Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
1906. junius 17. 5 KŐVARVIDÉK \ k Eközben Pap Vaszalika a Petri ugyancsak K- remetei lakos az erdőn keresztül menve a szeg ény asszonyt minden ok nélkül megtámadta és össze verte, hogy felgyógyulása hosszabb időt igényel. A támadó vslószinüleg ittas állapotban követte el tettét mert semmi oka nem volt, hogy a szegény asszonyt tettleg bántalmazza. Az ügy a kir járásbírósághoz lett feljelentve. Országos vásár Nagybányán. Az Űrnap utáni országos vásár Nágybányán e hó 18-20 napján lesz megtartva. És pedig az első napon barom vásár a két utolsó napon kirakodó vásár. Tanácsos választás Felsőbányán. Spáczay Gyula városi jegyzőt szótöbbséggel felsőbányán városi tanácsossá választották meg. Tanítói közgyűlés Szatmáron. A szatmár- megyei általános tanítótestület által e hó 14-én Szatmáron megtartott közgyűlésen községünk állami tanító és tanítónői teljes számban megjelentek. Hadkötelesek figyelmébe. A f. 1906. évi junius hó 25-én községünkben tartandó fősorozásra az alábbi itteni illetőségű hadkötelesek vannak felhiva: I. korosztály: gróf Teleki József Sylveszter, Muntyán Sándor, Marinkás Sándor, Mózes Mózes, Nagy László, Grünfeld Márton, Pataki Jakab, Buttyán János, Vancza Sándor, Goldstein Jenő, Szabó László, Herskovits Bernát Lajos, Argyilán János, Hirsch Ármin, Haáz Lajos, Búd János, Buttyán Győző Viktor. II. korosztály: Csukor Károly, Kovács Imre, Frencz János, Palkovits Sándor, Veisz Sámuel Leib, Sármási Ferencz, Spitz Zoltán, Herskovits Ábrahám Bernát, Lukácséi János, Kis László, Jakab Zoltán, Drágos János, Blau Mendel. III. korosztály: Szerémi István, Loy Zsigmond, Rézműves György, Drágos János, ^íárk László, Hirsch Gyula és Muntyán György. Egy szeliditett medve. A községünkben időző cirkusz társulat naponként hirdeti, hogy a társulat igazgatónője Alexandria egyr szeliditett medvével fog birkózni. A látni vágyó közönség azonban szívesen elengedte volna azon rémes látványosságot a midőn birkózás közben a medve az igazgatónő jobb keze fejét a szájába kapta és majdnem teljesen leharapta. Rémes látványosság volt, de nem mulattató. A szegény igazgatónőnek csak férje segítségével sikerült menekülni az éppen nem nagyon szelíd medve elől. És most jó ideig nem lesz képes birkózni még emberrel sem. Gyümölcs földolgozó gépek kikölcsönzése. Darányi földmivelésügyi miniszter oly községeknek, a hol nagyobb gyümölcstermelés várható, nehogy a friss gyümölcsöt áron alul keljen értékesíteni. Lumot-féle csidermalmot, Mafille-féle almaborsajtót, Rőder-féle amerikai vándor aszalót Gvőry-féle talyigára szerelt szeszfőző készüléket gedélyezett 3-6 heti használatra és pedig ingyen. Az ez iránt való kéréseket julius 15-éig kell bemutatni. Nagyobb mennyiségben szilvát termelő községeknek 600 korona értékű Ga- senille-féle aszalókat örök tulajdonul ajándékoz tárcája terhére a miniszter, ha a 2—3 száz kor. kitevő építési költségeket az illető községek elvállalják. CSARNOK. Jajgat a síét. Jajgat, a szél a letarolt réten . . . Vérzik az én szivem nagyon mélyen. Csalfa asszony össze-vissza tépte. Meg is veri a jó Isten érte. Bár szivemet össze-vissza tépte-. Nem tudom én elfeledni mégse'! Este, reggel imádkozom érte, Hogy csalódás, bánat so/t’se érje. Fejem alatt nedves már a párna. Annyi könnyet ejtettem már rája. Nedves párnám megmondhatja néked, Hogy búsulok s mit szenvedek érted. Nagy Tamás. Az ügyész ur!