tanítói kara. Ezért nem mulaszthatjuk el mi, kik mél­tányolni tudjuk ama fáradságos munka messzire kiható értékét, hogy azok helyett is köszönetét ne mondjunk a fáradtságot nem kímélő nagy és nehéz munkáért, a kik azt talán eléggé mél­tányolni nem tudják. Első sorban Veress Jó­zsef igazgató urnák az állami iskola mintaszerű vezetéséért, nemkülönben Szappanyos Józsefné, Darai Ignátzné és Pályi Béláné tanítónő úr­nőknek és Zsilinszky István és Szűcs Gyula tanitó uraknak a kiváló és eredménydus ok­tatásért a melyben gyermekeinket teljes oda­adással részesítették. A tanítói kar tehát feltétlenül megérdemli a vakációt e nagy munka után, a melyet az el­múlt tanévben végeztek. A tanítványok azon része azonban, kik nem tudtak megfelelni a kivánalmaknak igye­kezzenek a vakációban pótolni azt. Azon ta­nítványok pedig kik az egész tanév alatt szorgalmasan tanultak és kitüntetésben részesül­tek ne bizakodjanak el a jövő tanévben, hanem igyekezzenek, hogy a jövő tanévben hasonló eredményt érjenek el. A szülők pedig kiknek örömet szerzett gyermekük, tudják meg, hogy a szép eredmény sok fáradságába került a tanítóknak. Ezért kötelességük a tanítói kart munkájukban se­gíteni. Nem mulaszthatjuk el még felemlíteni, hogy gyönyörűség volt végig hallgatni mindegyik osztályban egy-egy tanítvány által — a vizsga befejezése után az elnökhöz, vendégekhez és a tanuló társakhoz - intézet záró beszédét. Ezért a sok szép közzül egyet közlünk a melyet Olsavszky Pisti IV. oszt. tanuló mondott el a következőleg: Főtiszt. Gondnoksági Elnök Ur! Szeretett Tanítóink! Kedves vendégek! lm hallották feleleteinket, látták évi mun­kásságunk gyümölcsének egy részét. Jól tudjuk, hogy gyönge munkásokra vall az eredmény, mégis nyugodtsággal tölt el tudata annak, hogy kötelességünknek nagy részt eleget tettünk. Voltak azonban köztünk olyanok, kik nem használták fel az Istentől nyert tehetséget, al­kalmat, kik nem ütötték meg a legkisebb mér­tékét sem. Ezek számára is bocsánatot kérünk. Köszönetét mondunk édes mindnyájuknak, hogy hecses türelmüket a mi örömünkre feláldozni kegyesek voltak. Ezzel befejeztünk egy iskolai évet. Szel­lemi kincsekkel gazdagodva sietünk karjaitokba szerető szülők. Tudjuk, epedve vártok, de nem lehetünk hálátlanok. Hálát rebegjünk előbb Istenünknek, ki meg; óvott bennünket ez éven minden bajtól, ki tanulékony, engedelmes szivvel áldott meg; köszönetét mondunk tanítóinknak, kik fáradt­ságot nem ismerve tanítottak, türelemmel ne­veltek a jóra, szépre, nemesre. Bocsánatot is kérünk tőletek tanítóink azon sok keseritésért, hanyagságért, melylyel egész év folyamán meg­bántottunk titeket. Mi őszintén bánjuk hálát­lan viseletűnket. Ne tudjátok be azt teljes mér­tékben, ne higyjétek, hogy ilyenek maradunk. Mi még vagy ez, vagy más iskolának leszünk növendékei s tetteinkkel fogjuk kimutatni, hogy másként érezünk, mint eddig tettünk. ígérjük, hogy ha felnövünk, szavaitok szerint fogunk élni akkor is. Mi Felséges Urunk Királyunknak engedelmes alattvalói, szeretett hazánknak be­KŐVÁRVIDÉK csületes, törvénytisztelő, munkás, ha kell hallni kész polgárai leszünk. Még egyszer hozzád fordulunk örök Is­tenünk ! Vedd szívesen a mi fogadásunkat, erősíts meg bennünket, hogy kitűzött célunkat elérhessük. Áldd meg jó tanítóinkat, országunk hű, önzetlen munkásait. Add, hogy viruljon a haza, mely eddig annyit szenvedett, de hisszük ezután nem fog szenvedni, mert hisz most (követ­kezik ránk az igazi boldogság napja. Oh mily öröm lesz^ a szabad, boldog Magyarországért küzdeni! Éljen a haza, éljen a király! A záró beszéd elhangzása után Főtiszte- j lendő Veszprémy Sándor róm. kath. plébános iskolaszéki elnök mondott egy remek búcsúz­tatót, a mely a levizsgázott növendékeket épen úgy meghatotta, mint