Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-24 / 25. szám
2 1906. junius 24. KO VAR VIDÉK séggel, lelkünk nemes sugallatát követve kell az Ur előtt térdre borulnunk s kinek- kinek részére áldást, szerencsét kivánunk. Meg vagyunk győződve, hogy a vasárnapi körmenet ájtatos résztvevőjének mindegyike ezt tette. Imádkoztunk mieinkért, imádkoztunk azokért is, akik nem jöttek el. De mennyivel kedvesebb imádságunk, ha mindnyájan, akik tehetjük, mindnyájan küldünk egy fohászt az Egek Urához. Ne zárkózzunk el egymástól, mert mindnyájan egy itélőszék elé kerülünk majdan. Földi életünkben hassa át mindnyájunk szivét az isteni mesternek az a világraszóló kijelentése: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ ! Kormos Qyula. Áz álomról és annak jelentőségéről.*)- Irta és felolvasta: Szitnyai Elek gimn. tanár. Egy más alkalommal ebéd után elszunyad- tam egy kicsit. Az ablak ki volt nyitva. Erre azt álmodtam, hogy egy ismerősöm szólított meg, ki különben arról volt nevezetes, hogy rendkívül mély hangja volt. Néha oly mély hangon szóllott, hogy hangja inkább egy igen mély hangú állat hangjához hasonlított. Tehát ez az úr jelent meg álmomban; szól hozzám valamit, de semmikép sem tudom megérteni. Erre felébredek és az ablakom alatt csaknem olyan hangot hallok, mint álmomban, és mi volt? nem más, mint egy tisztességes példánya azon állatnak, mely ugyan a tisztátalanságnak mintaképe, de húsa télen igen keresett. Ez járt az ablak alatt, és hallatta éppen nem melódicus hangját. *) Rendkívül nagy örömmel tesszük közzé lapunkban Szitnyai Elek budapesti főgimnáziumi tanár és a magyar filozófia társaság titkárának szerző szives enge- delméből az „Álomról“ szóló és 1887. évben Nagybányán felolvasott tanulmányát az „Álomról“. E cikk a kitűnő pedagógus, a kit magyar spencernek, vagy talán még inkább magyar Emerson Ralpf Waldónak tekinthetnénk, a tanulmányok cimü műből van átvéve, melynek éppen most jelent meg a Franklin-társulatnál második kiadása. csak azért, hogy 1769-ben ismét Franciország fenhatósága alá kerüljön, a város most már Corsica szigettel együtt, megmaradván azért köztársaságnak. 1800-ban az angolok és osztrákok által megostromoltatván, a köztársaságot megszüntették, de 1809-ben újra visszaállították azt, mígnem 1815-ben virágzó fővárosa lett Olaszország egyik tartományának az olasz egységig. Itt születtek Columbus Kristóf és Mazzini, kiknek gyönyörű szobraik is vannak a városban. Genuában nagy kényelemmel s megfelelő számlákkal berendezett hotelek vannak s mindenütt lehet német nyelvvel is boldogulni. A közlekedési viszonyok is kitűnőek. Gyönyörű terei vannak, melyek az idegent valósággal megragadják. Mindjárt a vasúttól a városba haladva a „Piazza Aquavederére“ érünk, itt találjuk Columbus Kristóf emlékszobrát, amit szülő városa emelt az ő emlékezetére. Innen a „Piazza Corvettorra“ áttérve találjuk Viktor Emánuel hatalmas lovasszobrát gyönyörű park közepében. Itt egy nagyon kedves meglepetés éri az utazót. A tértől északnak van a „Viileto di negro“ egy dombon valóságos művészi tudással és érzéssel teremtett gyönyörű kert, a közepén hatalmas szikla emelkedik ki, a tetején pedig van egy nagy forrás, melyből lármás zuhanással törtet le a nagymennyiségű viz. Többszöri eltűnésével és ismét előbukkanásával gyönyörű látványt nyújt. Az egész hegy olyan, mint egy szökőkút hatalmas vízesésekkel, közben gyönyörű parkírozás, hatalmas cédrusok, pálmák, narancs és citromfákkal. Igen kedvesek a kitünően gondozott utak mentén mindenütt szárazon és viTalán mások is álmodták épen tűz alkalmával, hogy tűz van és félreverik a harangot, mert épen valóságban is félreverték a harangot. Ha ezek után azt kérdezzük, hogy hihetünk-e az álmoknak, tudnak-e