*) A törvényszék tárgyalási terme zsúfolásig megtelt az izgatottan kiváncsi hallgatósággal. A nagy hőségtől a hölgyek és urak ruhái oly gyűrötteknek imponáltak, mintha tengeri fürdőből léptek volna ki frissiben. — Mi lesz a válóperrel ? — Vájjon elválasztják-e? — Kérem a tyúkszemem? — Bocsánat igazán de talán csak nem akar azzal is látni? Ilyen bon-mot-kal s hasonló kérdésekkel töltötték az időt, a mikor felharsant a teremszolga hangja: Uraim! Csendet kérek! Megnyílik az ajtó s a törvényszék hivatásához illő ünnepies komolysággal felmegy az emelvényre, a bírák elfoglalják helyeiket s az elnök megrázza csengőjét és rövid, pár szavú bevezetés után a tárgyalást megnyitja. Belép a férj, egy magas termetű, komoly arcú, eszményien szép alak, meghajolva a törvényszék előtt, elfoglalja a számára fenntartott helyet. Utána a másik ajtón az asszony, fekete ruhában a mi még érdekesebbé teszi ez alkalommal halvány de gyönyörű arcát. A legkisebb zavar nélkül merész szemekkel végig néz a hallgatóság sorain s férjétől távolabb a törvényszékkel szemben ő is le ül. A teremben hangos suttogás hallszik, : egyesek éppen nem halkan csípős megjegyzést i tesznek az asszonyra, mig a férfi általános j rokonszenv tárgya. Az elnök komoly szavakkal kér csendet a j hallgatóságtól s a tárgyalást megnyitja. Úgy a férfi mint az asszony engesztelhet- len gyülölség alapján kérik a válást kimondani, I pedig alig két éves házasok s az egész város ; tudta, hogy szerelemből keltek össze, boldogabb j pár alig akadt valahol, de Bándy Ivánná még leány korában is — Szentandrássy leány volt s igy oly büszke, gőgös tudott lenni, hogy ő neki a vidék urai egyáltalán nem imponáltak s csakis egy oly ritka szépségű ember tudta ; lekötni, magához bilincselni és vele házassági frigyre lépni, mint a milyen Bándy volt. Az elnök befejezte a tárgyalást s felhívta az ügyészt, hogy mint hivatalból kirendelt házasság védő, — mondja el beszét. Általános figyelem és érdeklődés között állt fel az uj ügyész, a kiről tudva volt, hogy ily fiatalon azért lett kinevezve, mert mély közjogi tudása, utólérhetlen ékes szólása, no meg születése, — országos hírnevet szerzett s X-ben azért, mert az atyja a nagy befolyással biró Szentandrássyakkal igen jó barátságban volt. Mindenki azt képzelte, hogy a Bándyné pártjára áll s a házasság felbontását ellenezni fogja. De nem igy történt, mert a mint az ügyész felállott s beszélni kezdett, a hallgatóságnak úgy tetszett s mintha beszédje egyenesen az aszony jogvédelme ellen irányul, a mennyiben a válóper okozójául őtet tüntette fel. Beszédje mind folytonosan érintette a Bándyné viselkedését, végül igy nyilatkozott: „Ideje, — tekintetes törvényszék, megmutatni, — a törvényszék előkelő fórumáról — tudtára adni mindenkinek a teljes nyilvánosság előtt, hogy a házasság egy olyan komoly szövetség, a melyet megunni vagy kicsinyes okok miatt eldobni, az egyéni tisztesség, esetleg a házasságból származott gyermekek anyagi és erkölcsi presztízsének szempontjából — nem lehet. Ideje példát szolgáltatni a jövőre nézve is, hogy minden olyan asszony a ki a férjének egyszer letett eskü szentségét komolyan nem veszi s be nem tartja, törvényes megtorlásban részesüljön. Én mint hivatalból kirendelt házasságvédő, a megkötött házasság felbontását s Bándyné vétkesnek nyilvánítását indítványozom.