Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
4 KO VAR VIDÉK 1906. január 21 Szalmármegyei közlöny. A 32. évfolyamban levő szatmármegyei közlöny, melynek szerkesztője Baudisz Jenő volt, e hó 14-én független politikai lappá alakult át. Az átalakult lapnak főszerkesztője B. Kovács Béla, felelős szerkesztője Sternberg Ottó, főmunkatársa Rónay László, a laptulajdonos maradt Róth Károly. A lap ezután megjelenik minden szerdán és vasárnap. Baudisz Jenő a lapnak 21 éven át volt szertője búcsút vesz a közönségtől és hálás köszönetét mond a támogatásért. Megjelent a „Szőlészeti és Borászati Lap Naptára“ 1906-ik évre, uj, dús, tárgyilagps, érdekes, változatos és értékes szakcikkekkel. Ara 1 korona. Tartalom: A naptár és havi jegyzék lapokon kivül „Havi teendőink a szőlőben és a pincében.“ Szőlészet: Korai piros Veltelini. — Az olasz Rizlingről. — A Maurer-féle dupla hármas kötés. (Ábrával.) — Cvignote félkarikás combművelet. (Ábrával.) — A válogatás fontossága. — Erdélyi szőlőművelés. — A szőlő levelezése. — A gyiirüzés. — A szőlő jövedelmének emelése. — Sodrony vagy karóművelet. — A szőlő betegségei. — Védekezés a tavaszi fagyok ellen. Borászat: Mustnak a szőlőhéján való erjedése. — A törköly hatása a borra. - Szőlőaszalás. - Magas cukortartalmú borok erjedése. — A bor megítélése vegyi szempontból. — Melléktermékek nyerése. — Uj borok lefejtése. Különféle: Bachus körúton. — Petőfi mint borivó. Hasznos tudnivalók: Ártalmas-e a rézgáliccal permetezett szőlő ? — A szőlő gyógyhatása. — A szőlőtörköly mint takarmány. — Szőlőkocsonya. — Az Othello borának kezelése. — A hordók óriása. — Hordótapasz. — Kedvezményes boritaladó. — Eljárás uj hordókkal. - Gyakran szedegessük a lehulló gyümölcsöt. — Alma és körte betelelése. Az egy korona ár előleges beküldése mellett megrendelhető szerzőnél: Maurer János, Kecskemét. Az epilepsia (nyavalyatörés) gyógyítása. Az orvosi szaklapok feltűnést keltő közleményeket hoznak az epilepsiának egy uj és biztos gyógyító módszeréről. E cikkek szerzője és az uj gyógymód megalapítója dr. Szabó B. Sándor specialista orvos Budapesten, V., Alkotmány-u. 5. készséggel nyújt felvilágosítást mindazon ily bajban szenvedőknek, kik egészségük teljes helyreállítását az ő uj és bevált módszere segítségével elérni óhajtjuk. Vásárok. Nagybánya sz. kir. rendezett tanácsú város területén 1906. évben tartandó külső és belső országos vásárok határnapjai. I. Pál vásár. Külső baromvásár január 22-én. Belső kirakodó vásár 23 — 24. II. Oculi vásár. Külső baromvásár márczius 19-én. Belső kirakodó vásár 20 —21-én. III. Urnapi vásár. Külső baromvásár junius 18-án. Belső kirakodó vásár 19 — 20. IV. Szent-Istvánnapi vásár. Külső baromvásár augusztus 27-én. Belső kirakodó vásár 28 —29-én. V. Szent-Mártonnapi vásár. Külső baromvásár november 12-én. Belső kirakodó vásár 13 — 14-én. Minden országos vásár csak a kitüntetett napig tart, vagyis a belső vásár második napján véget ér. Nagybányán, 1905. október hó 25-én. A város tanácsa. Gellert Endre, polgármester. Égly Mihály, főjegyző. Kenyérdagasztás lábbal. Úgy látszik, hogy a lábbal való kenyérdagasztásnak is van tere némely helyütt, mert a pékek nyomorkodnak, hogy munkájukat megnehezíti az elberfeldi városi tanács rendeletével, a mely 1906. január 1-ével megtiltja nekik, hogy lábbal dagasszák a kenyeret, mert az orvosok kijelentették, hogy ez az „eljárás“ káros befolyást gyakorol a közegészségre. Nincs betegség házánál mai számunkban megjelent hirdetésre ez utón is felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza — (100 kgr.) — 14 K 50—15'00 Rozs — „ „ — 10 „ 00 —10‘50 Tengeri „ „ — 12 „ 00—13'00 Zab - „ „ - 10 „ 00-1U00 CSARNOK. Piroska.