Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
2 KŐ VÁR VIDÉK 1906. április 8. módjában egy irányban sem kiterjeszteni a kórházat. Ezzel nem célunk az eladó telek tulajdonost túl magas ár kérésére késztetni, mert viszont az eladó telekre más megfelelő vevőt ő nem kaphat, amennyiben a kórház tőszomszédságában telket senki szívesen nem vásárol. A vétel pénzügyi kérdéseit állam- segélylyel a jelenlegi viszonyok között nem hisszük megoldhatónak, hanem tudomásunk szerint a kórház javára kamatozó „Barthal György“-féle és a törvényhatóság által kezelt alapítvány eddig felgyűlt kamatai már több év óta föl nem vétettek, azt vélnők felhasználhatónak, mely kamatok e célra kikérendők volnának. Ha netalán az alapítvány fel nem vett kamatai nem fedeznék a vételre szükséges teljes összeget, a község a még hiányzó összeget valamely pénzintézettől venné fel, mely kölcsön kamatait a megvett teleknek bérbeadás utján befolyó haszonbérből fedezné. Az államsegélyért a község esetleg későbben folyamodna. Ezek szerint a kérdéses telek megvétele nehézségekbe nem ütközik és idővel el lesz érve a cél, kórházunk a mai modern viszonyoknak megfelelően emelkedhetni fog és képes lesz a betegeket a kivánalmaknak megfelelően elhelyezni. A „Kővárvidék“ mélyen tiszteli olvasó közönségéhez. Lelkes felhívás érkezett hozzánk a magyar gyáripar érdekében indítandó országos mozgalomra vonatkozólag. Mi teljesen átértettük ennek a komoly nagy érdekű actiónak kiszámithatlan súlyú hord- erejét és éppen azért jó ajánlásu törekvéseink minden erejével hívjuk fel vidékünknek minden közgazdasági-, ipari- és keresdelmi-tényezőjét arra, hogy ezt a mindenesetre modern mozgalmat lehetőleg tisztelje meg támogatásával. A felhívás a következő: „A magyar gyáripar érdekében indítandó országos mozgalomra. Az emberi haladás azon korszakában i élünk most, amelyben a gazdasági erők j parancsoló, sőt szabad állítani, egyedüli ! jelentőséggel bírnak. Ez erők immár harcban állanak egymással és előrelát- j hatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor azután az államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, a mint egyik j vagy másik erősebben fogja megállani j helyét e gazdasági csatában. Nincs sok j idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma j évek alatt annyit fejlődünk, mint 20 — 30 j évvel ezelőtt egy-egy évtized alatt sem. Az a nemzet, a melyik a mostani viszo- j nyok között egy pár évet stagnál évtizedeket vészit, de esetleg egész jövendőjét | eljátszhatja. A többi államok villanykocsija a haladás terén átszánt rajtunk és könnyen a pusztulás örvényébe sodorhat bennün- j két. Itt tenni, cselekedni kell, minden habozás nélkül. A kislelküségnek, az előre lemondó számitgatásnak el kell tűnnie. Mi tisztelettel alulírottak már hónapok 1 óta dolgozunk egy eszmén, melynek ! megvalósítása Magyarországon rövidesen . megteremtené a honiipart és az európai számottevő tényezők közzé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Ez eszme a következő: Alakítsuk meg a magyarországi összes kereskedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék magukat árra, hogy a 2—3 évi határidő mellett szállítandó, a külföldi- . vei árra és minőségre egyenlő magyar iparcikkeket átveszik. Ugyané szövetkezet alakítsa meg azon országos részvénytársaságot, amely a kérdéses cikkeket készítő és szállító gyárakat szervezze, építse és fenntartsa, E kombinátiónak eredménye lesz a magyar ipar felvirágzása és a magyar kereskedelem megerősödése. Mert az igy keletkezett gyárak jövője biztosítva van, a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. A mennyiben a kereskedő szövetkezetnek érdekében fog állani a létesítendő gyárakat föntartani, hisz ő is részvényes azoknál. A gyár pedig jó és olcsó árukat készíthet, mert a részvényes ugyanaz, a ki az árut a gyártól megveszi. így két utón jelentkezvén a haszon, a gyár nem lesz kénytelen, úgy mint eddig az áru minőségének rovására a hasznot hajhászni. Nem lesz szüksége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrencia,, vevői biztosak és állandóak lesznek. E terv keresztülviteléhez óriási tőke szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vannak dúsgazdag főuraink, birtokosaink, a kik bizonyára követni fogják az angol példát és pénzüket immár egyszer a magyar ipar és kereskedelem ^előmozdításától sem fogják megvonni. És annál- inkább jogunk van ez áldozatkészségre számítani, mert főuraink éppen a közelmúlt napok politikai viharai között 100.000-eket áldoztak politikai célokra, tehat most, mikor szintén a magyar nemzet előnyéről, jövőjéről van