azok valamit előre megjósolni? Kereken azt kell válaszolnunk, hogy nem, egyet kivéve, hogy az álom figyelmeztethet egy oly betegségre, mely már a testben lappang, de még ki nem tört. És mégis, mindezek mellett is hány millió és millió ember van, aki hisz az álmok jósló erejében. Amióta a világ áll, az emberek egy része mindig szeretett jósolni az álmokból. A legtöbb embert az vezeti félre, hogy némely álom csakugyan teljesül. Pedig ha a dolgot jobban megvizsgáljuk, egész természetesnek fogjuk találni, ha bizonyos álmok teljesülnek. Induljunk ki egy példából. Egy anyának beteg leánya van. A leány annyira beteg, hogy halálától lehet tartani. A csüggedni kezdő anya élénk phantasiájában erre a szörnyű esetre is gondol. Ekkép azt is elképzelheti, hogy mint változnának meg a dolgok, ha leánya meghalna. Képzeletében már a temetéssel is foglalkozik, látja az egész menetet. Erre ismét idő telik el, a leánya talán jobban is lesz; az anya azonban egyszer azt álmodja, hogy leánya meghalt. Tegyük fel, hogy a leány nemsokára csakugyan í meghalt; mi természetesebb, mint hogy az anya | csodálkozva vallja be, hogy szerencsétlen álma teljesült. Pedig tulajdonkép a saját gondolatait, képzelődéseit álmodta meg. Már sokkal nehezebben magyarázható meg a következő álom, melyről Cicerót tesz említést. Simonides egyszer tengeri útra akart kelni. Elutazása előtt azt álmodja, hagy amint a mezőn megy, egy halottat talál. Ezt ő el akarja temetni; e közben a halott megszólal és inti őt, hogy ne lépjen a hajóra, amelyen el akar utazni, mert életébe kerülne. Simonides hallgatott az álomra, nem szállt a hajóra. Nem sokára hallja azonban, hogy ugyanaz a hajó egész népével elmerült. Még csodálatosabb azonban a következő eset. Eg.v florenci fiatal ember azt álmodta, hogy a Florenc egyik templomának ajtaja előtt elhelyezett kő-oroszlán őt halálosan megharapta. Ez álom elég különös volt arra, hogy el ne j feledje. A következő reggel több barátja kisé- i rétében ugyanazon templom felé sétál és az í álmot kisérő barátjainak is elmondja. Mind- j nyáján nevetnek rajta. Erre egészen a temp.iii.i...I■■■mi _ _____ _ _ zen , szabadon és elzárt helyen látható különféle exotikus szárazföldi és vizi állatok. Ezzel szemben van a gyönyörű napkert a legragyogóbb pompában diszlő növényzetével s gyönyörű sétányaival. Ettől nem messze van a Piazza de Ferrari Garibaldinak hatalmas lovasszobrával. Nem messze ettől a Piazza della í Zecca. Itt siklóra ültünk s felmentünk a Cas- tellagióra az úgynevezett genuai Righire 300 méter magasra a tenger színe felett. Igen csinos hotelek vannak itt, melyeknek a tetejé= ről, hová csodálatosképen mindenki ingyen juthat fel, felséges kilátás nyílik úgy be az egész városra, valamint a 2 Riviérára, hát mögött a nagyszerű s egész közelben levő appenini havasokra, melyeknek itt-ott majdnem a tetejéig felhatolt a cultura gyönyörű vázszerü alkotásaival. Engem különösen ez is gyönyörködtetett mint havasvidéki embert. Itt vannak a város védelmére felállított ágyuk is elhelyezve úgy, miként a tengerparton is. Két órát a legnagyobb gyönyörök között itt eltöltve a világhírű Capo Santoba siettünk talán a világ legszebb temetőjét megszemlélni. Amit itt lát az idegen, az majdnem leírhatatlan. Monumentális épületek vannak itt körbeépítve, mintegy 100 hold kiterjedésű területen, alatta jobbról-bal- ról betöltött sírhelyekkel, minden egyes sírnál művészi kiállítású síremlékekkel. A gyermekek körben, más hatalmas épületekben'nyugosznak úgy, mint Velencében: egymás feletti fülkékben. Az egyes sírok előtt emelt szobrok a megszó- lásig élethűek s oly megható jeleneteket ábrázolnak, hogy nem egyszer elszorult a szivünk. (Foly*. köv.) lomhoz érnek s amint a kő-oroszlán mellett elhaladnak, a fiatal ember a kő-állat szájába teszi a kezét és tréfásan mondja: „No most harapj meg!