- Költői elbeszélés. - (Folytatás.) * Irta: Regős. Eközben épp a kert elébe értek, A rácsos ajtó tárva, nyitva volt, A házőrző settenkedett eléjek, Csóválva farkát, vidáman csaholt! — A tornáczról édes atyát látva, Piroska jött, Apátliy szép leánya A nyitva álló kertajtó felé, S midőn az ismeretlent észrevette, Megállóit, nagy zavarba, jött felette, És tétova tekint maga elé! . . . Az erdész látva érkező leányát, Boldog mosolylyal integet neki, Megsimogatja hófehér szakálát, S arcát kigyuló örömpir fedi! . . . „Jer csak Piroska, jöjj csak édes leányom, Meg vagy lepetve, ámde nem csodálom, Vendéget hoztam, lásd őt szívesen/“ — S a gyermek menten ott termett a szóra, Felnyílik ajka egy futó mosolyra, Midőn feléje lép az idegen! . . , S a mig beszélt, az ifjút karra véve, Jóságosán mosolygott két szeme, Az utcasorból zöld mezőre érve, Haladtak együtt az erdő fele, Fejük felett a csillagfényes űrben, A vadludak repültek V betűben, Gunár vezérök hosszan gágogott,- Apáthy egy szavát a másba ölté, A boldogság szivük’ egész betölté, Örült mindkettő, hogy — találkozott! . . . Árnyas fasor volt, melyen áthaladtak, S a mint Kovács Ödön előre néz, Feléje intett két világos ablak, Az erdészlak közeibe' volt egész! . . . Édes leány kacaj csengett elébe, Beszállóit lopva szive közepébe, Tán hangosabban is dobogtatá, Hideg futott át hirtelen a testén, (Fázik talán ily enyhe, őszi estén?) — Okát kereste s fel nem foghatá! . . . Kovács köszönte a viruló leánykát, Az ismerkedés nehány pillanat, S megindulnak a ház felé a hársfák Fakóra sápadt lombjai allatl! Elől Ödön ment a lányka mellett, Arcuk körül az esti szellő lengett, Széthordva édes rózsaillatot! . . . S az ősz Apáthy büszkén emlegette, Hogy ezt meg ezt a fajt kitől szerezte, S némelyikért tengernyi pénzt adott! . , . Piroska és az ifjú elmerengve, Nem is figyeltek rá, hogy mit beszél, Egymásba olvadt mind a kettő lelke, Mint rózsaillattal az esti szél! , . . Vígan csevegtek, jártak önfeledten, Hisz gyermekek voltak mind a ketten, Akiknél minden boldogság csupán, Az ifjúság egy édes tarka álom, Mint himes lepke harmatos virágon, Úgy éltek ők az élet hajnalán! . . . ... Az erdészlak a kert közepén állott, Borostyán fedte hófehér falát, Körötte rózsák drága szép virágok, Már messziről érezni illatát! . . . Mindent betölt az ősz varázsa, bája, A hold ezüstös fényt vetett a tájra, A lomb között a szellő kóborolt, Különben csend volt, ünnepélyes, néma, Távol tilinkó hangja szólott néha, Csillagsugáros, bűvös este volt! . . , (Folyt, köv.) Szalon. A hét legfrissebb intim pletykái. — Igen! - nem hallottad - lesz „polgári olvasó-kör“, vagy - nem lesz! ? Mit határoztak a múlt vasárnap? — Mit érdekel az téged ? — Mit? Hát tudod .... — Na igen! Lesz ! Megalakult .... — Ennek igazán örvendek! Lehet . . . — Gyere — gyere! Beszélj csak, hogy mulattál Hosszufaluban? — Kitünően ! Bánhatjátok, hogy nem jöttetek el , . . — Na — tedd csak le azt a kabátot s mondd — kik voltak ott? — A „Kővárvidék“ hozta . . . Nem olvastátok ? Az a kedv, mi már vacsora alatt megkezdődött . . . Az a figyelmesség — a rendezőség részéről . . . Higyjétek el — én még olyat nem láttam ! ? S aztán az a táncterem — ficusokkal, primulákkal, fenyőágakkal — megtudom is én még mikkel díszítve — lelkeim — úgy nézett ki, mint egy kis mennyország . . . S igen! Még meglepetés is volt! . . . Egy színdarab . . . Nem is tudom, mi volt a cime, de nagyon jó volt! Egy baka, meg egy száraz dajka szerepelt benne .... A kis X is kitett magáért! .... Mint mondják — ő rendezte az egészet . . . A vidékiek majdnem mind hozzá szálltak!... Mi is az ő vendégei voltunk . . . Tudjátok, hogy még ott is táncoltunk! ? De — hogy mikor — azt már nem mondom meg! Ismeritek? Igen kedves — barátságos ember . . . Minta házigazda! Nekem roppant tetszik . . . — Na — na ! ? Hát a gör. kath. dalárda s iskola javára rendezett táncmulatságba, hogy nem jöttél el? Bükkfa szén bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