“ Az uj ügyész leül, az egész hallgatóságon erőt vett valami bámulat féle érzés. A törvényszék ítélet hozatalra vonul vissza. Kevés idő múlva kihirdetik a házasság felbontását és a *) Eme felfogásában groteszk életképet pusztán j azért közöljük, mert tudomásunk szerint hasonló eset ugyan nem X-en hanem Y-on megtörtént. Hogy azután az ügyész a maga ügyészi lelkiismeretét, hogy tudta össze egyeztetni a maga emberi lelkiismeretével az | már körülbelül nem a mi dolgunk s éppen azért egy- ! általában nem is törjük rajta a fejünket. (Szerk.l Pár nap múlva a hivatalos lapban minden indokolás nélkül megjelent, hogy László Imrét Bándyné vétkességét kimondó Ítéletet, az x-i kir. ügyészt onnan Rózsahegyre helyezték át. Az öreg Szentandrássy vitte keresztül. Négy hét múlva pedig a fővárosi lapokban olvastam, hogy László Imre kir. ügyész egybekelt Szentandrássy Olgával. Osán. NEVETŐ KŐVÁR. Régen volt a szatmári conviktusban. Észrevettük, hogy nekünk folytonosan káposztát adnak. De milyen káposztát ! ? Se nem kolozsvárit, se nem temesvárit hanem afféle szatmári száraz, keserv-szülő, világbánatos, minden disz- nóságtól féltékenyen megőrzött, savós főzeléket. El keseredtünk! A keserv nagy érzés, különösen ha a gyomorból indul ki eleven erővel az effajta keserv. Mi akik tizennégy éves korunkban zsenin művészet alól nem adtuk, eikesere- dési consiliumot ültünk, ahol is a divó káposztarendszer megtörésére irányuló alábbi versezet született meg : — Mi lesz ma ? (kérdi a tenorista.) — Káposzta (válaszol a kar.) — És holnap ? (zengi a szoló.) — Káposzta (felel a kar.) — És aztán ? (áradozik a szóló.) — Káposzta (zenditi a kar.) S mindig csak káposzta „Szemtelen gyerekek — halljuk csak egszerre megdöbbenve superiort — azonnal fel ! Mondanunk se keli, hogy becsuktak. Morál: Inkább káposzta mint karezer. Azért! Miért garambáskodolsz ógy ezzel a kala- ozzal, hiszen nem csinálta semmit ? Semmit ? Ő ültetett ebbe o kupébába, okiben a felesigemmel megismerkedtem. Szomorú különbség. — Mi oz ? Te bezársz a boltadat ? — Nü, hiszen delet harangoznak. — Mboh ! ez o khölönbség ! Mikor te bezársz, harangoznak, mikor én bezártam, hát doboltak. A pénztárosok országa. Dolfika (olvassa, hogy Columbusz volt az első ki Amerikában partraszállt): Tátelében, valta a Kolumbus edj pénztáros ? A legkisebbet. — Miért választottál mogodnok oleján kicsiny feleséget ? — Mért, o bojbul az ember válasszon mindig a legkisebbe négis. Jónás (az ebédnél sokáig tanakodik, hogy ki főzte, a felesége vagy a szakácsnő. Ebéd után gyomorgörcsöt kap és felkiált.) Mégis tsak the fűztél máma oz ebédet Nettikám ! Latin és zsidó. Az öreg Brenessel tüsszent. A fiatal Brenessel (gimnazista): Candurat sanilati! Az öreg Brenessel: Gatt, milejen szép ez o nyelv ! ( öt perccel később ) Brenesselné tüsszent. A fiatal Brenessel: Condneat sanitati! Az öreg Brenessel: Mastand nem jól mondhál. Ho én tösszentek, akkor kell man- dani condneat sani mami! Csalhatatlan. A hires zsidó orvostanár azzal bocsátotta el egyik betegét, hogy két hónap múlva koporsóban lesz. A halottjelölt egy kontárhoz fordult, aki kigyógyitotta. A zsidó persze elmegy a tanárhoz chutz- peból és jelentette, hogy egy kicsi orvos kigyógyitotta. Nu, akkor helytelenül khezelt mogát! mondja a tanár. Berszómenti.