“ Alig mondta ki e szavakat, már is azt veszik észre társai, hogy elsápadt és reszketni kezd. Megvizsgálják a kezét és látják, hogy egy kis szúrás van rajta és föl is ismerik, hogy skorpió szúrás. A kőállat szájüregében ugyanis egy skorpió volt befészkelve, és az harapta. Pár óra múlva a fiatal ember meg is halt. Mind Simonidesznek, mind a florenzi fiatal embernek esete, ha ugyan megtörtént, megmagyarázható; e helyütt azonban ennek részletezéséről le kell mondanunk. Még egy dologra leszek bátor becses fig3relmüket kikérni, s ez nem kevesebb, mint az a bizonyára különösen hangzó tétel: az embert némely álmai után is meg lehet Ítélni. Különös, hogy midőn az álomban minden fölfordul és úgyszólván nincs absurdum, mely az álomban nem sikerülne, midőn épen nem csodálkozunk, hogyha a kutya egy verset mond el, a kősziklák úsznak a vizen, ugyanakkor az erkölcsi rosszat a jóval, a jogot a jogtalansággal, az erényt a bűnnel soha össze nem tévesztjük. Erre a tényre Hildebrandt német tudós figyelmeztetett először. Minden fogalmunk bábeli zavarrá lehet — ? úgymond — de a bűnt erénynek, az erényt bűnnek mondani az álomban soha sem fogjuk. Vágyaink, szenvedélyeink, érzelmeink, esetleg bűneink az álomban is föllépnek, és sokszor még tisztábban, mint éber állapotban. Minél tisztább valakinek élete, annál tisztábbak álmai. A jámbor álmában nem lesz orgyilkossá, a becsületes jellemtelenné. Az álom sokszor a legfinomabb kritikus. Nemcsak azon eszmekört mutatja, melyben szerettünk vagy szeretünk mozogni; nemcsak meglevő és volt szenvedélyeinket illustrálja, hanem azt is képekbe öltözteti, amire csak gondoltunk; oly oldalról is feltüntet, amelyről minket a világ nem ismer. Az ébrenlét alkalmával a mindenféle tekintetek, társadalmi és illemszabályok sokszor elnyomnak bennünk bizonyos érzéseket, gondolatokat, de az álom nem ismeri e korlátokat és életre kelti azt, ami ébren el van nj^omva. Az álom tulajdonképen egy panoráma, melyben életünk történetének egyes képeit látjuk feltüntetve. E képek igen sokszor zavarosak; de sokszor igen hívek. E panorámában azt látja meg a férfi, milyen volt ő 10-20 — 30 — 40 éves korában? Nincs a világnak az az írója, aki az embernek egy-egy jellemvonását úgy tudná visszaadni, mint némely álomkép. Igen, mert az álomban az érzés és gondolat úgy jelenik meg, amint megszületett, hamisítatlan tisztaságában. Innen van, hogy az álom sokszor áruló; az álmodó sokszor fenhangon mondja el azt, mit a világért sem tudna valakinek elmondani. Az alvabeszélés már sok titoknak vezetett nyomára. A kis leány, aki szerelmét még maga előtt is titkolja, sóhajtva említi a választott nevét és halkan rebegi azt a szózatot, mely a regényekben ritkított betűkkel így van kiírva: szeretlek! A férfi szíve titkát szakadozott mondatokban beszéli el. Ha mindezek után végre figyelembe vesz- szük azt, hogy az olyan alvás, melynél sokat álmodunk, nem jó, mert sem a test, sem a lélek föl nem üdül, sőt hogy egy ily sok álmú alvás után testileg, lelkileg fáradtak maradunk egész nap, nagyon természetes, hogy egészségünk és munkaképességünk céljából arra kell törekednünk, hogy alvásunk legalább az éjjeli órákban lehetőleg álom nélküli legyen, s hogy a kellemetlen s kétségbeejtő álmoktól lehetőleg meneküljünk. Az álmok természetének tanulmányozásából erre vonatkozólag a következő útmutatásokat nyerjük: 1. Aki gyomrát a vacsora alkalmával megterheli, vagy közvetlen a lefekvés előtt vacsorái, az biztos lehet róla, hogy rossz álmai lesznek. Legjobb vacsorára keveset enni és ezt is a lefekvés előtt vagy két órával. s Értekezhetni a tulajdonossal PUTNOKY REZSŐ ÚRRAL CZEGrLÉDElV.