meghatotta a jelen volt szülőket is magvas tartalmával, előkelő felfo­gásával és nemes tónusával. A szép beszédet kivonatosan alábbiakban leadjuk: Kedves Gyermekek ! Az iskola olyan, mint egy fegyvertár. Nem kard, nem puska ugyan az a fegyver, a mely [ itt található, hanem ennél sokkal szükségesebb és hasznosabb: az ismeretek s a lélek műve­lődése képezik azt a vértet, melylyel a gyer­mekek felfegyverzik itt magukat. Az életben rátok nagy küzdelmek várnak, ezekben a har­cokban csak az tudja megállani helyét, a ki kellő módon el van látva a szükséges harcoló eszközökkel. Ti most bemutattátok, hogy ki hogyan látta el magát a tudományok fegyverei­vel. Sokan közületek a IV. osztály elvégzésével befejezte azt a készültséget, mellyel az élet piacára egykor ki fog lépni. Mások a szerzett ismereteket csak alapnak tekintik, melyeken i tovább akarják felépíteni lelkűkben a tudomá­nyok templomát. Tartsa mindenki kötelességének ez iskola becsületét mindenütt hirdetni az által, hogy mint jóravaló honpolgára e hazának az élet bármely körülményei között kötelességtudó, hazafias érzésű tisztességes ember lesz; hálá­tokat pedig tanítóitok fáradsága s önfeláldozó munkálkodásával szemben az által róhatjátok le, ha az általok hirdetett irányelvek szerint fogjátok éltetek további pályafutását igazítani. HÍREK. Lapunk jelen szám ó hoz mellékelve küldünk hátralékos tisztelt előfizetőink­nek egy a hátralékos előfizetési dijjat feltüntető posta utalványt, azon tiszte­letteljes kéréssel, hogy a kitüntetett össze­get részünkre lehetőleg posta fordultával megküldeni szíveskedjenek, Személyi hír. Szende Sándorné üdülés cél­jából pár heti tartózkodásra Francensbádba utazott. Újabb adomány a karulyai sebesültek család­jainak. Gróf Teleki Pál kerületünk országgyűlési képviselője 100 koronát adományozott a karulyai sebesültek családjai felsegélyezésére. A szives adományért a segélyezendők nevében hálás kö­szönetét mond a szerkesztőség. Ezen összeggel ez ideig összesen 168 kor. 46 fül. folyt be említett célra szerkesztőségünkhöz. Szatmár új püspöke. Sok kombináció után végre bevégzett tényként közli egyik szatmári j lap az új püspök kinevezését. Valamennyi jelölt­ség megdőlt, amennyiben a szatmári püspöki székre Dr. Boromisza Tibor, kalocsai őrkanonok van kinevezve. Az új püspök életrajza körül­belül a következő: Született Kalocsán, 1840-ik évi julius hó 18-án. Áldozó pappá szentelték 1863. évi július 26-án. Segédlelkész volt 1869- évig. Ez évtől tanár és hittanár a kalocsai ta­nítóképző-intézetben. Jánosfalván plébános 1881- évben. Kerületi tanfelügyelő 1887-évben. Kerü­leti jegyző ugyanez évben. Esperes 1889-ben. Zsinati vizsgáló, heővizi apát 1890-ben. Az 1893-ik évben kalocsai székes főkáptalanban mester­kanonok, a nagyobb papnevelő intézet kormány­zója, a kiérdemült papok intézetének igazgatója, a Szent-család társulatának vezetője és a kalo­csai képzőintézetek tanfelügyelője. Tiszai főes­peres lett 1895-ben. Az érseki líceum főigaz­gatója, a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottság elnöke és a kalocsai kath. kör. elnöke 1898-ban. Pápai prelátus és székesegyházi főes­peres 1901-ben. Szent Pálról nevezett bácsi prépost 1902-ben. Őrkanonok 1903-ban. A paulai 1906. junius 24. szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek igaz­gatója 1904-ben. Autonómiai kongresszusi vá­lasztott kalocsai és bácsi képviselő s káptalani helytartó 1905-ben. Érseki helytartó majd szat­mári püspök 1906. évben. A magyar képzőművészet története cim alatt jelent meg a napokban egy kis könyvecske Myskovszky Ernő nagybányai főgimnásiumi ta­nár úr szerkesztésében. Ä 165 oldalas köny­vecske felöleli képzőművészetünk történetét az ó-keresztény korszaktól napjainkig. A képző­művészet három ágának t. i. az építészet, szob­rászat, festészet tárgyalásában megszólal a re­mek szép tudású író, a kiváló értekező s a lelkes hazafi. Az igazi hazaszeretet adta a tollat a szerző kezébe e kitűnő munka megírására; nemzeti kultáránknak akarva vele szolgálatot tenni. Valóban az ész és szív igényeinek ter­mészetes kielégítésére szolgál ez a kis köny­vecske, mert amellett hogy nagyon tárgyilagos, meglátszik szerzőjén, egész leikével csüng tár­gyán, szereti azt s nemes célt akar szolgálni. Ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe ezt a gyönyörű munkát, mely megérdemli, hogy min­den lelkes szépművészetet ^kedvelő olvasónk asztalán feltalálható legyen. Ára 2 kor. Kapható a szerzőnél. Lopás. Prüszker Dezső helybeli iparosnak saját lakásából már több Ízben tűnt el kisebb nagyobb pénzösszeg, de arra nem is gondolt, hogy mindannyiszor a lopást a nála szolgálat­ban álló cselédje követi el. A napokban reggel fölkelve véletlenül a ruhájában volt erszényébe nyúl és megdöbbenve látja, hogy abból egy 50 koronás bankjegy hiányzik, de ekkor sem gon­dolt arra, hogy azt a cselédje vette volna ki. Gyanús volt azonban előtte, hogy cselédje egy­szerre csak eltűnt. Később értesült, hogy cse­lédje a Veisz Izráel és társa cég üzletében nagyobb bevásárlást tett és ekkor erről jelen­tést tett a községi elöljáróságnál. A községi elöljáróság a nyomozás megejtésével Véber Ignátz községi másodbirót bizta meg, ak: -k rövid idő alatt sikerült a tettest Átyim 1 ; (Prüszker cselédje) személyében kideríteni, vezett tagadta ugyan tettét, de a motozás m, ejtése alkalmával nála találtatott még készpém ben 29 kor. 14 fill, és 14 kor. 50 fillér értéig bevásárolt árú. A talált készpénzt és ruhane,^ műt bűnjelként elkobozta Véber Ignátz másod- bíró, a tettest letartóztatta és a csendőrségnek átadta a további nyomozás megejtése végett. Erdőfelosztás. A napokban érkezett a szat­mári kir. törvényszéknek 7168 906. számú vég­zése, mely szerint a nagysomkuti kisebb nemesi erdő felosztási ügyében a mérnök kinevezés tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedett, s igy Gál Jenő kinevezett mérnöknek szerző­dése, valamint a költségelőirányzat jogerős vég­zéssel jóváhagyatott. A kir. törvényszék jelen ügyben a bizalmi férfiak megválasztására a felosztás tárgyát képező terület határának meg­állapítására és Gál Jenő mérnök bevezetésére határnapul a f. 1906. évi juljus hó 5-ik napjának d. e. 9 óráját és szükség esetén a következő napokat tűzte ki Nagysomkut községházához. Az eljárás vezetésével Matolay Gábor kir. tör­vényszéki bírót bizta meg. Építkezési engedélyek. Hirsch Náthán szesz raktári épület, - Mátyás Izsák lakóház, - Ha­vas Emil konyha és kamra, — Veres József lakóház építésére engedélyt nyertek. Adókivetési tárgyalás. Az 1905 — 1907. évekre alakított adókivető bizottság a III. oszt. kere­seti adó, bánya adó és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókivetési tárgyalási ha­táridejét a f. 1906. évi julius hó 10. napjára tűzte ki. Elveszett tárca. F. hó 18-ra virradóra a Hirsch Náthán ur korcsmája előtt egy fekete bőr pénztárca elveszett. Volt benne 12 kor. pénz s három drb postai feladó vevény. A szi­ves mogtalálót kéri a tárca tulajdonosa, hogy a tárca pénztartalmát megtartva a három drb vevényt s a tárcát a szerkesztőséghez juttatni szíveskedjék. Eladó, egy gyönyörűen kidolgozott vad­disznóbőr. Cim a kiadóhivatalban. Csendórségi hírek. A helybeli csendőrség Steff Dumitrula György és Márkus Juon a Va- szilika somkutpataki lakosokat azért, mert Smid Samu somkutpataki lakost saját házában, illetve korcsmájában megtámadták s tőle erőszakosan pálinkát követeltek és mert pénz nélkül nekiek pálinkát adni nem akart megverték és igy testi

Next

/
Thumbnails
Contents