szó, vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó „Magyar országos kereskedelmi szövetkezet és ipari részvénytársaság“ tervét. De nem késünk hamarosan elő- allani további részletes indítványainkkal is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket és ha helyesnek találjátok eszménket, a miben kétségünk nem lehet —- terjesszétek azt és nyerjétek meg annak a mértékadó köröket, tényezőket. A közös fészek, a melyben szülei és nagyszülei a Bergheimerek hosszú évek óta laktak, most úgy tűnt fel előtte, mint egy vár, a melyben a világ legboldogabb emberei élnek. A csöndes folyosó, a befásitott udvar, a nagy- apóékkal közös kert, a kertben a zöldre festett fabódé, a mely a sátoros ünnepeken közös tanyája volt az egész családnak, a nagy lucernás szép sorba ültetett gyümölcsfáival, meg annyi drága hely, a melyen kívül nincs egyébütt igazi boldogság sehol. Megjelentek előtte a testvérek. Magda, Jóska, Karcsi, Zelma, Sári és a kicsi Hetén. Szent Isten, micsoda éden is otthon az a ház. Még templom is volt a házban, a hol pontosan megjelent reggel-este a nagyszakállu, mosolygó rabbinus három bocher- jával. Ima előtt gyakran körülállották a hívők a nagyapót, a ki kimért komolysággal mondta el adomáit és akkor sem mozdult egy arc izma, amikor Gánsel bácsinak a kacagástól könnyek gyűltek a szemébe. És jött a szombat. Oh, milyen vidám és csendes örömmel teli nap a szombat! Péntek este a karos ezüst gyertyatartók csupa fényt, csupa meleg világosságot árasztottak széjjel a szoba minden sarkába. A lángok fénye visszaverődött az arcokról, a boldogságtól csillogó szemekről. Jött a templomból nagyapó, odaállt a letakart fonott kalácsok elé, gyöngyöző bort öntött egy pohárba és a szépszámú család áhítattal hallgatta az imát, a mivel a szombatot meg áldotta. Reggel szombat volt. Mindenki felöltötte uj ruháját. Délelőtt oda jött az az aranyszívű és gyermek- kedélyü Móric bácsi és óra hosszat eljátszott a gyerekekkel. Az asszonyka arcán egy könnycsepp perdült le; a boldog gyermek legdrágább emlékétől vett búcsút. Mert a gyermekek barátja és sok-sok szegényember titkos jótevője már kint alussza örök álmát az ipolyvári zsidótemetőben. Szegény Móric bácsi, mennyi ember fájdalma volt eltemetve, mig te éltél és mennyi keserűség támadt fel a te haláloddal! A visszaemlékezések űzték, hajtották egymást. Minél több kedves emlék jutott felszínre, annál jobban mardosták az asszonyka lelkiismeretét úgy, hogy most már szívesen menekült azokhoz az emlékekhez, a melyekbe némi keserűség is vegyült. Langyos tavaszi nap volt, amikor otthonról elszökött. A lucernás kerítésén kívül várta őt a hintó. Bent Guszti ült és karjai közé zárta őt. Este lett és rá milyen borzalmas éjszaka. A lovak vadul száguldtak az éjben. Kinézett a kocsiból és látta, a mint a hold a felhők mögé sietett és fehér fényével foszlányokká hasította a felleget. Olyan félemletesen hatott ez a tizenhatesztendős lányra, mint valami istenítélet; de Guszti ott volt, gyöngéden megfogta karját és csititgatta. — Mindjárt otthon leszünk, kedvesem, mindjárt. Ne aggódj, drágám, ott majd egymásé leszünk egészen. Égy héten élünk majd meg egy kenyéren. A tapasztalatlan, szerelemtől ittas leány pedig odaomlott a szőke férfi mellére és félálomban visszaidézte ennek a kocsikázásnak minden előzményét. Hogyan ismerkedtek meg egymással, mennyire imponált a szép és művelt gentri a mamának. Hogyan váltottak cselédek segítségével levelet, hogy találkoztak estenden az Ipoly füzesénél. Később mikor rájöttek a szerelmi viszonyra, Guszti milyen állhatatos volt és mennyire követelte, hogy adják neki a fiatal leányt. A papa, a szegény papa, a ki hitközségi elnök volt, erősen szabadkozott és megtiltotta még a szóváltást is Gusztival. Azután még a Guszti papája is közben járt és őt is elutasította a papa. Lehivatták a rabbit, az is beszélt.- Édes leányom, lásd mennyire meg, keserítetted szüléidét, térj magadba, fiatal vagy- az Istenre kérlek, ne csábittasd el magad a Sátántól. A jámbor férfiú igaz meggyőződésből beszélt, nem a lakodalmi tiszteletdiját féltette, hiszen a Bergheimerek úgy sem szokták Ipoly- váron megtartani az esketési ünnepeket. Nagyapó, a szigorú nagyapó is szép szóval kérlelte őt, hogy hagyjon fel a keresztény emberrel. ígérte, hogy egy nagyon jóravaló zsidó férjet szerez neki és a hozományt a magáéból megszerzi tizezerforinttal. De sem Ígéret, sem szép szó, semmi a világon el nem tudta őt szakítani Gusztitól. A kocsi csak reggel felé állt meg egy nagyobb falunak egyetlen emeletes háza előtt. Bükkfa szén bármilyen nagy mennyiségben kapható Nagysomkuton Ecker Béninél.
